Feliratkozás hírlevélre
Print Friendly and PDF

Dr. Mercola:
Bizonyos savcsökkentők növelhetik a szívinfarktus kockázatát

Fordította:Czárán Judit

Forrás: Dr. Mercola: Certain Heartburn Drugs May Increase Your Risk of Heart Attack

Ön egyike a sok millió embernek, aki savlekötőt szed gyomorégés ellen? Akkor jobb, ha tudja, hogy ezeknek a szereknek a kockázatai messze felülmúlják a hasznukat, különös tekintettel arra a számtalan alternatív gyógymódra, amelyek segítségével mellékhatások nélkül is orvosolhatná panaszait.

 

 

A legutóbbi kutatások2, 3, 4, 5, 6, 7 egyértelműen igazolják, hogy az emberek túl gyakran és sokszor indokolatlanul szednek ún. protonpumpa inhibitorokat (PPI-k), amilyen például a Nexium, a Prilosec vagy a Prevacid.

A PPI-k ugyanis a leggyakrabban használt gyógyszerek közé tartoznak, évente csak az Egyesült Államokban 14 milliárd dollár8 értékben adnak el belőlük, holott eredetileg elsősorban nem is gyomorégés kezelésére szánták őket.

A protonpumpa inhibitorok nem a gyomorégés kezelésére valók

A PPI-ket, amelyek a leghatásosabb savlekötő szerek, eredetileg csak néhány különösen súlyos betegség9 esetén írták fel, amilyen a vérző gyomorfekély, a Zollinger-Ellison szindróma (egy ritka kór, amely túlzott gyomorsav termelődéssel jár), vagy a reflux súlyos változata, ahol endoszkópos vizsgálattal is kimutatható a nyelőcső károsodása.

Bár a PPI-ket eredetileg egyáltalán nem gyomorégés kezelésére szánták, Mitchell Katz, a San Franciscó-i Közegészségügyi Intézet10 igazgatója szerint ma már 60-70 százalékban enyhe gyomorégésre szedik őket, ami roppant helytelen.

Ha Ön is azok közé tartozik, akik PPI-ket használnak gyomorégés ellen, akkor tudnia kell, hogy ezzel csak a tüneteit enyhíti, az okokat egyáltalán nem szünteti meg. És mindezt úgy, hogy maga a gyógyszer adott esetben nagyobb veszélyt jelent az egészségére, mint az, amire szedi.

A PPI-ket a nyolcvanas évek végén kezdték forgalmazni, amikor ezek szerek még csak receptre voltak kaphatók, és kifejezetten nem javasolták, hogy az ember egy hétnél tovább szedje őket. Ma már vény hozzájuk férhet bárki, és sokan folyamatosan és ész nélkül használják őket.

Pedig az ajánlásukban most is az szerepel, hogy egyfolytában legfeljebb két hétig adhatók, és évente maximum három kúra javasolt. Ám erről sokan nem vesznek tudomást, ami akár súlyos egészségügyi következményekkel is járhat. A PPI-k ismert mellékhatásai közé tartoznak például

  • a tüdőgyulladás
  • a csontsűrűség vesztés
  • csípőcsont törések
  • clostridium difficile- fertőzés (ez egy káros bélbaktérium, amely főleg gyerekeket támad meg).

Azt is tudnunk kell, hogy miközben a PPI-k csökkentik a gyomorsav termelődést, ami bizonyos esetekben rövid távon akár hasznos is lehet - a gyomorégések túlnyomó többségét (kb. 95%-át) nem a túl sok sav okozza, hanem a túl kevés!

Utóbbi esetben ezek a szerek hosszú távon csak rontanak a beteg állapotán. A gyomorsav mennyiségének csökkenése ráadásul károsan befolyásolja a szervezet primer védekező képességét a táplálékkal a gyomrunkba jutó patogén anyagokkal szemben, ami növeli az ételmérgezések kockázatát. Egyszóval a PPI-k nem arra valók, hogy megszűntessék a fekélyes fájdalom hátterében meghúzódó okokat.

A PPI-k növelik a szívinfarktus kockázatát

A legújabb kutatásokból12, 13 az is kiderül, hogy a PPI-k növelik a szívinfarktus kockázatát még azoknál is, akik korábban nem szenvedtek szív- és érrendszeri betegségekben. Nigan H. Shah kutatásvezető a Kaliforniai Stanford Egyetemtől a következőket mondta a Reuters Health-nek14:

"… tekintettel az emberi test biológiájára, és arra, hogy ezek s szerek csökkentik a nitrogén-oxid mennyiségét az érfalakban, a megfigyelt jelenségek nem különösebben meglepőek…."

De azért azt is megjegyzi, hogy "bár ezek a kutatási eredmények elég impozánsak, azt nem bizonyítják, hogy a PPI-k valóban miokardiális infarktust okoznának…"

Amit állít, az az, hogy a nitrogén-oxid (NO) lazítja az ereket, vagyis azáltal, hogy a PPI-k hatására csökken a NO mennyisége az érfalakban, ezeknek a szereknek a tartós használata fokozhatja a szívinfarktus kockázatát.

Hogy kiderítsék, vajon a PPI-k használata valóban megnöveli-e a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát a teljes népességben, a kutatócsoport 2,9 ember több, mint 16 millió betegadatát dolgozta fel.

Az eredmény az volt, hogy a PPI-vel kezelt, gastrooesophagealis refluxbetegségben (GERD) szenvedő betegek 16%-kal nagyobb eséllyel kaptak szívinfarktust. Sőt, amint arról a Scientific American15 beszámol "egy mortalitás-vizsgálat során az is bebizonyosodott, hogy a PPI-használóknál a szív- és érrendszeri betegségek kétszer gyakrabban végződtek halállal… míg például a H2 blokkolók, például a famotidinek (Pepcid AC) és a ranitidinek (Zantac) esetében nem nőtt a kardiovaszkuláris megbetegedések kockázata.

"Összhangban prekilinikai vizsgálataink eredményével, miszerint a PPI-k káros hatással vannak az erek működésére, a klinikai adatok elemzése is azt támasztotta alá, hogy a PPI-k növelik a miokardiális infarktus (MI) kockázatát" - írják a szerzők.

Mi okozza a gyomorégést

Mielőtt rátérnénk a kezelés lehetséges módjaira, először nézzük meg, mi okozza valójában a gyomorégést, mert csak így válik érthetővé, miért olyan káros az említett savlekötők használata. A "gyomorégés", amit savas refluxnak is szoktak nevezni, a szegycsont mögötti területről kiinduló égő érzés, ami egészen a torokig felérhet.

A gyomorégés a gastrooesophagealis refluxbetegség (GERD) jellegzetes tünete, amit gyomorfekélynek is szoktak nevezni. Bizonyos esetekben ez az égő fájdalom olyan erős lehet, hogy akár egy szívroham tüneteivel is összetéveszthető. De mi okozza a fájdalmat?

Miután az étel a nyelőcsövön keresztül a gyomorba jut, az alsó nyelőcsősphincter (LES) nevű záróizom lezár, megakadályozva ezzel, hogy az étel vagy a sav visszakerüljön a nyelőcsőbe. Savas refluxról akkor beszélünk, ha a LES nem működik jól, és a sav a gyomorból visszaáramlik a nyelőcsőbe.

Ám a hagyományos magyarázat, miszerint a savas refluxot a gyomor túlzott savtartalma okozza, nem állja meg a helyét. Valójában a savtúltengés rendkívül ritka betegség, és a savas reflux két másik tényezővel hozható összefüggésbe:

  • a rekeszsérv
  • Helicobacter pylori-egyensúly felbomlása

Az 1980-as évek elején egy ausztrál orvos, Dr. Barry Marshall rájött, hogy egy Helicobacter pylori (eredetileg campylobacter) nevű kórokozó hozzájárulhat a gyomornyálkahártya krónikus gyulladásához, ami nagymértékben felelős a savas reflux tüneteiért. Az egyik magyarázat, hogy hosszú távon miért olyan kevéssé hatékonyak a savlekötő szerek - márpedig az orvosi szakirodalomban vagy 16 ezer cikk szól erről - az, hogy ha csökkentjük a gyomrunk savtartalmát, azzal éppen a szervezetünk helicobaterrel szembeni természetes védekezőképességét szüntetjük meg. Vagyis a gyomorsav termelődésének megakadályozása csak ront a beteg állapotán, és állandósítja a panaszait.

Bár logikus lenne, hogy akkor próbáljuk meg teljesen kiirtani ezeket a baktériumokat, ahogy azt Dr. Marshall javasolta (aki egyébként 1995-ben orvosi Nobel-díjat is kapott), ma már tudjuk, hogy nem ez az ideális megoldás. Ugyanis a helicobacter pylori valójában hozzá tartozik az ember egészséges baktériumflórájához, és csak akkor okoz problémát, ha valamilyen más baktérium hatására megbomlik a helicobacter-egyensúly, amiért mindenekelőtt az egyoldalú nyugati táplálkozás a felelős.

Hogyan normalizáljuk szervezetünk gyomorsav termelését?

Ráadásul a közvélekedéssel ellentétben a gyomorégést sokszor nem a túl sok, hanem éppen a túl kevés sav okozza, ami ellen például úgy védekezhetünk, hogy finomított asztali só helyett természetes Himalája-sót használunk, ami megfelelő mennyiségben fogyasztva hidroklorid sav (gyomorsav) termelésére ösztönzi szervezetünket. Ráadásul a Himalája-sónak van még egy nagy előnye: hogy mintegy 80, testünk normális biokémiai működése szempontjából nélkülözhetetlen nyomelemet is tartalmaz.

Kutatások17 bizonyítják, hogy a káposzta illetve savanyú káposzta leve is roppant hatékonyan stimulálja a gyomorsavtermelést, fogyasztásuk pedig még azzal a járulékos haszonnal is jár, hogy általuk a szervezet további értékes baktériumokhoz jut, amelyek táplálják és egyensúlyban tartják a bélflórát. Étkezés előtt néhány teáskanál káposztalé, vagy még inkább savanyú káposzta lé elfogyasztása csodát tesz az emésztéssel. De a friss nyers káposzta leve is jótékony hatással lehet a makacs fekélyekre.

Hatékony segítség lehet továbbá betain-hidroklorid táplálékkiegészítő fogyasztása, ami a legtöbb bioboltban vény nélkül hozzáférhető. A betain-hidroklorid segíti az emésztést és pusztítja a H-pylori baktériumokat, miáltal jelentősen hozzájárulhat a tünetek enyhítéséhez. Ami pedig a rekeszsérvet illeti, nos, az elvileg nem függ össze a H-pylori18 fertőzéssel, mégis sok embernél a kettő együtt van jelen. Amennyiben Ön rekeszsérvben szenved, úgy állapota javulhat helyi fizikoterápiás kezelés hatására, de adott esetben egy tapasztalt csontkovács is sokat segíthet.

Fontos tanács, hogyan hagyja el a Protonpumpa gátlót

Bár melegen ajánlom, hogy hagyja abba a Protonpumpa gátló szedését, az elhagyás nem is olyan egyszerű. Nem lehet azonnal abbahagyni a szedést úgy, hogy ne okozzon visszaesést és komoly fájdalmat, s annál komolyabb romlás követkewzik be állapotában, minél tovább szedte ezt a gyógyszert. A legjobb verzió a gyógyszercégnek, hogy csapdába ejtették Önt, mivel nem tudja elhagyni a gyógyszert anélkül, hogy pórul járna. Ezek a gyógyszerek egyszerre toleranciát és függőséget alakítanak ki, így csak fokozatosan lehet őket elhagyni.

azzal tudja minimalizálni a kockázatot, ha fokozatosan csökkenti a szedett adagot, és amikor elérte a protonpumpa gátlóból a legkisebb dózist, elkezdhet szedni helyettesítőként egy H2 receptor blokkolót (ilyen pl. a Quamatel). Aztán, ha beállt az egyensúly, elkezdheti csökkenteni a H2 receptor blokkolót csökkentését is. De ettől a szertől is csak úgy szabadulhat meg, hogy közben életmódot vált.

(A szerző tanácsait cikke folytatásában közli)

Szendi Gábor kommentje: a refluxot alapvetően a finomított szénhidrátok fogyasztása okozza (Dr. Mercola is egyet ért ezzel), és a gyógyulás legjobb útja a lowcarb, vagy még inkább a paleo. Lásd. erről korábbi cikkeinket

 

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre