Feliratkozás hírlevélre
Print Friendly and PDF

Szendi Gábor:
A civilizáció és a betegségek

A gépkocsi is azzal megy, amire tervezték.

 

 

Szerintem mindenki ismeri nagyjából a halálozási statisztikákat, csak össze kell számolnia, ismerősei és rokonai közük kik mibe haltak meg. Hogy mégis szakszerűek legyünk, az emberek 54%-a szív- és érrendszeri betegségben, 27%-a rákban hal meg. Nyolc százalék emésztőrendszeri megbetegedésekben, 4% légzőszervi betegségekben. A krónikus betegségekkel sem állunk jól. A diagnosztizált és még fel nem ismert cukorbetegek a népesség 15-20%-át teszik ki. A népesség 60% túlsúlyos vagy elhízott. A felnőttek 30 százaléka szenved legalább egy autoimmun betegségben. Na, mondjuk ennyi elég is. Nem elriasztásként írtam, hisz mindenkit tudja ezeket az adatokat, na meg nem is tűnik úgy, mintha ezen olyan nagyon tudnánk változtatni. Szedjük a vitaminokat, a gyógyszereket, igyekszünk egészségesen táplálkozni. A mai kor embere összességében elégedetten gondolhat arra, hogy azért nem hiába volt ez a hatalmas fejlődés, az orvostudomány csodákra képes, a várható élettartam egyre hosszabbodik, meghalni meg mégiscsak kell valamiben. Betegségek voltak és lesznek.

Sajnos, azt kell mondjam, hogy a helyzet egyáltalán nem rózsás, és önámítás azt gondolni, hogy ennek így kell lennie. A fantasztikus fejlődés is csak egy nagy illúzió, és én a várható élettartamunk állítólagos növekedésével sem vagyok annyira elégedett.

Elmondom, miért vagyok ilyen elégedetlen.

Paul Clayton és Judith Rowbotham kutatópáros érdekes vállalkozásra adták fejüket: rekonstruálták a sötét dickensi viktoriánus kort, amikor a munkásság sötét lyukakban élt, napi 16 órákat dolgozott, pusztítottak a betegségek, az alkohol, a bűn és a fertő. Az emberi élet rövid és mulandó volt. Legalábbis mi ilyen képet alkotunk e korról. Háromrészes tanulmányuk a neves Journal of the Royal Society of Medicine-ben jelent meg.

Gondolom, ismeri Rembrandt Éjjeli őrjárat c. festményét. Katonák sötét éjszaka, stb. Nos, a festmény eredeti címe "Frans Banning Cocq kapitány milíciája" volt, és amikor a restaurátorok nemrég felújították a képet, kiderült, hogy a képen a katonák napsütésben állnak.

Az idő megsötétítette a képet. Nos, így vagyunk Anglia 1850-es éveivel is. Clayton és Rowbotham kutatásai nyomán egyszer csak kivilágosodott a kép - és elsötétült a mi korunk. Ismerkedjünk meg hát ezzel a merőben új képpel. A csecsemő és gyermekhalandóság, mi tagadás, tényleg nagy volt, hiszen nem voltak még antibiotikumok. Ám a fiatalkort megért nők átlagosan 73 évig, a férfiak pedig 75 évig éltek. Nocsak! Az antibiotikumok, a milliónyi gyógyszerek, a szervátültetés, a fantasztikus sebészeti technika, a műszív, a lélegeztető gép…és még sorolhatnám az orvostudomány vívmányait, nos mindezekkel együtt a nők várható élettartama 73 év, a férfiaké 69. Nem, nem írtam el semmit. 160 év alatt látszólag nem történt semmi. Azaz, dehogyis nem. Az orvostudomány, a higiénia, a lakhatási viszonyok, a közbiztonság, az élelmiszerellátás hihetetlen fejlődése volt csak képes ellensúlyozni a népesség életképességének rohamos romlását. 1850-ben az orvoslás még a baktériumokról sem tudott, emlékezzünk csak Semmelweis küzdelmeire a kézmosásért. Nos ebben a korban napi 16 óra kemény fizikai munkával tovább éltek, mint ma. Mi hát a titka annak, hogy 1850 és 2011 összevetéséből ez a sötétnek hitt kor kerül ki győztesen?

Nézzük a betegségeket. A cukorbetegség olyan ritka volt, mint ma egy egzotikus betegség. Szívinfarktus gyakorlatilag nem volt, 1871-ben írták le az első esetet. 1920-ig az orvosok számára olyan ritkaságnak számított, hogy nem ismerték fel. A tüdőrák fehér holló volt; amikor egy eset boncolásra került, csodájára jártak az orvosok, mondván, ilyet talán többet életükben nem látnak. A rák ugyancsak igen ritka betegség volt, és ha valaki mégis rákos lett, minden kezelés nélkül is 10-15 évig is elélt vele.

Nézzük a táplálkozást. A kutatópáros, miután felsorolták, mennyi zöldséget, gyümölcsöt, húst, belsőségeket és magvakat fogyasztottak az akkori emberek, végül elemzésüket így foglalták össze: "sok tekintetben tehát, ez emlékeztet a paleolit táplálkozás mai szószólóinak étrend ajánlásaira". Mi az a paleolit táplálkozás, és miért nem okoz szívbetegséget, cukorbetegséget, rákot? Egyáltalán, komoly kutatók mit jönnek elő ilyen divathóborttal?

Paleolit táplálkozásnak hívjuk azt az étrendet, amit a földművelés kialakulásáig, azaz kb. 2 millió évig az ember evolúciója során megszokott. E táplálkozás lényege, hogy "edd azt, ami a környezetedben megterem és ehető". Mi történt 1850 óta, amitől folyamatosan növekszik a szívhalálozás, rákos halálozás, elhízás, cukorbetegség, stb.? Csak annyi, hogy finomított szénhidrátok (gabonafélék, burgonya, kukorica, rizs, cukor) fokozatosan eluralták az étrendünket. A finomított szénhidrátok fogyasztásával lineárisan nőtt az elhízottak, a szívbetegek, a rákbetegek és a cukorbetegek aránya. Lehet okolni a géneket, a környezetszennyezést, a sugárzást, de nem ezek okozzák a nyugati civilizáció betegségeit. A képlet roppant egyszerű: a túlzott kalóriabevitel elhízáshoz vezet, az elhízás metabolikus szindrómát okoz, a metabolikus szindróma talaján kialakul a cukorbetegség, a szívbetegség - és a rák. A ráksejt cukrot eszik, és a rák legnagyobb kockázati tényezője az elhízás.

Próbáljon meg egy diesel autóba benzint, vagy egy benzinesbe dieselt önteni: nem fognak elindulni, hanem tönkremennek. Az emberi szervezetet a természet alacsony kalóriasűrűségű étrendre tervezte. A nagykalóriájú, gyorsan felszívódó szénhidrátoktól tönkremegy. Ha összevetjük a két kort, akkor a különbség az, hogy 1850-ben az emberi szervezetet nagyjából rendeltetésszerű üzemanyaggal használták, ma pedig folyamatosan mást töltenek bele, mint ami való neki.

A modern orvostudományi kutatásokból egyre világosabb, hogy korunk nyomasztó betegségei döntően a finomított szénhidrátok eluralkodásával függnek össze.

Mit gondol, mit mondanának, ha bevontatná a diesellel megtöltött benzines autóját a szervizbe? Szerintem összenéznének a szerelők és megkérdeznék: asszonyom/uram, nem hallott arról, hogy az autók csak azzal mennek, amire tervezték őket?

 

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre