Feliratkozás hírlevélre
Print Friendly and PDF

Woolven és Snider:
A modern orvoslás vége?

Fordította:Mezei Elmira

Forrás: Linda Woolven & Ted Snider: The End of Modern Medicine?

A modern orvoslás válságban van. Eddig hatékonynak vélt gyógyszereiről vagy az derül ki, hogy lassan elveszítik hatásosságukat és nincs helyettük más, vagy, hogy soha sem hatottak, csak elhitették velünk.

 

 

"Hacsak nem cselekszünk gyorsan, az antibiotikumok számára elérkezett az út vége." - Dr. Tom Friedman

Az Amerikai Egyesült Államokban először, egy nő olyan baktériummal fertőződött meg, amely arra az antibiotikumra is rezisztens, amelyet végső esetben szoktak alkalmazni. A nő E. coli fertőzést kapott, ami a húgyúti fertőzések leggyakoribb okozója, és ez a baktérium rezisztens volt a colistinra. Ennek az antibiotikumnak komoly mellékhatásai vannak, és olyan baktérium fertőzéseknél szokták felírni, ami minden másra rezisztens. Ez azt jelenti, hogy ma létezik olyan baktérium az USA-ban, amire nincs gyógyszeres kezelés. "Hacsak nem cselekszünk gyorsan, az antibiotikumok számára elérkezett az út vége." - mondta Dr. Tom Friedman, a Járványkezelési- és Megelőzési Központ vezetője.

Antimikrobiális rezisztencia

Alexander Fleming, a penicillin felfedezője már 1929-ben felhívta a figyelmet arra, hogy sok baktérium rezisztens a penicillinre, 1945-ben pedig arra figyelmeztetett, hogy a penicillin nem megfelelő használata rezisztens baktériumok kifejlődéséhez vezet. Senki nem hallgatott rá.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 2014-ben kiadott, "antimikrobiális rezisztencia" című beszámolójában felvette ezt a szálat: "Az antimikrobiális rezisztencia évtizedek óta egyre növekvő fenyegetés, ami nehézzé, költségessé, sőt, helyenként lehetetlenné teszi az egyre több baktérium, parazita, vírus és gomba okozta fertőzés kezelését."

A beszámoló egyértelműen a modern orvoslást és mezőgazdaságot nevezi meg felelősként.

"Az antibakteriális gyógyszerekkel - az embereknél és a haszonállatoknál is - folyamatos visszaélés történik, ami a rezisztens baktériumok terjedését eredményezi, ez pedig globális egészségügyi szükségállapothoz vezet".

Az E. coli

Az E. coli baktérium a húgyúti fertőzések és vesegyulladások, valamint a vérmérgezések leggyakoribb okozója. Az ilyen húgyúti fertőzések 30% ma rezisztens a kezelésre. Tíz éve ez a szám csak 5% volt. Egy ST131 nevű új, erősen rezisztens baktériumtörzs jelent meg 2008-ban. Ez azt jelenti, hogy húgyúti fertőzések lehetséges kezelési módja egyre szűkül. Az E. coli a WHO hat régiójában ötben elérte az 50% rezisztenciát.

A Streptococcus A Streptococcus pneumonia agyhártyagyulladást, arcüreggyulladást, és fülgyulladást okoz, valamint a tüdőgyulladások leggyakoribb okozója. A Streptococcus pyrogenes a Streptococcusos garatgyulladás legfőbb oka. A Streptococcus pneumonia a WHO mind a hat régiójában elérte az 50% rezisztenciát.

A Szalmonella A Szalmonella ételmérgezést, hasmenést és vérmérgezést okoz. Egyre nehezebb kezelni, mert többszörös gyógyszer rezisztenciát alakított ki. 50% vagy annál magasabb szintű rezisztenciát ért el mind a hat WHO régióban.

A Shigella A Shigella a bacilusos dizentéria eredetű hasmenéses megbetegedések egy másik fő oka. Mára a legtöbb shigella törzs rezisztens majdnem az összes még megfizethető antibiotikumra. A WHO hat régiójából kettőben 50% rezisztenciát mutat.

A Klebsiella Pneumonia A Klebsiella Pneumonia okozhat tüdőgyulladást, vérmérgezést, húgyúti gyulladást, agyhártyagyulladást és légúti fertőzéseket. A Klebsiella Pneumonia 50% vagy magasabb rezisztenciát mutat a WHO 2-6 régiójában, a gyógyszertől függően.

A Staphylococcus Aureus A Staphylococcus Aureus a leggyakoribb okozója a műtétek utáni sebfertőzéseknek. Okozhat bőr-, lágyszövet- és csontgyulladást, valamint vérmérgezést. A gyakran használt antibiotikumokra rezisztenssé vált. A Methicillin- Resistant Staphylococcus aureusról (MRSA) sokat hallottunk a médiában, mert rengeteg problémát okoz kórházakban. A WHO hat régiójában ötben elérte az 50% vagy annál magasabb rezisztenciát.

A tuberkulózis is egyre rezisztensebbé és nehezebben kezelhetővé válik. 2012-re már az új esetek 3,6% minden gyógyszerre rezisztens volt. A fertőzöttek 80% mutat valamilyen antibiotikum rezisztenciát. A kolerával is ugyanez a helyzet, és a gonorrhea is visszatért. A candida kezelésére használt gombaölő gyógyszerekre is egyre nagyobb rezisztencia alakul ki.

A fájdalomcsillapítók használata is egyre problémásabb

Az elmúlt két év nagyon rossz volt a fájdalomcsillapítók reputációja szempontjából. Fontos kutatások komoly kétségeket támasztottak a fájdalomcsillapítók hatásosságát és biztonságosságát illetően.

Az Aszpirin és más nem-szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszerek (NSAID)

Az Aszpirin a fekélyek és bélrendszeri vérzések egyik fő okozója. 24 kontrollált vizsgálat meta-analízise kimutatta, hogy még az alacsony dózisban szedett aszpirin sem csökkenti a bélrendszeri vérzések kockázatát. (BMJ 2000;321:1183-7). A szívbetegség megelőzésére alacsony dózisú aszpirint szedők 28%-nál alakul ki fekély. (Alimentary Pharmacology & Therapeutics 2005;22:795-801).

És ami még ennél is rosszabb, hogy az aszpirin nem is hatékony a szívbetegségek megelőzésében. Egy közelmúltban végzett vizsgálat, amelyben az érelmeszesedésre többszörös kockázattal (magas vérnyomás, koleszterin problémák, vagy cukorbetegség) rendelkező egyének vettek részt, idő előtt befejeződött, mert az aszpirin jelentősen megnövelte a mellékhatások kockázatát, ugyanakkor nem csökkentette a kardiovaszkuláris események rizikóját.(JAMA 2014;312:2510-20).

Az FDA (amerikai gyógyszer- és élelmiszerellenőrző hatóság) továbbra is ajánlja az aszpirint olyanoknak, akik már átestek egy szívinfarktuson vagy sztrókon, viszont nemrég elzárkózott attól, hogy prevenciós céllal is ajánlja.

Idén megszigorították a nem aszpirin NSAID-k címkézését, mivel ezek a gyógyszerek megnövelik a szívinfarktus és a sztrók rizikóját, valamint toxikusak a májra és vesére.

A Tylenol és egyéb Acetaminofenek

Az acetaminofen (más néven paracetamol) annyira mérgező a májra nézve, hogy mára az akkut májelégtelenség elsőszámú okozójává vált. (Hepatology 2005;42:1364-72).

Magyarországon acetaminofent (más néven paracetamolt) tartalmaznak a Rubophen, a Panadol, a Neo Citran, a Paracetamol, a Mexalen, a Coldrex, a Doloramol.

Eléggé sokkoló tény, hogy az acetaminofen elnyomja az érzéseket. Egy dupla vak kontrollált vizsgálatban a placebo csoporthoz képest az acetaminofent kapók kevésbé intenzíven reagáltak mind a negatív, mind a pozitív eseményekről készült képekre. A kutatók azt a következtetést vonták le, hogy az acetaminofennak általános tompító hatása van. (BMJ 2015;350:h1225).

Még ennél is aggasztóbb fejlemény, hogy azok a nők, akik a várandósságuk alatt acetaminofent szednek, megnövekedett rizikóval rendelkeznek arra, hogy a gyermeküknél figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar (ADHD) alakul ki. A kutatók rámutattak, hogy az acetaminofen egy hormon diszruptor, és a terhesség alatti abnormális hormonhatások befolyásolhatják a gyermek fejlődő agyát.

Ami pedig végképp riasztó, hogy a Tylenol még csak nem is hat. Annak ellenére, hogy például hátfájásra a leggyakrabban ajánlott gyógyszer, dupla vak tesztekben kimutatták, hogy az acetaminofen semmivel nem jobb, mint a placebo. (Lancet 2014;doi:10.1016/S0140-6736(14)60805-9).

A fájdalomcsillapítókkal végzett legnegatívabb vizsgálati eredmény egy olyan nagyszabású meta-analízisből született, amelyben 74 randomizált NSAID vizsgálatot vetettek össze, és összesen 58.556 ember vett részt benne. A maximum dózis alatti adag nem volt jobb a placebónál.

A Tylenolnak még a maximum dózisban sem volt hátfájás vagy oszteo-arthritisz fájdalmat érdemben csillapító hatása. A diclofenac és az etoricoxib bizonyult a leghatékonyabbnak.

A lelki egészség

A történet nagyon hasonló a pszichológiai gyógyszerekkel.

A depresszió

Az antidepresszáns gyógyszerekkel való több évtizedes kísérletezés sikertelen volt. Az öngyilkosságot elkövetők száma az antidepresszánsokat szedők körében nem alacsonyabb, mint akik placebót szednek. (Arch Gen Psychiatry 2000;57:311-7). Ugyanebben a megdöbbentően kiábrándító vizsgálatban azt találták, hogy míg a gyógyszerek 40,7 %-al csökkentették a depresszió tüneteit, a placebók is közel ennyivel: 30,9%-al!

Az antidepresszáns gyógyszerekről készült vizsgálatban felnőtteknek azt találták, hogy a szelektív szerotonin visszavétel gátlók (SSRI-k) "nem rendelkeznek klinikailag jelentős előnnyel a placebóval szemben." A konklúzió az volt, hogy "hosszú távon nincs meggyőzően pozitív hatásuk a depresszió és az öngyilkosság előfordulási gyakoriságára." (BMJ 2005;331:155-7).

Az antidepresszánsoknak enyhe depresszióban semmi előnye nincs a placebóhoz képest, nagyon súlyos depresszióban pedig relatíve kicsi.

Egy másik érdekes meta-analízisben 74 antidepresszánsokkal végzett vizsgálatot tekintettek át, és azt találták, hogy a 38 pozitív eredményűből 37-et publikáltak, viszont abból a 36-ból, amelyek negatív eredménnyel zárultak, 22-t soha nem hoztak nyilvánosságra. Az a 11 pedig, amely megjelent valahol, úgy lett manipulálva, hogy az eredmények pozitívabbnak tűnjenek a valóságnál. Mindössze három negatív eredményű vizsgálatot publikáltak egy az egyben. Így a vizsgálatok 94% tűnt pozitívnak, míg tüzetesebb vizsgálódás után látható, hogy a valóságban ez mindössze 51%. (NEJM 2008;358:252-260)

És mi a helyzet a gyerekeknek felírt antidepresszánsokkal? 2001-ben megjelent egy vizsgálat a Paxil nevű SSRI-ről. A vizsgálatot a szóban forgó gyógyszer gyártója, a GlaxoSmithKline gyógyszergyár szponzorálta. Azt az eredményt hozták ki benne, hogy a Paxil biztonságos és hatékony a tizenévesek depressziójának kezelésére. (J Am Acad Child Adolesc Psychiatry2001;40:762-72). Most egy elfogulatlan torontói kutatócsoport analizálta az adatait, és nem értenek egyet az akkori eredménnyel.

Az eredeti vizsgálat azért volt fontos, mert megjelenése jelentős szerepet játszott abban, hogy azóta a tinédzserek depressziójára SSRI-kat írnak fel. Az eredeti vizsgálatban a szülők és a tizenévesek is állították, hogy a gyógyszerek nem jelentősen hatékonyabbak, mint a placebo, a Paxilt mégis biztonságosnak és hatékonynak hozták ki. A kanadai kutatócsoport analízise azonban rávilágított arra, hogy a Paxil sem statisztikailag, sem klinikailag nem volt jobb a placebónál. És ami még ennél is rosszabb, hogy biztonságosnak sem tekinthető. A Paxil szedés miatt gyakoribb öngyilkossági gondolatok és más, komoly mellékhatások rizikója klinikailag szignifikáns mértékű (BMJ 2015;351:h4320).

Ugyanez a helyzet minden idők leghíresebb antidepresszánsával, a Prozac-kal, amit 4 pozitív vizsgálat alapján engedélyeztek. Az Elli Lilynek, a Prozac gyártójának nem volt más dolga, mint eltitkolni azt a hat negatív vizsgálatot, amelyekből az derült ki, hogy a Prozac semmivel nem hatékonyabb, mint a placebo. Az eredeti tíz vizsgálat kombinált eredménye azt mutatja, hogy az emberek kb. 90%-nál a Prozac nem jobb, mint a placebo.

Egyéb mentális betegségek

A pszichiátria krízise annak is köszönhető, hogy a közelmúltban komolyan megkérdőjeleződött a skizofrénia gyógyszeres kezelésének hatékonysága.

Az első 15 éves vizsgálatból meglepő módon az derült ki, hogy az anti-pszichotikus gyógyszerekkel nem kezelt skizofrén betegeknek több tünetmentes időszaka volt, és általában jobban működtek, mint a gyógyszerszedők. Amikor a kutatók megnézték a munkaképességet és a normális társadalmi élet képességét, akkor azt találták, hogy a gyógyszerszedőknek csupán az 5% tud visszatérni, míg a gyógyszert nem szedőknek a 40%. A vizsgálat időtartama nagyon fontos tényező, mert ezek a különbségek csak két év után kezdtek jelentkezni. És az emberek nemcsak jobban voltak gyógyszer nélkül, de ez tartós volt. Attól kezdve, hogy a gyógyszert nem szedő skizofrének stabilizálódtak, ritkább volt náluk a visszaesés. A 10. és a 15. évben sokkal kevésbé valószínűen tapasztaltak pszichotikus tüneteket, mint a gyógyszerszedők (J Nerv Ment Dis 2007).

Egy közelmúltban készült randomizált vizsgálat alátámasztja ugyanezeket az eredményeket. A pszichózisból való regenerálódás szempontjából a különbség a következőképpen alakult: a gyógyszerszedők 17,6%-a épült fel, a gyógyszert fokozatosan csökkentők 40,4%-a. Megint csak fontos volt a vizsgálat hossza, a különbségek 18 hónap után kezdtek megmutatkozni.

Egyes résztvevők a gyógyszerszedők közül önállóan abbahagyták a szedést. Amikor őket is hozzáadjuk a többihez, akkor a tünetek javulása 59,4% volt a gyógyszerszedő csoportban és 85,3% a fokozatosan csökkentőknél, illetve a teljes gyógyulás 17,4% a gyógyszerszedő csoportban és 52,9% az adagot fokozatosan csökkentők körében.

Az egykor oly nagyhatásúnak vélt gyógyszerekről rendre kiderül, hogy veszélyes mellékhatásaik vannak, s közel sem olyan hatásosak, mint azt a gyártók eredetileg állították róluk.

 

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre