Feliratkozás hírlevélre
Print Friendly and PDF

Sayer Ji:
A kemoterápia és a sugárkezelés rosszindulatúbbá teheti a rákot

Fordította, kivonatot készítette: Mezei Elmira

Forrás: Chemo and Radiation Can Make Cancer More Malignant

A konvencionális rákkezelések kolosszális sikertelensége egy alapvető félreértést tükröz a rák, vagyis az "ellenség" megértésével kapcsolatban. Először is, mind a kemoterápia, mind a sugárkezelés valójában rákkeltő kezelések. Használatukat egyetlen dolog indokolja, hogy nagyon hatékonyan károsítják a sejteken belüli DNS-t, abban a reményben, hogy a ráksejtek hajlamosabbak a károsodásra, mint az egészséges sejtek (sajnos, ez nem mindig igaz).

 

 

A rák a második vezető halálok a fejlett világban, és mégis, még mindig a sötétben tapogatózunk a betegség kezelését és megértését illetően.

A konvencionális rákkezelések kolosszális sikertelensége egy alapvető félreértést tükröz a rák, vagyis az "ellenség" megértésével kapcsolatban. Először is, mind a kemoterápia, mind a sugárkezelés valójában rákkeltő kezelések. Használatukat egyetlen dolog indokolja, hogy nagyon hatékonyan károsítják a sejteken belüli DNS-t, abban a reményben, hogy a ráksejtek hajlamosabbak a károsodásra, mint az egészséges sejtek (sajnos, ez nem mindig igaz).

Azonban az az igazság, hogy a kezelések okozta "közvetett kár" elkerülhetetlen; nem az a kérdés, hogy bekövetkezik-e, hanem, hogy milyen mértékűek lesznek a káros mellékhatások. Mint ahogy a modern hadviselésben is, a támadást elindító döntés gyakran azon alapszik, hogy mekkora -a civil lakosságot érintő- közvetett kár elfogadható még. Hasonlóképpen van ez a gyógyszerek toxikológiai rizikó elemzésénél, a környezeti szennyező anyagoknál, valamint az élelmiszer adalékanyagoknál, ahol "az elfogadható ártalomszint" (egy elképesztő ellentmondás) megállapítása abszolút prioritás.

A WHO (Egészségügyi Világszervezet) által rákkeltőnek osztályozott kémiai hatóanyag

Az uralkodó nézet szerint, a kemoterápia és a sugárkezelés DNS károsító vagy genotoxikus hatása a rák elsőszámú kiváltója és előmozdítója. Ez a rák "mutációs elmélete", ami fél évszázada a domináns magyarázatként ismert. Ennek következtében egészen aggasztó, hogy a sztenderd rákkezelésben ma még mindig genotoxikus, és nem olyan anyagokat használnak, amelyek képesek szelektíven károsítani a "rossz" sejteket, míg a "jókat" érintetlenül hagyják. Ezt a jelenséget "szelektív citotoxicitásnak" nevezzük, és több természetes, növényi alapú rákellenes szer rendelkezik vele. Ez a hatás a napnál is világosabb a gyümölcskivonatoknál, például a graviola esetében, ahol a vizsgálatok kimutatták, hogy e gyümölcskivonat tízezerszer hatásosabb lehet bizonyos ráksejtek elpusztításában, mint az adriamycin (halálos mellékhatásai miatt a nem olyan hízelgő "vörös ördög" néven is ismert gyógyszer), és abszolút szelektíven működik.

Vegyük például a tamoxifen nevű rákgyógyszert. A WHO és az Amerikai Rák Társaság besorolása szerint egy humán karcinogénről van szó, amely dokumentáltan több mint két tucat egészségromboló mellékhatással rendelkezik, és mégis még mindig elsődleges kezelésként használják bizonyos mellrákok esetén. Van ennek valami értelme? Még ha a tamoxifen hatékony is lenne (egyre inkább nem az), mit számít, hogy "meggyógyítja" a mellrákot, ha közben méhnyálkahártya- és májrákot okoz (ami gyakran sokkal halálosabb, mint a mellrák)? A tamoxifen és kemoterápia rezisztencia egyre növekvő probléma. Ugyanúgy, ahogy bizonyos patogén baktériumok rezisztenssé válnak az antibiotikumokra, - illetve még életképesebbé válnak azok hatására - a kemoterápiás gyógyszerrezisztencia a kanári a szénbányában: azt jelzi, hogy az egész paradigma, ami szabadalmazott, nagyon toxikus vegyszereken alapszik, összeomló félben van.

