Feliratkozás hírlevélre
Print Friendly and PDF

Dr. Mark Sircus:
Eltitkolt káros hatások és torzítások a rák kezelésében

Forrás: Dr. Sircus: Oncologists Conceal Toxicity Issues and Bias

Fordította: Fehér Zsuzsa

A hagyományos daganatterápiák a mellrákos nők esetében nem működnek. A nőket elnyeli a daganatterápiás gépezet és a végén maradandó károsodásokkal és a hosszú távú túlélés megalapozott ígérete nélkül köpi ki őket.

 

 

A hagyományos daganatterápiák a mellrákos nők esetében nem működnek. A nőket elnyeli a daganatterápiás gépezet és a végén maradandó károsodásokkal és a hosszú távú túlélés megalapozott ígérete nélkül köpi ki őket. Lord Mauris Saatchi a daganatterápiákkal kapcsolatos törvényi szabályozás megváltoztatását sürgeti Angliában. A jelenlegi szabályozást "a rákgyógyítás fejlődésének gátjaként" jellemzi, és azt állítja, az orvosok tartózkodnak újfajta kezelési módok kipróbálásától a bepereléstől való félelmünkben.

A köztelevízóban így nyilatkozott: "A nők számára jelenleg elérhető kezelések középkoriak, megalázóak és hatástalanok. A nők a kezelés legrosszabb velejárójának a haj kihullását tekintik, pedig ez még a legjobb. A kevésbé jó következmények a gyógyszerek hatásai - rosszullét, hányás, kimerültség - de még ezek is a jobbak közé tartoznak. Az igazán rossz következmény a gyógyszerek immunrendszerre gyakorolt hatása, végzetes fertőzések támadhatják meg a szervezetet. A fertőzésekből bekövetkező halálozás valószínűsége megegyezik a rák miatt bekövetkező halálozás esélyével."

A törvényi szabályozás nem engedi meg az onkológusoknak, hogy kilépjenek a bevett keretek közül a rákos megbetegedések kezelésekor. A büntetés komoly, pereket jelenthet, de az állás és/ vagy működési engedély elvesztését is. Bármilyen eltérés a hagyományos protokolltól ahhoz vezethet, hogy az orvost foglalkozás körében elkövetett gondatlanságban vétkesnek találják. Ennek következménye a nők durva kezelése az elsősorban férfi-orientált onkológusok és radiológusok által.

Lord Saatchi nem túlzott, amikor középkori módszerekről beszélt. Akkoriban a kínzások rendszeresen célzottan a női mellre irányultak, gyakran egyenesen letépték azokat a mellkasról. A sebészek legalább szikét és érzéstelenítést használnak, de vannak nők, akik megelőzés céljából levetetik a mellüket, hogy elkerüljék az emlőrákot és a rájuk váró brutális kezeléseket.

Tisztességtelen onkológia

A hagyományos onkológia magával sem őszinte, így nagyon nehéz elhinni, vagy hinni abban, amit az onkológusok az emlődaganatról (vagy egyéb daganatokról) mondanak, mivel a kezelések igazolására vonatkozó gyógyszerkísérletek eredményeit rendszeresen elferdítik annak érdekében, hogy a bizonytalanságokat eltitkolják és a szereket eredményesebbnek, vagy kevésbé ártalmasnak tüntessék fel.

A 2013. januárjában az Annals of Oncology folyóiratban publikált "Torzítások a hatékonyságra és mérgező hatásokra vonatkozóan az emlőrákos nőkkel kapcsolatos véletlenszerű klinikai gyógyszerkísérletek eredményeinek közzétételében." c. tanulmányban a Torontói Egyetem kutatói azt találták, hogy 164 III. fázisú véletlenszerű klinikai vizsgálatban az esetek harmadát pozitívnak nyilvánították annak ellenére, hogy az eredetileg felállított követelményeknek nem feleltek meg, úgy, hogy más, kevésbé fontos következményeket hangsúlyoztak. "Az eredményeket torzították, és ezeket a torzításokat elkendőzték." Egyes kísérleteknél már a vizsgálatok közben megváltoztatták az eredeti feltételezést, feltehetően azért, mert az első eredmények arra utaltak, hogy a próba sikertelen lesz.

A kutatók a mérgező mellékhatások manipulálására vonatkozóan a gyógyszerkísérletek kétharmadában találtak bizonyítékokat. Ezekben az esetekben a káros hatásokra vonatkozó eredményeket kihagyták az összefoglalásokból és következtetésekből és elrejtették a cikk "apró betűs" részében. Kutatókat kaptak azon, hogy egyes szerek hatásait túl rózsaszín színben tüntették fel, az őket finanszírozó cégek elvárásai alapján.

Röviden összefoglalva, az onkológia nagy része kutatási csaláson alapul. A Nature 2012. márciusi tanulmányában kutatók 53 preklinikai alap rákkal kapcsolatos vizsgálatot próbáltak meg megismételni Az 53-ból csupán hatot sikerült. Bad Pharma c. új könyvében Dr. Goldacre felhívja a figyelmet arra a tényre, hogy a gyógyszergyárak a saját gyógyszereikkel kapcsolatos gyógyszerkísérleteket maguk finanszírozzák. A tudományos bizonyítékok leginkább elismert és valódi tesztje az, amikor a pozitív eredményeket független kutatók is meg is tudják ismételni - olyan kutatók, akiket nem az elsődleges eredményeket kihozó gyógyszergyár választ ki vagy fizet.

A gyógyszereket olyan emberek tesztelik, akik gyártják azokat, a gyógyszerkísérletek nem megfelelően tervezettek, a vizsgálati minta reménytelenül kicsi, furcsa és nem reprezentatív, az elemzésre használt módszerek eltúlozzák a jótékony hatásokat - írja könyvében Goldacre. Amikor olyan eredmény jön ki, mely a gyógyszergyárnak nem tetszik, azt jogukban áll elfedni az orvosok és páciensek elől, így mindig csak torzított képet kapunk egy-egy gyógyszer valódi hatásairól.

Ez szisztematikus repedés az orvoslás alapjaiban - mondja Dr. Ben Goldacre.

Erick Turner végzett egy felmérést (megjelent a New England Journal of Medicine-ben) az amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerbiztonsági Felügyeletnél nyilvántartott összes antidepresszáns gyógyszerkísérletre vonatkozóan. A gyógyszerkísérletek közül 38 sikeresnek bizonyult, 37-nél az eredmények negatívak lettek. A sikeres eredményű kísérletek közül 37-et publikáltak, a sikertelenek közül csupán hármat.

Lassú halál a kemo- és sugárterápiával

A rákos sejtek megsemmisítésére irányuló sugár- és kemoterápia rákos őssejteket hoz létre, azaz az onkológusok rákot okoznak. Még a Fox News is beszámolt erről, azzal, hogy ez megmagyarázhatja, hogy a végstádiumos daganatos betegség gyakran miért áll ellen a sugár- és kemoterápiának. Tudjuk, hogy a rákos őssejtek újabb tumorok kialakulását idézik elő. Ezek az őssejtek felelősek alapvetően a rák kiújulásáért és a veszélyes áttétek kialakulásáért.

A sugárterápia oly hosszú ideje standard terápiája a rákos megbetegedéseknek, hogy meglehetősen meglepődtünk, hogy őssejtképződést válthat ki - nyilatkozta a bostoni Harvard Medical School kutatója, Dr. Chiang Li.

Egy fiatal, mellrákkal diagnosztizált nő, Michelle Ruiz így panaszkodik: "Keresztül mentem azon, amit az orvosom a rákkezelés olimpiájának nevez: emlőmegtartó műtét, kemoterápia, sugárterápia, hormonterápia, lefagyasztották a petesejtjeimet arra az esetre, ha a szerek meddővé tettek volna. Édesanyám néhány évvel ezelőtti elvesztése után haragudtam a világra. Mindig is nőies és romantikus alkat voltam, párkapcsolatra vágytam. Szerettem volna férjhez menni. Gyerekeket szerettem volna. Ki fog így elvenni engem? A diagnózissal elveszted az ellenőrzést a tested felett. Nem dohányozhattam többé. Megváltoztattam az étrendemet. Állandóan a testedet figyelik, vizsgálják, bírálják és képalkotó berendezésekbe helyezik. Tárgyiasulsz ebben az időszakban, mert ez csak túlélési üzemmód, az orvos kényétől függsz. Kísérleti majomnak éreztem magam. Annak kellett, a túlélés érdekében érzelmileg függetlenednem kellett a testemtől."

Ha a nők ezeket a kezeléseket túlélik, megnövekszik náluk a szívbetegségek esélye - olyannyira, hogy még az orvosok egy kis része is vitatja a kemoterápia vezető szerepét. Az antraciklinek a mellrák kemoterápiás kezelésének alapszerei annak a jól ismert kockázatnak az ellenére, hogy károsítják a szívet. "A mellrák gyógyításának folyamán kitesszük őket néhány nagyon csúnya következménynek. Nem csak egynek, csúnya következmények sorának" - magyarázza Dr. Pamela Douglas a Duke University kardiológusa.

"Nincs hosszú távú haszna a sugárterápiának a mellrák esetében, mert még ha nem is újul ki a rák a besugárzás helyén, az általános túlélési esély ugyanakkora marad, vagy kicsit romlik. És annak ellenére, hogy a sugárterápia oly kevés nőnek segít - és végső soron meggyilkol sokat azok közül, akiknek rövidtávon segített - továbbra is az emlőrákos nők standard gyógymódja marad" - írja Dr. John R. Lee orvos Amit az orvosa nem mond el mellrákjával kapcsolatban című könyvében.

Ne bánja meg a választott kezelést

A korai stádiumban lévő mellrákos nők több mint ötöde mondta azt, hogy túl nagy felelősséget adtak neki a kezeléssel kapcsolatos döntésekben - és ezek a betegek sokkal nagyobb valószínűséggel bánták meg később saját döntésüket egy amerikai tanulmány szerint. Az eredmények, melyek a Journal of General Internal Medicine-ben jelentek meg nem azt jelentik, hogy a nőket nem kellene teljes mértékben tájékoztatni a kezelési lehetőségekről, állítják a kutatók, sokkal inkább azt, hogy az orvosoknak új kommunikációs stratégiákat kellene alkalmazniuk, különösen a kevésbé tanult páciensek esetében.

"A nők közül néhányan megterhelőnek vagy nyomasztónak érezhetik a kezelések közti választást, ha nem biztosítják számukra azokat az eszközöket, melyek segítségével megérthetik és mérlegelhetik a választás előnyeit és hátrányait" írta Jennifer Livaudais vezető kutató munkatársaival. Kutatócsoportja (Mount Sinai School of Medicine, New York) 368 olyan nővel készített interjút közvetlenül az operáció után, majd hat hónappal később, akiket korai stádiumban lévő mellrákkal operáltak nyolc New York-i kórház valamelyikében. Többségük azt mondta, hogy nehézségei voltak az orvosi tájékoztatás megértésével, kevesebb, mint harmaduk ismerte a műtét, a kemoterápia és a sugárkezelés lehetséges előnyeit.

Ez a könyv a szeretetről szól az orvoslásban, ezen belül is arról, hogyan lehet megértő rákkezelést biztosítani a mellrák esetén, vagy más rákfajtáknál, amik a férfiak nemi szerveit érintik.

Az onkológusok elégtelenül informálják a korai stádiumban lévő mellrákos amerikai nőket a betegséggel kapcsolatban vagy a műtétet illető lehetőségekről. A Journal of the American College of Surgeons 2012. januári számában közreadott tanulmányban a kutatók megállapították, hogy "A mellrákot túlélők tudásában nagy hiányosságok voltak a műtéti lehetőségeket illetően, beleértve a kiújulást vagy túlélési esélyeket is." mondja Dr. Clara Lee szerző, kutatásvezető a University of North Carolina School of Medicine (Chapel Hill) docense, a műtéti kutatási részleg igazgatója.

A felmérésben résztvevő 440 páciens kevesebb mint fele (46%) tudta, hogy a helyi kiújulás veszélye magasabb a mellmegtartó műtét (lumpektomia), mint a masztektómia (teljes emlőeltávolítás) esetén, és csak a nők kb. 56 % volt tisztában azzal, hogy a túlélési esélyek mindkét lehetőség esetén egyformák.

Sok nő nem emlékszik, hogy megkérdezték volna, melyik módszert választaná. A tény, hogy csak kevesebb, mint felüket (48,6%) kérdezték meg, melyiket részesítené előnyben, különösen aggasztja Dr. Clara Lee-t. "Más dolog lenne, ha olyan dologról beszélnénk, amikor egyértelműen van egy megfelelő terápiás mód, pl. a hólyaggyulladás esetében. Ebben az esetben elfogadható és ténylegesen jobb, ha az orvos terápiás javaslatot tesz. De itt olyan kérdésekről beszélünk, melyekre nincs orvosilag helyes válasz, és a páciens preferenciájától függ. Ebben a helyzetben ésszerű a beteget megkérdezni, mit szeretne."

Ajánlom minden érintett figyelmébe a Paleolit táplálkozás és korunk betegségei könyvem Rák fejezetét.

 

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre