Feliratkozás hírlevélre
Print Friendly and PDF

Szendi G:
Tehén- vagy kecsketej? Inkább egyik se!

Régóta terjed az a nézet, hogy a kecsketej egészségesebb, mint a tehéntej. Általában azt gondoljuk, semmilyen másik emlős teje nem megfelelő táplálék az embernek, különösen nem az embergyereknek. Egy új összefoglaló szerint sem egyik, sem másik nem ajánlható csecsemőknek. Evolúciós nézőpontból nyugodtan hozzátehetjük, felnőttnek sem.

 

 

Idén megjelent egy kötet, "Bizonyítékokon alapuló kutatás a gyermektáplálkozásban" címmel, melyben Dominique Turck (Turck, 2013) összehasonlító elemzést írt a tehéntej és a kecsketej összehasonlításáról.

Az anyatej, a tehéntej és a kecsketej összetétele literenként a következőképpen néz ki

 

Anyatej

Teljes tehéntej

Kecsketej

Energia, kcal

64-80

64

69

Szénhidrát, g

6.9

4.7

4.5

Zsír,g

4.4

3.7

4.1

Fehérje, g

1.0

3.3

3.6

Kalcium, mg

32

119

134

Foszfor, mg

14

93

111

Nátrium, mg

17

49

50

Kálium, mg

51

151

204

Vas, mg

0.03

0.05

0.05

Cink, mg

0.2

0.4

0.3

A szerző először megtette a kötelező tiszteletköröket, amelyeket a tejipar bosszújától tartó minden "tejben utazó" kutató, aztán rátért a hátrányokra. A tej dicséretéhez mindig hozzátartozik a nagy kalciumtartalom kidomborítása, amely, mit a szerző is írja, nagyobb csonttömeget eredményez kamaszkorra, azonban, mint korrektül megjegyzi, a csontritkulásos csonttörések elleni védelem már ellentmondásos. Annyira ellentmondásos, hogy - mint hamarosan megjelenő új vitaminokról szóló könyvemben kimutatom- a tejfogyasztással arányosan nő a csontok törékenysége (Szendi, 2013).

A kedvezőtlen hatások közt elsőként említi a vesekiválasztás túlzott terhelődését. Mivel a tehéntej háromszor annyi fehérjét, négyszer annyi kalciumot, hétszer annyi foszfort, stb. tartalmaz, mint az anyatej, ezért a csecsemők veséje koncentráltabb lesz, és ötször nagyobb terhelésnek lesz kitéve, mint anyatejes táplálás esetén. Természetesen ugyanez vonatkozik a kecstejre is. A csecsemőtápszerek e tekintetben kiegyensúlyozottnak tekinthetők. A fokozott veseterhelés azért is probléma, mert a csecsemők fejletlen veséje nem tud megfelelően szűrni, ami fokozott folyadékvesztéshez és így kiszáradáshoz vezethet.

A másik kockázat a vashiányos vérszegénység (VHV). A VHV 6 hónapos kor alatt 2%-os, 6-12 hónapos kor között 2-3%-os, 1-3 év között már 3-9%-os. A vashiány ebben az életkorban Európában 5-20% között mozog. A tehéntej korai bevezetése ennek az egyik előrejelzője. Nyilván érvényes ez a kecsketejre is, hiszen összetétele nagyon hasonló a tehéntejéhez. A csecsemő és gyermekkori vérszegénység gyakran okoz szellemi fejlődésbeli és viselkedéses problémákat a későbbiekben. A vérszegénység egyik oka a vas rossz felszívódása a tehéntejből, a másik, hogy a tehéntej, különösen egyéves kor alatt rejtett emésztőrendszeri vérzéseket okoz a csecsemők 40%-ban.

Tejfehérje allergia a csecsemők 5-7%-ban fordul elő. Szinte mindegyik tejfehérje fajta, sőt egyszerre több is okozhatja az allergiát. Ilyen allergiát a hidrolizált tejfehérjéből készült tápszerekkel, aminosav koktéllal, vagy hidrolizált rizsfehérjéből készült tápszerrel lehet elkerülni. A laktóz érzékenység akkor szokott csecsemőkorban problémát okozni, ha valami bélfertőzést kap a baba, ami átmenetileg lerontja a laktáz enzim aktivitást.

A tej korai adásával a másik probléma az 1-es típusú cukorbetegség kialakulásának a kockázata. Számomra elgondolkodtató az a vizsgálat, amelyben az 1-es típusú cukorbetegségre hajlamosító géneket hordozó gyerekeket két csoportra osztották, egyikük kazeint, másik csoport hidrolizált tejfehérjét kapott, és a kezdeti látszólagos védettség ellenére 10 év múlva ugyanannyi cukorbeteg volt mindkét csoportban. Ez vagy azt jelenti, hogy a hidrolizált tejfehérje sem biztonságos, vagy azt, hogy a glutént nem kontrollálták, és az okozta a "védett" csoportban a cukorbetegséget. Egy másik vizsgálatban a vizsgált gyerekeknél döntően ősszel és télen alakult ki a betegség, ami a D-vitamin védő szerepére utal.

A szerző az autizmus kockázatát nem tekinti komolynak.

A kecsketejre térve, a szerző hangsúlyozza, hogy összetételében nagyon hasonló a tehéntejhez, tehát ugyanúgy nem megfelelő. Hígítatlan kecsketejet fogyasztó csecsemőknél tévesen különböző anyagcsere betegségeket diagnosztizáltak már, ami arra utal, hogy megtévesztő, komoly rendellenességeket okoz a fogyasztása. A kecsketej ugyanannyira allergizál, mint a tehéntej, és keresztallergiák is kialakulnak, a tehéntej allergia után tehát végkép nem érdemes kecsketejre áttérni.

A kecsketej különös veszélye, hogy nagyon kevés benne a folsav (egy literben 6 mikrogramm van, míg az anyatejben 50 mikrogramm), ezért könnyen óriássejtes vérszegénység alakulhat ki.

Összességében a szerző úgy látja, a kecsketej semmivel nem jobb, mint a tehéntej, egyiket sem volna szabad csecsemőknek adni.

 

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre

 

Irodalom

 

 

  • Dominique Turck: Cow's Milk and Goat's Milk. in: Szajewska H, Shamir R (eds): Evidence-Based Research in Pediatric Nutrition. World Rev Nutr Diet. Basel, Karger, 2013, vol 108, pp 56-62
  • Szendi G.: Új vitaminforradalom (egyelőre munkacím!) Jaffa, Budapest, 2013 november