A sugárkezelés rákot okozhat és növelheti a rosszindulatúságot

Hasonlóképpen, a sugárkezelés áttéteket és súlyos káros mellékhatásokat okozhat. Például, egy mellrák miatt sugárkezelt nőnél nagyobb valószínűséggel alakulhat ki tüdőrák. De a hatása még sokkal rosszabb lehet az elsődleges rákra, amelynek kezeléséhez használják…

Mikor egy melldaganatot sugárzásnak tesznek ki, a daganatsejtek nem egyformák, hanem erősen különbözőek. Vannak gyorsan és lassan szaporodók, illetve jóindulatúak is. Némely sejt gyakorlatilag elöregedett, és a puszta létezésével visszatartja a daganaton belüli szomszédos sejteket a még rosszindulatúbbá válástól, az agresszív növekedéstől. Aztán vannak a rák őssejtek, amelyek lassabban szaporodnak, ezért a kemo és sugárterápia kevésbé hatékonyan tudja elpusztítani őket, és mégis, azok felelősek a daganat újranövekedéséért.

A sugárkezelésről kimutatták, hogy harmincszorosan elősegíti a mellrákot létrehozó sejtek túlélését és önmegújító képességét, ami azt jelenti, hogy míg kezdetben képes visszaszorítani a tumor méretét, később valójában szelektálja a sugárkezelésre rezisztens, agresszív sejteket, ami végül fokozottabb rosszindulatúsághoz vezet. Ugyanez igaz a kemoterápiára. Az alacsony dózisú sugárzás, amit a mellrák mammográfiai diagnosztizálására használnak, hosszú távon valószínűleg több rákot okoz, mint amennyit megelőz. Ha elolvassuk a tényleges, szaklektorált orvosi irodalmat ebben a témában, akkor meglepve tapasztalhatjuk, hogy az alacsony dózisú, ionizáló sugárzás valójában sokkal inkább rákkeltő, (3-4-szeresen), mint a magas dózisú sugárzás, amivel gyakran hasonlítják össze a rizikó analízisekben. Valójában az egyik legközismertebb mellrákra hajlamosító génmutáció, a BRCA1/BRCA2, nagyobb fogékonyságot eredményez a sugárzás által kiváltott mellrákra, azoknál, akik rendelkeznek vele. Más szóval, fontos lehet a sugárzás kerülése, akár diagnosztikai, akár terápiás kontextusban, a rák elkerülése érdekében, amit amúgy "megelőzni" illetve "kezelni"hivatott.

Miért nem működik a hagyományos kezelés

A kemoterápia hasonlóképpen eredménytelen lehet. Amikor egy változatos mellráksejt populációt egy súlyosan mérgező anyagnak teszünk ki, a normális reakció a pusztulásig menő károsodás. De a rák nem egy szigorúan vett random mutációs folyamat, hanem egy ősi túlélő program leleplezése. A ráksejt egy sokkal ősibb, evolúciós és genetikai eszköztárból merít, ami lehetővé teszi egy sokkal keményebb sejtkörnyezet túlélését, mint pl. a vegyi anyagok, az alacsony oxigénszint, a glükóz/fruktóz magasabb koncentrációja, a savas pH, stb… Ezért a súlyosan toxikus kemoterápiás vegyszerek adagolása szelektíven fogja megölni a gyengébb, lényegében egészségesebb (jobbindulatú) sejteket a melldaganaton belül, míg éppen azokat a körülményeket hozza létre, amelyekben a rosszindulatú és kemóra rezisztens sejtek megerősödhetnek.

Láthatjuk tehát, hogy hogyan lehet a sugárkezelés és a kemoterápia felelős a rák még rosszindulatúbbá tételében, miközben az egész szervezetet károsítja, gyengíti az immunrendszert, (közvetlenül károsítja a csontvelőt és az immunsejteket). Tehát a hasnyálmirigyrák gyógyíthatatlansága kemoterápiával és sugárzással tükrözheti azt, ahogy maguk a sztenderd kezelések vezetnek a páciens idő előtti halálához. Amikor az átlag hasnyálmirigyrák páciens (a legtöbb kemo- és sugárterápia protokollt felhasználva) nem él tovább 6 hónapnál, akkor vajon a rák ölte meg vagy a kezelés?

Sztenderd gyakorlat a páciens halálát egy "kivételesen agresszív" rákfajtának betudni, ahelyett, hogy elismernék, hogy maga a kezelés változtathatta át a relatíve lassan növő tumort egy gyorsan osztódó és invazív fajtává. Gondoljuk meg: ha vegyszerekkel és sugárzással bombáznának minket és látnánk, hogy a szomszédaink hullanak, mint a legyek, elköltöznénk onnan? Hibáztathatjuk-e tehát a kemoterápiát és a sugárkezelést túlélt ráksejtek egy szubpopulációját (míg a szomszédos sejtek elpusztultak), hogy egy másik szövetbe települnek át - mondjuk csont vagy agy - a túlélés érdekében? A rák végül is valami, amit a szervezetünk csinál, és többnyire a rák a túlélő.

Mivel a konvencionális rákipar gyakran nem csak nem tudja javítani az életminőséget és az élethosszt, hanem éppen ellenkezőleg, eljött az idő, hogy biztonságos, hatékony, megfizethető, és elérhető alternatívákat keressünk. A megoldás közelebb lehet, mint gondolnánk: a konyha fűszerpolcán.

A kurkuma

Míg az USA törvényei jelenleg tiltják a természetes anyagok orvosi használatát, a kurkumát évezredek óta használják az ősi indiai gyógyászatban. A kurkumin, a fűszer aranysárga színéért felelős anyag, minden idők egyik legtöbbet vizsgált természetes anyaga. A Nemzeti Orvosi Könyvtár bibliográfiai adatbázisában (Medline) 4588 referenciát találunk kurkuminnal kapcsolatos vizsgálatokról. Annak ellenére, hogy állatkísérletekben és kémcső vizsgálatokban több mint 500 betegségben mutatott terápiás értéket, még mindig nem használják széles körben humán klinikai vizsgálatokban. A GreenMedInfo.com közszolgálati tevékenységként tárgymutatót készített a kurkumin rákellenes hatásairól több mint 50 féle rákban. Ezek közül a 10 legimpozánsabbat alább soroljuk fel:

Mit mutattak ki valójában a vizsgálatok?

Rákfajta, amely megelőzésében és kezelésében a kurkuminnak szerepe lehet

A szaklektorált tanulmányok száma, amelyek alátámasztják a terápiás tulajdonságait

Mellrák

58

Vastagbél rák

23

Bélrák

51

Prosztata rák

42

Hasnyálmirigy rák

24

Gyógyszer rezisztens rákok

40

Tüdőrák

37

Májrák

27

Áttétes rákok

32

Bőrrák

15

Láthatjuk, hogy bőséges anyag van, a kurkumin komoly ígéret. Először is sokkal biztonságosabb, mint a konvencionális gyógyszerek. Például, kurkuminból 2000 mg/testsúly kg kell ahhoz, hogy a kísérleti állatok 50%-a elpusztuljon, míg 5-fluorouracilból (hagyományos kemoterápiás gyógyszer) már 115 mg/kg kiváltja ugyanazt a hatást. Ami még ennél is elképesztőbb, hogy a kurkuminról sorozatosan kimutatták, hogy képes felerősíteni a kemoterápia és a sugárkezelés pozitív rákölő hatását, és ugyanakkor megvédeni az amúgy károsodásra ítélt egészséges sejteket.

A vizsgálati eredmények alapján a kurkumint mindenképpen számításba kéne venni, mint lehetséges rákkezelést. Még ha nem is elsődleges, de legalább kiegészítő terápiaként.

 

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre

 

 

a_kemoterapia_es_a_sugarkezeles_rosszindulatubba_teheti_a_rakot.htm