Feliratkozás hírlevélre
Print Friendly and PDF

Szendi Gábor:
A gének közbeszólnak

Nevelési Illúzióink | A gének közbeszólnak

Meglepően erős az utódok személyiségében a genetikai hatás, csakhogy ez nem kívánságműsor, a gyerekek nagyon különbözők lehetnek attól függően, melyik szülőtől mit kaptak. A születési sorrendi hatás újabb értetlenkedést szokott szülni, mert azonos környezetben egészen különbözők lesznek a gyerekek. Végül a családszerkezet befolyásolja az utód nemi viselkedését is, ami ugyancsak sok csalódást okoz a szülőnek

 

 

Genetikai hatások

Az együtt és külön nevelt ikrek személyiségvonásainak kutatása lehetővé tette, hogy a személyiség alakulásában a genetikai és környezeti hatásokat jól el lehessen különíteni. Előszeretettel vizsgálják azt, hogy a Big Five, azaz az öt nagy személyiségfaktor mennyiben örökletes és mennyiben környezeti hatások alakítják ki felnőttkorra.

Személyiségvonás (Big five)

nem

közös környezet

genetikai

hatás

közös

környezet

1, Extroverzió-introverzió

49%

49%

2%

2, Együttműködés-szembenállás

52%

39%

9%

3, Lelkiismeretesség-lelkiismeretlenség

55%

40%

5%

4, Emocionális stabilitás- emocionális labilitás

52%

41%

7%

5, Intellektuális nyitottság-

zártság

49%

45%

6%

Átlag

51%

43%

6%

A táblázatból kiolvasható, hogy az alapvető személyiségvonásokat több, mint 40%-ban genetikai hatások alakítják, és a közös környezetnek, azaz a szülői hatásoknak átlagosan 6%-os befolyás tulajdonítható.
Hasonló képet kapunk, amikor különféle tesztekkel a szülők ill. nevelőszülők és az örökbefogadott és vérszerinti gyermekek személyiségének hasonlóságát vizsgálták.

 

Adoptált gyermek

Vérszerinti gyermek

Adoptáló apa

2%

12%

Adoptáló anya

0%

12%

Anya és apa együtt

3%

24%

Vérszerinti anya

18%

-

Az adatok a Texas Adoption Studyból származnak, amelyben a nevelőszülők a gyerekeket pár naposan fogadták örökbe. Azt várnánk, hogy a nevelési hatások messze felülmúlják az örökletes sajátosságokat, a valóságban azonban a soha nem látott anya személyiségvonásai hatszor erősebben jelennek meg az örökbefogadott gyermekben, mint a születésétől őt nevelő nevelőszülőké. Tulajdonképpen a nevelési hatás a vérszerinti gyermekeknél sem erős, hiszen az apa és anya 12-12%-os hatásában kb. 10% genetikai okokra vezethető vissza.

Hasonló hatást kaptak, amikor a 18 éves korban mért intelligenciát vizsgálták:

Családtag

Gyerek intelligenciája

Biológiai apa

40%

Biológiai anya

41%

Biológiai testvérek

35%

Adoptáló apa

16%

Adoptáló anya

9%

Nem vérszerinti testvér

-3%

A nevelési hatások tehát kb. 20-30%-ban magyarázzák a 18 éves korban mért intelligenciát, azaz megfelelő neveléssel 10-12 pont növekedést lehet elérni az IQ-ban. Azonban a vizsgálatok szerint az életkor előrehaladtával a nevelési hatások eltűnnek, és maradnak az örökölt képességek (Rowe, 1994). A Minnesota Twin Study adatai szerint az ember intelligenciáját 70%-ban a gének határozzák meg. Így pl. akár együtt, akár külön neveltek homozigóta ikreket hasonlítottak össze, intelligenciájukat 56%-ban, heterozigóta ikreknél 14%-ban magyarázta ikertestvérük intelligenciája. Ezzel szemben a nem vérszerinti, de együtt nevelt testvérek intelligenciája gyermekkorban 6%-os egyezést mutatott, ami felnőttkorra teljesen eltűnt. Ezzel szemben az adoptált gyerekek felnőttkori intelligenciáját még mindig 10%-ban biológiai anyjuk intelligenciája határozta meg (Clark és Grunstein, 2000). Természetesen a megszerzett lexikális tudás, a tapasztalat és a gondolkodási készségek a nevelés hatására fejlődnek, de a személyiségfejlődéssel és az intelligenciával kapcsolatban néhány illúzióval érdemes leszámolni.

Születési sorrendi hatás

A gyermekek személyiségének alakulását alapvetően meghatározza az is, hogy a testvérsorrendben milyen pozíciót töltenek be, és milyen neműek az idősebb és fiatalabb testvéreik. A szülők hiába gondolják, hogy a gyerekek azonos családban nőnek fel, valójában ugyanaz a család minden gyermek nézőpontjából merőben más hatásokat jelent. A vérszerinti testvérek oly mértékben különböznek egymástól, mintha idegenek lennének, s ami hasonlóság köztük kimutatható, az a genetikai hasonlóságból következik csupán. Mivel mindegyik gyermek riválisnak tekinti a szülői gondoskodásért folytatott küzdelemben testvéreit, ezért a testvérsorrendben elfoglalt helynek megfelelően fejlesztenek ki a gyerekek stratégiákat a riválisok kezelésére, ill. a szülők megnyerésére. A elsőszülöttek fizikai fölényüket gyakran kihasználják kisebb testvéreikkel szemben, akik viszont, mivel ellenkezni nem célravezető, sikeresebbek a kooperációban és diplomáciában. A személyiség alakulásban fontos az a szabályszerűség, hogy minden gyerek egy nichet épít fel magának, azaz olyan képességeit és tulajdonságait hangsúlyozza és fejleszti, amelyek különbözővé teszik őt a többi testvérhez képest. Frank Sulloway ezt kontraszthatásnak nevezi: minden gyerek egyéniség akar lenni a családon belül (Sulloway, 1997).

Ha a Big Five fényében vizsgáljuk a születési sorrend hatást, akkor azt tapasztaljuk, hogy az elsőszülöttek sokkal szociábilisabbak, barátságosabbak és nagylelkűbbek (extroverzió), mint a később születettek, akik viszont sokkal altruisztikusabbak és empatikusabbak (együttműködés). Az elsőszülöttek pozíciójuknál fogva sokkal inkább követik szüleik elvárásait, teljesítik kötelességeiket és engedelmesebbek (lelkiismeretesség), mint a később születettek, akik általában lazábbak és lázadóbbak. Az elsőszülöttek a vizsgálatok szerint robbanékonyabbak, agresszívebbek és féltékenyebbek a pozíciójukra (emocionális labilitás), míg a később születettek kiegyensúlyozottabbak. Az intellektuális nyitottságban a később születettek vezetnek, míg az első szülöttek tekintélytisztelők és konzervatívak (nyitottság) (Sulloway, 1997).

Sulloway 94 történészt kért fel, hogy a 17-19. század jeles tudósait és vallási vezetőit osztályozzák 5 pontos skálán melyen az 1 képviselte a szélsőséges konzervatív, az 5 pedig a szélsőségesen liberális attitűdöt, majd a születési sorrend szerint kiszámolta az átlagokat.

Eredménye egyértelműen azt mutatta, hogy minél előbb áll a testvérsorrendben valaki, annál konzervatívabb, s minél hátrább áll, annál liberálisabb. Az egykék pedig általában mérsékelt liberálisok. A történelem során az első szülöttek általában konzervatív álláspontot vettek föl minden politikai, vallási vagy tudományos újítással szemben, míg a későbbi szülöttek általában liberális, sokszor pedig radikális nézeteket vallottak ugyanezekben a kérdésekben. Amikor tehát egy gyermek személyiségét meg akarjuk érteni, nem hagyható figyelmen kívül a genetikai hatásokkal azonos súlyú születési sorrendi hatások.
A születési sorrendnek komoly biológiai hatása is van, ezt bizonyítja, hogy az egymás után született fiúk esetén egyre nő a homoszexuális testvér születésének valószínűsége. A statisztikák szerint az elsőszülöttnek 2% az esélye a homoszexualitásra, a másodszülöttnek már 1.33-szor nagyobb, azaz 24%, a harmadik fiúnak ismét 1.33-szor nagyobb, azaz 43+ esélye van arra, hogy homoszexuális felnőtté érjen (Blanchard, 2004).

A testvérsorrendben hátrafelé haladva a fiatalabb fiúk egyre lányosabbak, hisz a feltételezett anyai immunológiai hatás mind megszült fiúval egyre erősebbé válik. Születési sorrend tehát nem egyszerűen a testvérhelyzet pszichoszociális tényezőin, hanem neurobiológiai hatásokon keresztül is befolyásolja a kialakuló személyiséget (Beer és Horn, 2000).

"Erkölcsi nevelés" és szexualitás

A fiatalok szexualitáshoz való viszonyát a felnőttek előszeretettel tekintik nevelési hatásnak, holott, úgy tűnik, a szexualitásnak kevés köze van a tudatos neveléshez. Az elmúlt 170 évben a nemi érés négy évvel korábbra tolódott el, míg 1840-ben 16-17 éves korban jelentkezett az első menstruáció, mára 12-13 évesen a lányok már menstruálnak (Silver, 1993). A hormonok dolgoznak és a nemi vágy megjelenik. A képet azonban aktiválódó evolúciós programok differenciálják. A mostoha környezetben, diszfunkcionális családban nevelkedett gyerekek nemi érése felgyorsul, ugyanis a "szaporodj minél előbb, ki tudja, meddig élsz" evolúciós program aktiválódik. Az így felnőtt fiatalok korán kezdik a nemi életet, rövid életű, felszínes kapcsolatokat váltogatnak (Belsky és mtsi., 1991). Lányok esetén a nemi érést azonban felgyorsítja az apa elvesztése, vagy egy mostohaapa családba lépése is.

A grafikonról jól leolvasható, hogy az első menstruáció legkésőbb a vérszerinti szülők által nevelt lányoknál, legkorábban pedig az egyedülálló anya nevelte lányoknál jelentkezik. Minél korábbi időben veszti el apját a lány, annál korábbra tolódik ki az első menstruáció (Alvergne és mtsi., 2008). A korábban menstruáló lányok korábban is kezdik a nemi életet és huszonéves korukig több szexuális partnerük is lesz. Totális félreértés a felgyorsult nemi érésben erkölcsi vagy nevelési hibát látni. Valójában a biztonságos fejlődést nehezítő zavaró hatásokra válaszként aktiválódik egy evolúciósan megalapozott szaporodási stratégia.

A gyermek nem patkány

A pedagógia alfája és omegája, hogy büntessük a nem kívánt és jutalmazzuk a kívánatos viselkedéseket. A behavioristák évtizedeken át végezték patkányokkal és más állatokkal meggyőző jutalmazó és büntető kísérleteiket, ám amikor a hatvanas, hetvenes években vizsgálni kezdték embereknél a jutalmazás hatását, gyorsan kiderült, hogy a jutalmazás lerontja a teljesítményt, csak gondolkodást nem igénylő, mechanikus feladatokban hatásos ideig-óráig. Alfie Kohn 1993-ban jelentette meg "Jutalmazással büntetve" című könyvét, amelyben amellett érvel, hogy a jutalmazás és a büntetés egymásnak nem ellentéte, hanem ugyanannak az éremnek a két oldala. Minden elvárt jutalom ugyanis magában hordozza elmaradásának a lehetőségét, azaz a jutalom valójában a kilátásba helyett büntetés szinonimája (Kohn, 1993). Továbbá a jutalom, akár csak a büntetés, ugyanúgy alá-fölé rendeltséget hoz létre és kiszolgáltatottá tesz az önkényes hatalomnak. A jutalom és a büntetés egyként megölik a kezdeményezőkészséget, a kockázatvállalást, a kreativitást, hisz aki jutalmat szeretne, vagy a büntetést akarja elkerülni, az csak arra meg akar felelni az elvárásoknak. Végül, a jutalom megöli az érdeklődést. Iskolapéldája ennek az a kísérlet, amikor gyerekek két csoportban feladványokat fejtettek. Egyik csoport kedvtelésből, a másik fizetségért csinálta. Amikor szünetet rendeltek el, a fizetségért dolgozók azonnal letették a tollat, míg a másik csoport a szünetre fittyet hányva folytatta a feladványfejtést. A jutalom érdeklődést gyilkoló hatását a kognitív disszonancia elmélete remekül értelmezi: ha valaki jutalomért végez egy feladatot, a jutalom elégséges magyarázat lesz viselkedésére, azaz, ha még érdekelte is korábban a tevékenység, a jutalom hatására az érdeklődés csökkenni fog.

Ha a nevelés csak illúzió, s a gyermekek személyiségének fejlődését legkevésbé a szülők nevelési törekvései határozzák meg, vajon ez azt jelenti, hogy dőljünk hátra, nincs is dolgunk gyermekeinkkel? De nagyon is van, csak ne úgy képzeljük a gyermeknevelést, mint az agyag formázását, hanem inkább úgy, mint egy fát nevelő kertész munkáját, aki azon szorgoskodik, hogy megadjon mindent a növekvő fának, az pedig nőjön, amerre nőnie kell. A szülő hatása 5-10%: ha ez alapvető értékek átadását jelenti, akkor ez meghatározó lesz a gyermek fejlődésében. A "nevelés" nem más, mint együttélés és modellnyújtás.

Nevelési Illúzióink | A gének közbeszólnak

 

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre

 

 

Irodalom

  • Alvergne A, Faurie C, Raymond M. Developmental plasticity of human reproductive development: effects of early family environment in modern-day France. Physiol Behav. 2008 Dec 15;95(5):625-32.
  • Beer JM, Horn JM. The influence of rearing order on personality development within two adoption cohorts. J Pers. 2000 Aug;68(4):789-819.
  • Belsky J, Steinberg L, Draper P. Childhood experience, interpersonal development, and reproductive strategy: and evolutionary theory of socialization. Child Dev. 1991 Aug;62(4):647-70.
  • Blanchard R. Quantitative and theoretical analyses of the relation between older brothers and homosexuality in men. J Theor Biol. 2004 Sep 21;230(2):173-87.
  • Clark, A.E., Diener, E., Georgellis, Y., and Lucas, R.E. 2008. Lags and leads in life satisfaction: a test of the baseline hypothesis. Economic Journal, 118, F222- 243.
  • Clark, WR; Grunstein, M: Are We Hardwired?: The Role of Genes in Human Behavior Oxford University Press, Oxford, 2000.
  • Haig D. Genetic conflicts in human pregnancy. Q Rev Biol. 1993 Dec;68(4):495-532.
  • Kohn, A: Punished by Rewards: The Trouble with Gold Stars, Incentive Plans, A's, Praise, and Other Bribes Houghton Mifflin Company, Boston, 1993.
  • Myrskylä, M., Margolis, R. Happiness: before and after the kids MPIDR Working Paper WP-2012-013, 53 pages (February 2012). Rostock, Max Planck Institute for Demographic Research
  • Perilloux, C; Fleischman, DS; Buss, DM: Meet the parents: Parent-offspring convergence and divergence in mate preferences Personality and Individual Differences 50 (2011) 253-258
  • Rowe, DC: The limits of family influence. The Guilford Press, New York, 1994
  • Silver, R: Environmental factors influencing hormone secretion J.B. Becker, S.M. Breedlove, D. Crews (Eds.), Behavioral Endocrinology, MIT Press, Cambridge (1993), pp. 401-422.
  • Sulloway, FJ: Born to Rebel: Birth Order, Family Dynamics, and Revolutionary Genius. Vintage Books, New York, 1997
  • Trivers, R.L.: Parent-offspring conflict. Am. Zool. 1974,14: 249-264.
  • Wilcox AJ, Weinberg CR, O'Connor JF, Baird DD, Schlatterer JP, Canfield RE, Armstrong EG, Nisula BC. Incidence of early loss of pregnancy. N Engl J Med. 1988 Jul 28;319(4):189-94.