Feliratkozás hírlevélre
Print Friendly and PDF

Szendi Gábor:
A melanóma valódi okáról. Az UV teóriát pedig felejtse el!

A közegészségügy és a bőrgyógyászok makacsul ismételgetik, hogy a melanómát az UV sugárzás okozza. Ezzel egyrészt elriasztják az embereket a napozástól, de ami talán még veszélyesebb: elhitetik velük, hogy a nap kerülésével mindent megtettek a melanóma ellen. Pedig a bajok igazából a nap kerülésével kezdődnek.

 

 

A Napfényvitamin könyvemben, és a weben is elérhető írásaimban (Napfényvitamin) részletesen bemutattam a melanoma UV-sugárzás teóriájának cáfolatát. Az érvek csak felsorolásszerűen, pusztán az ismétlés kedvéért:

- a melanóma kockázata azoknak a legkisebb, akik folyamatosan a napon dolgoznak

-a melanómák több mint 80%-a a törzsön és a lábon alakul ki, holott ezek a területek vannak a legkevésbé kitéve az UV sugárzásnak. Ha az UV hatás okozná, akkor a fejen és a nyakon lenne a leggyakoribb (Christophers, 1998).

-Chilében és Argentinában, ahol az ózonlyuk erősen érezteti hatását, a melanóma gyakorisága nem nagyobb (Schein és mtsi., 1995; Abarca és Casicia, 2002).

-a melanómát nem a fehér bőr védtelensége okozza. Bár igaz, hogy a negroid rasszba tartozók melanóma kockázata jóval alacsonyabb, az albínó négerek melanóma kockázata nem nagyobb a a nem albínó négerekénél (Streutker és mtsi., 2000; Lookingbill és mtsi., 1995),

-már az 1940-es években kimutatták, hogy a délen született és felnőtt tengerészek közt ritkább a melanóma, mint az északról származó tengerészek között (Peller, 1941)

-Irodai dolgozóknál a fedett részeken kétszeres, a fejen és nyakon a szabadban dolgozókéval azonos volt a melanóma kockázat, míg a bőrrák kockázat viszont (amelyet valóban az UV sugárzás okoz) fele akkora volt, mint a szabadban dolgozóknak (Beral és Robinson, 1981, Vagero és mtsi., 1986).

-Európában délről északra haladva növekszik a melanóma gyakorisága (Shipman és mtsi., 2011).

-A városokban 50%-kal nagyobb a melanóma kockázat, mint vidéken (Haluza és mtsi., 2014).

-nincs okunk feltételezni, hogy a vaginális és rektális-anális melanomák más természetűek volnának, márpedig itt UV sugárzásnem éri a bőrt. Az e helyeken kialakuló melanóma kockázata délról északra nő (Moan és mtsi., 2010; Micu és mtsi., 2011).

-a már melanómával diagnosztizáltak túlélési esélye sokkal nagyobb volt, ha folytatták a napozást, ill. ha korábban többet napoztak (Berwick és mtsi., 2005).

-a legtöbbet napozóknak a legkevesebbet napozókhoz képest 33%-kal kisebb a melanoma kockázata (Newton-Bishop és mtsi., 2011).

-a szoláriumhasználat gyakoriságával csökken a melanóma kockázat (Bataille és mtsi., 2004 és 2005).

-a naptejhasználatról 16 vizsgálatból 12 azt mutatta ki, hogy fokozza a melanóma kockázatát

Mindezekből az eredményekből arra lehet következtetni, hogy a melanóma legnagyobb kockázati faktora a D-vitaminhiány, azaz a napozás hiánya (Field és Newton-Bishop, 2011).

Ha a melanómát nem az UV sugárzás okozza, talán meg kéne mondani az embereknek, mitől féljenek inkább az UV sugárzás helyett.

A BRAF gén a sejtek osztódását szabályozó gének egyike. A melanómák 80%-ban a BRAF gén mutálódott (Namba és mtsi, 2003). A BRAF mutációja teszi lehetővé a melanomasejtek fokozott cukorfelhasználását és egyben gyors növekedését (Parmenter és mtsi., 2014). A BRAF mutáns gének működését gátló új kemoterápiás szerek nagymértékben megnövelik az áttétes melanómában szenvedők túlélési idejét (Chapman és mts., 2011).

A BRCA1 és 2 mutációk is azt bizonyítják, hogy a "halálos" mutációk csak az életmóddal interakcióban okoznak rákot és halált, hiszen ezek a mutációk mindig is jelen voltak az emberi fajban, de egészen a 19-20. századig nem jelentettek halálos ítéletet, mi több, a természeti népeknél nem okoznak rákot (lásd. vonatkozó cikk). Jiezhong Chen és munkatársai tanulmányukban rámutatnak arra, hogy önmagában a BRAF mutáció nem elégséges a melanóma kialakulásához. A melanómát a genetikai mutációkon túl az elhízás okozta hormonális és anyagcserezavarok lavinája idézi elő (Chen és mtsi., 2013). Az elhízás és a melanóma kapcsolatát vizsgáló kutatások összevont elemzése 30%-kal nagyobb melanóma kockázatot jelez elhízottak esetében, azonban egyes vizsgálatok sokkal nagyobb, akár háromszoros kockázatot is mutattak (Sergentanis és mtsi., 2013). Egy vizsgálat azt bizonyította, hogy azok, akiknek 20 évesen 20 és 25 kg/m2 közé esett a BMI-jük, azoknak kétszeres, akiknek 25 fölötti volt a BMI-je, azok már 2.6-szeres volt a melanóma kockázata (Dennis és mtsi., 2008). A metaanalízisek általában csökkentik a valós kockázatot. A legtöbb rákfajtában a daganatsejtek cukorból táplálkoznak, így a tartósan magas átlagos vércukorszint egyértelműen serkenti a daganatok kifejlődését. A legmagasabb vércukorszintűeknek a legalacsonyabb vércukorszintűekhez képest kb. 3-szoros rákkockázata van (Stocks és mtsi., 2009). Par Stattin és munkatársai ugyancsak magas, 2.5-szeres melanóma kockázatot mutatott ki a magas vércukorszintű egyedek közt (Stattin és mtsi., 2007). A magas vércukorszint másik következménye az inzulinrezisztencia, amely a ráksejtek cukorellátását növeli, mivel a ráksejtekben nem alakul ki inzulinrezisztencia. A komoly inzulinrezisztencia 3-szoros kockázatot jelent melanómára (Antoniadis és mtsi., 2011). Az alkohol fogyasztás részben elősegíti a génmutációk kialakulását, másfelől komolyan megemeli a vércukorszintet. Nem meglepő módon a rendszeres alkoholizálás 2.2-szeres melanóma kockázatot jelent (Le Marchand és mtsi., 2006). A leptin a "jóllakottság" hormonja, magas szintje leptinrezisztenciára utal, ami az elhízás egyik következménye. A magas leptin szint egy vizsgálatban több mint másfélszeres melanóma kockázatot képvisel (Gogas és mtsi., 2008).

Az omega-6 növényi olaj egyrészt fokozza a gyulladást, ami elősegíti a rák kialakulását, másrészt az omega-6 zsírsavak serkentik a tumorok növekedését. Marco Vincenti és munkatársai a legtöbb omega-6 növényi olajat fogyasztóknál 2.2-szeres melanóma kockázatot mutattak ki (Vincenti és mtsi., 2005). Egy norvég vizsgálatban nőknél a legtöbb omega-6-ot fogyasztók esetén négyszeres melanóma kockázatot mutattak ki (Veier?d és mtsi., 1997).

A fentiekből egyenesen következik, hogy a táplálkozás szoros kapcsolatot mutat a melanoma kockázattal. Bár a paleo és a melanóma kapcsolatát még nem, de a mediterrán étrend és melanóma kapcsolatát már vizsgálták. Eszerint a heti rendszerességű halfogyasztás és a sok zöldségfogyasztás külön-külön is 50%-os védelmet jelent a melanómával szemben (Fortes és mtsi., 2008).

Mint már annyiszor, a melanóma esetében is a nyugati orvoslás dogmái elterelik a figyelmet a valódi veszélyről. A nyugati életmód két alapvető sajátossága a napfény kerülése és a táplálkozás összetételének egyre nagyobb mértékű eltolódása a finomított szénhidrátok irányába. A civilizációs betegségek többsége e két faktorral, mások pedig az étrendben szereplő autoimmunizáló anyagokkal ill. a fokozódó higiéniával függnek össze. A melanóma UV sugárzás-teóriája régóta megkérdőjeleződött, de amint az szokott lenni a tudomány történetében, amíg élnek azok, akik e teória híveiként szereztek hírnevet és megbecsülést, addig a teória is életben marad. Korunk orvostudományára jellemző, hogy növekvő szakadék van a betegségelméletek és a tények között.

Jelen tudásunk szerint a melanóma megelőzésének legbiztosabb módja

-az elhízás, inzulinrezisztencia és járulékos következményeinek elkerülése, azaz paleo vagy lowcarb táplálkozás

-a leégés kerülése

-a magas D-vitaminszint elérése napozással, szoláriumozással, ill. rendszeres D-vitamin szedéssel

A népesség napozási szokásainak megváltoztatására irányuló közegészségügyi igyekezet pontosan az ellenkező hatást váltja ki, mint amit szándékoznak: az alacsony D-vitaminszint, amit a nap kerülése eredményez, népesség szinten csak növeli a melanóma kockázatot. Különösen kártékony az a javaslat, hogy 11 és 15 óra közt kerüljük a napot, ugyanis ekkor a legintenzívebb a D-vitaminszintézist elindító UVB sugárzás. D-vitamint általában a felvilágosult, egészségtudatos réteg szed, az átlagember számára a D-vitamin legfőbb forrása a napozás volna.

 

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre

 

 

 

Irodalom

 

  • Abarca JF, Casiccia CC. Skin cancer and ultraviolet-B radiation under the Antarctic ozone hole: southern Chile, 1987-2000. Photodermatol Photoimmunol Photomed. 2002 Dec;18(6):294-302.
  • Antoniadis AG, Petridou ET, Antonopoulos CN, Dessypris N, Panagopoulou P, Chamberland JP, Adami HO, Gogas H, Mantzoros CS. Insulin resistance in relation to melanoma risk. Melanoma Res. 2011 Dec;21(6):541-6.
  • Bataille V, Boniol M, De Vries E, Severi G, Brandberg Y, Sasieni P, Cuzick J, Eggermont A, Ringborg U, Grivegnée AR, Coebergh JW, Chignol MC, Doré JF, Autier P. A multicentre epidemiological study on sunbed use and cutaneous melanoma in Europe. Eur J Cancer. 2005 Sep;41(14):2141-9.
  • Bataille V, Winnett A, Sasieni P, Newton Bishop JA, Cuzick J. Exposure to the sun and sunbeds and the risk of cutaneous melanoma in the UK: a case-control study. Eur J Cancer. 2004 Feb;40(3):429-35.
  • Beral V, Robinson N. The relationship of malignant melanoma, basal and squamous skin cancers to indoor and outdoor work. Br J Cancer. 1981 Dec;44(6):886-91.
  • Berwick M, Armstrong BK, Ben-Porat L, Fine J, Kricker A, Eberle C, Barnhill R. Sun exposure and mortality from melanoma. J Natl Cancer Inst. 2005 Feb 2;97(3):195-9.
  • Chapman PB, Hauschild A, Robert C, Haanen JB, Ascierto P, Larkin J, Dummer R, Garbe C, Testori A, Maio M, Hogg D, Lorigan P, Lebbe C, Jouary T, Schadendorf D, Ribas A, O'Day SJ, Sosman JA, Kirkwood JM, Eggermont AM, Dreno B, Nolop K, Li J, Nelson B, Hou J, Lee RJ, Flaherty KT, McArthur GA; BRIM-3 Study Group (June 2011). "Improved survival with vemurafenib in melanoma with BRAF V600E mutation". N Engl J Med. 364 (26): 2507-16.
  • Chen J, Chi M, Chen C, Zhang XD. Obesity and melanoma: exploring molecular links. J Cell Biochem. 2013 Sep;114(9):1955-61.
  • Christophers AJ. Melanoma is not caused by sunlight. Mutat Res. 1998 Nov 9;422(1):113-7.
  • Dennis LK, Lowe JB, Lynch CF, Alavanja MC. Cutaneous melanoma and obesity in the Agricultural Health Study. Ann Epidemiol. 2008 Mar;18(3):214-21.
  • Field S, Newton-Bishop JA. Melanoma and vitamin D. Mol Oncol. 2011, Apr;5(2):197-214.
  • Fortes C, Mastroeni S, Melchi F, Pilla MA, Antonelli G, Camaioni D, Alotto M, Pasquini P. A protective effect of the Mediterranean diet for cutaneous melanoma. Int J Epidemiol. 2008 Oct;37(5):1018-29.
  • Gogas H, Trakatelli M, Dessypris N, Terzidis A, Katsambas A, Chrousos GP, Petridou ET. Melanoma risk in association with serum leptin levels and lifestyle parameters: a case-control study. Ann Oncol. 2008 Feb;19(2):384-9.
  • Haluza D, Simic S, Moshammer H. Temporal and spatial melanoma trends in Austria: an ecological study. Int J Environ Res Public Health. 2014 Jan 6;11(1):734-48.
  • Le Marchand L, Saltzman BS, Hankin JH, Wilkens LR, Franke AA, Morris SJ, Kolonel LN. Sun exposure, diet, and melanoma in Hawaii Caucasians. Am J Epidemiol. 2006 Aug 1;164(3):232-45.
  • Lookingbill DP, Lookingbill GL, Leppard B. Actinic damage and skin cancer in albinos in northern Tanzania: findings in 164 patients enrolled in an outreach skin care program. J Am Acad Dermatol. 1995 Apr;32(4):653-8.
  • Micu E, Juzeniene A, Moan J. Comparison of the time and latitude trends of melanoma incidence in anorectal region and perianal skin with those of cutaneous malignant melanoma in Norway. J Eur Acad Dermatol Venereol. 2011 Dec;25(12):1444-9.
  • Moan J, Porojnicu AC, Dahlback A, Grant WB, Juzeniene A. Where the sun does not shine: is sunshine protective against melanoma of the vulva? J Photochem Photobiol B. 2010 Nov 3;101(2):179-83.
  • Namba H, Nakashima M, Hayashi T, Hayashida N, Maeda S, Rogounovitch TI, Ohtsuru A, Saenko VA, Kanematsu T, Yamashita S (September 2003). "Clinical implication of hot spot BRAF mutation, V599E, in papillary thyroid cancers". J. Clin. Endocrinol. Metab.2003, 88 (9): 4393-7.
  • Newton-Bishop JA, Chang YM, Elliott F, Chan M, Leake S, Karpavicius B, Haynes S, Fitzgibbon E, Kukalizch K, Randerson-Moor J, Elder DE, Bishop DT, Barrett JH. Relationship between sun exposure and melanoma risk for tumours in different body sites in a large case-control study in a temperate climate. Eur J Cancer. 2011 Mar;47(5):732-41.
  • Parmenter TJ, Kleinschmidt M, Kinross KM, Bond ST, Li J, Kaadige MR, Rao A, Sheppard KE, Hugo W, Pupo GM, Pearson RB, McGee SL, Long GV, Scolyer RA, Rizos H, Lo RS, Cullinane C, Ayer DE, Ribas A, Johnstone RW, Hicks RJ, McArthur GA. Response of BRAF-mutant melanoma to BRAF inhibition is mediated by a network of transcriptional regulators of glycolysis. Cancer Discov. 2014 Apr;4(4):423-33.
  • Peller, S: Malignant melanoma cutis. Cancer Res, 1941, 1:538-542.
  • Schein OD, Vicencio C, Munoz B, Gelatt KN, Duncan DD, Nethercott J, Honeyman J, Koren HS, West S. Ocular and dermatologic health effects of ultraviolet radiation exposure from the ozone hole in southern Chile. Am J Public Health. 1995 Apr;85(4):546-50.
  • Sergentanis TN, Antoniadis AG, Gogas HJ, Antonopoulos CN, Adami HO, Ekbom A, Petridou ET. Obesity and risk of malignant melanoma: a meta-analysis of cohort and case-control studies. Eur J Cancer. 2013 Feb;49(3):642-57.
  • Shipman, A. R.; Clark A. B.; Levell, N. J.: Sunnier European countries have lower melanoma mortality. Clinical and Experimental Dermatology, 36, 544-547
  • Stattin P, Björ O, Ferrari P, Lukanova A, Lenner P, Lindahl B, Hallmans G,Kaaks R. Prospective study of hyperglycemia and cancer risk. Diabetes Care. 2007 Mar;30(3):561-7.
  • Stocks T, Rapp K, Bj?rge T, Manjer J, Ulmer H, et al. (2009) Blood Glucose and Risk of Incident and Fatal Cancer in the Metabolic Syndrome and Cancer Project (Me-Can): Analysis of Six Prospective Cohorts. PLoS Med 6(12): e1000201. doi:10.1371/journal.pmed.1000201
  • Streutker CJ, McCready D, Jimbow K, From L. Malignant melanoma in a patient with oculocutaneous albinism. J Cutan Med Surg. 2000 Jul;4(3):149-52.
  • Vagero D, Ringbäck G, Kiviranta H. Melanoma and other tumors of the skin among office, other indoor and outdoor workers in Sweden 1961-1979. Br J Cancer. 1986 Apr;53(4):507-12.
  • Veier?d MB, Thelle DS, Laake P. Diet and risk of cutaneous malignant melanoma: a prospective study of 50,757 Norwegian men and women. Int J Cancer. 1997 May 16;71(4):600-4.
  • Vinceti M, Pellacani G, Malagoli C, Bassissi S, Sieri S, Bonvicini F, Krogh V, Seidenari S. A population-based case-control study of diet and melanoma risk in northern Italy. Public Health Nutr. 2005 Dec;8(8):1307-14.