Feliratkozás hírlevélre
Print Friendly and PDF

Szendi Gábor:
A halál oka: testedzés

A sport jó dolog, és nem kell ahhoz halálra hajszolnunk magunkat, hogy belehaljunk. Elég, csak ha mi testesítjük meg a papírformát.

 

 

Fiatal koromban rendszeresen futottam, s bibliám James Fixx: Futók, kocogók könyve volt. Így aztán elég megdöbbentő volt hallani, hogy 1984-ben infarktusban meghalt. Boncoláskor súlyos atheroszklerózis volt kimutatható koronária ereiben. Fixx sokáig renyhe életmódot folytatott, majd hirtelen észbekapott, hogy apja 43 évesen halt meg infarktusban, s onnantól vált a kocogás prófétájává. Idén márciusban a Wellnes Resources egészségügyi webszájt, melynek vezéralakja az étrend kiegészítők és az egészséges élet kutatója, Byron J. Richards volt, körlevélben tudatta olvasóival, hogy Richards március 14-i rendszeres futóedzésén hirtelen összeesett és meghalt.

A sportolást, fizikai aktivitást általában összekapcsoljuk az egészséggel. Kevesen tudják, hogy a sport tud veszélyes is lenni. A rendszeres fizikai aktivitást nem végző, magukat a sportba alkalmilag belevető embereknek 56-szor nagyobb a kockázata, hogy közvetlenül sportolás után infarktust kapjanak a nyugalmi helyzethez képest (Siscovick és mts., 1984). Infarktus után 4 nappal kikérdezett 1230 ember adata alapján a sportoláshoz nem szokottak közt a nyugalmi helyzethez képest 107-szer nagyobb volt az infarktus kockázat, míg a gyakrabban sportolóknak "csak" 6-szoros (Mittleman és mtsi., 1993). Egyes becslések szerint az infarktusok 40%-a intenzív erőkifejtést követően következik be (Vucinic és mtsi., 2012). Más becslések ennél szerényebben 4-17% közé teszik a fizikai erőkifejtés során vagy közvetlen utána elszenvedett infarktusok arányát (Goodman és mtsi., 2013).

Az egyik kiváltó ok a sportolás során megnövekedett véralvadékonyság. A sportolás során bekövetkezett hirtelen szívhalál általában más kategória. Ennek okai közt veleszületett rendellenességek és az élet során kialakult atheroszklerózis áll. A fizikai erőkifejtés alatt-után bekövetkező hirtelen szívhalál esetén a 35 év felettieknél 95%-ban kimutatható az atheroszklerózis, ami az erek falának merevvé válását és beszűkülését jelenti (Goodman és mtsi., 2013). A rendszeresen sportolók sem élveznek abszolút védelmet. A hosszú távú síelés vagy akár a rendszeres futás is hétszeres hirtelen szívhalál kockázatot hordoz magában (Noakes, 1998). Maraton futóknál 80-200 ezer futóra esik egy hirtelen szívhalál (Goodman és mtsi., 2013).

A sport hatására megnövekedett véralvadékonyság evolúciós logikával egy érthető védőmechanizmus. Az ősidőkben intenzív erőkifejtésre vadászat vagy harc során került sor, s ilyenkor a sérülés veszélye mindig nagyobb. A fokozott véralvadékonyság megvéd a nagyobb vérveszteségektől. A fizikai erőfeszítésre egyrészt a lépből, csontvelőből és a kis vérkörből hirtelen sok vérlemezke kerül a keringésbe, másrészt az adrenalin és más katekolaminok hatására nő a véralvadékonyság (El-Sayed, 2004).

Éppen e logikából fakadóan a rendszeresen sportolók sem teljesen védettek a megnövekedett véralvadékonyságból fakadó kockázatokkal szemben. A rendszeresen sportolóknak is 5-ször nagyobb az infarktus kockázata fizikai erőkifejtés alatt-után, mint nyugalmi helyzetben (Siscovick és mts., 1984). Pl. gyakorlott maratoni futóknál a futás megkezdése után a vérlemezkék száma 20%-kal megemelkedett, és véralvadékonyság szempontjából trombózis előtti állapot alakult ki (Rock és mtsi., 1997). Hasonló eredményt kaptak aerobikozók vizsgálatával is (Ikarugi és mtsi., 1997). Gyakorlott kerékpárosoknál edzés alatt ugyancsak jelentősen megnőtt a trombóziskockázat (Posthuma és mtsi., 2014). Még izometriás (izomfeszítéssel végzett) gyakorlat során is megnő a véralvadékonyság (Röcker és mtsi., 2000), ami az erőkifejtés és intenzitás szerepét húzza alá a jelenségben.

Teljesen egészséges személyeknél a fokozott vérrögképződés összességében mégis alacsony kockázatnak tekinthető, azonban már atheroszklerózisban szenvedőknél, szívbetegeknél a kockázat jóval nagyobb, mivel a magas gyulladásszintjük és egyéb anyagcsere elváltozásaik miatt már eleve magasabb a véralvadás kockázata (El-Sayed és mtsi., 2005). A sportolás alatt bekövetkezett hirtelen szívhalál és infarktus esetek 70%-ban elzáródott koronária eret találtak (Bartsch , 1999). A probléma azonban alattomos, hiszen egészségesnek látszó embereknél is lehet a táplálkozásból és életformából adódóan elváltozás az erekben és a koronáriákban, s ennek gyakran első jele maga az infarktus. Tekintve, hogy nyugati táplálkozás mellett már a harmincas évektől elkezdődik az atheroszklerózis folyamata, senki ne gondolja tökéletesen védettnek magát. Szergej Mihajlovics Grinkov, kétszeres olimpiai korcsolyázó edzés közben 28 évesen halt meg infarktusban. Igaz, neki volt egy hibás génje, amitől fokozottabb volt a hajlama az infarktusra, de ez a génvariáns önmagában csak egy kicsivel nagyobb kockázatot képviselt (Goldschmidt-Clermont és mtsi., 2000). Kellett hozzá a nyugati étrend és az intenzív sport.

Az a tény, hogy a szív és érbetegeknél fokozott kockázattal jár a sport, paradox helyzetet teremt, hiszen pont a betegség romlására szokták tanácsolni a sportot.

Felmerül a kérdés, hogy vajon az egész probléma nem áll-e kapcsolatban a nyugati táplálkozással, ill. bizonyos anyagok hiányával?

Először is fontos tudni, hogy az aszpirin a sportolás alatt megnövekedett vérrögképződési kockázatot nem csökkenti (El-Sayed és mtsi., 2005).

Az elhízás, az inzulinrezisztencia, a magas vércukor és trigliceridszint számos vizsgálat szerint fokozza a vérrögképződési hajlamot (Lee és Lip, 2003), s mindez viszont a finomított szánhidrátok fogyasztásának köszönhető. A vizsgálatok szerint a vércukorszinttel és az inzulinszinttel arányosan nő a véralvadás kockázata, ez az egyik oka a cukorbetegek fokozott szívbetegség kockázatának (Shechter és mtsi., 2000). De az összefüggés nem csupán a cukorbetegekre vonatkozik, hiszen a ma még "normálnak" tekintett vércukorszint esetén is már fokozott kockázat figyelhető meg.


(forrás: Shechter és mtsi., 2000)

Hasonló ábrát lehetne bemutatni a növekvő inzulinszint és a növekvő véralvadási kockázatra. Nem véletlen tehát, hogy amikor cukorbetegeknek úgy próbálták csökkenteni a trombóziskockázatát, hogy agresszív kezeléssel normál szintre szorították le a vércukorszintjüket, akkor a kockázat semmit nem csökkent (Singer és mtsi., 2014). A cukorbetegségben ugyanis nem a lórúgásnyi inzulin fog segíteni, hanem a szénhidrátok drasztikus lecsökkentése. A magas vércukorszint és a fokozott véralvadékonyság közt számos vizsgálat megerősítette a kapcsolatot. Ezt mellékesen tekinthetjük egy újabb adaléknak ahhoz a hatalmas bizonyítékhalmazhoz, amely a finomított szénhidrátok és a szív- és érrendszeri betegségek kapcsolatát támasztja alá, de jelen esetben arra is figyelmeztet, hogy a szénhidrátalapú sporttáplálkozás meglehetősen kockázatos, hiszen a "energiapótlásra" benyomott sok finomított szénhidrát és energiaitalok átmenetileg tovább fokozzák a fizikai erőfeszítések miatt amúgy is megnövekedett vérrögképződési kockázatot.

Vajon csökkenthetők-e ezek a kockázatok?

Természetesen. Ez az összefoglaló nem a sporttól akarja elvenni a kedvet, hanem a rejtett veszélyekre kívánja a figyelmet felhívni. Persze, lehet homokba dugni a fejet, de ettől még a kockázatok megmaradnak.

Talán fölösleges is említeni, de az öngyötrő aszkétáknak talán mégis érdemes: sport közben nagyon fontos a folyadékpótlás, mert a besűrűsödött vérben könnyebben képződnek vérrögök. Ugyanakkor az energiaitalok, mivel tele vannak cukrokkal, fokozzák a vérrögképződés kockázatát (McEwen, 2014).

A halakból származó (és nem a növényi eredetű) omega-3 olaj közismerten gátolja a vérrögképződést, ezt 7 vizsgálatból 5 igazolta (Violi és mtsi., 2010). Ugyanakkor az olivaolajnak nincs ilyen hatása, úgyhogy a mediterrán étrend mítosza kicsit ismét meghalványult. (A mediterrán étrend lényegében alacsonyabb szénhidráttartalma és nagy omega-3 tartalma miatt egészségesebb, mint a nyugati étrend. A nyugati orvoslás beleszeretett ebbe az "ősi" étrendbe, miközben fanyalog a paleóra.)

A vörös bor pozitív hatása miatt a figyelem a polifenolokra is ráterelődött. A vörös borral kapcsolatban csak az a gond, hogy alkoholtartalom nélkül nem csökkenti a vérképződés kockázatát (Violi és mtsi., 2010), vagyis nem a vörösborban található polifenolok, hanem az alkohol maga csökkenti a véralvadékonyságot (Arriola és mtsi.,. 2010). De csak kis adagban fogyasztva (Lee és Lip, 2003). Alkoholistáknál fokozott véralvadási kockázat mutatható ki.

Ismételten igazolták a fokhagyma, a kakaó, a grapefruit, gránátalma, gyömbér, áfonya és hasonlók véralvadásgátló hatását (Violi és mtsi., 2010; McEwen, 2014). Valljuk be, ezek nem egészen életrevaló információk, mert kevesen fognak napi rendszerességgel ilyen ételeket nagy mennyiségben fogyasztani. A csokoládénak is jó pár negatív hatását ismerjük (pl. a kakaónak nagy fitinsav tartalma van). Már jobb ötlet a paradicsom, amely rendszeresen fogyasztható (kivéve az autoimmun betegeket) és jelentősen csökkenti a véralvadás kockázatát (Phang és mtsi., 2011).

Rendkívül ígéretesek viszont az E-vitaminnal folytatott vizsgálatok. Számos vizsgálat igazolta, hogy az E-vitamin gátolja a véralvadást, olyannyira, hogy a nyugati ember számára már veszélyt is jelent a fokozott vérzéses sztrók kockázat miatt (Violi és mtsi., 2010). Ehhez természetesen tegyük hozzá, hogy az omega-3-ra is ugyanez vonatkozik. Lehet választani, hogy vérzéses sztrókban vagy ischémiás sztrókban kíván-e valaki elhunyni. Persze, van egy harmadik lehetőség is: egyikben sem. Az effajta kockázat ugyanis csak azoknál jelentkezik, akik magas vérnyomással, gyulladt érfalakkal várják a végzetüket. (Ezek paleóra viszonylag gyorsan "visszacsinálódnak".)

Az E-vitaminnal kapcsolatban azonban szokott némi félreértés lenni, mert előszeretettel E-vitaminként hivatkoznak az alfa-tokoferolra, amely csupán egyik összetevője a nyolctagú E-vitamincsoportnak. Az alfa-tokoferollal végzett vizsgálatok meglehetősen ellentmondásosak (Vucinic és mtsi., 2010), azaz nem csökkentik biztonságosan a véralvadást. Az alfa-tokoferol ugyanis nem elég erős antioxidáns és gátolja a gamma-tokoferol felszívódását, holott a gamma tokoferol sokkal hatékonyabb antioxidáns, ezért is nyújt nagyobb védelmet a rákkal szemben is. Lazarela Vucinic és mtsi. vizsgálatukban igazolták, hogy a gamma-tokoferol önmagában adva kivédi a fizikai erőkifejtés okozta fokozott véralvadékonyságot, míg ha alfa-tokoferollal együtt adták, ez a hatás elmaradt (Vucinic és mtsi., 2010).

Amit tehát egészségesnek és betegnek, alkalmi és rendszeres sporttevékenységet végzőknek egyaránt megelőzésként lehet ajánlani, az a sok-sok omega-3 és a gamma-tokoferol magában. Mivel a magas szénhidrátfogyasztás,elhízás, inzulinrezisztencia önmagában fokozott véralvadékonyságot jelent, aki el akarja kerülni az infarktust, az jobban teszi, ha átáll egy lowcarb vagy a paleo étrendre. A vizsgálatokból az is következik, hogy aki sportolásra adja a fejét, nagyon fokozatosan vezesse be a gyakorlatokat és növelje az intenzitást, mert el kell érnie egy edzettségi szintet, amikor már a fizikai erőfeszítésre kisebb mértékben nő meg a véralvadékonyság.

 

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre

 

 

a-hala-oka-testedzes.htm

 

Irodalom

 

  • Arriola L, Martinez-Camblor P, Larranaga N, Basterretxea M, Amiano P, Moreno-Iribas C, Carracedo R, Agudo A, Ardanaz E, Barricarte A, Buckland G, Cirera L, Chirlaque MD, Martinez C, Molina E, Navarro C, Quirós JR, Rodriguez L, Sanchez MJ, Tormo MJ, González CA, Dorronsoro M.: Alcohol intake and the risk of coronary heart disease in the Spanish EPIC cohort study. Heart. 2010 Jan;96(2):124-30.
  • Bartsch P. Platelet activation with exercise and risk of cardiac events. Lancet 1999; 354: 1747-8
  • El-Sayed MS, Ali N, El-Sayed Ali Z. Aggregation and activation of blood platelets in exercise and training. Sports Med. 2005;35(1):11-22.
  • El-Sayed MS, El-Sayed Ali Z, Ahmadizad S. Exercise and training effects on blood haemostasis in health and disease: an update. Sports Med. 2004;34(3):181-200.
  • Goldschmidt-Clermont PJ, Cooke GE, Eaton GM, Binkley PF. PlA2, a variant of GPIIIa implicated in coronary thromboembolic complications. J Am Coll Cardiol. 2000 Jul;36(1):90-3.
  • Goodman J, Thomas S, Burr JF. Physical activity series: cardiovascular risks of physical activity in apparently healthy individuals: risk evaluation for exercise clearance and prescription. Can Fam Physician. 2013 Jan;59(1):46-9, e6-e10.
  • Ikarugi H, Taka T, Nakajima S, Kato N, Ueda T, Matsumura K, Haga S, Yamamoto J. Detection of a prothrombotic state after acute aerobic exercise. Thromb Res. 1997 Feb 15;85(4):351-6.
  • Lee KW, Lip GY. Effects of lifestyle on hemostasis, fibrinolysis, and platelet reactivity: a systematic review. Arch Intern Med. 2003 Oct 27;163(19):2368-92.
  • McEwen BJ. The influence of diet and nutrients on platelet function. Semin Thromb Hemost. 2014 Mar;40(2):214-26.
  • Mittleman MA, Maclure M, Tofler GH, Sherwood JB, Goldberg RJ, Muller JE. Triggering of acute myocardial infarction by heavy physical exertion. Protection against triggering by regular exertion. Determinants of Myocardial Infarction Onset Study Investigators. N Engl J Med. 1993 Dec 2;329(23):1677-83.
  • Noakes, T.D.: Sudden Death And Exercise. 1998. http://www.sportsci.org/jour/9804/tdn.html
  • Phang M, Lazarus S, Wood LG, Garg M. Diet and thrombosis risk: nutrients for prevention of thrombotic disease. Semin Thromb Hemost. 2011 Apr;37(3):199-208.
  • Posthuma JJ, Loeffen R, van Oerle R, Henskens YM, ten Cate H, Spronk HM, van der Meijden PE. Long-term strenuous exercise induces a hypercoagulable state through contact activation. Thromb Haemost. 2014 Jun;111(6):1197-9.
  • Rock G, Tittley P, Pipe A. Coagulation factor changes following endurance exercise. Clin J Sport Med. 1997 Apr;7(2):94-9.
  • Röcker L, Günay S, Gunga HC, Hopfenmüller W, Ruf A, Patscheke H, Möckel M. Activation of blood platelets in response to maximal isometric exercise of the dominant arm. Int J Sports Med. 2000 Apr;21(3):191-4.
  • Shechter M, Merz CN, Paul-Labrador MJ, Kaul S. Blood glucose and platelet-dependent thrombosis in patients with coronary artery disease. J Am Coll Cardiol. 2000 Feb;35(2):300-7.
  • Singer, J; Adaya Weissler Snir, Dorit Leshem-Lev, Merav Rigler, Ran Kornowski, Eli I. Lev, Effect of intensive glycemic control on platelet reactivity in patients with long-standing uncontrolled diabetes, Thrombosis Research, Volume 134, Issue 1, July 2014, 121-124,
  • Siscovick DS, Weiss NS, Fletcher RH, Lasky T. The incidence of primary cardiac arrest during vigorous exercise. N Engl J Med. 1984 Oct 4;311(14):874-7.
  • Violi F, Pignatelli P, Basili S. Nutrition, supplements, and vitamins in platelet function and bleeding. Circulation. 2010 Mar 2;121(8):1033-44.
  • Vucinic L, Singh I, Spargo FJ, Hawley JA, Linden MD. Gamma tocopherol supplementation prevents exercise induced coagulation and platelet aggregation. Thromb Res. 2010 Feb;125(2):196-9.