Feliratkozás hírlevélre
Print Friendly and PDF

Brogan, K. és Ji, S.:
A koleszterin-buborék végleg kipukkad

Fordította: Czárán Judit

Forrás: Dr. Kelly Brogan; Sayer Ji: Cracking the Cholesterol Myth: How Statins Harm The Body and Mind.

Újabb tanulmány látott napvilágot arról, hogy a koleszterin ellen vívott vegyi háborút statisztikai csalásokkal igazolják. A szakirodalom a sztatinok több mint 300 káros mellékhatásáról számol be. Eközben egyre csak terjesztik ki azon személyek körét, akiknek már egészségesen is kéne szedni megelőzésképpen a koleszterincsökkentőket. Jól ismert a hazai gyakorlatban is, hogy már önmagában kockázatnak tekintik a kicsit is megemelkedett koleszterinszintet, és a betegnek csatát kell vívnia orvosával, ha nem hajlandó szedni.

 

 

Jobb félni, mint megijedni, ugye? Erre a logikára épít a gyógyszeripar, ezzel mérgezi a lelkünket. Talán az Ön édesanyjának, édesapjának, bátyjának vagy barátjának is javasolták már, hogy szedjen valamilyen koleszterincsökkentő szert, hogy bebiztosítsa magát a hirtelen szívhalál ellen. És valóban, az új irányelvek tovább bővítették a potenciális sztatin-szedők körét, egyre kevesebb az olyan ember, aki még elfogadható szintű artéria-plakkokkal él.

De hogy sikerült a gyógyszergyáraknak ezt elérniük? Mivel győzték meg az orvosokat, hogy a betegeiknek koleszterincsökkentőkre van szükségük, mégpedig most azonnal? Nos, úgy tűnik, azzal keresik degeszre magukat, hogy sokan nem ismerik a legújabb kutatási eredményeket.

Az orvosi szakirodalomban gyakran élnek azzal a trükkel, hogy a "relatív kockázatcsökkentést" próbálják népszerűsíteni, amely egy gyógyszer hatását jelentősnek tünteti fel akkor is, ha az abszolút kockázatcsökkenés valójában jelentéktelen. Esetünkben arról van szó, hogy ha 100 sztatinnal kezelt betegből egynél hasznosnak bizonyul a gyógyszerszedés, és 2% helyett 1% kap szívinfarktust, akkor azt 50%-os kockázat csökkenésnek tekintik, ami valójában csak 1%-os kockázatcsökkenés.

És talán még ez az 1% is számítana valamit a "jobb félni, mint megijedni" elv alapján, ha ezek a szerek nem lennének a legmérgezőbb vegyületek, amiket ember valaha önként lenyelt, és amelyeknek már eddig is legalább 300 féle káros mellékhatását ismeri a szakirodalom, legalább 28 különböző típusú mérgező hatás következtében. Ilyenek például:

  • izomkárosodás (80 vizsgálat igazolja)
  • idegrendszeri károsodás (54 vizsgálat igazolja)
  • májkárosodás (32 vizsgálat igazolja)
  • endokrin zavarok (16 vizsgálat igazolja)
  • rákkeltő hatás (9 vizsgálat igazolja)
  • cukorbetegségre való hajlam fokozása (8 vizsgálat igazolja)
  • kardiovaszkuláris problémák (15 vizsgálat igazolja)
  • születési rendellenességek (11 vizsgálat igazolja)

Túl azon, hogy kiürítik a szervezetből két olyan létfontosságú tápanyagot, mint a Q10 és a szelén, a sztatinok erősen izom- és idegrendszeri károsító hatásúak. Mivel a szív az emberi test egyik idegekkel és izmokkal leginkább átszőtt szerve, ez a kétféle toxicitás együtt többfrontos támadás a szív ellen, ami roppant ironikus, tekintettel arra, hogy a sztatinokat "életmentő szívvédő" szerekként szokták reklámozni.

Diamond és Ravnskov átfogó tanulmányukban rámutatnak, hogy az esetek 90%-ában nincs meggyőző javallat a koleszterincsökkentő szereknek a szedésére, és teljes áttekintést adnak azok imént említett mellékhatásairól. Ezt mondják:

"Tanulmányunkkal arra kívántuk felhívni a figyelmet, hogy a koleszterin elleni háborút olyan prókátorok vívják, akik hamis statisztikai adatokkal azt a látszatot próbálják kelteni, mintha a sztatinok csodaszerek lennének, holott azok káros mellékhatásai bőven kiegyenlítik a bizonyított hasznukat."

A koleszterin mém

Nagyon csábító belenézni az amerikaiak egyes számú gyilkosának a szemébe, és azt kérdezni "Ki tette ezt? Ki a felelős?". Az is nagyon egybevág az amerikaiak egészséggel és jólléttel kapcsolatos elképzeléseivel, hogy démonizálnak valamit, ami testünk felépítésünk természetes része, ahelyett, hogy szembenéznének bizonyos életmódbeli tényezőkkel. És ebben a kormányzat is ludas, amely támogatja például egy sor gyulladáskeltő élelmiszer árusítását.

Holott a probléma inkább az alacsony koleszterinszint, amely csökkenti az ellenálló képességünket például a vírusfertőzésekkel, a rákkal és egy sor mentális betegséggel szemben, hiszen a zsíroknak és koleszterinnek fontos szerepük van a hormontermelésben, valamint a sejtmembrán és az immunrendszer megfelelő működésében.

A sztatinok, melyek kifejezetten mérgező hatású xenobiotikus vegyületek, rendkívül kevés hasznot hajtanak, minden más állítás statisztikai manipuláción alapul. Diamond és Ravnskov ezt írják:

A Crestor kontra placebóval végzett JUPITER vizsgálatból az derül ki, hogy a gyógyszerrel kezelt csoportban megnőtt a végzetes szívrohamok száma, amit azzal lepleztek, hogy egybemosták a halálos és a nem halálos kimenetelű infarktusokat

az ASCOT vizsgálatot a Lipitor reklámozására használták, azt állítva, hogy az 36%-kal csökkenti a szívroham kockázatát, valójában 3%-ról 2%-ra csökkent a kockázat

A HPS vizsgálatban, amely szintén 1%-os javulást ért el, menetközben 26% lemorzsolódás történt a vizsgálat kezdetéhez képest, úgy, hogy azokat, akiknél szignifikáns mellékhatások jelentkeztek, eleve kizárták a vizsgálatból

Az abszolút kockázatcsökkenés tekintetében eddig egyetlen vizsgálat sem számolt be arról, hogy kapcsolat lenne a koleszterinszint csökkenésének mértéke és a kockázat abszolút százalékban mért jótékony hatása közt. Ezzel szemben a káros mellékhatásokban mutatkozó különbséget mindig abszolút százalékban adják meg, és még azzal is kisebbítik az előfordulás gyakoriságát, hogy sok-sok kategóriába sorolják fel őket. (Csak egy példa: ha izomfájdalomról számolnak be, és mondjuk a gyógyszercsoportban ez 5%-os, a placebo csoportban 1%-os, akkor nem azt írják, hogy 500%-al gyakoribb az izomfájdalom -ez volna az előnyöknél alkalmazott 'relatív kockázat'-, hanem azt, hogy 4%-kal. Ha ezt tovább bontják enyhe, közepes és erős izomfájdalomra, a kis számok eljelentéktelenítik a mellékhatásokat.)

Márpedig ezek a káros mellékhatások, mint amilyen "a rák, a szürke hályog, a cukorbetegség, a mozgásszervi megbetegedések kockázatának növekedése, illetve a kognitív funkciók romlása" léteznek és igen elterjedtek. Dolgozatukban Diamond és Ravnskov három elsődleges káros mellékhatásra fókuszálnak, melyek mindegyike esetén valószínűsíthető, hogy az érintett később úgy fogja érezni, hogy "tévedtem, mikor úgy gondoltam, hogy jobb félni, mint megijedni".

Rák

Legalább négy különböző vizsgálatban bizonyosodott be, hogy a sztatinok szedése szignifikánsan megnöveli a rák előfordulásának kockázatát, ezt mégis próbálják nem szignifikáns kockázatként bagatellizálni, azt állítva, hogy ennek "nincs ismert biológiai alapja". Ez azzal függhet össze, hogy sokan még mindig valami időzített genetikai bombaként tekintenek a rákra, amelynek semmi köze a mitokondrium működési zavaraihoz, a zsírsavak károsodásához vagy a környezeti ártalmakhoz. (Ha egy vizsgálatban olyan összefüggés derül ki, ami mai ismereteink szerint nem értelmezhető, véletlen hatásnak tekintjük. De ha volna magyarázat, csak hülyének tettetjük magunkat, akkor meggátoljuk, hogy napvilágra kerüljön a sztatinok rákkeltő hatása).

Mivel a rákelőfordulás és a rákhalálozás statisztikailag szignifikáns növekedést mutat a koleszterincsökkentőket szedők körében, ez bőven kioltja a némely vizsgálatban kimutatott minimális kardiovaszkuláris előnyt, amit ezekkel a szerekkel elérhetünk. Az egyik hosszú távú követéses vizsgálat szerint a duktális (tejcsatornában) és a lobuláris (mellszövetben kialakuló) mellrák előfordulása a duplájára nőtt a több mint tíz éve sztatint szedő nők körében. Ez már önmagában elég ok arra, hogy soha egyetlen nőnek se írjunk fel ilyen szereket.

Izomfájdalom

A sztatinok egyik legismertebb káros mellékhatását, az izomzat leépülését és az ehhez társuló fájdalmat, más néven myopathiát, a szakirodalom ugyancsak megpróbálja bagatellizálni. Bár a kezelés első hónapjaiban majd 40% számol be ilyen tünetekről, a kutatások csak azokkal a betegekkel foglalkoznak, akiknek a vérében a creatine kinase (CK) szint két egymást követő mérés alapján legalább a tízszerese a normálisnak, és emellett még izomfájdalmakra is panaszkodnak.

Egy 2006-ban a Journal of Pathology című folyóiratban megjelent tanulmányban arról olvashatunk, hogy a sztatin-terápia ultrastrukturális károsodásokat idéz elő a vázizomzatban olyan pácienseknél is, akiknek nincsenek izomfájdalmaik, ami arra utal, hogy a sztatinokhoz kapcsolódó izomkárosodás akár univerzális is lehet, még ha ez az érintett milliók előtt sokszor rejtve is marad.

A központi idegrendszer működési zavarai

Az alacsony koleszterinszint növeli az öngyilkossági hajlamot (főleg férfiaknál), depressziót okoz (nők esetében a gyermekágyi depressziót is beleértve), kognitív működési zavarokhoz vezet - vagyis elég kevéssé lehet elérendő cél egy átlagos pszichiátriai beteg számára, márpedig Amerika lakosságának majd a fele ebbe a kategóriába tartozik.

Ma már tudjuk, hogy az emberi testben fellelhető összes koleszterin 25%-a az agyban található, nagyrészt a velőhüvelyben, amely az idegeket veszi körül és védi a külvilágtól.

"Becslések szerint az agyban levő koleszterin 70%-a a velőhüvelyhez kapcsolódik. Mivel fehér agyállományunknak akár a fele is velőhüvelyből áll, nem meglepő, hogy az agyunk testünk koleszterinben leggazdagabb szerve. A koleszterin koncentrációja az agyban és különösen a velőhüvelyben, összhangban van azzal, hogy az agyban a sejtmembránoknak különösen nagy jelentősége van (ezeken keresztül folyik az idegsejtek közötti kommunikáció)."

A sejtmembrán különösen érzékeny a sztatinok káros hatásaira:

"A sejtmembrán egy 8 nanométer vastagságú csodálatos gyöngyszerű kapu, ahol az információ, a tápanyag és a sejtek közti hírvivő molekulák szállítása zajlik, foszfolipidek és azok többszörösen telítetlen zsírsavjai által támogatott protein kapukon keresztül. A koleszterin és a telített zsírok biztosítják azt a rigiditást, amely megteremti az egyensúlyt a membrán többi összetevőjével. Nélkülük a membrán porózus, működésképtelen lengőajtó lenne. Egyfajta önfenntartásként, a koleszterin segíti az epesav termelést, amely nélkülözhetetlen a táplálékkal elfogyasztott zsírok lebontásához és felszívódásához".

Ebből kiindulva elképzelhető, hogy a viselkedésben és a kognitív funkciókban tapasztalható zavar ezzel a zsírral kapcsolatos zavarral függ össze. Diamond és Ravnskov erről a következőket állítják:

"Az alacsony koleszterinszintről kiderült, hogy az a súlyos depresszió vagy az öngyilkossági hajlam biológiai jele is lehet, míg a magas koleszterinszint véd ezen zavarok ellen. Davison és Kaplan tanulmányukban rámutatnak, hogy hangulati zavarokban szenvedő felnőttek esetében 2,5-szer gyakoribbak az öngyilkossági fantáziák a sztatinnal kezeltek körében. Számos vizsgálat igazolja, hogy az alacsony koleszterinszinthez rosszabb kognitív funkcióik és az Alzheimer-kórra való fokozott hajlam társul, míg a magas koleszterint ebből a szempontból is védő hatású.

Sztatinok és azok neuropszichiátriai mellékhatásai: epidemiológia, patopszcihológia, megelőzés és gyógyítás címmel jelent meg összefoglaló tanulmány, amely a mentális egészség és a koleszterinszint-szabályozás közti összefüggéseket vizsgáló szakirodalmat tekinti át. Bár a szerzők általánosságban nem értenek egyet azzal, hogy a sztatint szedőknek súlyos pszichiátriai mellékhatásokkal kellene számolniuk, a cikk mégis erre a következtetésre jut:

Esettanulmányok és országos felmérések sztatinokkal kezelt személyeknél számos esetben súlyos ingerlékenységről, gyilkossági késztetésekről, fenyegetésekről, dühkitörésekről, depresszióról, erőszakról, paranoiáról, elmezavarról, antiszociális viselkedésről, a kognitív funkciók és az emlékezőtehetség leépüléséről, alvászavarokról, szexuális diszfunkciókról számolnak be. Nem olyan ez, mint egy gyorsan elhadart lista a mellékhatásokról egy gyógyszerreklám végén? Nos, tekintettel a sztatinok mindenütt jelenlevőségére, a fentieket senkinek nem célszerű figyelmen kívül hagynia, akinek valaha voltak vagy jelenleg is vannak pszichiátriai problémái.

A zsírban oldodó sztatinok - simvasztatin és atorvasztatin - esetében a tünetek még erősebbek voltak, ami nem csoda, hiszen ezek a szerek behatolnak az agyba, márpedig a koleszterinhiány az agyban bipoláris zavarokat, súlyos depressziót és a skizofréniát okozhat.

Persze sem ezek a tények, sem azok elhallgatása nem kellene hogy meglepjen minket, mivel a gyógyszeriparban nincs ingyen ebéd, és mivel az amerikaiak hozzá vannak szoktatva, hogy az egy betegség-egy tabletta perspektívájából szemléljék az egészségüket. Fogva tart minket egy pókháló, és úgy gondoljuk, hogy abból egyetlen szál meghúzásával ki tudunk szabadulni. Mindez kevésbé lenne zavaró, ha nem ezen alapulna az orvosi gyakorlat is, amelyhez olyan grémiumok szolgálnak útmutatással, mint az Amerikai Kardiológiai Kollégium vagy az Amerikai Szívgyógyászati Társaság, amelyek többnyire ezer szálon kötődnek a gyógyszergyárakhoz. Azokhoz a gyógyszergyárakhoz, amelyek csak az elmúlt évben 19,2 milliárd dollár büntetést fizettek különböző szabálysértések és bűncselekmények elkövetéséért.

Szóval ha legközelebb Önnek az orvos koleszterincsökkentő szert akar felírni, akkor mondja meg neki nyugodtan, hogy inkább vállalja az 1% infarktus kockázatot, minthogy rákot, cukorbetegséget, myopátiát vagy valamilyen pszichiátriai betegséget kapjon. És aztán menjen haza, és készítsen magának három tojásból rántottát. A sárgájából is!

 

Kommentár: sokan nem értik, hogy a vizsgálatokban mégis akkor miért van olykor valami minimális előnye a sztatinoknak a placebóhoz képest. Beszéltem már kardiológussal is, aki sztatint írt fel betegeinek és javulást tapasztalt. Ennek egyszerű a magyarázata. A szív- és érrendszeri betegségek alapvetően gyulladásos betegségek, és a sztatinok sok évtizedes vizsgálata során kiderült, hogy -nem tervezetten, merő véletlenségből- némileg csökkentik a szervezetben a gyulladást. Azaz, akinél valami kis előny mutatkozik, az a gyulladáscsökkentő hatásból fakad. Azonban kevés ennyire veszélyes és ennyire csekély mértékben hatásos gyulladáscsökkentőt ismerünk, mint a sztatinok.

Hogy milyen hatalommal bír a gyógyszeripar az orvosszakmai szervezetek felett, azt jól jelzi a következő: az American College of Cardiology és az American Heart Association 2013-as ajánlása a korábbi ajánláshoz képest tovább növelte azoknak a számát, akiknek melegen ajánlott a koleszterincsökkentők szedése. Míg a Third Adult Treatment Panel (ATP III) of the National Cholesterol Education Program a 115.4 felnőtt amerikaiból 43.2 milliónak (37.5%) javasolta sztatinok szedését, addig a 2013-as ajánlás már 56 millió (48.6%) embernél látja szükségesnek a gyógyszeres koleszterinszint csökkentést. A kiterjesztett népességben 10 millió ember még teljesen egészséges, náluk "prevencióként" javasolt a sztatinok szedése.

Pencina MJ, Navar-Boggan AM, D'Agostino RB Sr, Williams K, Neely B, Sniderman AD, Peterson ED. Application of new cholesterol guidelines to a population-based sample. N Engl J Med. 2014 Apr 10;370(15):1422-31.

 

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre