Feliratkozás hírlevélre
Print Friendly and PDF

Sayer Ji:
A rizs, a burgonya és a paradicsom gyulladáskeltő hatása a búzáéval vetekszik

Ebben a cikkben egy kulcsfontosságú kérdést járunk körbe, amely a következő: Elegendő-e a búza- és gluténmentes táplálkozás az optimális egészség eléréséhez?

Fordította: Szabó-Velvárt László

Forrás:Sayer Ji: Rice, Potato, and Tomato May Be As Inflammatory As Wheat

 

 

A tömegpiac nagyban elősegítette a glutén- és búzamentes mozgalom elterjedését azáltal, hogy egyre szélesebb teret engedett a jóízű és táplálónak beállított teljes kiőrlésű élelmiszereknek. De vajon a teljes értékű gabonák, mint pl. a rizs, és a többi gluténmentes lisztfajta, mint pl. a burgonyaliszt, valóban annyira jók nekünk, mint ahogy azt gondoljuk?

A fenti kérdés sokféleképpen megválaszolható, de fontos, hogy válaszadás közben megmaradjunk a józan ész határain belül. Az ember idealistaként a tökéletes étrendet keresi, realistaként viszont mindig mérlegeli, hogy milyen kompromisszumokat érdemes meghoznia az evés örömének élvezete és a túlzott energiaráfordítás elkerülése érdekében. Olvassa tehát úgy e leleplező cikkemet, mint aminek célja nem a "vallásteremtés", hanem pusztán annyi, hogy rámutasson: bizonyos esetekben a búza- és gluténmentes étrend önmagában nem elegendő a makacs gyulladásos betegségektől (mint pl. az artrózistól) vagy adott esetben komolyabb, kezelésekre nem reagáló, ismeretlen gyökerű panaszoktól való megszabaduláshoz.

A láthatatan tövisek, a lektinek

Egy korábbi cikkemben írtam a minden búzaszármazékban, köztük a búzacsírás kenyérben és a búzafűben egyaránt megtalálható "láthatatlan tövisről", a búzalektinről vagy E kifejezetten eros gyulladáskelto hatású és a hormonháztartás megzavarására is képes anyaggal számos MEDLINE publikáció foglalkozik, és mára többféle egészségkárosító hatását azonosították, amelyek a következők:

  • potenciális gyulladáskeltő hatású
  • potenciális immunméreg
  • potenciális idegméreg
  • potenciális sejtméreg
  • képes akadályozni a génkifejeződést
  • meg tudja zavarni a hormonháztartást
  • képes károsítani a szívet
  • bélproblémákat tud okozni
  • és hasonlóságokat mutat bizonyos vírusokkal

A lektinmérgezés képes átcsúszni az antitest vizsgálatok szűrőjén

Míg az nyilvánvaló, hogy a búzalektin képes károkat okozni a szervezetben, fontos hangsúlyozni, hogy ezek a károk nehezebben diagnosztizálhatók, mint a klasszikus búza- és gluténallergia, ill. a cölikália betegség esetében. Ez azt jelenti, hogy intolerancia fennállásakor az antitest, allergia és bélbiopszia vizsgálatok negatív eredményt adnak, mert a búzalektin közvetlen módon károsítja a szervezetet, akár az immunrendszert kikerülve, vagy arra csak közvetetten hatva.

Ez a diagnosztikus "láthatatlanság" az oka, hogy a lektinfogyasztást ritkán hozzák kapcsolatba az általa okozott betegségekkel. Míg a lektinek nem egyedüli és nem is a fő okai a velük kapcsolatba hozható sokféle egészségügyi problémának, a már meglévő károsodások és betegségek fenntartásában, ill. súlyosbításában komoly szerepük van.

Ennek oka a búzalektin esetében az, hogy annak "célpontja" egy minden ideg-, kötő- és hámszövetben jelen lévő cukormolekula, az N-acetil-glükózamin, amelyhez kötődik, kölcsönhatásba lép vele, és károsítja azt. Ha a búzalektin átjut egy károsodott nyálkahártyán, például a gyomorban, azzal olyan szervezetszintű problémákat képes előidézni, amelyekről sokszor nem derül ki, hogy a búzafogyasztás okozta őket.

Miért növeszt "töviseket" a búza és a többi lektintermelő növény?

A természet minden faj számára "kifejlesztett" valamilyen védelmi stratégiát az őt elfogyasztani kívánók ellen, még ha e stratégiák nem is mindig olyan szembetűnők, mint a rózsa tövisei vagy az orrszarvú szarva. A növények nem rendelkeznek a magasabb szintű életformáknál, mint pl. a hangyáknál megfigyelhető sejtes immunitással, sem az állkapcsos gerincesekre jellemző másodlagos, antitestes immunitással.

Ez az oka, hogy a fűfélék családjába tartozó növények (mint pl. a rizs, a búza, a tönkölybúza és a rozs) magjai olyan nagy mennyiségben tartalmaznak lektin nevű defenzív faktorokat (glikoproteineket). Egy korábbi cikkemben így írtam erről bővebben:
"A lektintermelés a természet leleményes védekezési módja a búzanövény természetes ellenségeinek teljes garmadájával szemben. A gombák sejtfalai az N-acetil-glükózamin egyik polimerjéből épülnek fel. A baktériumok sejtfalát az N-acetil-glükózamin egyik bipolimerje, a réteges felépítésű peptidoglikán alkotja. A rovarok és a rákfélék (garnélarák, rövidfarkú rákok, stb.) külső burkát alkotó bipolimer, a kitin is nagyrészt N-acetil-glükózaminból épül fel. Valamennyi állat, köztük a férgek, a halak, a madarak és az ember testében is számos szövet (beleértve a csontokat is) alapvető alkotóeleme az N-acetil-glükózamin. A porcok, az ínak és az ízületek egészségéhez is nélkülözhetetlen az N-acetil-glükózamin. A glikokálix nevű nyálkaburkot (amely gyakorlatilag nem más, mint egy "cukorbevonat") az emberben a felhámsejtek termelik, amelyek tetőtől talpig testünk összes nyálkahártyájának felszínét beborítják az orrüregtől kezdve a bélcsatornáig és a vérerek síkos védőbevonatáig. A glikokálix főként N-acetil-glükózaminból és N-acetil-neuramin savból, más néven sziálsavból áll, melyek közül az utóbbi szénhidrát végcsoportja adja e védelmi funkciót ellátó glikoproteinben azt a terminális cukormolekulát, amely a belekben és az erekben levő anyagokkal érintkezik. Nem véletlen, hogy a búzalektin éppen ehhez a két glikoproteinhez kötődik. Ez a lektin, amely képes kötődni az említett védőbevonatokhoz, szétroncsolni őket, és rajtuk keresztül bejutni a szervezetbe, a természet tökéletes alkotása." (lásd magyarul: A búzalektin szerepe az emberi betegségek kialakulásában I.)

A kitinkötő lektinek átfogó jelenléte a nyugati étrendben

Míg a búza elhagyása egy nagyszerű és szükségszerű lépés azok számára, akik javítani szeretnének egészségükön, önmagában sokszor kevés, különösen a súlyos egészségi problémákkal küzdők esetében, ugyanis a nyugati étrendben a búzalektinen kívül vannak más, hasonló hatású lektinek is, nevezetesen a kitinkötő lektinek. Ne feledjük, hogy a kitin egy N-acetil-glükózamin molekulákból álló polimer, és a búzalektin elsősorban az N-acetil-glükózaminhoz kötődik. A búzalektin és a kitinkötő lektinek között tehát funkcionális hasonlóságok vannak. A következő élelmiszerekben van kitinkötő lektin:

1) burgonya
2) paradicsom
3) árpa
4) rozs
5) rizs

Igen, jól látja: a burgonya és a rizs, amelyek a glutén- és búzamentes élelmiszerek leggyakoribb összetevői, szintén rajta vannak a búzalektinhez szerkezetileg és funkcionálisan hasonló kitinkötő lektineket tartalmazó élelmiszerek listáján.

Míg a burgonyafélék, azon belül is a burgonya és a paradicsom gyulladáskeltő hatása már régóta szóbeszéd tárgya, addig a rizst kevesen gondolják problematikusnak, sőt, jóformán "plakátarccá" vált a glutén- és búzamentes élelmiszerek gyártói számára, akik gyakran használják e gabonafajtát különböző gluténtartalmú összetevők helyettesítésére.

A felfedezés, hogy a kitinkötő lektinek széles körben megtalálhatók a gabonafélékben, megmagyarázza, hogy miért annyival egészségesebb a gabonamentes táplálkozás, mint a csak a búzát és a többi gluténtartalmú gabonát mellőző étrend.

A lektinek a magyarázat nem-szteroid gyulladáscsökkentő- és glükózamin-függőségünkre

Mivel az emberi szervezet sok szövetét a kitinhez hasonló N-acetil-glükózamin alkotja, a fent felsorolt, ártalmatlannak tűnő élelmiszerek számtalan módon képesek ártani nekünk. Az, hogy oly sok amerikai a fenti élelmiszerek közül legalább kettőt-hármat (valamint búzát) napi szinten fogyaszt, magyarázat lehet többek között arra, hogy a nyugati világban miért számít már szinte természetes dolognak az, ha valakinek degeneratív ízületi gyulladása (artrózisa) van. Az alábbiakban részletesebben kifejtem e két dolog kapcsolatát:

"Hogy a nyugati társadalmakat milyen mértékben sújtják ezeknek az élelmiszereknek a káros hatásai, az lemérhető például a táplálékkiegészítőként szedett glükózamin népszerűségén. Az USA-ban évente negyedmilliárd dollár értékben adnak el glükózamint. E glükózamin elsődleges forrása a rákfélék (mint pl. a garnélarák és a rövidfarkú rákok) N-acetil-glükózaminban gazdag páncélja. A glükózamint fájdalomcsillapításra és gyulladáscsökkentésre használják. A helyzet azonban az, hogy nincsen szükségünk mindenféle Holt-tengeri teremtmények porított páncéljára, nem szenvedünk e tápanyag hiányában, ahogy a nem-szteroid gyulladáscsökkentőket sem azért szedjük, mert hiányunk volna e szintetikus vegyi anyagokból. Amikor glükózamint viszünk be szervezetünkbe, olyankor az ételeinkben található kitinkötő lektinek ahelyett, hogy testünk szöveteihez kötődnének, a táplálékkiegészítőben levő kitint "támadják meg", megkímélve ezáltal minket teljes hatásuk elszenvedésétől. Az a sokmillió amerikai, aki sok fájdalomtól és szenvedéstől szabadult meg a glükózamin és a nem-szteroid gyulladáscsökkentők szedése révén, még jobban járna, ha elhagyná étrendjéből a (problémái valódi okát jelentő) kitinkötő lektineket tartalmazó élelmiszereket, mivel ez még további fájdalom- és gyulladáscsökkenést eredményezne, miközben csökkentené az említett táplékékkiegészítőktől és gyógyszerektől való függőséget is." (lásd. magyarul: A búzalektin szerepe az emberi betegségek kialakulásában I.)

Amiket e cikkben leírtam a kitinkötő lektinek, valamint a nem-szteroid gyulladáscsökkentő- és glükózamin-függőség kapcsolatáról, az csak a "lektin jéghegy" csúcsa. Úgy hiszem, a búzalektin és a kitinkötő lektinek mélyreható vizsgálata e "láthatatlan tövisek" igen komoly szerepére fog majd fényt deríteni a nyugati és az elnyugatiasodott társadalmak betegség- és halálozási mutatóinak alakulásában, valamint arra, hogy a hatásuk többnyire észrevétlen marad, mivel az immunrendszert kikerülve képesek ártani, és emiatt az okozott károk többnyire nem mutathatók ki antitest vizsgálatokkal.

(Megjegyzés: Más felfogásban, komprimisszumként egészséges emberek érett nagy paradicsomokat módjával fogyaszthatnak)

 

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre