Feliratkozás hírlevélre
Print Friendly and PDF

Bodo C. Melnik:
A tej - A krónikus nyugati betegségek elősegítője

Fordította, kivonatot készítette: Szendi Gábor

Forrás:Melnik, BC. Milk--the promoter of chronic Western diseases. Med Hypotheses. 2009 Jun;72(6):631-9.

A tejet a mai napig úgy ajánlják, mint az egészség forrását, a dietetika és a közegészségügy teljes mellszélességgel beáll a tejipari propaganda mögé. Valójában a tej egészségügyi hatásaival kapcsolatban mindig is komoly aggályok merültek fel.

 

 

A tejet a mai napig úgy ajánlják, mint az egészség forrását, a dietetika és a közegészségügy teljes mellszélességgel beáll a tejipari propaganda mögé. Valójában a tej egészségügyi hatásaival kapcsolatban mindig is komoly aggályok merültek fel.

Az IGF (Inzulinszerű Növekedési Faktor) rendszer,a GH (növekedési Hormon) és az inzulin fontos szerepet játszanak a normál növekedésben. Az IGFBP-k (Inzulinszerű Növekedési Faktort Megkötő Fehérje) abban játszik fontos szerepet, hogy ha magához köti az IGF-1, IGF-2 vagy IGF-3-at, akkor az inaktívvá válnak. Az IGF1 és IGF-2 serkentik a sejtosztódást, az IGF-1 ráadásul gátolja a programozott sejthalált. E két tulajdonság (fokozott osztódás és "halhatatlanság" a ráksejtek jellemzője). Az IGF-ek emelkedett szintje tehát elősegíti a rák kialakulását és fejlődését.

A tej egy bioaktív anyag,amely az evolúció során azért alakult ki, hogy az emlős kölykök növekedését szolgálja. A tehéntej, amit a nyugati társadalmakban a gyerekektől a felnőttekig mindenki lelkesen fogyaszt,mint egészséges italt, az IGF-1-ből 4-50 ng/ml-t és az IGF-2-ből 40-50 ng/ml-t tartalmaz. Az IGF-ek kimutatható pasztörizálás és homogenizálás után is. A szarvasmarha és az ember IGF-ei nagyon hasonlóak, ezért a tehéntej IGF-jei aktívak az emberi szervezetben. A nagy tejfogyasztás felnőttekben 10-20%-kal, gyerekekben 20-30%-kal növeli meg a vérben keringő IGF-ek szintjét. Fontos megjegyezni, hogy más fehérjék is emelik az IGF-ek szintjét, de a tej ebben kiugróan vezet, és ráadásul csökkenti az IGFBP-ek szintjét, ami növeli az aktív IGF-ek szintjét.

Az ételek inzulin indexe az elfogyasztásukkor kiváltott inzulin mennyiség jelzi. A tejnek az alacsony glikémiás indexéhez képest háromszor-hatszor nagyobb az inzulinindexe. Ez vonatkozik a fermentált (joghurt, kefir) és fermentálatlan termékekre (a túróra is), teljes és zsírszegény tejre is. Egyedül a sajtnak csökkent le az inzulinindexe. Két gyermekcsoportot hasonlítottak össze, egyikük egy héten át húst evett, a másik ennek megfelelő mennyiségű fehérjét tartalmazó tejet (másfél litert) fogyasztott. Egy hét után a húsevőknek nem változott az inzulin és IGF szintje, a tejivóknak az inzulinszint 105%-kal, az IGF szintje 19%-kal nőtt meg. 10-11 éves mongol gyerekekkel napi 7 deci tejet itattak, s négy hét múlva 23%-kal nőtt meg az IGF-1 szintjük, é csökkent az IGF-et megkötő fehérje szintje. Ha egy alacsony glikémiás indexű ételt két deci tejjel fogyaszt el valaki, akkor 300%-kal nő a tejjel elfogyasztott étel glikémiás indexe.

Mind a kazein fehérjék, mind a tejsavó fehérjék tartalmaznak növekedési faktorokat. Amikor másfél liternek megfelelő kazein fehérjét és tejsavó fehérjét hasonlítottak össze gyerekeken, a tejfehérjét fogyasztó gyerekekben 15%-kal nőtt az IGF1 szint, de nem változott az inzulinszint, míg a tejsavó-fehérje csoportban az éhgyomri inzulinszint 21%-kal nőtt, de nem változott az IGF-1 szint. A helyzetet tovább rontja, hogy a nyugati táplálkozásra a magas glikémiás indexű ételek fogyasztása a jellemző.

A szervezetben az IGF-1 termelés elsősorban a májban zajlik. Cukorbetegeknél az inzulin infúzió hatását vizsgálták és az IGF-1 szignifikáns megemelkedett, míg az IGF-1-et megkötő fehérje (IGFBP) szintje nem nőtt. Ebből világos, hogy a tej okozta inzulinemelkedés is serkenti a májat az IGF-1 termelésre.

A fejlett társadalmakban nő a túlsúllyal született gyerekek száma, s ezt az anya terhesség alatti tejivása nagyban elősegíti. A túlsúlyos gyerekek életük későbbi szakaszában hajlamosak lesznek a hízásra, 12-es típusú cukorbetegségre, szív - és érrendszeri betegségekre. Az "óriásbébik" köldökzsinórban mért IGF szintje, majdnem kétszerese volt a normál súllyal születettekének. A sok tej hiperinzulinizmust és inzulinrezisztenciát okoz, valamint az anyai magas IGF-1 szint túlméretezi a placentát: mindez pedig "óriásbébik" születéséhez vezet.

A tejfogyasztás gyors magasságnövekedéshez vezet. 10-11 éves mongol gyerekek napi 7 deci tej hatására hirtelen nőni kezdtek. A fiúk négy hét alatt átlagosan 1 centit, a lányok átlagosan 1.1 centit. (Ez egy év alatt 12 centi). A dupla adag tejet fogyasztó fiúk 2.3 cm-et nőttek. A nyugati civilizációban megfigyelhető növekvő testmagasság részben a tejfogyasztással függ össze. Ha a testméret ennyire növekszik, az bizonyítja a tej sejtosztódást fokozó hatását.

PCO szindrómában szenvedőknél a tej nem csak az inzulinrezisztenciát fokozza, hanem az IGF-1 serkenti a mellékvese androgén hormon termelését, növelve a szőrösödést és akne képződést. PCO-ban szenvedő nők vérében kétszer olyan magas volt az aktív IGF szintje, mint a nem PCO-sokéban. (PCO-ban nem meglepő módon több vizsgálat emelkedett endometriális és ováriális rák kockázatot mutatott ki. / Daniilidis és Dinas, 200/)

A magas inzulin és IGF-1 szint előrehozza a nemi érés idejét. Ha metforminnal javították az inzulinérzékenységet (ezáltal csökkent az inzulin és IGF-1 szint), fél évvel későbbre tolódott a nemi érés. (Ez nem a metforminszedés mellett akar szólni, hanem csupán közvetett bizonyíték a felgyorsult nemi érésre.) Tudjuk, hogy 100 év alatt a nyugati világban 3 évvel korábra került a nemi érés, ami komoly problémákat eredményezett.

Az akne problémákat is jórészt a tejnek lehet tulajdonítani, mert a növekedési faktorok serkentik a zsírmirigyek sejtjeinek szaporodását. Az akne problémákkal küzdőknél kétszeres prosztatarák kockázatot mutattak ki.

A terhesség alatti tejfogyasztás túlsúlyos babák születéséhez vezet, akik életük során elhíznak, cukorbetegek és szívbetegek lesznek. Elhízott gyerekekben magas a szabad IGF szint. Sajnálatos módon ugyanez a sors vár az alacsony születési súlyúakra is.

Sok vizsgálat igazolja, hogy a magas IGF szint számtalan rák (mell-, prosztata-, vastagbél-,méhnyak-, petefészek-, endometriális tüdőrák) kockázatát megnöveli. Egy nagy metaanalízis a tej és kalciumfogyasztást találta nagy kockázatúnak a prosztatarákkal kapcsolatban. Skandináviában magas a rákos megbete4gedfések arány a sok tejfogyasztás miatt. Egy norvég vizsgálatban a sok tejet fogyasztóknak a kevés tejet fogyasztókhoz képest 3-szoros volt a mellrák kockázata. A terhesség alatti anyai tejfogyasztás ugyancsak megnöveli az utód későbbi mellrák kockázatát.

A terhesség alatti anyai tejfogyasztás beleavatkozik a magzat csecsemőmirigyének fejlődésébe is. A csecsemőmirigy felelős a saját és idegen szövetek elkülönítéséért, és a megzavart fejlődés későb hajlamosít egyrészt a fokozott idegen anyagra adott válaszra (allergia), másrészt a saját szövetek idegenként való felismerésére (autoimmunitás).

Összefoglalás

Csak az ember iszik tejet, ráadásul egy másik emlős tejét a szoptatási időn túl. Ezzel mesterségesen beavatkozik a GH/IGF/inzulin rendszer működésébe, és ez hozzájárul a legtöbb civilizációs betegség kialakulásához. Ez már magzati korban elkezdődik, amikor a magzati szervezet különösen érzékeny a "programozási" hatásokra. A nyugati táplálkozástudomány rövidlátónak bizonyul, amikor a csontok fejlődése érdekében propagálja a tejfogyasztást, miközben annak hosszú távú hatása megbetegítő. Különösen elhízottaknál vagy rákbetegeknél.

A fejlődő országok egyre több tejet fogyasztanak, a civilizált országokban is serkentik a tejfogyasztást. Ennek komoly következményei lesznek, hiszen ebből az összefoglalóból is látszik, az IGF-inzulin rendszer folyamatos túlstimulálása komoly bajok forrása már most is. A tejfogyasztás úgy kéne tekintenünk, mint a nyugati étrend többi elemét: történetileg fogyasztását az ínséges körülmények (fehérjehiány, D-vitamin hiány) indokolták, s fennmaradását sem az egészségességének, hanem csupán a hagyománynak köszönheti. A tejipar nem sokban különbözik a dohányipartól, vagy az üdítőital gyártástól: termékét el akarja adni, és ha ezt az egészség fogalmával való visszaéléssel teheti meg, azzal fog élni.

Daniilidis A, Dinas K. Long term health consequences of polycystic ovarian syndrome: a review analysis. Hippokratia. 2009 Apr;13(2):90-2.

További tejjel kapcsolatos írások olvashatók itt

 

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre