Dr. Tóth Csaba:
Az elhízásról. I. rész

I.

Veszélyes lehet az elhízást genetikai okokra fogni! Ha valaki veszi a fáradságot és megpróbálja kideríteni, mi igaz az elhízás genetikai kóroktanával kapcsolatban, azt tapasztalja, hogy semmilyen pontos és biztos információt, nem tud a genetikai ok mellett felmutatni a tudomány. Folytak vizsgálatok, amelyek kárhoztatnak bizonyos géneket, sokszor többet is az elhízás kapcsán, de nem egyértelműen. Egyetlen tanulmány sem igazol mendeli genetikai szabályokra visszavezethető öröklést és génhibát. Az utóbbi időkben a biológia és a genetika kiemelten foglalkozik a génkapcsolók működésével. Azt feltételezik, hogy a meglévő genetikai opciók között a génkapcsolók adnak útmutatást a biokémiai folyamatoknak. A génkapcsolók működtetnek, vagy állítanak le géneket. Egyes elméletek azt is feltételezik, hogy bizonyos folyamatokat több génrészlet is kódol. Ennek következtében egy gén szekvencia léte, vagy hiánya egy adott helyen, még nem bizonyíték a betegség hajlamának örökletessége mellett.

A logikán túlhaladva azonban az is sokatmondó, hogy a bizonyítási folyamat megfordulni látszik. Nem a génhez keresnek betegséget, hanem a betegséghez géneket. Ez azonban teljes egészében félrevezető. Hiszen a cukorbetegség vagy a meddőség a legtöbb esetben az elhízás következménye. Nem pedig közös genetikai hajlam alakítja ki. Így feltételezhető, hogy a genetikai fogékonyságnak a szerepe töredéknyi a közös életmódhoz képest.

Azok a kutatók, akik genetikai magyarázatot próbálnak találni az elhízásra, időről időre szenzációként jelentik be egy újabb gén azonosítását, amelynek szerepe lehet az elhízásban. Mint említettem, eddig egyről sem bizonyosodott be, hogy oka lenne vagy alapvetően hajlamosítana az elhízásra. Sőt minden tanulmány elismeri, hogy az elhízás leggyakoribb oka az egészségtelen táplálkozás. Szintén kiemelik, hogy a mozgás semlegesíti a gének hatását. Nehezen képzelhető, hogy a genetikának külső ellenpontja lenne, hiszen biológiai és genetikai értelemben sem értelmezhető ez a fajta kontrol. Meggyőződésem, hogy a genetikában legkevésbé kell keresnünk az okot. Már csak azért is, mert génjeink az elmúlt száz évben nem változtak, viszont az elhízottak tábora jelentősen megnövekedett. Mindez alapvetően ellent mond a genetikai elmélet támogatóinak. A tanulmányokat olvasva és figyelve sok esetben inkább állami pénzek megszerzése volt a cél a genetikai lehetőség vizsgálatában.

Így a genetika emlegetése veszélyeket is rejt magában. A túlsúlyos ember hajlamos azt gondolni, hogy mindegy mit tesz, ő genetikailag ilyen. Nem tud lefogyni és nincs is erre esélye.

Az elhízás statisztikai adatait kutatva, látnom kellett, nem egyszerű dolog. Egyrészt a világ országai külön-külön, ritkán publikálják anyagaikat hozzáférhető nyelven. Másrészt a WHO által közölt adatok is több módszerrel készülnek. Vannak statisztikák, amelyek önkéntes elmondás alapján mérik fel a helyzetet. Vannak olyanok, amelyek orvosi vizsgálattal mérik az elhízás mértékét, általában a BMI alapján. Azonban itt is önkéntes a jelentkezés a felmérésre. És végül vannak az egész világra kiterjedő vizsgálatok, ahol reprezentatív mintát használnak. De még ezek között is van, amelyekből hiányoznak a gyerekek, vagy csak 20 év felettiek vesznek részt. De a legutóbbi átfogó, 2009-es vizsgálatban például az USA nem akart részt venni. E helyett saját maga készített egy önkéntes elmondáson alapuló vizsgálatot. 63 ország vett részt a felmérésben, az eredmény lesújtó lett. A vizsgált országok felnőtt lakosainak 50-75 % túlsúlyos vagy elhízott volt. A legelhízottabbnak a Dél-Afrikaiak bizonyultak (Szaúd-Arábia sem vett részt a vizsgálatban), a legkevésbé a Kelet-Ázsiai országok. Európában a vezető helyeken Málta, Görögország, Finnország, Luxemburg után ötödikként következik Magyarország 53.7%-kal. A kusza statisztikák ellenére is egyértelmű, 1980-tól az elhízás és túlsúly vált a népesség legnagyobb pusztítójává. 30 év alatt a BMI értékek világszerte drámai módon emelkedtek. A hivatalos orvosi kockázati listákon, amelyek a civilizációs krónikus betegségek okainak tartanak az elhízás a 8 faktor közül a legkritikusabbnak tekinthető. Vizsgáljuk meg ezeket a rizikó faktorokat paleo szemlélettel!

Azt mindenképpen látjuk, hogy a magas vérnyomás, vércukor, és az elhízás (amennyiben civilizációs betegségekről van szó) egyértelműen az egészségtelen táplálkozás következményei! Itt jelezném, hogy a Magyar Elhizástani Társaság megállapítása szerint, a fogyókúrák között nem találtak olyat, amelyik a magas vérnyomás és koleszterinszint szempontjából is hatékony lett volna. A mozgáshiány önmagában nem értelmezhető rizikó faktor. Mi több, tapasztalatom szerint a gyógyulás folyamatában például gyorsítja a folyamatot, de nem előfeltétele a gyógyulásnak. A gyulladásos faktorok szintjét jelentősen csökkenti. Ha mindezeket figyelembe vesszük, akkor marad az alkohol a dohányzás és az egészségtelen táplálkozás. A dohányzás és az alkohol a civilizációs betegségek keskeny palettájáért felelős. Így egyértelműen ki lehet jelenteni, hogy az elhízáson keresztül és annak közvetlen kiváltó okaként az egészségtelen táplálkozás felel a civilizációs betegségekért. Ennek fényében a megoldást is az egészségtelen táplálkozás felszámolásában kell megjelölni.

A krónikus betegségek megelőzése kapcsán, elég lenne figyelnünk és koncentrálnunk a valódi egészséges táplálkozásra!

"Az elhízás kezelésében és leküzdésében hatalmas segítséget jelenthet az orvosok, dietetikusok, gyógyszerészek támogatása. A Magyar Dietetikusok Országos Szövetsége évek óta küzd a különböző táplálkozással összefüggő betegségek terápiás vonatkozásainak széles körű megismertetéséért, és a megfelelő táplálkozási gyakorlat és szokások terjesztéséért."

Az orvostudomány az elhízás okaiként jelöli meg a következőket:

1. genetikai okok
2. hormonbetegségek
3. túlzott kalória bevitel
4. gyógyszerhatások és mellékhatások
5. mozgásszegény életmód

1. Nem hiába kezdtem összefoglalómat a genetikai zsákutcával! Az utóbbi időszak preferált irányvonala volt a genetikai mutációk keresése, mely nem vezetett eredményre. De nem csak az elhízás kapcsán, hanem más krónikus betegségek kapcsán is megdőlt a genetikai út helyessége. Adatok támasztják alá, hogy gyermekkorban az I. típusú cukorbetegség megjelenése nem genetikai hajlam függvénye, hanem sokkal inkább autoimmun folyamat következménye. Így valóban félrevezető lehet a genetikát, mint megváltoztathatatlan faktort emlegetni az elhízás kapcsán.
2. Bizonyos esetekben (leggyakrabban mellékvese betegség esetén) veleszületett vagy szerzett betegség kapcsán másodlagosan alakul ki elhízás.
3. Magyarázatra nem szorul, ha csak nem annyiban, hogy sok esetben nem tudjuk, hogy túladagoljuk magunknak a fűtőanyagot. Mégpedig azért, mert bízunk a hivatalos ajánlásokban és a dietetikusokban. Később erre visszatérünk!
4. Gyógyszerhatások és mellékhatások. Sok gyógyszer van, amely elhízást okozhat. Vannak ismertebbek és kevésbé ismertek. Felvilágosítást ritkán kapunk a felírásuk alkalmával. Célszerű tájékozódni. A legfontosabb elhízást okozó gyógyszercsoportok:
   • Bétablokkolók
   • antidepresszánsok
   • antipszichotikumok
   • fogamzásgátlók
   • szteroid hormonok
   • inzulin
   • egyes cukorbetegség elleni tabletták


5. A mozgáshiány minden szempontból segíti az elhízást. Azonban komplexebb probléma, mint azt gondoljuk. Az elhízás folyamatában van egy fordulópont. Bizonyos súlyarány felett az adaptív mechanizmusok eltolódnak a szívfrekvencia emelkedés irányába. Azok az adaptív mechanizmusok, amelyek irányítják sportolás alatt is a szervezetünk működését. Részletesen jelen cikkben nincs mód ismertetni a rendszert. Lényege az optimális vérnyomás és oxigén ellátás biztosítása extrém terhelések során is, akár hosszabb idősávban. Szóval ezek a reflexszerűen felépülő folyamatok, az elhízás egy bizonyos mértéke felett oly mértékben emelik a szívfrekvenciát, hogy rendkívül kevés mozgás is nagy megterhelést jelent. Nem lehet kondicionálni ezt a kifáradást, így nem lehet tervezett programot sem csinálni, hiszen nem emelhető a magas szívfrekvencia miatt a terhelés mértéke még minimálisan sem. Csak akkor, ha elindul a fogyás. Így a mozgás és elhízás kapcsolata nem fekete-fehér. lehet fogyni mozgás nélkül és lehet hízni tornaedzések mellett is. Sokkal inkább a kiegyensúlyozott mozgás irányában kellene elmozdulnunk, mely nem extrém terhelést, és nem kalóriaégető mozgásigényt kell, hogy jelentsen.

Végezetül az elhízás okaihoz kapcsolódva had emlékezzek meg még bizonyos fehérjékről, hormonokról, amelyek újabb kutatási eredmények szerint befolyásolják az anyagcserénket és ezen keresztül az elhízást is. Sok ilyet találtak (kolecisztikinin, bomberin, neuromedin, glukagoninzulin) azonban egyikről sem bizonyosodott be, hogy kulcsszerepet töltene be az elhízásban. És egyiket sem tudták a tudomány szolgálatába állítva használni a fogyáshoz. A legígéretesebbnek a leptin nevű hormon tűnik. Állatkísérletekben képes volt genetikusan elhízott patkányokat lefogyasztani. A zsírszövet termeli, és leptin receptorokon keresztül hat. Újabban vizsgálják a leptinrezisztencia kérdését az inzulinrezisztenciához hasonlóan.

Az elhízás tekintetében is megállapítható, hogy a nyugati étrend tekinthető a legfontosabb kiváltó tényezőnek. Kilóink a helytelen táplálkozás miatt gyűlnek. Az elhízás kezdete egyre inkább kitolódik a gyermekkorra. (Csak most, tudatos paleolit táplálkozóként látjuk, hogy mennyire helytelen például az óvodában nutellás kenyérrel reggeliztetni a gyerekeket.) Már óvodás korban elhízott Magyarországon a gyerekek 12-16%-a. Ha tüzetesen megvizsgáljuk, miként táplálkozunk, akkor szembetűnő a paradoxon. Minél inkább a hivatalos, média által is közvetített ajánlások szerint táplálkozunk, annál inkább szaporodni fognak a kilók. Mik azok a tápanyagok, amelyek észrevétlenül visznek bennünket az erdőbe? Kicsit nézzük meg alaposabban az étrendi ajánlásokat. Vezető helyen a tej és a teljes kiőrlésű gabonák. Ajánlott élelmiszerek a rizs, burgonya, tésztafélék minden formája. Húst csak kis mennyiségben ehetnénk, ha hallgatnánk az intelmekre. Nos, az előbb említett élelmiszerek mind szénhidrát tartalmúak és elhízást okoznak. Még akkor is, ha ehhez nem csatlakozik az üdítők, cukrászsütemények és édességek fogyasztása. Az elhízott 40 éven felüli férfiak jelentős része nem szereti az édességeket. Döntően a fenti élelmiszereket fogyasztja, mégis elhízott. A finomított cukrok, bennük a fruktóz, kukoricaszirup fogyasztása az elmúlt 20 évben világszerte a duplájára emelkedett. Óriási terhelést jelentenek, de leginkább a gyermekeket és fiatal nőket érinti. A legtöbbet a 18-23 év közötti korosztály fogyaszt belőlük. De ha figyelmesek vagyunk, és nem vagyunk türelmetlenek, megtalálhatjuk ezeket a cukrokat a húsáruk összetevői között is. (Vigyázat, egyes multik már szemfülesek. Két csomagolása van az árunak. Az eredetin feltüntetik a fruktóz tartalmat, ez a beszállítói csomagolás. Az áruház átcsomagolja, amin már nincs rajta a fruktóz, de ha kibontod, akkor bukta. A baj, hogy általában csak otthon nézünk a külső csomagolás alá!) Szóval a finomított cukorfogyasztás növekedése arányban áll az elhízás emelkedésével, de inkább csak a gyermekeknél és a fiatal korosztályban nevezhető döntő oknak.

A férfiak és idősebb női korosztályok alapvetően a kenyér, tej és burgonyafogyasztás számlájára írhatóan gyűjtik a kilókat. Illetve a szénhidrát túlsúlyú nyugati étrend miatt. Mert, hogy semmiképpen sem szeretnék élelmiszereket kiemelni. Nem azért, mert nem lehetne. Hanem azért, mert a jelenlegi információs káoszban, valamint félrevezető környezetben nincs értelme. Meg azért sem, mert a táplálkozásunkat nincs értelme, külön- külön élelmiszereket kiragadva értékelni. Komplexen kell szemlélni a táplálkozási rendszert, amiben élünk. Már csak azért is, mert a többség és főleg a gyerekek kiszolgáltatottak. Hiába szeretné a szülő egészségesen táplálni a gyereket, vagy hiába szeretnénk jómagunk úgy táplálkozni, a menzán az iskolában, az óvodában egyszóval a közétkeztetésben továbbra is standard a nyugati táplálkozási modell. Hogy ez ne legyen elég, most még iskolatej program is rontja a helyzetet. (Tudták, hogy az iskolatej program magyar találmány? 1939 ben vezették be először, mert azzal próbálták volna megoldani az elmaradottabb vidékeken élő gyermekek egészségi felzárkóztatását? A háború megakadályozta a teljes kibontakozását.).

Szóval minden adott az elhízás kialakulásához ma Magyarországon! Nyugati étrend, óriási szénhidrát terheléssel, nagyon sok gyógyszer, amely eleve generálja a súlytöbbletet, abszolút zsákutcába csaló dietetikai ajánlások, kaotikus média szakírások (csak nagy jó indulattal nevezhetőek szakírásnak) melyeknek szerzői tájékozatlanok az elhízás valódi okaiban. Így tulajdonképpen azt mondhatjuk, hizlalnak bennünket. Persze minden eszébe jut az embernek, reméljük, nem azok hizlalnak bennünket és nem tudatosan, akik majd végeláthatatlanul le akarnak fogyasztani bennünket.

A képlet egyszerű, a nyugati étrend megváltoztatása. A következő részben bemutatom a fogyókúrákat, amiket kitalált az emberiség a fogyasztásra. És természetesen azt is megpróbálom elemezni, miért annyira hatásos a paleolit táplálkozás és miért tűnik ki magasan a többi módszer közül.