Feliratkozás hírlevélre
Print Friendly and PDF

Dr. Mercola:
Biztonságos keményítők pedig nincsenek

Forrás: Dr. Mercola: These Two Natural Foods Will Throw Your Blood Sugar Out-of-Whack 2011 nov.

Fordította: Mezei Elmira

Ezt a cikket azért adom közre, hogy ezzel is jelezzem: a táplálkozástudomány haladó irányzatai mind ugyanazon probléma -a túlzott szénhidrátfogyasztás- fölött köröznek. Válaszaik csak kicsit térnek el egymástól, a lényegben megegyeznek: a finomított szénhidrátok fogyasztása minden bajok forrása. Én személy szerint a paleo mellett teszem le a garast, mert úgy vélem, ez jutott legmesszebb a nyugati étrend tudományos kritikájában. De az biztos, hogy azon mindenki nyerhet, ha csökkenti vagy teljesen elhagyja a finomított szénhidrátok fogyasztását.

 

 

Jimmy Moore, alacsony szénhidráttartalmú táplálkozásról szóló blogján ("Livin' La Vida Low Carb") körbejárja a Dr. Jaminet asztrofizikus kutató és felesége, Shou-Ching Harvard-i biomedikus által írt könyvben kifejtett "biztonságos keményítők" elméletet. A "Tökéletes egészség étrendje" (Perfect Health Diet) című könyvben a szerzők azt a véleményüket fogalmazzák meg, hogy ha egy alacsony szénhidráttartalmú étrendet követő ember bizonyos "biztonságos keményítőket" ad az étrendjéhez (pl. fehér rizst és burgonyát), akkor jobb lesz az egészsége és javul az inzulinérzékenysége.

A gabonaféléket, növényi olajokat, cukrot és hüvelyeseket ők is kerülendőnek tartják. Ez egy eléggé radikális megközelítés, amit az átlagember nem tart be.

Dr. Rosedale megközelítése még inkább korlátozza a szénhidrátokat. E két nagy tudású és magasan képzett szakember nagyon érdekes vitát folytatott erről a fontos kérdésről.

Dr. Jaminet a "biztonságos keményítők" kifejezést olyan keményítőtartalmú ételekre használja, amelyek nem tartalmaznak protein toxinokat (mint pl. glutént, lektint). Emily Maguire, vezető angol táplálkozási szakember szerint félrevezető lehet bármilyen keményítőtartalmú ételt is biztonságosnak nevezni.

Különösen a burgonya és a fehér rizs esetében kérdőjelezi meg a "biztonságos" jelzőt, mivel mindkettőnek magas a glikémiás indexe, ami a vércukorszint legnagyobb kiugrását eredményezi.

Dr. Ron Rosedale az a belgyógyász, akitől először tanultam az inzulin fontosságáról. Dr. Rosedale több mint húsz éve használ alacsony szénhidráttartalmú étrendeket elhízott, cukorbeteg, és egyéb krónikus betegségekben szenvedő páciensek kezelésére. Indiába is meghívták tanácsadóként, mivel a világon ott van a legtöbb cukorbeteg. Ő is hangsúlyozza, hogy nem létezik "biztonságos" keményítő:

"A keményítő fogyasztás minden élőlénynél valamilyen szintű károsodást okoz. Tehát a "biztonságos keményítő" szóösszetétel magában hordozza az ellentmondást. "Tolerálhatóan káros"? Talán, bizonyos embereknek."

Tényleg szükség van keményítőkre?

Moore cikke magában foglalja egy lelkes paleós személyes beszámolóját, aki állítja, hogy a burgonya és a rizs kis mennyiségben való visszavétele az étrendjébe megoldotta a visszatérő pánikrohamait, amelyek kb. öt havi paleózás után alakultak ki. Az ő szavaival:

"Elmentem egy holisztikus táplálkozási szakemberhez. Különböző vizelet- és nyál-tesztekkel megvizsgálta, hogyan is működik az emésztésem. A zsírokat és a szénhidrátokat jól emésztem, de a fehérje emésztésem nem volt jó...
Mikor mondtam neki, hogy majdnem minden éjjel 3-4 óra körül heves szívdobogással ébredek, akkor azt mondta, hogy szerinte ilyenkor a májam dolgozik, de nincs elegendő glükóz, ami a rendelkezésére állna és túl alacsony a vércukorszintem. A túl alacsony vércukorszintre válaszként a mellékvesék adrenalint termelnek, és ez heves szívdobogást okoz, amire végül felébredek…"
(Mindez persze 'holisztikus' spekuláció a valódi okok feltárása helyett. -Sz.G.)

Amikor napi egy-két, kb. 8 dkg-os adag burgonyát és rizst adott az étrendjéhez, a szorongásos tünetek megszűntek. Az ilyen személyes tapasztalatokkal nehéz vitatkozni. (Mert sosem ismerjük a teljes képet, nem tudjuk, milyen egyéb tényezők véletlen közrejátszása eredményezte a tapasztalatot. -Sz.G.) Dr. Jaminet weboldalán több hasonló történet olvasható.

De olyan táplálkozási szakemberek, mint pl. Dr. Rosedale, akik évek óta kezelnek pácienseket diétával, nem értenek egyet azzal a feltevéssel, hogy ezek az úgynevezett "biztonságos keményítők" hosszútávon jót tennének a legtöbb embernek. Dr. Rosedale állítja, hogy ha valaki nem érzi jól magát az alacsony szénhidráttartalmú étrenden, az azért van, mert túl sok fehérjével helyettesíti a szénhidrátokat, ami szerinte egyáltalán nem jó. A legtöbb ember azért tesz így, mert az orvostársadalmon az elmúlt ötven évben eluralkodott a zsírfóbia. A Rosedale étrend magasabb zsír- és olajtartalmú, és a fehérjetartalma nem magasabb a szükségesnél.

A "biztonságos keményítők" ajánlásának az a veszélye, hogy "engedélyezi" a fogyasztásukat, amikor a legtöbb embernek nem szabadna ennie őket.

Dr. Rosedale rámutat, hogy ugyan a glükóz önmagában nem mérgező, azok az ételek, amelyek megemelik a vércukorszintet, lényegében toxikusak, mert egy sor egészségkárosító folyamatot indítanak el. Ugyanez igaz a fruktózra. Önmagában nem méreg, de amikor túl sokat fogyasztunk belőle, (napi 15-25 grammnál többet), akkor a szervezetre tett hatása negatívvá válik, és bizonyosan károsítja az egészséget.

Ne feledjük, hogy az ilyen típusú viták az emberek többségének szólnak. Ugyan hatalmas tiszteletet érzek Dr. Rosedale zsenialitása iránt, és nagyon hálás vagyok neki az inzulinnal és leptinnel kapcsolatos tanításaiért, kétségtelen, hogy az egyéni biokémiát nem veszi figyelembe. A többség számára nagyon hasznosak az ajánlásai, de néhány ember más. Ezzel együtt figyelmeztetek mindenkit, hogy ne hagyja figyelmen kívül Dr. Rosedale ajánlásait. Az amerikai felnőttek kétharmada túlsúlyos, és minden negyedik cukorbeteg vagy az azt megelőző állapotban van. Ez azt jelenti, hogy a többségnek, valószínűleg jóval több, mint az amerikai felnőtt lakosság kétharmadának nagyon óvatosnak kell lennie az olyan ételek fogyasztásával, amelyek megemelik az inzulinszintet, és a burgonya meg a rizs mindenképpen ilyenek.

Ha eddig nem érték el az áhított egészséget, mindenképpen érdemes kipróbálni a Dr. Rosedale által ajánlott szigorú szénhidrát korlátozást, és megnézni, hogy segít-e. (Természetesen én a paleo étrendet ajánlom, amely a Rosedale étrendhez képest további evolúciós megfontolásokat tartalmaz. Sz.G.)

Miért nem létezik "biztonságos keményítő"?

Amikor megemelkedik a glükózszint, akkor megemelkedik az inzulinszint, ami megnöveli az inzulinrezisztenciát, ami lényegében az összes krónikus betegség gyökere, és felgyorsítja az öregedés folyamatát. Dr. Rosedale ugyancsak rámutat, hogy ellentétben Jaminet feltevésével, miszerint van egy vércukorszint küszöb, ami meghatározza, hogy az elfogyasztott szénhidrát hasznos vagy káros lesz, ilyen küszöb nem létezik.

"Egész egyszerűen: minél magasabbra szökik a vércukorszint, annál több kárt okoz. Ez teljesen világos, és ez le is zárhatja a témát."

Mivel nem létezik biztonságos vércukorszint küszöb, Dr. Rosedale szerint a "biztonságos keményítők" kérdése sem releváns.

A cukor nem egy esszenciális tápanyag

A legtöbben talán tudják, hogy a szervezetnek szüksége van glükózra (ez a "vércukor") a működéshez. Enélkül nem tudnánk életben maradni. Itt fontos megértenünk, hogy a vita arról szól, hogy vajon szükséges-e a szervezet számára cukrot felvenni az étrendből, vagy a glükoneogenezis (az a metabolikus pálya, amely nem-szénhidrát forrásokból glükózt termel) az ideális mechanizmus.

Dr. Rosedale eloszlatja azt a hitet, hogy a cukor egy szükséges étrendi elem (kivéve hipoglikémiás krízisben):

"Nem szükséges cukrot vagy keményítőt fogyasztani. Ha lenne ilyen szükséglet, akkor esszenciális tápanyag lenne, ami a glükózról nem mondható el. Semelyik esszenciális tápanyagokat (amit muszáj kívülről bevinnünk, mert a szervezet nem tudja maga előállítani) felsoroló listában sem szerepel. Ha léteznek "glükózhiány tünetek", az nem a glükóz hiányából fakad."

Miért nincs szükség cukorra az étrendben

Amikor "kiéheztetjük" a szervezetünkből a cukrot és keményítőtartalmú szénhidrátot, akkor a szervezet elkezd hozzászokni ahhoz, hogy zsírsavakat és ketontesteket égessen. A szervezet ketonokat termel, amikor zsírból és nem glükózból nyer energiát.

Példának nézzük meg az agyat. Az agy számára az egyik legfontosabb üzemanyag a glükóz, amit energiává változtat. De ez azt jelenti, hogy cukorra van szükségünk? Az agy glükózfelvételének mechanizmusát csak nemrég kezdték el vizsgálni, és azt találták, hogy az agy valójában előállítja a saját inzulinját, hogy a glükózt átváltoztassa a véráramban a túléléshez szükséges tápanyaggá.

Amikor az agyban inzulinrezisztencia alakul ki, vagyis amikor az agy válasza az inzulinra annyira meggyengül, hogy már nem termel többet a vércukorszint szabályozásához, akkor elkezd éhezni és sorvadni, ami az Alzheimer kór számos tünetéhez vezet.

Szerencsére az agy többféle energiaforrásból tud táplálkozni, pl. ketonokból. A ketontestek akár regenerálni és megújítani is képesek a károsodott neuron- és idegfunkciókat. Dr. Mary Newport kókuszolaj kutatásai az Alzheimer kórral kapcsolatban ezt sugallják. (A kókuszolaj 66%-ban közepesláncú triglicerideket tartalmaz, amelyek a ketonok egyik fő forrásai.)

Tehát még az agy üzemanyag-ellátásához sem kell feltétlenül cukrot enni, sőt, a legjobb az egészséges zsírok bevitele.

Míg Dr. Jaminet 400 kalória értékű, kb. 100 gramm rostos szénhidrát elfogyasztását javasolja naponta a "glükózhiány tüneteire", Dr. Rosedale George Cahill kutatási eredményeit állítja szembe ezzel. (Cahill sokak szerint a világ egyik vezető szakértője az éhezés metabolizmusa területén.)

Dr. Rosedale:

"Jó néhány hét kell ahhoz, hogy a szervezet teljesen adaptálódjon a nagyon alacsony cukorbevitelhez, és képes legyen hatékonyan égetni zsírsavakat és ketonokat. Ha egy étrend több, mint 100 gramm szénhidrátot tartalmaz, akkor nem jön létre ketózis. Egy 100%-ban adaptálódott, nulla szénhidrátfogyasztás esetén napi kb. 80 gramm (320 kalória) glükózra van szükség, aminek a nagy részét zsírból és nem-fehérje forrásokból lehet kinyerni. Csupán 15-20 gramm fog származni fehérjéből, vagy még ennél is kevesebb, ha az illető zsírt fogyaszt, ami nagyobb glicerol termelést és fehérje takarékosságot tesz lehetővé."

Dr. Jaminet válaszában azt hangsúlyozza, hogy igaz ugyan, hogy az ember nulla glükózbevitellel is tud működni, de ezt nem tartja optimálisnak. Szerinte a "tökéletes egészséghez" szükség van valamennyi táplálékkal bevitt glükózra. Dr. Jaminet elismeri, hogy valamilyen szintű ketózisra szükség van, de azt mondja, hogy ez napi 100 gramm szénhidrát elfogyasztása mellett is lehetséges, ha kókuszolajat is adunk az étrendünkhöz, illetve az éjszakai "böjtölés" során. (Természetesen itt nem a nulla szénhidrátbevitelen folyik a vita, hanem hogy kell-e gondoskodni extra cukor/keményítő bevitelről, vagy sem. -Sz.G.)

Kalóriacsökkentés a hosszú életért

Dr. Rosedale rámutat, hogy a kalóriacsökkentésről többszörösen kimutatták, hogy az élet meghosszabbításának és a gyógyításnak az egyik legjobb eszköze.

Először is a cukor glikálódik, és a glikáció az egyik legrombolóbb molekuláris folyamat. (A glikáció egy kontrollálatlan, destruktív folyamat, melynek során a cukor fehérje és zsírmolekulákhoz kötődik.- Sz.G.) Lényegében ez felelős az öregedésért. A ketózis pedig, ami a glükóz előállításához szükséges, nem jön létre, ha naponta több mint 100 gramm szénhidrátot fogyasztunk (Cahill kutatásai alapján).

Tehát a kalóriacsökkentés KULCSA annak a megértése, hogy melyik kalóriát csökkentsük! A szénhidrátból származó kalóriákat kell elsősorban csökkenteni, mennyiségüket erősen korlátozni.

A cukor káros hatása előbb-utóbb mindenkinél jelentkezik. Csupán idő és mérték kérdése, hogy mikor és milyen mértékben, de idővel mindenki szervezete feladja a harcot a nap, mint nap elfogyasztott cukorral szemben. Amikor a szervezet elveszti a kompenzáló képességét, akkor kialakul az inzulin- és leptin rezisztencia.

Dr. Jaminet szerint a mérsékelt szénhidrátcsökkentés jó hatású, azonban a túlzott korlátozás káros lehet, mert amikor nincs elég szénhidrát a szervezetben, a testhőmérséklet a glükóz konzerválására való törekvés miatt lecsökken, és ez megnöveli a fertőzések rizikóját, ami pedig csökkentheti az élettartamot.

A keményítők megnövelik a vércukorszintet, és ez hozzájárul a krónikus betegségek kialakulásához

A vércukorszint emelkedése megemeli az inzulinszintet, ami megnöveli az inzulin- és a leptinrezisztenciát.

Ha valaki optimális egészségre és hosszú életre vágyik, akkor az inzulin- és leptinrezisztencia elkerülése talán a legfontosabb faktor. Tehát napi 80 grammnál több szénhidrát fogyasztása semmiképpen nem ajánlott.

Ennek fényében vajon a burgonya és a rizs fogyasztása egészségesebb, mint a kenyéré vagy a tésztáé?

Nem. Dr. Rosedale elmagyarázza, hogy ezeknek az élelmiszereknek nemkívánatos hatásai vannak, a jelenlegi egészségi állapottól függetlenül:

1. Gyorsan glükózzá változnak a szervezetben, ami megemeli a vércukorszintet.

2. Ahogy a vércukorszint megemelkedik, válaszképpen úgy emelkedik meg az inzulin és a leptinszint. Míg ez a mechanizmus a rövidtávú túlélés optimalizációjára lett kitalálva, hosszútávon, a termékeny korszakon túl, nem egészséges. Az inzulinszint kiugrásának közvetlen hatásai ma már jól ismertek. Többek között: az erek szűkülése, gátolt zsírégetés, és csökkent glicerol termelés.

3. Az inzulin és leptinszint ismételt emelkedése hosszútávon inzulin- és leptinrezisztenciához vezet, ami a rossz egészség jele.

Összegzés

Mercola udvarias összegzése helyett én foglalom össze cikke tanulságait. A Jaminet házaspár Perfect Health Diet könyve nagyon hasznos könyv, talán hamarosan megjelenik magyarul is. Alapjaiban szinte mindenben egybecseng a paleo elveivel, egyedül a "biztonságos" keményítő kérdésében állít mást. Ebben viszont Rosedale ajánlását érdemes megfogadni: szénhidrátot csak zöldség és gyümölcs formában szabad fogyasztani, mert szervezetünk erre van kitalálva. Ezen az úton nem lehet túlzásba vinni a szénhidrátfogyasztást. Érdemes a gyümölcsök fogyasztását is kicsit visszafogni, mert a mai nemesített gyümölcsök tele vannak cukrokkal. Amiben a paleo mindkét étrendet meghaladja, az az evolúciós választási szempont az élelmi anyagok kiválasztásában.
A nyugati társadalmak azért betegek, mert finomított szénhidrátra alapozták az étrendet. Rengeteg kenyeret, burgonyát, rizst, kukoricát, cukrot, fruktózt fogyasztanak, s az emberi szervezet nem erre lett kitalálva.

 

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre