Feliratkozás hírlevélre
Print Friendly and PDF

Szendi Gábor
Az "érelmeszesedésben" szenvedő ősember

Paleo válaszok II.

A "rákos" ősember | Az érelmeszesedett ősember | A "gabonafogyasztó" ősember | A korán haló ősember | D-vitamin és ételallergia

Vannak, akik szeretnék hinni, hogy érelmeszesedés mindig is volt, mert akkor nyugodtabbgan halnának meg szív- és érrendszeri betegségekben. S vannak, akik pedig annak az útját-módját keresik, hogyan lehetnének egészségesebbek. Előbbiek a nyugati étrendet próbálják folyton igazolni, utóbbiak a paleósok, akik mernek mást gondolni.

 

 

2013 márciusában jelentették meg Tompson és mtsi. (2013) Lancetben megjelent vizsgálatának ismertetését a HVG.hu-n

A kutatók különféle múmiákat vizsgáltak meg, leginkább olyan népek múmiáit, akik földművelők voltak, és fő eledelük a gabona vagy a kukorica volt. Ezekben nem meglepő, hogy érelmeszesedést találtak. A kutatók azonban egy természeti nép, az Unanganok múmiáiban is érelmeszesedést találtak. "Kimondhatjuk, hogy a ma emberének nem kellene annyira bűnösnek éreznie magát a szívbetegség esetleges kialakulása miatt, mivel úgy tűnik, hogy túlértékeltük azt az elméletet, amely szerint az egészséges életmóddal teljesen kiküszöbölhető a kockázat", idézték az egyik kutató nyilatkozatát. A tétel megint ugyanaz: nincs mit tenni, az érelmeszesedés egyszerűen az életkorral járó jelenség, már az ősi emberek, sőt a vadászó-gyűjtögető népek is érelmeszesedésben szenvedtek, ne panaszkodjunk hát.

A Lancet cikkben két durva hiba is van, de persze miért pont a "szakíró" legyen okosabb a kutatóknál? Az egyik: kb. 15 éve tudjuk, ill. tudható volna, hogy az érelmeszesedést a K2 vitamin hiánya okozza. Azaz az érelmeszesedés nem az ember, hanem a 20. század emberének a végzete, akinek táplálékából gyakorlatilag hiányzik a K2 vitamin, köszönhetően az élelmiszeriparnak és a nagyüzemi állattenyésztésnek. A 19. században még alig ismerték a ma mindennaposnak számító ischémiás szívbetegséget, és az első infarktust is csak 1878-ban írták le (Szendi, 2009). Az Unanganok érelmeszesedésére pedig az a magyarázat, hogy tengeri herkentyűkkel táplálkozó nép voltak, s hasonlóan az eszkimókhoz, nem jutottak elég K2 vitaminhoz. (Lásd. írásomat erről

Staffan Lindeberg 2010-es könyvében az Élelem és a civilizációs betegségek-ben összefoglalja azokat a kutatásokat, amelyek a 20. század során bizonyították, hogy a természeti emberekben még boncolásos vizsgálatokkal sem sikerült érelmeszesedést találni (Lindeberg, 2010). Kivéve pl. a maszájokat, akik viszont rengeteg tejet isznak. Igaz, életmódjuk egyéb összetevői miatt, akár csak az eszkimók, érelmeszesedésük dacára nem szenvednek szív és érrendszeri betegségekben. Még a kivételek is azt a szabályt erősítik tehát, hogy a nyugati étrend számos olyan egyéb kockázati tényezőt rejt magában, ami nem csak érelmeszesedést okoz, hanem az érelmeszesedés talaján halálos szív és érrendszeri betegségeket idéz elő. Ami a lényeg: az érelmeszesedés a földműveléssel kezdődött igazán, és a 20. században durvult el. Weston Price bejárta a világot a szuvasodás okának kutatásáért, és rájött, hogy a szívbetegséget és a fogszuvasodást egy általa X-faktornak nevezett összetevő hiánya okozza. Ma már tudjuk, hogy a K2 vitaminra talált rá. Price arra is rájött, hogy a legeltetett marhák tejéből készült vaj tele van X-faktorral (K2 vitaminnal), míg a szemes takarmánnyal táplált nyugati tehenek tejéből készült vajban, az állatok húsában vagy a tojásban már nincs K2 vitamin (Rheaume-Bleue, 2011). Az érelmeszesedés ismét egy súlyos következménye annak, hogy megfontolatlanul belenyúltunk az ember evolúciósan kialakult táplálkozási rendszerébe. Ki gondolta volna, hogy az ember egészségét még az is befolyásolja, mivel táplálja állatait.

A tudományos közlemény kivonatának üzenete megint ugyanabba az irányba mutat: törődj bele, hogy meszesednek az ereid, ez az emberiség sorsa. A belenyugvás, passzivitás hirdetését nem hiszem, hogy az ipar rendelte volna meg, de kétségtelen, hogy a vágóhídon is békésebb az élet, ha a barmok egészen az áramütésig mit sem sejtenek. Aki nem ágál a sorsa ellen, az békésen hal bele olyanba is, amibe nem kéne meghalnia. A beletörődés a szerkesztő és a szakíró sajátja, akik azonosultak az orvostudomány hivatalos nézetével, és ettől ilyen pesszimisták. Ezt akarják megosztani, vagy inkább rátukmálni az emberekre. Csakhogy az érelmeszesedés az új kutatások fényében elkerülhető, sőt visszafordítható. (lásd. érelmeszesedéssel foglalkozó cikkeimet).

 

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre