Feliratkozás hírlevélre
Print Friendly and PDF

Szendi Gábor:
Az agy fejlesztése - bármikor és bármire

A 2017 első felében megjelenő könyvemben a gyermekneveléssel kapcsolatos téves mítoszokkal számolok le. A legfontosabb: semmi nincs a születéssel eldöntve. Bárkiből lehet kiválóság. Ez a részlet azt bizonyítja, az agy életkortól függetlenül bármikor és bármire megtanítható, fejleszthető.

 

 

Ezen a könyvön végighúzódik az a gondolat, hogy nincs jóvátehetetlen történés a fejlődésben. Az emberi agy oly mértékben képes az igénybevétel hatására átalakulni, hogy ez határtalan optimizmussal tölthet el bennünket.

Vakon született és kora gyermekkorban megvakult embereket vizsgálva kiderült, hogy a látókérgük specializálódott a tapintásra, azaz az agy a kihasználatlan területet meghódította egy vakok számára igen fontos képesség hatékonyságának a növelésére (Sadato és mtsi., 1998). Féloldali bénultságból is tökéletesen fel lehet gyógyulni gyakorlással, mivel az agy képes "áthuzalozni" önmagát, s a kiesett motoros területek helyett más területek veszik át a mozgatás funkcióját (Doidge, 2007). A nyelvi értésért felelős Wernicke területen a neuronok elágazásainak és szinapszisainak száma az iskolázottság függvénye: minél bonyolultabb szövegeket kell valakinek éveken át megértenie, annál összetettebb lesz a beszédértésért felelős agyterülete (Jacobs és mtsi., 1993). A londoni taxisofőrök bal és jobb hippokampusza, azaz az emberi verbális memória és mentális térkép funkcióját betöltő két fontos struktúrájának mérete a taxizásban eltöltött idővel volt arányos (Maguire és mtsi., 2000).

Amikor az akaraterőt az izomhoz hasonlítottuk, akkor valójában azt a tapasztalatot sűrítettük egy kézenfekvő hasonlatba, hogy az agy az "akaraterő" funkcióért felelős területe a gyakorlásra valóban megerősödik. Ugyanígy nyilvánvaló, hogyha valaki a fejét állandóan információval tömi, a memóriája valami módon egyre jobb lesz. Nagy tudású sakkozók hihetetlen sok mérkőzést tárolnak a fejükben, és nagymesterek akár 50 szimultán lejátszott mérkőzést is reprodukálni tudnak a tornát követően.

Az intelligenciát még manapság is élethosszig tartó állandó tulajdonságnak tekintik. Ha azonban az agy olyan plasztikus, miért ne fejlődhetne az intelligencia is? Sue Ramsden és munkatársai 33 kamasz intelligenciáját mérték meg és fMRI-vel felvételt készítettek az agyukról. Négy év múlva megismételték mindkét mérést. Több fiatalnak nőtt az intelligenciája, volt, akinek 21 ponttal, de olyan is volt, akinek csökkent 18 ponttal. Az fMRI igazolta, hogy az intelligencia két faktora, a verbális és a teljesítmény IQ növekedése más-más agyterületek méretnövekedésével járt (Ramsden és mtsi., 2011). A kutatócsoport kíváncsi lett, mi növelte meg a vizsgált a kamaszok 21%-nál az intelligenciát oly mértékben, hogy egyesek feljebb léptek egy intelligencia övezettel. Ez önmagában rendkívüli, hisz eddig azt mondták nekünk, hogy az intelligencia nagymértékben örökletes, és örüljünk annak, ami van. Mivel a verbális IQ sok vizsgálat által igazoltan szoros kapcsolatot mutat az olvasási készséggel és olvasási szokással, visszamenőleg megvizsgálták kísérleti személyeik olvasási képességeit és szokását. Kiderült, hogy akiknek már az első mérés időpontjában magas volt a verbális intelligenciájuk és továbbra is olvastak, azoknak nőtt a verbális IQ-juk. Ebből feltételezhető, hogy már eleve azért volt magasabb, hiszen már régóta olvastak. Akiknek gyengébb volt az olvasási képességük, azoknak gyengébb volt az verbális IQ-juk - és tovább csökkent! (Ramsden és mtsi., 2013)

A grafikon azt mutatja, hogy az első vizsgálat idején mért olvasási pontszám, ami az olvasási képességet és olvasási szokást mérte, miként függött össze a második mérésig bekövetkező verbális intelligencia érték növekedésével.

Miguel Burgaleta és munkatársai szintén arra következtettek, hogy az életkorral változó IQ nem feltétlen mérési hiba, hanem valódi képességnövekedés vagy -csökkenés. Száznyolcvannyolc 12 éves gyermeket vizsgáltak meg fMRI-vel, majd a vizsgálatot megismételték két évvel később is. Mindkét vizsgálatkor megmérték a gyerekek intelligenciáját is. Akiknek nőtt az IQ-ja, azoknál a balféltekében a homloklebeny hátulsó része, az un. szenzori-motoros része megvastagodott, akiknek meg csökkent az IQ-ja, azoknak kicsit megvékonyodott. E terület részt vesz az absztrakt gondolkodásban, és az eredmények hátterében a neuronok szinapszisainak és dendritjeinek számszerű gyarapodása áll (Burgaleta és mtsi., 2014).

 


A könyv a képre kattintva megrendelhető

 

Meglepő lehet, hogy bizonyos, az IQ-val összefüggő agyterületek mérete csökkenni is tud. Mint láttuk, akik nem strapálták magukat olvasással, azoknál ez a helyzet, Burgaletáék vizsgálatában nem derült ki, miért "butulnak" egyes gyerekek, de nyilván hasonló okból: nem használták eléggé az agyukat.

Egy korábbi vizsgálatban Susanne Jaeggi és munkatársai azt igazolták, hogy a munkamemória gyakorlatokkal való fejlesztése az intelligencia növekedéséhez vezet (Jaeggi és mtsi., 2008). Minél többet gyakorolt valaki, annál nagyobb mértékben fejlődött az intelligenciája. Ezt az eredményt azóta húsz vizsgálat összevont elemzésével is megerősítették (Au és mtsi., 2015). A munkamemória az az átmeneti memóriaterület, amelyben különféle, adott gondolkodási művelethez szükséges elemeket tároljuk. Pl. hogy egy sakkozó hány lépést tud előre gondolkodni, és hány variációt tud végiggondolni, az a munkamemória kapacitásától függ. (A sakkozók tanulói éveik során többek közt ezt is intenzíven fejlesztik, azaz a sakkozók intelligenciájának is fejlődnie kell.)

Bogdan Draganski és csoportja vizsgálatából még meggyőzőbb és inspirálóbb eredmény született. vizsgálatukhoz olyan embereket toboroztak, akik még sosem próbálkoztak labdákkal való zsonglörködéssel. Felvételt készítettek agyukról fMRI-vel, majd addig kellett gyakorolniuk 3 labdával, míg képessé váltak legalább 60 másodpercig 3 labdát folyamatosan dobálni. Ekkor ismét "lefényképezték" az agyukat. A gyakorlás hatására agyuk bizonyos területein megvastagodott a kéreg. Ezután arra kérték őket, hogy három hónapon át egyáltalán ne gyakorolják újonnan szerzett tudásukat. Ekkor ismét felvételt készítettek agyukról, és kiderült, hogy a korábban megnövekedett kéregvastagság elkezdett visszacsökkenni (Draganski és mtsi., 2004)

A vizsgálat azt is megvilágítja, mi történik gyakorlás során, és arra is rámutat, hogy a nem használt képességekért felelős agyterületek szó szerint sorvadásnak indulnak. A vizsgálat egyben arra is rámutatott, hogy az agy rugalmas alkalmazkodása a gyakorolt feladathoz nem életkor függvénye, hiszen a vizsgálatban felnőttek vettek részt.

Martin Lövdén és kutatótársai vizsgálata azért idézésre érdemes, mert tovább tágították azt az életkori határt, ameddig az agy igazoltan képes növekedni gyakorlás hatására. Vizsgálatukban fiatal és 65-75 év közötti emberek vettek részt. Különféle gondolkodási és memória feladatokat kaptak, s ezek végzésének hatására minden életkorban azonos mértékben alakult át, vált sűrűbbé az agy fehérállományának* a szerkezete. (A fehérállományt tekintjük az agy egyes területeit összekapcsoló "dróthálózatnak".) Andreas Engvig és csoportja ugyancsak idősebbeknél, 42-75 éves korúaknál bizonyította, hogy memória tréning hatására az agykéreg a funkcióban érintett területek megvastagszik (Engvig és mtsi., 2010).

Az agy tehát igény szerint fejleszthető, s innentől még kevesebb okunk van feltételezni, hogy az örökölt tehetség dönt el mindent. Valószínűleg csak nagyon általános idegrendszeri adottságok öröklődhetnek, mint pl. idegvezetési sebesség, memória (de még ezek is kétséges feltevések!), de ez maximum csak annyiban határolja be a gyermek fejlődését, hogy nem fog olyan tevékenységet választani, ahol a nagyon gyors reakcióidő, vagy a kiemelkedő emlékezőképesség fontos volna.

 

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre

 

 

Hivatkozások:

  • Au J, Sheehan E, Tsai N, Duncan GJ, Buschkuehl M, Jaeggi SM. Improving fluid intelligence with training on working memory: a meta-analysis. Psychon Bull Rev. 2015 Apr;22(2):366-77.
  • Burgaleta M, Johnson W, Waber DP, Colom R, Karama S. Cognitive ability changes and dynamics of cortical thickness development in healthy children and adolescents. Neuroimage. 2014 Jan 1;84:810-9.
  • Doidge, N: The brain that changes itself: stories of personal triumph from the frontiers of brain science. Penguin Books, London, 2007.
  • Draganski B, Gaser C, Busch V, Schuierer G, Bogdahn U, May A. Neuroplasticity: changes in grey matter induced by training. Nature. 2004 Jan 22;427(6972):311-2.
  • Engvig A, Fjell AM, Westlye LT, Moberget T, Sundseth O, Larsen VA, Walhovd KB. Effects of memory training on cortical thickness in the elderly. Neuroimage. 2010 Oct 1;52(4):1667-76.
  • Jaeggi SM, Buschkuehl M, Jonides J, Perrig WJ. Improving fluid intelligence with training on working memory. Proc Natl Acad Sci U S A. 2008 May 13;105(19):6829-33.
  • Lövdén M, Bodammer NC, Kühn S, Kaufmann J, Schütze H, Tempelmann C, Heinze HJ, Düzel E, Schmiedek F, Lindenberger U. Experience-dependent plasticity of white-matter microstructure extends into old age. Neuropsychologia. 2010 Nov;48(13):3878-83.
  • Maguire, EA; Gadian, DG; Johnsrude, IS; Good, CD; Ashburner, J; Frackowiak, RS; Frith, CD: Navigation-related structural change in the hippocampi of taxi drivers. Proc. Natl. Acad. Science 2000, 97(8):4398-4403.
  • Ramsden S, Richardson FM, Josse G, Shakeshaft C, Seghier ML, Price CJ. The influence of reading ability on subsequent changes in verbal IQ in the teenage years. Dev Cogn Neurosci. 2013 Oct;6:30-9.
  • Ramsden S, Richardson FM, Josse G, Thomas MS, Ellis C, Shakeshaft C, Seghier ML, Price CJ. Verbal and non-verbal intelligence changes in the teenage brain. Nature. 2011 Oct 19;479(7371):113-6.
  • Sadato N, Pascual-Leone A, Grafman J, Deiber MP, Ibanez V, Hallett M: Neural networks for Braille reading by the blind. Brain. 1998 Jul;121 ( Pt 7):1213-29.