Feliratkozás hírlevélre
Print Friendly and PDF

Szendi Gábor:
A történelemformáló születési sorrend

Ki ne ismerné gyermekkorából az "és akkor a szegény ember legkisebb fia elindult világgá" fordulatot, de vajon ki gondolkodott el azon, miért mindig a legkisebb fiú megy szerencsét próbálni, s nyeri el végül a királylány kezét s véle a fele királyságot? Csak, mert ő volt a kisemmizett és elnyomott odahaza? És miért olyan természetes, hogy amilyen ágrólszakadt a legkisebb, olyan találékony és talpraesett is? Vajon a mese csak mese, vagy a nyers valóság költői mása?

 

 

Amióta világ a világ, örökérvényű szabálynak tűnik az elsőszülött fiú privilégiuma, és a testvérsorban később születettek ez elleni lázongása. A szívünknek kedves lehet a testvérszeretetről szóló megannyi történet, de a mítoszok mégis inkább a testvérek trónért, hatalomért, vagyonért folytatott harcáról szólnak. Józsefet eladták testvérei, Káin megölte Ábelt, Romulus megölte Rémust, Attila megölte Budát…és a valóságban sem volt soha másként.

Testvérharc és evolúció

Az evolúciós felfogás nézőpontjából a testvér-rivalizáció és testvérgyilkosság természetes dolog, tulajdonképpen a természetes szelekció egyik eszköze. A testvér-rivalizáció lényege: harc a szülői erőforrásokért. A szülő jelenti az élelmet, a védelmet – vagyis az életet. A földi élet sok százmillió éves fejlődése során minden parányi előnyt nyújtó tulajdonság felerősödött és genetikailag rögzült. Számos állatfajt tanulmányoztak, s sokaknál megfigyelhető, hogy a kölykök közt életre-halálra menő küzdelem folyik – a mamáért és a papáért. Az afrikai fekete sas első fiókája már születése napján halálra csípi fiatalabb testvérét, ugyanígy jár el a nagykócsag, vagy a szula legidősebb kicsinye is. A foltos hiénák foggal születnek, és az utódok 25-50%-a testvérharc áldozata lesz. A kismalacok azért születnek szemfoggal, hogy megküzdhessenek a legtöbb tejet adó csecsbimbóért. Azt gondolnánk, mindez a szülők háta mögött folyik, de nem; a szülők soha nem akadályozzák meg a testvéröldöklést. Nekik ugyanis érdekük, hogy csak erős, életképes utódokat neveljenek fel.

Világos, hogy az ember sok millió éves fejlődése során ugyanilyen kíméletlen harc folyt a túlélés érdekében. A fennmaradt adatok szerint még a 18. században is, csak a gyerekek fele élte túl a gyermekkort. Csak egy analóg példa arra, mit jelent, ha a szülő „jobban” szereti egyik gyerekét, mint a másikat: a vizsgálatok szerint az örökbefogadott gyermekek az édesgyermekekhez képest nyolcvanszor (!) gyakrabban fulladnak meg véletlen balesetben.

Ugye mama engem szeretsz jobban?

Freud, mint annyi másban, a gyermeki szeretet megértésében is alaposan mellétrafált. A gyermeki ragaszkodás ugyanis nem szexuális természetű, hanem a túlélés szolgálatába állított kisajátítási törekvés. Jól tudjuk, hogy a szülők akarva-akaratlan igenis különbséget tesznek gyermekeik közt, már csak a születési sorrend miatt is.

Az elsőszülött minden kultúrában nagyra értékelt, hiszen kezdetben, amíg meg nem érkezik a trónfosztó kistestvér, a szülők minden erejükkel csak őt táplálják, óvják-védik. Ez a „szemünk fénye” státusz, bár nyilván sérül a testvérek születésével, mégis ő lesz mindig a legidősebb és valószínűleg sokáig a legokosabb és a legerősebb is. Ez a pozíció hallatlan fölényt jelent minden később született testvérrel szemben. A legújabb vizsgálatok azt bizonyítják, hogy általában a legidősebb testvér a legmagasabb intelligenciájú is egyben. Már Francis Galton, Darwin unokaöccse felfigyelt arra, hogy az angol tudományos Királyi Társaság tagjai közt többségben vannak az elsőszülött fiúk, és a Nobel díjasok közt is vezetnek.

A másodiknak, vagy sokadiknak érkezett utódok „kész helyzettel” találják szembe magukat, ahol már „le vannak osztva” a szerepek és pozíciók. Az egyetlen válasz, ami erre születhet, hogy a gyermek olyan tulajdonságokat alakít ki, amelyek alkalmasak a szülői szeretet és elismerés kiváltására. Alfred Adler, a Freud által kitagadott, s így önálló iskolát alapító pszichoanalitikus irányította rá először a figyelmet a testvérsorrendben elfoglalt pozíció jellemformáló hatására. Szerinte az elsőszülöttek „hataloméhes konzervatívok”, a középső pozícióban lévők a versengők, és a legkisebbek a kizsákmányoltak és lusták. A kérdést a XX. század során vagy kétszáz kutatás vizsgálta, melyeket Frank Sulloway elemzett újra és foglalt össze egy merőben új születési sorrend elméletben. Könyve az 1996-ban jelent meg „Lázadónak születni” címmel.

Mi is az a születési sorrend-hatás?

Sulloway evolúciós szemléletű kutatóként úgy látja, hogy a gyerek személyiségének fejlődési irányát három fő hatás szabja meg.

Egyrészt a szülők „befektetési stratégiája”; általában a legidősebb és a legkisebb részesül a legtöbb erőforrásból (szeretet, figyelem, anyagiak). Ez nem feltétlen kivételezés, hanem az életkori sajátságokból is fakad. De ugyanakkor kétségtelen, hogy a szülők felnőtt gyerekeik közül általában az elsőszülötthöz fordulnak segítségért, és a legkisebbel marad fenn a legintimebb kapcsolat.

A másik fontos hatás az a szerepkör, amit a gyermek adott családi felállásban a szülők szeretetérért és elismeréséért folytatott küzdelme során kialakít. Az idősebb gyerekektől pl. általában elvárják, hogy egyfajta „másodszülőként” olykor viseljék gondját a kicsiknek, védjék és tanítsák őket.

Az emberi társadalmakban, és így a családokban is, rendkívül fontos a hatalmi hierarchia, amit a madaraknál megfigyelt rangsor miatt szokták „csípésrendnek” is nevezni: ki kibe csíphet, és kitől kell tartania. A legidősebb testvér szokott a nagyobb testű és erősebb lenni, ez azonban nem jelenti azt, hogy a többiek megadják magukat, hanem más módszereket választanak a hatalom megszerzésére. Sulloway példaként idézi Voltaire-t, aki behemót bátyja túlerejét szarkasztikus megjegyzéseivel ellensúlyozva vívta ki családja elismerését – és lett belőle a franciák egyik legelmésebb írója.

E hatások – kétszázezer testvér összehasonlító elemzése révén – egyfajta sajátos személyiségprofilt alakítanak ki a testvérsorrendben elfoglalt hely szerint.

Az elsőszülöttek a nagyobb szülői odafigyelés és invesztálás miatt erősen elkötelezettek a szülők és a családi értékek iránt, vagyis konzervatívok, tradíciókövetők, tekintélytisztelők, fokozottan lelkiismeretesek, szorongóbbak, iskolai eredményeik jobbak, mint a sokadik szülötteké. A tudományban, politikában, vallásban konzervatív nézeteket szoktak vallani. Fizikai erőfölényük és a rájuk testált szülőfunkciók miatt hajlamosak „erőből” megoldani a dolgokat, vagyis agresszívek, rámenősek, nyomulósak, a „rend” hívei.

A később születettek viszont, a szülők kisebb befektetése miatt, kevésbé elkötelezettek a család és a tradíciók iránt, minden téren sokkal radikálisabbak, nyitottabbak az új dolgok iránt. Mivel elnyomott helyzetben élik le gyermekkorukat, érzékenyekké válnak minden emberi igazságtalanságra, elnyomásra, s eszméjük a szabadság, a testvériség és az egyenlőség. Alávetett helyzetükből fakadóan megtanulták, hogy kedvességgel, együttműködési készséggel, diplomáciával, magyarán erő helyett ésszel érjék el céljukat. A politikában, tudományban, vallásban radikálisak és újdonságkeresők.

A születési sorrend-hatás a történelemben

Sulloway történelmi személyek sorsát és testvérpozícióját végigelemezve kimutatta, hogy a társadalmi forradalmakat 18-szor valószínűbben vezették sokadik szülöttek, a vallásreformáció korában 9-szor valószínűbben váltak mártírrá, és 17-szer valószínűbben álltak radikálisan új, még kevésbé alátámasztott tudományos nézetek mellé. Persze mikor miért jár mártírhalál: az anglikán egyház megalapítása után, az elsőszülöttek közt ötször gyakoribb volt a katolikus hitért elszenvedett mártíromság. A radikalizmus azonban hajlam, és nem éleslátás! A Franz Gall által propagált frenológiát, amely a koponya dudorai és horpadásai alapján vélte az emberi jellemet meghatározhatónak, a később születettek kilencszer valószínűbben támogatták a maga korában. De ugyanezzel a vehemenciával álltak 124-szer valószínűbben a nem elsőszülöttek az evolúciós gondolkodás mellé a darwinizmus győzelme előtt.

Sulloway aszerint vizsgálta a testület megalakulásától kezdve az amerikai legfelsőbb bíróság tagjait, ki jelölte az adott bírát a posztra: a konzervatív értékeket valló Republikánusok döntően mindig konzervatív bírákat, a Demokraták pedig liberális szemléletűeket jelöltek. Ennek fényében érdekes eredmény, hogy a Republikánus-bírák általában elsőszülöttek, a Demokrata bírák pedig hátrébb állnak a testvérsorban.

Születési sorrend és politikai nézetek

A születési sorrend meghatározta személyiség sokaknál élethossziglan megmarad, másoknál sokat változhat környezeti hatásokra.

A politika és társadalmi küzdelmek szempontjából az elemzések szerint a középső gyerekek sajátos szerepet játszanak: ők azok, akik az agresszió helyett a diplomáciára és kompromisszumokra helyezik a hangsúlyt. A Francia Forradalom idején működő konvent tagjainak működését megvizsgálva kiderült, hogy a középső szülöttek még a Terror éveiben is a mérsékelt megoldások hívei voltak az első és utolsó szülöttekhez képest. Az erőszakmentesség modern példája Martin Luther King, aki középső gyerek volt, és ellenezte a feketék polgárjogi harcában az erőszakot.

A testvér sorban hátrább levők általában sokkal inkább hívei a radikális társadalmi megoldásoknak. Ennek oka a személyesen is megtapasztalt elnyomással és alávetettséggel szemben kialakult érzékenység. Egy modern vizsgálat szerint a később szülöttek 2.3-szer hajlamosabbak a radikális társadalmi megoldásokra az elsőszülöttekhez képest.

A fokozott igazságérzet és a „történelmi igazságért” való küzdelem sok embert vezetett a XX. század „nemzetmentő” vagy a munkásosztályt „felemelni” kívánó mozgalmak soraiba. Rákosi Mátyás egy 12 gyerekes család hatodik gyermeke, Adolf Hitler pedig negyedik szülött volt. Bár a hatalom logikájából fakadóan sok ember haláláért feleltek, közvetlen fizikai agresszióra nem hajlottak, szemben Sztálinnal, aki elsőszülöttként már fiatalon fegyveres rablásokat hajtott végre, később pedig valószínűsíthetően agyonlőtte feleségét. Lenin politikai karrierje ugyancsak figyelemreméltó a születési sorrend szempontjából. Elsőszülött Alexander bátyja a nyers erőszakot választotta, fegyveres merényletet tervezett a cár ellen, és ezért felakasztották. Lenin, a másodszülött viszont sok évtizedes radikális szervezkedésbe fogott.

A Rajk család története különös illusztrációja a testvérsorrend hatásnak.

A Rajk családban 11 gyermek volt, ebből Rajk Endre hatodikként, László kilencedikként születtet. Két bátyjuk normál konzervatív polgári foglalkozást választott, orvos és banktisztviselő lettek. Endre és László radikális társadalmi változásért küzdő mozgalmárokká váltak: Endre a Hungaristákhoz, László a kommunistákhoz csatlakozott. 1944-ben Lászlót a nyilasvezető Endre személyes közbenjárása mentette meg a kivégzéstől, később meg László belügyminiszterként nem kérte Endre kiadatását.

Ha egy elsőszülött radikális mozgalmár lesz, kétszer valószínűbb, hogy súlyos konfliktusa volt szüleivel. Ide sorolhatjuk Maot és Sztálint, mindkettőnek apjával voltak komoly összeütközései.

Születési sorrend és tudomány

Az elsőszülöttek a tudományban a járt utat ritkán hagyják el, ennek is köszönhetik számbeli fölényüket a Nobel-díjasok körében. Az igazán radikális nézetek azok, amelyekért szembe kell szállni a fél világgal. Amikor a két elsőszülött Watson és Crick felfedezték a DNS kettős spirálját, forradalmasították a genetikát, de nem döntöttek le semmiféle bálványt.

Az igazán radikális nézetekért viszont általában üldözöttség, kiközösítettség a „jutalom”.

Kopernikusz négy testvér közt a legfiatalabbik volt, s radikális nézetét, miszerint a Föld kering a Nap körül, ötször több sokadik szülött tudós támogatta, mint elsőszülött. Darwin ugyancsak késői gyerek volt, hat testvére közül ötödiknek született. Semmelweis, aki ötödik gyermekként született, különösen markáns példája a radikalizmusnak, mert nem csak felismerései, hanem személyisége is provokatív és lázadó volt.

Freud különös keverék, mert egyszerre volt radikális lázadó és mélyen konzervatív, tekintélyelvű személyiség. Apja harmadik házasságából született, s apja szemében ő volt a „harmadik”, anyjának meg ő volt az elsőszülött, az imádott „arany Zigi”.

Természetesen vannak elsőszülött, radikális fordulatot hozó tudósok is, pl. Galilei, Newton vagy Einstein. A testvérsorrend végülis csak egy lehetséges hatás.

De összességében a tudománytörténet radikális fordulatait kétszer valószínűbben nem elsőszülöttek hozták létre. És elég csak megkérdezni az utca emberét, mint azt kanadai kutatók tették, arról, „Vajon Ön nyitott az új és radikális ötletek iránt a tudományban?”. Míg az elsőszülöttek 47 százaléka, az utolsó szülöttek 89% válaszolt igennel.

A születési sorrend elmélete sok mindent más megvilágításba helyez, de mindent nem tud és nem is akar megmagyarázni. Megjelenését követően aggódó anyukák ezrei tették fel maguknak a kérdést, hogyan tovább. De vissza is kérdezhetünk: tovább, de hova? A születési sorrend-hatás nem kivédhető és nem is káros, nem jó „belepiszkálni” abba, amit a természet kimunkált. A szülő feladata biztosítani, hogy gyermeke akár első-, akár utolsó szülöttként, kifuthassa sorsa lehetőségeit. Ha mindenkinek meg van a helye a családban, meg fogja találni helyét a világban is.

 

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre