Feliratkozás hírlevélre
Print Friendly and PDF

Furnham, A:
A karácsonyi ajándékozás pszichológiája

Fordította:Czárán Judit

Forrás: Adrian Furnham: The Psychology of Christmas Gift Giving.

A karácsonyi ajándék sok mindent elmond arról is, aki adja, és arról is, aki kapja, illetve a kettőjük kapcsolatáról A karácsony az ajándékozás és az ajándék elfogadásának időszaka. Sok ember számára egyik sem könnyű, nem utolsó sorban azért, mert az ajándékoknak jelentésük van.

 

 

Lehetnek a befolyás vagy a hatalom kifejeződései, de szólhatnak ízlésről, szimpátiáról, státuszról vagy érzelmekről is.

Ilyenkor nem csak az a kérdés, hogy kinek adjunk ajándékot és kinek ne, hogy sokat költsünk ajándékra, vagy keveset, hanem az is, hogy milyen jellegű legyen az ajándék.

Elfogadni egy ajándékot azt is jelenti, hogy elfogadjuk a hozzá tapadó identitást. De ha ezt nem akarjuk, akkor az ajándékot akár ki is lehet dobni vagy vissza is lehet cserélni. Azt szokták mondani, hogy "Ajándék lónak ne nézd a fogát", de lehet, hogy még találóbb az a mondás, hogy "Óvakodj az ajándékot hozó görögöktől!"

Egy ajándék gyakran szimbolizál valamit. Például ha bőröndöt veszek valakinek, azzal azt fejezem ki, hogy támogatom abban, hogy sokat utazzon. De egy célozgatós ajándéknak nem feltétlenül örül az, aki kapja. Például egy dezodornak, ha testszaga van, egy arckrémnek, ha csúnya a bőre, vagy egy órának, ha notórius késő az illető.

Sok ún. "vicces" ajándék is ebbe a kategóriába tartozik. A vicces ajándékok gyakran a kapcsolat bizonytalanságáról szólnak, de lehetnek célozgatósak is. Ám az ajándék kifejezheti azt is, hogy bűntudatunk van, amiért az utóbbi időben elhanyagoltuk a másikat, és így próbálunk vezekelni a bűneinkért, amivel csak az a baj, hogy a másik ezt nem feltétlenül érzi elegendő kompenzálásnak.

Ha a kapott ajándékot visszacseréljük valami másra, úgy ez az ajándék elutasításának egy viszonylag elfogadható formája. Az, hogy mennyi ember viszi vissza az ajándékot karácsony után a boltba (és nyilvánvalóan nemcsak azért, mert nem jó a mérete), jól mutatja, milyen sokan tévednek az ajándékvásárlásnál. Néha már-már azt kérdezi magától az ember, hogy létezik-e egyáltalán olyan ajándék, amit jó szívvel megtart magának az, aki kapja.

A fő gond az, hogy az ajándékozással az ember inkább "megmutatja", mintsem "megmondja", mit gondol a másikról. Az ajándékban mintegy tárgyiasul, hogy milyen kép él bennünk arról, akinek az ajándékot adjuk. Az ajándékozónak nemcsak azt kell eldöntenie, hogy kinek, mikor, mi a jó ajándék, hanem bíznia kell a saját ízlésében is, valamint abban, hogy a másik helyesen fogja értelmezni a szándékait. Hogy ez milyen kényes probléma, az abból is látszik, hogy hányszor végződik rosszul az ajándékozás.

Mivel mindenki szeretne a másiknak valami "neki valót" ajándékozni, gyakran előfordul, hogy valaki mindenkitől ugyanazt az ajándékot kapja. Egy vállalatvezető például több üveg whiskyt. Viszont, ha valaki egymástól nagyon különböző és szokatlan ajándékot kap, akkor meg felvetődik a kérdés, vajon miért látják őt az ajándékozók ennyire különbözőképpen? Vajon milyen ember ő valójában? Ugyanezen okból az ajándékban rejlő üzenet okozhat csalódást is, például ha egy nő folyton hasznos háztartási eszközt kap karácsonyra.

Az ajándék a dominanciára való törekvés kifejeződése is lehet, különösen, ha az illető tudja, hogy a másik nem képes azt hasonló nagyságrendben viszonozni. Hogy ismét egy angol közmondással éljünk: a kis ajándékkal barátot szerzel magadnak, a naggyal ellenséget. Vannak, akik hajlamosak zavarba ejteni a másikat a nagyvonalú ajándékukkal, amivel az a (gyakran nem is titkolt) céljuk, hogy az illetőt a lekötelezettjükké tegyék.

De a kölcsönösséghez való ragaszkodás is lehet barátságtalan gesztus, ha valaki megsérti azt a szabályt, hogy célszerű nagyjából ugyanolyan értékben viszonozni a kapott ajándékot. Ez az "azt teszem, amit te teszel" típusú ajándékozás a kapcsolatot személyes társadalmi kapcsolatból személytelen gazdasági kapcsolattá alakítja. És ebben az esetben a visszautasítás megkíméli a megajándékozottat attól, hogy hálásnak kelljen éreznie magát.

Ma már sokan - családban, baráti körben, munkahelyen - próbálnak megálljt parancsolni az őrült ajándéklicitnek, például úgy, hogy felső határt szabnak az ajándék értékének, esetleg előre meghatározzák az ajándékozható dolgok körét, illetve megbeszélik, hogy csak apróságot vagy édességet adnak egymásnak.

A ruházat az egyik legnépszerűbb, de egyben legproblémásabb ajándék típus, tekintettel arra, hogy jellegéből következően roppant individuális. Egy ruhadarab kiválasztásánál figyelembe kell venni az illető korát, nemét és ízlését, viszont jó benne, hogy bátran adható férfinak és nőnek egyaránt. Ráadásul olyan ajándékról van szó, amellyel egyszerre tudom kifejezni a saját ízlésemet, és azt is, hogy milyennek látom a másikat. A gond az, hogy itt a legnagyobb a tévedés lehetősége, hiszen mi van, ha a vásárolt darabnak nem megfelelő a mérete, a színe vagy az anyaga. Ilyenkor sokszor "lebukik" az ember, hogy nem ismeri elég jól a másikat, vagy nem elég jó az ízlése.

Az emberek ritkán adnak egymásnak kizárólag eszmei értékkel bíró ajándékot. Az ajándékok kevesebb, mint 2%-át teszik ki a saját kezűleg gyártott ajándékok, és ezek a nagy részét is gyermekek adják a szüleiknek vagy a nagyszüleiknek. A vicces ajándékok is elég ritkák - legalábbis Amerikában. Az amerikaiak ugyanis roppant komolyan veszik a karácsonyi ajándékozást, ami az Egyesül Királyságban - főleg a fiatalok körében - valószínűleg máshogy van.

Az ajándékok nagyon különböznek egymástól és nagyon sokféle dimenziójuk van, de öt dolog teheti őket különösen értékessé.

1. A személyes történet: egy ajándékot különlegessé tehet a nosztalgikus értéke. Például ha valami családi ereklyéről, vagy egy híres emberhez köthető tárgyról van szó, ami egyfajta megszentelt státuszt kölcsönöz neki. De ebbe a kategóriába sorolható minden, ami az ajándékozó és a megajándékozott által közösen megélt múltbeli eseményhez, fontos alkalomhoz, helyhez vagy eseményhez köthető.

2. A belefektetett munka: Bizonyos ajándékok, például a kézzel készített tárgyak azért olyan értékesek, mert az ajándékozó sok időt és energiát fektetett az elkészítésükbe. Az otthon faragott, szőtt, hímzett vagy festett tárgynak a pénzben kifejezhető értéke lehet kifejezetten szerény is, azonban annál nagyobb érzelmi értékkel bír a megajándékozott számára.

3. A meglepetés: A nem várt ajándék különlegessége éppen abban áll, hogy nem számítottunk rá. A meglepetés lehet az is, hogy mikor kapjuk, hogyan és kitől. Fiatal párok például a nászajándék listáról választott ajándékot sokszor hidegnek és személytelennek érzik, éppen azért, mert nincs benne meglepetés.

4. A másiknak adott segítség vagy támogatás: Ha egy ajándékot azért ad valaki, hogy a másiknak segítsen vagy megvigasztalja vele, az nagy odafigyelésre utal, és igen sokat jelenthet annak, aki kapja, hiszen érzi belőle a törődést, és azt, hogy a másik ember akkor is mellette áll, amikor fizikailag nincs vele.

5. A "tökéletes ajándék": Minél közelebb áll egy ember a másikhoz, minél jobban ismeri az értékrendjét, a személyiségét, a humorát és a vágyait, annál nagyobb az esélye rá, hogy megtalálja számára a "tökéletes ajándékot". A tökéletes ajándék az, amire a másik tényleg vágyott, amit nagyon tud értékelni, és amit magának valószínűleg nem vett volna meg. Az ideális ajándék még évek múlva is értékes a megajándékozott számára. Vagyis a tökéletes ajándék az, amit nagyon akartunk, amire szükségünk volt, amit megérdemeltünk, és amit igazán tudunk értékelni. Vagyis amit egy másik ember nagy gonddal és odafigyeléssel választott ki a számunkra.

Bizonyos jelek arra utalnak, hogy nincs kapcsolat egy ajándék pénzben kifejezhető értéke és aközött, hogy mennyire örülünk neki. A legnagyobb valószínűséggel az olyan ajándékot fogjuk tudni megbecsülni, amelynek a kiválasztásába vagy elkészítésébe sok szellemi és fizikai energiát fektetett az ajándékozó.

Az ajándék alapvetően két tényezővel írható le: az érzelmi és a materiális értékével. Az első a gondosan kiválasztott vagy kézzel készített dolgokra vonatkozik, mintegy ellentéteként a boltokban kapható vagy katalógusból megrendelhető tárgyaknak. A második azzal kapcsolatos, hogy az ajándék mennyire értékes, elsősorban a megvásárlásának költsége tekintetében.

Egy tartós, szerelmi kapcsolatban mindkettő fontos lehet. Az érzelmeknek itt persze elsődleges szerepük van, de az ékszerek és a drága ruhák ugyanolyan elvárások lehetnek, mint a gondos odafigyelés és a megfelelő idő és energia befektetése az ajándék kiválasztásába. Ezek az ajándékok a másik számára előre jelzik a kapcsolat jövőjét, és megalapozzák annak későbbi múltját. Egy ilyen kapcsolatban mindkét fél elvárja, hogy a másik őrizze meg emlékként az ajándékát, amely egyszer akár még családi ereklyévé is válhat.

Az, hogy két ember kapcsolata mennyire szoros, gyakran befolyásolja az apróbb figyelmességek és a valódi ajándékok mennyiségének arányát (az előbbi a távolsággal nő, az utóbbi csökken). A férfiak kétszer olyan gyakran ajándékoznak értékes tárgyakat és ritkábban apró figyelmességet, mint a nők. Természetesen a felnőttek és gyerekek közti ajándékáramlás is meglehetősen kiegyensúlyozatlan, bár idősebb korban ez mostanában már kiegyenlítődik valamennyire, hiszen a nagyszülők immár nem fürdősót és arckrémet kérnek a gyerekeiktől karácsonyra, hanem Ipodot vagy okostelefont.

De ettől még tény, hogy átlagban háromszor annyi ajándék áramlik egy generációval lefelé, mint eggyel felfelé, és több mint háromszor annyi két generációval lefelé, mint onnan kettővel fölfelé.

De az ajándékozás kapcsán a szociológusok manapság már áruzajról is beszélnek: azt mondják, ha valaki mindent meg tud venni magának, amit csak akar, akkor az az üzenet, amit egy apró ajándék közvetít, sokszor el sem jut hozzá (Ugye ismerős a probléma? Mit adjunk valakinek, akinek mindene megvan?) Ilyenkor meg lehet próbálni növelni a jelek számát, remélve, hogy az ismétlés révén az üzenet mégis célba ér. Hátha a több ajándék révén valahogy mégis sikerül megértetni a másikkal, hogy fontos a számunkra. A redundancia ilyenkor része a rituálénak. Ám ennek meg az lehet a vége, különösen, ha kisgyerekről van szó, hogy a várakozások az egekbe emelkednek, és a gyerek egyre követelődzőbbé válik.

A karácsonyi ajándékvásárlás, -csomagolás, -díszítés túlnyomó részt az asszonyok feladata, ezért aztán az ilyenkor elkerülhetetlen aggódás is főleg őket sújtja. A nők a saját nevükben is jóval több ajándékot adnak, mint a férfiak, de jellemzően a közös ajándékokat is ők veszik meg, illetve csomagolják be. Márpedig többnyire a férfi rokonai is ugyanannyi ajándékot kapnak, mint a nő családja.

Vagyis a nők aránytalanul nagyobb részt vállalnak a karácsonyi ajándékozás terheiből, mint a férfiak, 84%-át az ajándékoknak ők adják, de csak 61%-át kapják. Ők egyformán adnak ajándékot a nőknek és a férfiaknak. Az olyan férfi ajándékozó, akinek nincs női "segítője", meglehetősen ritka (16%), viszont tőlük több nő kap ajándékot, mint férfi. Férfi férfinak nagyon ritkán ajándékoz (4%), nő nőnek sokkal gyakrabban (17%).

Fiatal, egyedülálló férfiak az ajándékozást gyakran egyfajta "fiskális előjátéknak" tekintik, aminek evolúciós okai lehetnek: az élelem szexuális aktusra illetve kurkászásra cserélése a mai napig megfigyelhető legközelebbi rokonainknál, az emberszabású majmoknál. Ám az ajándék nagyságát és értékét szigorúan az határozza meg, hogy hol tart a kapcsolat az adott pillanatban. A kapcsolat elején a nő szexuális megvesztegetésnek érezhet egy túl drága ajándékot, míg annak előrehaladottabb stádiumában már az apró, olcsó ajándék a gyanús, hiszen az az ajándékozó fösvénységére utalhat.

Régen az volt a norma, hogy ha egy nő értékes ajándékot fogad el egy férfitól, azzal szexuális ellenszolgáltatásra kötelezi magát. De ma is gyakran hallunk gazdag, öreg férfiakról, akik méregdrága ajándékokkal "vásárolnak meg" maguknak szép, fiatal nőket. Ezzel együtt a férfiak valamiért hajlamosabbak azt hinni, hogy csak a pénzükért szeretik őket, mint amennyire a nők aggódnak amiatt, hogy csak a testük kell a férfiaknak. És sajnos az is igaz, hogy az ajándékok és más figyelmességek az esküvő után sokszor egy csapásra megszűnnek.

Az ajándék prezentálása is nagyon fontos, ebből él a képeslap- és csomagolóipar jelentős része. Karácsonykor különösen ügyelünk rá, hogy minden szépen be legyen becsomagolva - ez, mint említettük, mindig a nők feladata. Az aranyba-ezüstbe öltöztetett, szalaggal átkötött ajándékot aztán, mint valami díszletet, odateszik a karácsonyfa alá. Persze kibontás után az ajándéknak ez a díszlet jellege azonnal megszűnik.

Az ajándék kifejezi, mennyire fontos nekünk egy kapcsolat, de adott esetben az ajándékozó és a megajándékozott közti kapcsolat formális jellegét is tükrözheti. Az ajándék mennyisége és milyensége vonatkozásában közeli családtagok közt is ügyelni kell a roppant érzékeny egyensúlyra. Például karácsonykor a férjnek értékesebb ajándékot illik adnia a feleségének, mint amit ő kap tőle, illetve mint amit a szüleinek vesz. Hogy kifejezze, hogy a felesége fontosabb neki a szüleinél.

A rituális ajándékozás minden társadalomban eszköz arra, hogy az ember megerősítsen egy számára fontos, de valamilyen okból bizonytalan kapcsolatot. Arra gondolunk, mikor olyan személynek vagy csoportnak adunk ajándékot, akinek a jóindulatára szükségünk van, de akinek a jóindulata nem magától értetődő a számunkra. Azzal, hogy ajándékot adunk neki, biztosítjuk őt odaadásunkról, ő viszont az ajándék elfogadásával azt fejezi ki, hogy ő is hajlandó a kapcsolat folytatására. A nagyobb ajándék mindkét fél részéről magasabb szintű elköteleződést jelent.

Egy ajándék akkor különleges, ha az ajándékozó képes megtalálni a megajándékozottban azt, ami pont rá jellemző, ha ki tudja fejezni az ajándékával, hogy érti a másikat, figyel rá, tudja, mire vágyik. A személytelen ajándék érzelmileg akkor is értéktelen lehet, ha a pénzbeli vagy szimbolikus értéke egyébként magas.

Mindnyájan hinni akarjuk, hogy azokért a tulajdonságainkért szeretnek minket, amik bennünk egyszeriek és megismételhetetlenek. Érezni akarjuk, hogy a szeretett lénynek fontosak vagyunk és különlegesnek talál minket. Azért adunk a másik embernek személyes ajándékot, hogy ezt éreztessük vele, és egyben kifejezzük, hogy örömet akarunk neki okozni.

 

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre