Feliratkozás hírlevélre
Print Friendly and PDF

Gert E. Schuitemaker:
Antioxidánsok - a valódi történet

Elfogult kutatások, szajkózó sajtó

Forrás: Gert E. Schuitemaker: Antioxidants: The Real Story Biased Researchers; Parroting Press

Fordítás, kivonat: Mezei Elmira

James Watson kissé elhamarkodottan rákkeltőnek kiáltotta ki az antioxidánsokat, szerinte azok több baj okoznak, mint amennyi hasznuk van. A média lelkesen ismételgeti azóta is: kár antioxidánsokat szedni, csak megölitek vele magatokat.

 

 

Kevés olyan téma létezik, amellyel kapcsolatban annyira eltérőek a vélemények, mint a táplálkozás. Majdnem mindenki egyetért abban, hogy egy sok zöldséget és gyümölcsöt tartalmazó, kiváló étrend egészséges és sok betegséget meg lehet előzni vele. Egy ilyen étrend tele van esszenciális tápanyagokkal és antioxidánsokkal. Akkor hogy lehet, hogy a táplálékkiegészítőként szedett antioxidánsok elítélése világszerte akkora teret kap a sajtóban?

Hogy működnek az antioxidánsok?

Az élethez szükséges az oxigén, másfelől viszont az egész szervezet szöveteiben reaktív molekulákat generál. Ezek az ún. szabadgyökök, amelyek veszélyesek a sejtek számára, mert olyan esszenciális molekulákat tudnak károsítani, mint pl. a DNS, vagy a megfelelő sejtfunkciókhoz szükséges enzimek. Az antioxidánsok megfogják ezeket a reaktív szabadgyököket és biztonságosan visszaváltoztatják őket normális molekulákká. Bár a szervezet termel antioxidáns molekulákat, ezek együttműködnek azokkal, amelyek az ételen keresztül kerülnek be a rendszerbe, főleg gyümölcsből és zöldségből, de táplálék kiegészítőkből is.

Az antioxidánsokat számos csoportra oszthatjuk. A "klasszikus" antioxidánsok mellett, mint a C vitamin, az E vitamin és a szelén, egy másik csoportba tartoznak a karotinoidok, pl. a béta-karotin, a likopén, a lutein és az astaxanthin. Egy másik alcsoport a legtöbb gyümölcsben található flavonoidok. Mindezek az antioxidánsok olyan molekulák, amelyeket a növények környezeti ártalmak elleni védekezésre használnak, mint pl. a napsugárzás, a hőség, a mérgező vegyszerek, stb... De ezek az antioxidánsok az állatokat is védik. Az antioxidánsok védik az életet a Földön - növényeket, állatokat és embereket - az oxigéngyökök káros hatásaitól, amelyek mindig oxigenizált környezetben jönnek létre. Az idők kezdete óta minden életforma együtt fejlődött, és ezért a túlélésük egymástól függ. Ezért van tehát, hogy az antioxidánsokban gazdag gyümölcsök és zöldségek szükségesek az ember és az állatok számára egészségük megőrzéséhez.

Meta-analízis és manipuláció

A Nobel-díjas Dr. James Watson írt egy tanulmányt az áttétes rákokról, amelyben röviden megemlíti a táplálék kiegészítőket: "A szabadgyökpusztító antioxidáns táplálék kiegészítők több rákot okoztak, mint amennyit megelőztek." Dr. Watson néhány szóban elítélte a kétszeres Nobel-díjas Linus Pauling véleményét az antioxidáns C-vitamin rákra tett hatásáról. Sajnálatos módon, Dr. Pauling esetét használta fel elméletének alátámasztásához: "Az 1994-ben, 93 éves korában, prosztatarák miatt bekövetkezett halála idején Linus 12 g C vitamint szedett naponta. Az új adatok fényében, amelyek erősen azt sugallják, hogy a végstádiumban lévő rákok kezelhetetlensége abból fakadhat, hogy túl sok antioxidáns van a birtokukban, eljött az idő, hogy feltegyük a kérdést: vajon az antioxidánsok használata sokkal valószínűbben okozója, mint megelőzője a ráknak?"

Ezenfelül, ugyanabban a bekezdésben Dr .Watson diszkvalifikálta a táplálékkiegészítők használatát a rák elleni védekezéshez, amikor egy megkérdőjelezhető tanulmányt idézett. E tanulmányt a Nis Egyetem (Szerbia-Montenegro) professzora, Dr. Goran Bjelakovic által vezetett kutatócsoport írta, és megjelent a Journal of the American Medical Association (JAMA) című szaklapban. A tanulmány egy meta-analízisből állt a kutatott irodalomból. Ezt a statisztikai analízis módszert, ami lényegében szent és sérthetetlen az orvostudományban, a legmegbízhatóbbnak tartják, mert különböző tudományos kutatások eredményeit kombinálja. Azonban a felhasznált tanulmányok kiválasztása elfogultságra hajlamosíthat a módszerben. A kiválasztott tanulmányok gyakran teljesen különböző célzattal készültek, különböző populációkon. Néha nem tesznek különbséget egészséges és beteg résztvevők között. Egy közelmúltbeli meta-analízis világszerte magára vonta a sajtó figyelmét, és olyan nyugtalanító főcímekhez vezetett, mint: "Az antioxidáns táplálék kiegészítők megnövelhetik a halál rizikóját." A kutatók ebből a meta-analízisből azt a következtetést vonták le, hogy a béta-karotin, az A vitamin és az E vitamin megnövelhetik a halálozás rizikóját.

A tudósok jobban tudják

A Bjelakovic-féle meta-analízis tanulmány bizonyíthatóan megszegett univerzális metodológiai szabályokat. Tudósok világszerte éles kritikát fogalmaztak meg, beleértve a legtekintélyesebb kutatóintézeteket, mint a Harvard University. Egy New York Times cikkben Dr. Bruce Ames, a Kaliforniai Berkeley Egyetem biokémia professzora így ír: "Egyszerűen nem lehet ilyenfajta tanulmányt írni a rákról, aminek a kialakulása húsz évig is eltarthat egy eredetileg egészséges embernél." A Times hozzáfűzött megjegyzése: "naivitás volt a tudósok és a fogyasztók részéről azt remélni, hogy a relatíve rövidtávon hozzáadott egy-két antioxidáns elegendő lehet a több évtizedes rossz minőségű táplálkozás, nem megfelelő mozgás, nem beszélve a genom ellensúlyozásához."

A Linus Pauling Intézet rámutatott, hogy két fontos, pozitív eredményeket hozó antioxidáns vizsgálatot is teljes mértékben figyelmen kívül hagyott a Bjelakovic csoport. Ezekből és egyéb hozzászólásokból világos, hogy az antioxidánsokat továbbra is esszenciálisnak kell tekintenünk az egészséghez.

"Valószínűtlennek tűnik, hogy az antioxidánsok különféle módokon gyilkolnak bennünket." - mondta Dr. Jeffrey Blumberg, a Tufts táplálkozástudományi professzora. "Ezt nem veszem be."

"Ezeknek a páciensek a nagy része már eleve beteg volt, tehát a következtetések egyszerűen nem relevánsak az egészséges populációra nézve." - mondta Dr. Andrew Shao, a Felelős Táplálkozási Tanács (Council for Responsible Nutrition) helyettes elnöke.

Az orvosi szaklapok elfogultsága

Felmerül a kérdés, hogy egy olyan vezető orvosi szaklap, mint a JAMA, miért publikál egy Bjelakovic-féle gyenge meta-analízist? A válasz köthető egy 2008-ban megjelent tanulmányhoz, ami 11 nagy orvosi szaklap tartalmát értékelte ki, köztük a JAMA-ét is. A szerzők tüzetesen megvizsgálták minden lap egy-egy évfolyamát. Azt találták, hogy a több gyógyszerreklámot tartalmazó folyóiratok kevesebb táplálékkiegészítőkről szóló cikket tartalmaznak. Ráadásul az ilyen témájú cikkek alacsonyabb színvonalúak voltak és negatív véleményt képviseltek a táplálék kiegészítők hatékonyságáról és biztonságosságáról. A cikkek 67%-a negatív véleményt fogalmazott meg a táplálék kiegészítők biztonságosságával kapcsolatban. Összehasonlításképpen, a kevesebb gyógyszerreklámot tartalmazó lapokban ugyanez csupán 4% volt. A legtöbb gyógyszerreklámot tartalmazó folyóiratokban a táplálékkiegészítők hatékonyságát 50%-kal negatívabban értékelték. Mindenki eldöntheti magában, hogy vajon a gyógyszerreklámok bevonzásának szükségessége befolyásolja-e az orvosi szaklapok tartalmát?

Ijesztgetések a médiában

A Bjelakovic meta-analízis világszerte sok médiatorzítást váltott ki. "Az antioxidáns tartalmú táplálék kiegészítők megnövelhetik a halálozás rizikóját". Ilyen volt egy átlagos főcím. Mégis, ugyanazokat a vizsgálatokat alapul véve, nagyon egyszerűen el lehet készíteni egy kiegyensúlyozottabb analízist is. Egy nemzetközi tudósokból álló csoport, amelyet a német Hans Biesalski professzor és az amerikai Tufts Egyetemről Jeffrey Blumberg vezetett, ugyanazt a 66 vizsgálatot terjesztette elő egy új analízis készítéséhez. Ezek a kutatók egy másfajta, a rizikó/előny analízisen alapuló kutatási metodológiát alkalmaztak. Ez azt jelentette, hogy nemcsak az egyoldalú halálozási rizikót nézték, hanem a tápanyagok ismert előnyeit is. Így a 66 vizsgálatot három csoportra osztották: az elsőben szerepeltek azok, amelyek egészséges embereket vizsgáltak, a másodikban azok az esetek, ahol egy betegségesemény volt és egy esetleges következőt szeretnének megelőzni, a harmadikban beteg páciensek szerepeltek, akiket terápiásan kezeltek antioxidánsokkal.

A Biesalski csoport épp ellenkező következtetésekre jutott, mint a Bjelakovic vezette csoport. A 66 vizsgálat 36%-a azt mutatta, hogy az antioxidáns táplálékkiegészítés pozitív egészségügyi eredményt hozott, 60% semleges volt, és csupán 4%-nak volt negatív eredménye. Az antioxidáns táplálékkiegészítés különösen hatékony volt egészséges populációknál, alultáplált egyének betegségrizikójának csökkentésében.

Biesalski analízisét sok klinikai vizsgálat alátámasztja. Dr. Ralph Moss a Townsend Letter-ben így reagált a Watson-féle tanulmányra: "Watson professzornak klinikai realitásba kellett volna ágyaznia a tanulmányát, különösen valós, előrehaladott stádiumban lévő rákbetegek antioxidáns kezelését idézve. Az antioxidáns táplálékkiegészítők rákellenes védőhatását tekintve - egészséges alanyoknál - Dr. Watson érvelése kizárólag a Bjelakovic-féle meta-analízisen alapult. Ezen kívül Watson nem említette a Biesalski analízist, ami tehát megint csak nem kapott média figyelmet.

Konklúzió

Az elmúlt ötven év számos vizsgálatából ismert, hogy az antioxidánsok megelőzhetik a rákot és egyéb korral járó betegségeket, különösen, ha egészséges emberek alkalmazzák, hosszútávon. A rákbetegeknél vagy a magas rákrizikójú egyéneknél, a megfelelő dózisú antioxidánsoknak nagy hasznát vehetjük a kezelésben, ha egy táplálkozással tisztában lévő orvossal konzultálunk.

 

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre