Feliratkozás hírlevélre
Print Friendly and PDF

Szendi Gábor:
A Ca-tól a K2-ig

A fejlődés lényege, hogy teremtünk egy problémát, majd megoldjuk, és a megoldással csinálunk két újabbat. Nincs ez másként a csontritkulással sem.

 

 

Az ember problémáit nem lehet evolúciós története nélkül megérteni. Ezt sajnos az orvosegyetemeken nem tanítják. A régészeti leletekből tudjuk, hogy a földművelés bevezetése után az emberek csontozata hirtelen gyengébb lett, az átlagmagasság 10 centit lecsökkent, sőt még az agyméretünk is kisebb lett. Persze, nem csak régészeti leletektől ismerjük a kőkori ember csontozatát. A természeti népek valójában itt rekedt ősemberek, hiszen a civilizációtól még érintetlen népek pontosan úgy élnek, mint az ősember. Nos, a természeti népeket megfigyelő európai orvosok és telepesek arról számoltak be, hogy a csonttörés, pláne az oly veszélyes medencecsonttörés vagy csigolya összeroppanás egészen ritka dolog náluk. Az információ még érdekesebb annak fényében, hogy némely törzsnél a napi kalciumbevitel 150-300 mg közt mozog, amire egy nyugati orvos hátast dobna. Nálunk már 1500 mg-nál is járunk az ajánlásban, mégis törnek a csontok.

A csontritkulásról az én gyermekkoromban még senki nem hallott. Aztán valamikor a nyolcvanas években kezdték rebesgetni, hogy szinte mindenkinek csontritkulása lesz egy bizonyos kor után, különösen menopauzában. És hirtelen nagyon kutatni kezdték a kérdést. Elkezdték nyomatni a kalciumot, egyre csak emelték az ajánlásokat, de a csontritkulás gyakorisága számottevően nem változott. A tejipar úgy érezte, elérkezett az ő pillanata, szinte mindenkivel sikerült elhitetni, hogy tej nélkül nem lehet az embernek egészséges csontozata.

Aztán kezdtek rendre megjelenni olyan vizsgálatok, amelyek kimutatták, hogy minél több tejet fogyaszt valaki, annál jobban törik a csontja. Más vizsgálatok azt igazolták, hogy napi 5-600 mg kalcium bevitel fölött nem csökken, hanem nő a medencetörés kockázata. Ezek a vizsgálatok persze nem mentek át a köztudatba, mert a tejipar és az étrendkiegészítőket gyártók gondoskodtak arról, hogy az ellenkezőjét igazolni hivatott kamu vizsgálatok kapjanak nagy médianyilvánosságot. Az egyszerű lelkek fejéből egyébként sem könnyű kiverni a már egyszer beültetett féligazságokat. A csont kálciumból áll, ha tehát növeljük a kalciumbevitelt, akkor az csak jobb lehet nekünk.

Aztán megjelentek olyan hangok is, hogy az egész vészharangkongatás csupán a gyógyszeripar piacteremtő aktivitásának köszönhető. A betegségkereskedés lényege, hogy végy egy korral járó természetes elváltozást, nevezd el betegségnek, bombázd a népet ellenőrizhetetlen, de vészjósló adatokkal, s mindenki rohanni fog csontsűrűséget méretni és zokszó nélkül szedni fogják az új csontritkulás gátló gyógyszereket.

A csont ritkulása azonban a korral jár, és nem feltétlen azonos a csontgyengeséggel. A forgalomban lévő csontritkulásmérőkkel ugyanazon személyeket megmérve egészen eltérő diagnózisokat állítottak fel, egyazon személyről a normáltól a súlyos csontritkulásig műszertől függően bármi kiderülhetett. Az sem igaz, hogy valami radikális romlással állunk szemben. A 20. század 20-as éveitől rendelkezünk adatokkal a medencecsonttörés gyakoriságával kapcsolatban. Nagyságrendileg 100 ezer emberre 100-200 medencecsonttörés jut évente. Azaz, főként 70-90 év között évente az idős emberek 0.1-0.2%-a töri el a medencecsontját. Érdekes, hogy az 1950-es 1960-as évekig meredeken növekedett ez a szám, de azóta viszonylag megállapodott, sőt sok országban csökken. Vészhelyzetről tehát szó sincs. Amikor megvizsgálták a középkori csontleleteket, kiderült, hogy a csontritkulás akkor is jellemző volt, s az életkorral arányosan ritkult az emberek csontozata. Vagyis, mondhatni, a földművelés kezdete óta a csontritkulás itt van velünk, és annyira látványosan nem romlott a helyzet, mint amilyennek azt ma a gyógyszeripar és a felvásárolt orvoslás állítja. Az egész ugyanarra a rugóra járt, mint a koleszterinhisztéria: egészséges emberekre rá lehessen ijeszteni, hogy hagyják magukat drága gyógyszerekkel kezeltetni. A sikerpropaganda szerint a modern csontritkulásgátló gyógyszerek megállítják a csontok bomlását. Igaz, tényleg. De egyben a csontépülést is gátolják. A csonttömeg nő, de ha törik, morzsalékossan törik, és foghúzáskor a be nem gyógyuló sebek miatt elkezdhet elhalni az álkapocs. A sikerpropaganda 100 százalékos javulásról szól. De mit jelent ez? 100 ezer gyógyszerezett emberből ezentúl nem 0.2%, hanem csak 0.1% töri el a medencecsontját.

A kalciumnak, sőt a D-vitaminnak is befellegzett. Pár éve ugyanis új elemzések arra világítottak rá, hogy a mértéktelen kalciumpótlás, akár D-vitaminnal, akár anélkül, alig-alig javít a csontritkuláson, viszont 20-25%-al növeli a kardiovaszkuláris halálozást. Mert mit is csinál a D-vitamin? Aktívan segíti a kalcium felszívódását. És mi lesz utána? Hát a kalcium egy ideig kering a vérben, aztán lerakódik az érfalra.

Vagy tíz éve tudjuk, de csak az utóbbi pár évben vált bizonyítottá, hogy a kalcium csontba épüléséhez az szükséges, hogy a K2-vitamin aktiváljon egy fehérjét, amely megragadja a kalciumot és a csonthoz szállítja. A K2-vitaminról évtizedekig azt hitték, a K1-vitamin selejtes változata, hiszen a véralvadásban nemigen vesz részt. Mostanáig mindenki a D-vitaminon lovagolt, de ő csak a puzzle egy darabja. A K2-vitamin lassan és észrevétlenül kikopott az étrendünkből, ennek egyik látványos jele a 20. század során megnövekedett törési arány, de van egy még látványosabb: a fogszabályozott gyerekek egyre növekvő száma. A magzati K2-vitaminhiány miatt ugyanis az álkapcsok alulfejlettek maradnak, s a csontfogak aztán nem férnek el benne, s kitologatják egymást jobbra-balra.

Hát most itt tartunk. A K2-vitamin jó drága, de nem csak a csontokat építi vissza, hanem véd az érelmeszesedéssel szemben is. Vagyis, elég jó befektetésnek tűnik.

Valami azonban kezd bűzleni a K2-vitamin körül. Ezt nemsokára kifejtem. Kis türelem, nem kérek e-maileket, hogy "de csak nekem tessék megírni". Aki olvassa a hírlevelet, hamarosan értesül mindenről.

 

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre