Feliratkozás hírlevélre
Print Friendly and PDF

Szendi Gábor:
A jód:
a nélkülözhetetlen és a veszélyes elem a pajzsmirigy működésében

A jód kétszer tud veszélyes lenni: ha kevés van belőle, vagy ha túl sok

(Az alábbi cikknek Lyn Patrick írása adja a vázát; ahol külön források vannak megadva, azokat én szúrtam be, kiegészítve Patrick írását).

 

 

Világméretű jódhiány

1998-ban a világ harmada szenved jódhiányban. A golyva, azaz a pajzsmirigy megnagyobbodása látványos tünete a jódhiánynak. A jódhiánynak nincs mindig látható jele, de következményei leggyakrabban a jódhiányos anya gyermekin látszik: halláskárosodás, tanulási zavarok, agykárosodás, myelinizációs zavarok vagy magzati pajzsmirigy alulműködés. Ahol felszámolták a jódhiányt, ott 65%-kal csökkent a csecsemőhalandóság. Az anyai jódhiány tünete a lecsökkent T3 szint és a megemelkedett TSH (2 mU/l -nál magasabb érték már alulműködésre utal), és szubklinikus (még nem látható) pajzsmirigy megnagyobbodás. A jódhiány eredményezhet pajzsmirigy alulműködést, peteérés elmaradást, meddőséget, terhességi magas vérnyomást, az első három hónapban spontán abortuszt ill. koraszülést. A jódhiány okozhat pajzsmirigy rákot is. A jódhiányt kapcsolatba hozzák a prosztata-, a méh-, a petefészek- és a mellrákkal.

Jódhiány a fejlett országokban

Bár a jódhiány inkább Afrikára, a Közel-Keletre és Közép-Ázsiára igaz, de Franciaországban, Belgiumban, Olaszországban, Németországban szintén jelentős a jódhiány. Bár Észak-Amerika népességét jó jódellátásúnak gondolták, ez manapság megváltozott. A NHANES (Nemzeti Egészség és Táplálkozás Vizsgálat) szerint a vizeletben mért jód 50%-kal csökkent az 1971-74 és 1988-94 közti két vizsgálat között. Korábban 320 mikrogramm/l volt, s ez lecsökkent 145 mikrogramm/l-re. A 2001-2002-es felmérés szerint a terhes nők 36%-a jódhiányban szenved. Ha a vizeletben 100 mikrogramm/l szint alá megy a jódkiválasztás, akkor már jódhiányról beszélünk. (Mások optimálisnak azt tekintik, ha 200 mikrogramm/l fölött van ez az érték /Utiger, 2006/, de a WHO adatai szerint 100 és 200 közt már megfelelő.) A 2001-2002-es felmérésben a nők 15%-nál a vizeletben 50 mikrogramm/l-nél kevesebb jódot mértek. A terhesség alatti jódhiány a gyermeknél később csökkent intelligenciát, merev izomzatot, süketnémaságot, koordinációs zavarokat, és autoimmun pajzsmirigy alulműködést eredményez. Szoptatás alatt szintén fontos az anyatejben a jód a csecsemő normál fejlődéséhez. Egy bostoni vizsgálatban a szoptatós anyák 47%-nak kevés volt a tejében a jód.

A táplálék jódtartalma: a japán jelenség

A japán emberek tengeri hínárokból 5280 mikrogrammtól (5.28 mg) 13 800 mikrogrammig (13.8 mg) fogyasztanak naponta. (Egy újabb összegzés ezt túlzónak minősítette, mivel a hínár főzés során 40-90%-át elveszíti jódtartalmának, továbbá gyakran főzik a jód hasznosulását akadályozó növényekkel, mint szójával, és keresztesvirágúakkal. Ezen összefoglaló szerint a japán átlagfogyasztás 1-3 mg naponta. /Zava és Zava, 2011/). Akárhogy is, ez többszöröse a nyugati világban ajánlott napi 150-200 mikrogrammnál. A jódfogyasztás biztonságos felső limitje a nyugati orvoslás szerint 1 mg (1000 mikrogramm). Ez a nagy fogyasztás ugyanakkor láthatólag nem csökkenti a pajzsmirigy működését, nem okoz autoimmun pajzsmirigy betegséget, sem túlműködést. Viszont japánoknál az amerikaiakhoz képest harmad olyan gyakori a mellrák, és a prosztatarákos esetek is tizedannyi halálhoz vezetnek (Zava és Zava, 2011). Szintén sokkal ritkábbak a jóindulatú fibrocisztás elváltozások is. (Némi kételkedéssel azért meg kell jegyezni, hogy amikor pedig a szóját istenítik, akkor pedig a szójafogyasztással magyarázzák ugyanezen adatokat.) Összességében azt feltételezik, hogy a japánok magas jódfogyasztása megvédi őket a mell és a pajzsmirigy betegségektől.

Ennek azonban sajnos ellentmondanak más országokban végzett vizsgálatok.

Például Laurberg és mtsi. (1998) Izlandot és Dánia egy területét, Jutlandot hasonlították össze. Izlandon 300-350, míg mikrogrammot, Jutlandon 40-60 mikrogramm jódot fogyasztanak naponta. Izlandon a pajzsmirigy túlműködés nem gyakoribb, viszont négyszer gyakoribb a szubklinikus (látványos panaszokat még nem okozó) alulműködés a Jutlandiakhoz képest. Ennek az a magyarázata, hogy a túl sok jód gátolja a pajzsmirigy működését. Fontos, hogy az autoimmun típusú alulműködés még érzékenyebb a jód gátló hatására. Az autoimmun pajzsmirigy alulműködést "kitermeli" a glutén fogyasztás (lásd. Szendi, 2011), és az alulműködések 80%-a autoimmun eredetű. A túl sok jód alulműködést okozó hatását igazolja Laurberg és mtsi. szerint az is, hogy a jódhiányos országokban elég ritka az alulműködés. Jól ismert (csak esetleg a betegek nem tudják), hogy a amiodaron hatóanyagú Cordarone-t szedők körében a gyógyszer jódtartalma miatt gyakran alakul ki pajzsmirigy alulműködés (Martino és mtsi., 1984). Dániában más vizsgálat is megerősítette, hogy ahol több jódot fogyasztanak, ott több az autoimmun eredetű pajzsmirigy alulműködés (Carlé és mtsi., 2006). Egy brazil vizsgálat szintén úgy találta, hogy az időközben bevezetett jódpótlás, ami sokaknál túlzott jódbevitelhez vezetett, majdnem kétszeresére növelte az autoimmun pajzsmirigy alulműködésben szenvedők számát (Camargo és mtsi., 2007). Egy kínai vizsgálatban egy jódhiányos, és jóddal a szükségesnél valamivel jobban ellátott, és egy túlzott jódfogyasztású terület népességét hasonlították össze, és a jódhiányos területhez képest a túlzott mennyiségű jódot fogyasztók közt a szubklinikus pajzsmirigy alulműködés 15-ször, az autoimmun alulműködés hatszor volt gyakoribb (Teng és mtsi., 2006).

Sang és mtsi. (2012) placebo kontrollos vizsgálatban mérték különböző mennyiségben adott jód hatását. Összesen nyolc csoportot vizsgáltak: 0, 100, 200, 300, 400, 1500, 1750,és 2000 mikrogramm jódpótlást alkalmaztak a táplálékkal bevitt jód mellett. A négyhetes vizsgálat végén a pótlást nem kapók közt nem volt alulműködés, a 400 mikrogrammot kapok 5%-a, az 1500 mikrogrammot kapók 16%-a, a 2000 mikrogrammot kapók 29%-a vált alulműködővé.

Elképzelhető tehát, hogy a japánok alkalmazkodtak a sok jódhoz, vagy talán még inkább, megőrizték az extrém mennyiségű jódbevitellel szembeni védettségüket. Evolúciós megfontolásokból ugyanis a vízi majom és a tengerparton élő ember a japánokhoz hasonló mennyiségeket kellett fogyasszon, csakhogy mikor elvándoroltunk a szárazföld belsejébe, valószínűleg alkalmazkodtunk a kisebb jódfogyasztáshoz, és a hirtelen megnövelt jódmennyiséghez már nem tudunk alkalmazkodni.

Az elfogyasztott jód 90%-a a vizelettel ürül. A jódbevitel optimumát úgy lehet mérni, hogy miközben ellenőrzik a pajzsmirigy normál működését, mérik az elfogyasztott és az ürített jód mennyiségét. Ezek alapján az amerikai Orvosi Intézet csecsemőknek 90 mikrogramm/nap, felnőtteknek 150 mikrogramm/nap, terhes nőknek 220 mikrogramm/nap, szoptatós anyáknak pedig 290 mikrogramm/nap jódmennyiséget javasol (NAS, 2001). Bár a még nem ártalmas mennyiség felső limitje 1100 mikrogramm (1.1 mg), az idézett vizsgálatok is azt mutatják, hogy már napi 500 mikrogramm fölött is, arra érzékenyek hosszú távon pajzsmirigy működési zavarokkal reagálhatnak.

A normál pajzsmirigy működéséhez szükséges elemek

Fontos megjegyezni, hogy a pajzsmirigy normál működéséhez fontos napi 200 mikrogramm szelént is fogyasztani. A szelén koncentrálódik a pajzsmirigyben, mert a pajzsmirigy hormonok előállításához szükséges enzimekben a szerepe nélkülözhetetlen. A szeléntartalmú enzimeknek fontos szerepe van a T4 T3-á konvertálásában is. A jód és szelénhiány együtt különösen komoly pajzsmirigy károsodáshoz vezet. Önmagában viszont csak a jód pótlása szelén nélkül súlyosbíthatja a problémákat.

A cinkhiány ugyancsak gyakori, és önmagában is pajzsmirigy alulműködéshez vezethet. Egy tanulmány eseteteket ismertetett, melyben hajhullás hívta fel a figyelmet a pajzsmirigy alulműködésre, de hiába pótolták a hormont, a helyzet egészen addig nem javult, amíg nem kezdték el pótolni a cinket (Betsy és mtsi., 2013). Cink pótlására nem ritkán rendeződik a pajzsmirigy alulműködés (Arthur és Beckett, 1999).

A réznek nem tisztázott a szerepe, de vannak adatok arra nézve, hogy a réznek a pajzsmirigyhormon receptorok működésében fontos szerepe van, s hiánya a T3 hatását gátolja. Hasonló a helyzet a vashiánnyal is, a pajzsmirigy normál működéséhez vas is szükséges (Bastian és mtsi., 2010).

A jód az emberi szervezetben

A pajzsmirigy 15-20 mg jódot tartalmaz, de ez a szervezetben tárolt jódnak csak 30%-a. Sok jódot tartalmaz a mellszövet, a szem, a gyomornyálkahártya, a méhnyak, és a nyálmirigyek. A jód antioxidáns, hatása a C-vitaminnal azonos.

A jód és a fibrocisztás mell

A mell evolúciós okokból négyszer több jódot tárol, mint a pajzsmirigy, és rendelkezik két enzimmel is, amely a T4 hormont T3-á alakítja. A mell jódtartalma pubertásban és terhesség és szoptatás alatt a legnagyobb. A nők 10-20%-ának fibrocisztás elváltozások mutathatók ki a mellében. Állatkísérletek alapján tudjuk, hogy a mellszövet a molekuláris (azaz I2) jódot hajlamosabb felvenni, mint a pajzsmirigy. Vizsgálták a jód különféle formáit a fibrocisztás elváltozások kezelésére, és azt találták, hogy a leghatásosabb a napi 3-6 mg molekuláris jód (I2). A tiszta jódra egy személy sem reagált pajzsmirigy problémával. Hat hónap után a betegek 65%-a szignifikáns javulást mutatott.

Egy másik vizsgálatban 1.5, 3 és 6 mg jódot adtak nőknek, és a legnagyobb javulást 6 mg jód esetén tapasztaltak. Fontos megjegyezni, hogy ezekben a vizsgálatokban csak olyan nők vettek részt, akiknek teljesen ép volt a pajzsmirigyük, és nem mutattak autoimmun aktivitást.

Mellrák és jód

Japánoknál mind a mellrák, mind a fibrocisztás elváltozás jóval ritkább, mint a nyugati országokban. Némely vizsgálat kapcsolatot talált a pajzsmirigy alulműködés és a mellrák között, mások nem találtak ilyen összefüggést. Állatoknál a jódhiányos mell érzékenyebb a rákkeltő hatásokra, mellrákos nőknél a mell sokkal több jódot vesz fel (izotóp jóddal mérték). Mellrákosoknál alacsony jódszintet találtak, és állatkísérletekben az molekuláris jód (I2) hatásosan csökkentette a tumor méretét. Patkányoknál Lugol oldat (1 gramm I2 és 2 gramm káliumjodid 100 ml vízben) és progeszteron együtt adva jelentősen csökkentette a tumor méretet. Az adagot emberre átszámolva 50 kg-os nő esetén ez 5 mg molekuláris jódot jelent. Egy vizsgálatban többféle formában adtak jódot olyan patkányoknak, akiknél kémiai irritációval mellrákot idéztek elő. A molekuláris jódot kapó állatokban csak 30%-ban alakult ki mellrák, míg a többiekben 73%-ban. A molekuláris jód egyik állatkísérletben sem okozott pajzsmirigy károsodást. A szerzők felvetették, hogy embernél is vizsgálni kéne a molekuláris jód mellrákellenes hatását.

Gyomorrák és jódhiány

A gyomorfalban normálisan sok jód található. A jódhiányos vidékeken, pl. Iránban, a gyomorrákos betegeknek 2.5-szer valószínűbben van jódhiányuk. Törökország észak-keleti részén ugyancsak gyakori a gyomorrák és ez a vidék szintén jódhiányos. Az elrákosodott részeken sokkal kevesebb a jód, mint a környező egészséges szövetekben (Piccone, 2011).

Pajzsmirigy méreg: a perklorát

A perklorát egy klórvegyület (ClO4), amely a természetben is előfordul, de különböző vegyi folyamatok melléktermékeként az ipar is előállítja. Perklorát található a vizekben, így az ivóvízben is és az élelmiszerekben is. Az anyatejben is nagy mennyiségben mutatták ki. A perklorát gátolja a jódfelvételt, és így csökkenti a T3 és T4 termelődését. Kiderült, hogy már 0.004994295 mg/l mennyiségben csökkenti a pajzsmirigy működését. A kalkulációk szerint a jódhiányos nők esetében a perklorát fogyasztása pajzsmirigy alulműködést eredményezhet, ami terhesség esetén magzati károsodáshoz vezethet. A perklorátot valószínűleg csak a fordított ozmózissal működő víztisztítók távolítják el.

 

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre

 

 

 

Irodalom

 

  • Arthur JR, Beckett GJ. Thyroid function: review. Br Med Bull 1999; 55:658-68.
  • Bastian TW, Anderson JA, Fretham SJ, Prohaska JR, Georgieff MK, Anderson GW.. Perinatal iron and copper deficiencies alter neonatal rat circulating and brain thyroid hormone concentrations. Endocrinology. 2010 Aug;151(8):4055-65.
  • Betsy A, Binitha M, Sarita S. Zinc deficiency associated with hypothyroidism: an overlooked cause of severe alopecia. Int J Trichology. 2013 Jan;5(1):40-2.
  • Camargo R, Knobel M, Medeiros-Neto G. Iodine nutrition: more is better? Arq Bras Endocrinol Metabol 2007;51:639-40.
  • Carlé A, Laurberg P, Pedersen IB, Knudsen N, Perrild H, Ovesen L, Rasmussen LB, Jorgensen T. Epidemiology of subtypes of hypothyroidism in Denmark. Eur J Endocrinol. 2006 Jan;154(1):21-8
  • Laurberg P, Pedersen KM, Hreidarsson A, Sigfusson N, Iversen E, Knudsen PR. Iodine intake and the pattern of thyroid disorders: a comparative epidemiological study of thyroid abnormalities in the elderly in Iceland and in Jutland, Denmark. J Clin Endocrinol Metab. 1998 Mar;83(3):765-9
  • Martino E, Safran M, Aghini-Lombardi F, Rajatanavin R, Lenziardi M, Fay M, Pacchiarotti A, Aronin N, Macchia E, Haffajee C, et al. Environmental iodine intake and thyroid dysfunction during chronic amiodarone therapy. Ann Intern Med. 1984 Jul;101(1):28-34.
  • National Academy of Sciences (NAS). Institute of Medicine. Food and Nutrition Board. Dietary Reference Intakes for Vitamin A, Vitamin K, Arsenic, Boron, Chromium, Copper, Iodine, Iron, Manganese, Molybdenum, Nickel, Silicon, Vanadium, and Zinc. National Academy Press, Washington, D.C. ,2001.
  • Patrick, Lyn: Iodine: Deficiency and Therapeutic Considerations. Alternative Medicine Review Volume 13, Number 2 2008, 116-127
  • Piccone, N: The Silent Epidemic of Iodine Deficiency. Life Extension Magazine October 2011
  • Sang Z, Wang PP, Yao Z, Shen J, Halfyard B, Tan L, Zhao N, Wu Y, Gao S, Tan J, Liu J, Chen Z, Zhang W. Exploration of the safe upper level of iodine intake in euthyroid Chinese adults: a randomized double-blind trial. Am J Clin Nutr. 2012 Feb;95(2):367-73.
  • Szendi G: Paleolit táplálkozás és korunk betegségei. Jaffa, 2011.
  • Teng W, Shan Z, Teng X, Guan H, Li Y, Teng D, Jin Y, Yu X, Fan C, Chong W, Yang F, Dai H, Yu Y, Li J, Chen Y, Zhao D, Shi X, Hu F, Mao J, Gu X, Yang R, Tong Y, Wang W, Gao T, Li C. Effect of iodine intake on thyroid diseases in China. N Engl J Med. 2006 Jun 29;354(26):2783-93
  • Utiger RD. Iodine nutrition--more is better. N Engl J Med. 2006 Jun 29;354(26):2819-21
  • Zava TT, Zava DT. Assessment of Japanese iodine intake based on seaweed consumption in Japan: A literature-based analysis. Thyroid Res. 2011 Oct 5;4:14. doi: 10.1186/1756-6614-4-14.