Feliratkozás hírlevélre
Print Friendly and PDF

Diamond és Ravnskov:
A koleszterincsökkentők és a statisztikai csalás

Fordította, kivonat:Szendi Gábor

Forrás: Diamond DM, Ravnskov U. How statistical deception created the appearance that statins are safe and effective in primary and secondary prevention of cardiovascular disease. Expert Rev Clin Pharmacol. 2015 Mar;8(2):201-10.

Uffe Ravnskov igen sok ember szemét nyitotta már fel koleszterin ügyben (2002-es könyvével az enyémet is), s hajlott kora ellenére fáradhatatlanul küzd a koleszterinhazugság ellen. Alábbi tanulmányuk arra világít rá, hogy a sztatinok hatásossága és biztonságossága egy világméretű orvostudományi csalás eredménye. A koleszterinkérdés minden aspektusát ez a cikk nem tárgyalja, ugyanis van egy veszélyes koleszterin összetevő, csak annak szintjét a sztatinok nem befolyásolják, többek közt ezért nem védenek a szívbetegség ellen. (Erről a koleszterin összetevőről részletesen 2014/3-as Paleolit Életmódmagazinban írtam.)

 

 

Évtizedek óta folyik a vita a koleszterinhívők és a szkeptikusok közt a vita, hogy a magas koleszterinszint káros-e vagy hasznos. A koleszterinhívők szerint az érfalak plakkjaiban található koleszterin és a magas koleszterin és szívbetegség kapcsolatát igazoló vizsgálatok a teória bizonyítékai. A koleszterinszkeptikusok szerint viszont a szakirodalom elemzése alapján semmi nem bizonyítja a szívbetegség és a koleszterin kapcsolatát, s már 1936-ban megjelent egy vizsgálat, amely igazolta, hogy a koleszterinszint nem áll kapcsolatban az ateroszklerózissal. A tény az, hogy az alacsony koleszterinszintű idős emberek erei ugyanannyira ateroszklerotikusak, mint a magas koleszterinszintűeké.

(A koleszterinszkeptikusok furcsa mód sosem hozakodnak elő azzal a kézenfekvő érveléssel, hogy az evolúció során elfogyasztott rengeteg zsír miatt az ember alkalmazkodott a zsírfogyasztáshoz, továbbá a zsír és koleszterinfogyasztás a 20. század során nem növekedett meg, az infarktusos halálozás mégis az egekbe szökött a század közepére. -Sz.G. megj.)

A koleszterinteória, dacára annak, hogy az oki kapcsolat nem igazolható a koleszterinszint és a szívbetegség között, mégis megnyerte a csatát, hisz a világon sok millió egészséges ember szedi a koleszterincsökkentőt, és a számuk egyre nő, ha követik az Amerikai Szív Társaság és az Amerikai Kardiológusok Kollégiumának új ajánlását.

A koleszterinhívők azt állítják, a sztatinok a leghatásosabb megelőzői a szívbetegségnek és szívhalálnak, miközben a vizsgálatokban elenyésző előny mutatkozik a gyógyszerek javára, as ez a minimális előny sem a koleszterinszint csökkentéséből fakad. (Valójában a sztatinok mellékesen csökkentik a gyulladást, azaz a C-reaktív protein szintjét, ezáltal minimális csökkenést érnek el a szívbetegség romlásában, ennek az ára viszont nagyon súlyos. A gyulladáscsökkentést sokkal hatékonyabban, pl. a szénhidrátbevitel csökkentésével mellékhatások nélkül el lehetne érni. -Sz. G. megj.)

Miként teremti a "csodapirula" látszatát a statisztikai csalás?

Három fogalmat kell megismernünk ehhez. A relatív és az abszolút kockázatot, és az eredmény eléréséhez szükséges kezeltek számát.

Vegyünk példaként egy 5 éves vizsgálatot, melyben 1000 egészséges ember placebót, 1000 pedig sztatint kap. A statisztikák szerint 5 év alatt 1000 ember 2%-a kap infarktust. A koleszterincsökkentő vizsgálatokban a sztatint csoportokban általában 1%-al alacsonyabb a szívhalálozás, tehát a példánkban 1% hal meg infarktusban. Azaz a sztatinok az 1000 fő 1%-nak nyújtottak védelmet. Úgyis fogalmazhatunk, hogy a placebo csoportban 98%-os védelmet élveznek, míg a sztatin csoportban 99%-os védelmet élveznek a résztvevők. Azaz 100 embert kell kezelni 5 évig, hogy 1%-al csökkentsük a kockázatot. Ugye a kérdés az, milyen mellékhatások árán érjük el ezt az alig érzékelhető kockázatcsökkenést? (De erről később.)

Hogy interpretálják a koleszterinhívők ezt az eredményt a közvélemény és az orvosok felé? Mivel az 1% a 2%-nak a fele, ezért azt állítják, hogy a sztatinok 50%-kal csökkentik az infarktus kockázatot. Ez az, amikor relatív kockázatban fejezik ki a csökkenést. Ugye ez másként hangzik, csak éppen hazugság.

Vegyük pl. a Jupiter vizsgálatot, amelyben 17 802 magas C-reaktív proteinszintű, de máskülönben egészséges, nem magas koleszterinszintű emberek vettek részt. (Itt már eleve a gyulladáscsökkentő hatásra hajtott rá a gyógyszeripar, ezzel együtt gyászos volt az eredmény. Sz.G. megj.) A vizsgálatot 2 év után leállították. Az infarktusok és halálos infarktusok aránya 0.76% volt a placebo, és 0.35% volt. Az abszolút kockázatcsökkenés 0.41%, s ehhez 244 embernek kellett szedni a gyógyszert. A média viszont azt harsogta, hogy 54%-kal csökkent az infarktusok száma. Az üdvrivalgás abszurditását mutatja az a tény, hogy valójában, ha nem az össz infarktusok számát nézzük, hanem az infarktusban meghaltakét, akkor a sztatin csoportban 11-en, a placebo csoportban meg csak 6-an haltak meg infarktusban. Innentől már normál koleszterinszintű, de magas CRP szintűeknek is eladható a sztatint. (Akik áttérnek paleóra, általában 0.1-0.5 mg/l szintre csökken a CRP szintjük. Sz.G. megj.)

A sztatin csoportban mellesleg 3% új cukorbeteg lett, szemben a placebo csoport 2.4%-val, ezt persze a közvélemény felé abszolút kockázatban közölték, azaz 0.6%-nak nevezték a kockázatát. Pedig ha az infarktuskockázat 54%-al csökken, akkor a cukorbetegség kockázat 20%-al nőtt!

Vagy vegyük az ASCOTT-LLA vizsgálatot, amelyben 10305 magas vérnyomásban szenvedő ember vett részt, akiknek még vagy cukorbetegségük, vagy megnagyobbodott balszívkamrájuk, vagy korábbi agyvérzésük, vagy perifériás érbetegségük volt. A vizsgálatot 5 évre tervezték, de 3.5 év után leállították. A placebo csoportban 3%, a sztatin csoportban 1.9% infarktus történt. az 1.1% csökkenést eladták 36%-os csökkenésnek.

A HPS vizsgálatban 20 ezer ember vett részt 5 éven át. Az eredményeket a Lancet (200 éves világhírű orvosi lap) szerkesztői írása fantasztikusnak nevezte, és azt állította, hogy 18%-al lecsökkentette a szívhalálozást, és 27%-kal a nem halálos infarktusok számát. Valójában a sztatin csoportban 7.6%, a placebo csoportban 9.1% halt meg szívhalálban, azaz 1.5% a különbség. Arról a beszámolók nem szóltak, hogy már az első hónapban a vizsgálati személyek 26%-a lemorzsolódott, feltehetőleg, mert nem bírták a mellékhatásokat.

A mellékhatások következetes minimalizálásáról

Ha a sztatinoknak csak védőhatása volna, bizony még az az 1% védőhatás is jelentős volna. Azonban a sztatinok mellékhatásai közt szerepel a megnövekedett rák, a cukorbetegség, a szürkehályog, a szellemi leépülés és az izomzat károsodása.

Rák

Több vizsgálat számolt be megnövekedett rákkockázatról, négyben ez elérte a szignifikáns szintet is. A CARE vizsgálatban a szívhalálozás 5 év alatt 0.68%-kal volt kevesebb, míg a mellrákkockázat 3.9%-kal nőtt.

A PROSPER vizsgálatban 0.9%-kal csökkent a szívhalálozás, de a sztatin csoportban 245, míg a placebo csoportban 199 rákos megbetegedés és halál történt.

A SEAS vizsgálatban komolyabb előnyt nem értek el a koleszterincsökkentéssel, azonban a gyógyszercsoportban 11.1% rákos megbetegedés fordult elő, míg a placebo csoportban 7.5%. Ha követnénk a pozitív eredmény jelentési stílusát és relatív kockázatot számolnánk, azt mondhatnák, hogy szignifikánsan 33%-kal nőtt a rákkockázat.

A rák lassan fejlődik ki, az átlagban 2-5 éves sztatin vizsgálatokban kevésbé ugrik ki a kockázat. Az emberek viszont 10-40 éven át szedik ezeket a szereket. Egy tíz éves sztatin vizsgálatban a mellrák kockázat kétszeresére nőtt a vizsgálat végére.

Izomkárosodás

Izomfájdalom és izomgyengeség a sztatinnal kezeltek 25%-ban fellép.

Egy sztatin vizsgálatban a nők 40%-a tapasztalt izomgyengeséget és fáradékonyságot.

A hivatalos jelentések mégis azt állítják, hogy ez az emberek 1%-át érintő probléma. Ezt úgy érik el, hogy csak azokat tekintik izomkárosodottnak, akikben a kreatin kináz (az izomsejt pusztulás jele a vérképben) a normál érték legalább tízszerese. A kérdés ezek után az, mi történik azoknak az izomzatával, akiknek a 10-szeres értéknél alacsonyabb az izompusztulás mértéke?

Központi idegrendszeri problémák

Muldoon és munkatársai a koleszterinszint csökkentő vizsgálatok metaanalízisét elvégezve azt találták, hogy az öngyilkosságok, gyilkosságok, agresszív cselekmények, balesetek az alacsony koleszterinszintűek közt gyakoribbak. Boston és munkatársai a lecsökkentett koleszterinszintűek közt gyakoribbnak találta az erőszakos halált és a pszichiátriai betegségeket. Az alacsony koleszterinszint az egyik jelzője a depressziónak és az öngyilkossági kockázatnak, míg a magas koleszterinszint védőhatású ezekkel szemben. A sztatint szedő depressziósok közül a sztatint szedők közt 2.5-ször gyakoribb az öngyilkossági gondolat. A alacsony koleszterint szint hajlamosít a csökkent szellemi teljesítményre és Alzheimer betegségre. 143 szellemi romlásra panaszkodó sztatinszedő 90%-ánál javult az állapot a gyógyszer elhagyásával. 18 Alzheimer betegnél, amikor leállították a sztatin szedést, szignifikánsan javult a szellemi teljesítményük, ami a sztatinok szedésének újrakezdésével visszaromlott.

Ha a sztatinok az agyat károsítják, nyilván a perifériás (kéz láb, stb.) idegeinek sem tesznek jót. Gaist és munkatársai 465 ezer ember adatát elemezve arra következtettek, hogy polineuropátia a sztatinszedők közt 16-szor gyakoribb volt. (Neuropátia a végtagokban érzészavarokhoz, zsibbadáshoz, szúró-égő-hangyamászás érzéshez vezet, a belső szervekben működéskárosodást okoz.) Akik legalább két éve szedtek sztatint, azokban már 24-szeres volt a neuropátia gyakorisága.

További idegrendszeri károsodások ritkák, de súlyosak (bénulás, izomsorvadás, multiplex szklerózis, stb.).

A mellékhatásokat a vizsgálatokban két trükkel szokták csökkenteni. Egyrészt van egy bevezető szakasza a vizsgálatokban, amelyben kiesnek azok, akik látványos tüneteket produkálnak a sztatin szedésére. Akik bennmaradnak a vizsgálatban, azoknak a sztatinszedés miatt kialakult tüneteit addig aprózzák különféle tünetkategóriákba, míg végül jelentéktelennek tűnnek. Az izomproblémákat lehet fájdalom, gyengeség, fáradékonyság, stb. kategóriákba szétosztani, s ha nem ér el egy bizonyos fokot, nem is rögzítik panaszként. Így végül egy-egy kategóriába már kevés számú panasz esik.

A szerzők pesszimistán látják a jövőt. Ha a gyógyszeripar így folytatja propaganda tevékenységét az orvos továbbképzéseken, egyetemeken és a médián keresztül, maholnap mindenki sztatint fog szedni, akinek egy kicsit is magasabb lesz egy önkényesen megállapított határértékhez képest a koleszterin szintje.

A optimistább jövőkép szerint a túlsúlyos és cukorbeteg emberek áttérnének a lowcarb (pl. paleolit) táplálkozásra, elkezdenének mozogni és ezáltal lecsökkenne a kardiovaszkuláris kockázatuk.

 

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre