Feliratkozás hírlevélre
Print Friendly and PDF

Szendi Gábor:
A jó, a rossz és az evolúció

Az erkölcs velünk születik. Ezt valószínűleg sokan kétségbevonják némely politikusra gondolva, ám az emberiség nem igen maradt volna fenn, ha evolúciósan nem égetődött volna belénk néhány erkölcsi alapelv. Cikkemet olvasva rájuk fog ismerni, hiszen Ön is ezekért lelkesedett egykor, és kéri ma keserűn számon a világon.

 

 

Minden kor embere tudta mi az erkölcsi jó és rossz, még ha nem is feltétlen ezek szerint élt. Az erkölcsnek különös tulajdonsága ez, nem kell tanítani, valahogy mégis mindenki érzi és érti. Vajon honnan ered az a belső szorongás, nevezzük akár lelkiismeretfurdalásnak, akár bármi másnak, amely elönti az ember lelkét, ha megszegi az erkölcs íratlan szabályait? Az erkölcs kényszerítő ereje oly rejtélyes, hogy az ókor embere, jobb ötlete nem lévén, a morális parancsokat istentől eredeztette: Hamurábi törvényeit a Napistentől származtatták, s az Ó-testamentum szerint Mózesnek az Úr adta a Tízparancsolatot. A görögök úgy tartották, hogy a morális érzék és a morális parancsok Zeusztól származnak. De már Platón, a gondolkodás nagymestere, felismerte, hogy a morál istentől való eredeztetése ellentmondást teremt. Euthüphrónnal folytatott vitájában Szókratésszel ezt mondatja: "Vajon azért szeretik az istenek azt, ami jámbor dolog, mert jámbor, vagy azért jámbor dolog, mert szeretik az istenek?" S mint Platón -Szókratész szájába adva a szavakat- levezeti, a jámborságnak az istenektől függetlenül léteznie kell, hisz tetszésüket épp a jámborság kelti fel. Platóntól Arisztotelészen át Kantig a legtöbb nagy filozófus szerint az erkölcs lényegében megfelelő következtetés, tehát a gondolkodás világába sorolható.
Kant kísérletet tett arra, hogy az erkölcsöt a tapasztalástól függetlenül, az emberi a priori racionalitásból vezesse le. Kategorikus imperatívusza szerint "Cselekedj úgy, hogy akaratod maximája mindenkor egyszersmind általános törvényadás elveként érvényesülhessen." Az elvont kanti fogalmazás lényege olyasmi, ahogy régi vágású tanítók vezették le a nebuló fülét markolászva a helyes viselkedés elveit: "Na és barátocskám, ha mindenki ezt csinálná, az hova vezetne?" Eszerint a lopás azért helytelen, mert ha mindenki lopna, nem volna tulajdon, márpedig a lopás feltételezi a tulajdon létét. A csalás ugyanezzel a logikával azért bűn, mert ha mindenki csalna, senki sem bízna a másikban, és így nem létezhetne se bizalom, se a bizalomra épülő csalás. Kant felismerte, hogy a morálnak megvan a sajátos logikája, és hogy az embereket sajátos morális okfejtések jellemzik. De mint majd látni fogjuk, a morális viselkedés racionalizálása nem azonos a morális viselkedés okával. Az emberek nem azért erkölcsösek, mert különben logikai ellentmondáshoz vezetne viselkedésük.

Az erkölcsi gondolkodás fejlődése

Az embert a gondolkodása tette naggyá, logikus hát, hogy a pszichológiában az emberi viselkedésről egyre inkább áttolódott a hangsúly az ember megismerő folyamataira. Az ötvenes években kitört a kognitív forradalom, s hirtelen mindenkit a gondolkodás sémái, a gondolkodási szintek kialakulása, a gondolkodás és viselkedés kapcsolata kezdett érdekelni. Jean Piaget értelmi fejlődési modellje azt írta le, ahogy a gyermek a legkorábbi érzékszervi-mozgásos sémákkal, vagyis elképzelt mozgásokkal történő gondolkodásból másfél évtizedes fejlődéssel eljut a tiszta elvont gondolkodásig. Lawrence Kohlberg Piaget mintájára az erkölcsi gondolkodás fejlődését kezdte vizsgálni. Az értelmi fejlődési mintájára megalkotta az erkölcsi fejlődés szakaszainak modelljét.
A gyerekek kezdetben egocentrikusan gondolkodnak, vagyis nem tudják elképzelni a dolgokat mások szemszögéből, nem tudják modellálni, mit gondolhatnak mások. A morális fejlődés első szintje ennek megfelelően az un. Prekonvencionális szint I. szakasza, amikor a gyerekek egy cselekvés morális értékét abból ítélik meg, hogy jár-e érte büntetés vagy sem. Egy cselekedet morális értéke tehát csupán attól függ, a gyermek számára fontos tekintélyszemély, általában a szülő, hogyan ítéli azt meg. Kohlberg az erkölcsi fejlettségi szintet történetekkel vizsgálta. Egyik híres történetében egy férfinek, Heinznek a felesége haldoklik, de a férfinek nincs pénze megvenni a drága gyógyszert. Hiába kérleli a gyógyszerészt, hogy az adja olcsóbban, vagy adjon fizetéshalasztást, a gyógyszerész hajthatatlan. A kérdés az, betörhet-e a férfi a gyógyszertárba, hogy megszerezze a nélkülözhetetlen orvosságot felesége számára, vagy sem?
Az I. fejlettségi szinten álló gyerekek -kb. 6-7 éves korig- azt felelik erre, hogy Heinz tettéért börtönbe kerülne, tehát rossz ember lenne. Betörni erkölcsileg azért rossz dolog, mert büntetés jár érte. Ezen a szinten a gyerekek mindent az engedelmesség és a büntetés elkerülése felől vizsgálnak, vagyis az erkölcsi jó azonos azzal, amit a hatalom annak ítél.

A Prekonvencionális II. szakaszban -7-11 év között- a gyerekek már a saját érdekeik szerint latolgatják egy cselekedet helyességét. Heinz igenis törjön be a patikába, mert különben felesége halála nagyon elszomorítaná. A gyerekek már elvileg tudják mi a jó, de úgy vélik, azt csak akkor érdemes betartani, ha érdekükben is áll. Az igazságosság azonos a kölcsönösséggel. Puskázni nem szép dolog, de aki nem puskázik, kiszúr magával. Vagyis "nem puskáznék, ha a többiek sem puskáznának".
Különös erkölcsi zárványok maradnak meg az emberekben ebből a korszakukból. Pácienseim közt újra és újra felbukkannak emberek, akik megcsalják házastársukat, de ettől valahogy nincs különösebb lelkiismeret furdalásuk. Legtöbbüknél kiderül, hogy gyermekkorukban tudomásuk volt arról, hogyan csalta meg egyik szülőjük a másikat. Az "öröklődő minta" tulajdonképpen egy erkölcsi érték, a hűség kioltódása. Vagyis a szülők képesek morális értékeket viselkedésükkel hatálytalanítani.

A következő szint a Konvencionális erkölcs, melynek I. szakaszába 10-11 éves kor körül lépnek be a gyerekek. Ekkor már a környezet ítélete és a megfelelni vágyás szabja meg az erkölcsös viselkedést. A "jó" nem alku tárgya. A gyerekekben él a vágy, hogy mások szemében jók legyenek, de nem feltétlen a büntetés elkerülése végett, hanem az elvárások miatt. Ezen a szinten pl. helytálló érvelés, hogy Heinznek azért kell betörnie, mert akkor "jó férj" lesz, vagyis megfelel felesége és rokonai elvárásnak. De az is jogos érvelés, hogy nem törhet be, mert az emberek többsége ezt elítélné.

A Konvencionális erkölcs II. szintjén az erkölcsi jó már elvont eszménnyé válik, fontos a Törvény és a Rend tisztelete. Az erkölcsi jó azonos azzal, ami szolgálja a társadalmat és a közjót. Heinz tehát nem törhet be, mert ez törvénysértő. Kanti érveléssel, "mi lenne, ha mindenki betörne"? Egy társadalom normális működéséhez az szükséges, hogy tagjai elérjék a Konvencionális erkölcsi szint I. vagy II. szakaszát. Az olyan korrupt társadalmakban, mint a mienk is, emberek tömegei maradnak meg a prekonvencionális szinten. A kettős erkölcs arra tanít, hogy az erkölcs játékszabály, amit csak azzal szemben kell betartani, akivel szemben ez érdekünkben áll, vagy aki velünk szemben is betartja. Ez azonban a betyárbecsület és nem a tiszta erkölcs világa.

Az un. Posztkonvencionális szinten az egyén jogot formál arra, hogy a magasabbrendű erkölcs nevében felülbírálja akár a törvényt, vagy az uralkodó erkölcsöt. Amikor Ghandi az angolokkal szembeni békés ellenállásra szólított fel, olyan egyetemes emberi jogokra hivatkozott, mint amilyen a szabadsághoz és egyenlősséghez való emberi jog. Ezen a szinten azt mondhatjuk, Heinznek joga van lopni, mert egy emberi élet megmentése felette áll a tulajdonjog védelmének.

Az erkölcsi fejlődés a teljes heteronómiától tart a teljes autonómiáig. Az morális gondolkodás fejlődése kétségtelen követi a gondolkodás fejlődésének a folyamatát, melynek során a gyermek először csak azt tudja elképzelni, amit ő gondol, aztán fokozatosan képes lesz más nézőpontját is felvenni, majd végül el tudja képzelni a világot, mint a szubjektumtól függetlenül létezőt. Ahogy a gondolkodása tart az egoista szubjektivitástól az objektivitásig, úgy válik morális ítélete is egyre függetlenebbé a saját, majd az emberek, majd a társadalmi osztálya érdekeitől, s válik végül elvont értékké.

De vajon, csupán, mert létezik morális okfejtés, biztos, hogy a morál maga gondolkodási termék? Jonathan Haidt morálpszichológus szerint Platóntól Kohlbergig tévedésben élnek a morálfilozófusok. "Az emocionális kutya racionális farka" című 2001-ben megjelent tanulmányában a következő történettel indít:

Julie és Mark testvérek. Nyári vakációra indulnak, s egy éjszaka úgy döntenek, kipróbálják egymással a szexet. Mindketten védekeznek. A szerelmeskedést élvezik, de elhatározzák, hogy ez egy egyszeri és megismételhetetlen alkalom volt csupán. Vajon helyénvaló volt ez a szerelmeskedés? , kérdezte Haidt kísérleti alanyait. Mindenki azonnal azt felelte, hogy nem, aztán a legkülönfélébb magyarázatokkal próbálták ítéletüket alátámasztani. Sokan csak azt mondták, nem tudják megindokolni miért, de tudják, hogy ez rossz dolog volt.
Miért olyan biztosak az emberek ítéletükben, miközben bizonytalanok indokaikban? Haidt szerint azért, mert előbb születik meg intuíció révén az erkölcsi ítélet, s csak ezt követi a morális érvelés.
Visszatérő jelenet a kalandfilmekben az a konfliktus, amikor egy ártatlan embert kéne cserbenhagyni sok más megmentése érdekében, de a hős képtelen rá, tétovázik. Ezt a konfliktust szimulálták két döntési helyzettel. Az egyikben egy kar meghúzásával meg lehetne menteni öt embert, de egy viszont áldozatul esne. Mindenki a kar meghúzása mellett dönt. De amikor öt ember megmentése érdekében egy kocsi elé kéne lökni egy arra járó ártatlan embert, az emberek 85%-a erre képtelennek bizonyul. Logikailag a két helyzet közt nincs különbség, érzelmileg viszont óriási.

Az állati erkölcs

Az evolúciós kutatások arra vallanak, hogy nincs olyan emberi tulajdonság, amelynek ne volnának állati előzményei. Amikor a '70-es években a szociobiológia újraértelmezte az evolúciós gondolatot, és megfogalmazta az összesített alkalmasság elvét, hirtelen kiderült, hogy az "önző gén" önös érdekből akár még önzetlen is lehet. Az összesített alkalmasság azt jelenti, hogy egy állat evolúciós sikerességét génjei elterjedtsége jelenti. Így a szülő érdekelt utóda felnevelésében és szaporodási sikerében, hiszen ezzel is a saját génjeit terjeszti. A testvérek is érdekeltek egymás érdekeit szolgálni, hiszen ezzel közös génjeik elterjesztésén munkálkodnak. Még általánosabban, a rokonszelekciós elmélet szerint minden génrokon rokonsági fokának megfelelő mértékben fogja segíteni rokonát. A rokonok közti önfeláldozó magatartás, vagy az áldozatos szülői viselkedés levezethető tehát abból az "önző" igyekezetből, hogy adott állat minél jobban elterjessze génjeit. Az evolúció során a gének elterjesztését optimalizáló stratégiák ösztönös viselkedésekben és érzelmekben jelennek meg. Ezek a jelenségek a társas életet élő állatoknál még kifinomultabbak. A szociális hierarchiában élő állatokban számos olyan viselkedés és érzelem fejlődött ki, amely a társas együttélést teszi lehetővé. Ha ezek nem alakultak volna ki, és nem jellemeznék a csoport minden tagját, a kölcsönös előnyökkel járó szövetség felbomlana. Így a szociális állatoknál megfigyelhető egymás segítése, védelme, a kölcsönös kurkászás, az egymással szembeni korrektség (pl. zsákmány elosztása), a hierarchiában feljebb állóval szembeni alázatosság. Majmok, kutyák közt ismert a koldulás, ha az egyiknek van, ad a fajtársnak. Farkasok a zsákmányból visznek a vadászatban részt nem vett társaiknak. Delfinek órákon át segítenek sérült társuknak a felszínen maradni, hogy levegőt tudjon venni. A www.youtube.com/watch?v=LU8DDYz68kM videón az állati összetartás és hősiesség meggyőző jelenetét láthatjuk, amint egy kafferbivalycsorda visszafordul és kiszabadítja az oroszlánok fogságából a csordához tartozó egyik kis bivalyt. Ezek a viselkedések és érzelmek az erkölcs előképei, hiszen az önzetlenség, a kölcsönös segítés és védelem nyújtás morális értékek megvalósulását is jelenti. A viselkedési szabályok evolúciója csak úgy valósulhatott meg, ha bizonyos viselkedések évmilliókon keresztül túlélési és szaporodási előnnyel jártak az egyedek részére. Ebből két dolog következik. Az egyik, hogy a morális viselkedés az egyén érdekeit szolgálja, még ha közvetve csoportérdekeket is tükröz. A másik, hogy olyan örökletes mentális folyamatokon keresztül valósulhat meg, amelyek bizonyos kulcshelyzetekben aktiválódnak és kiváltják a megfelelő viselkedést. Pl., a fenti videón látható "túszszabadítási" akció során a bölények menekülés közben észlelték, hogy elveszett egy borjú a csordából, s ez olyan "érzelmet" váltott ki a csorda tagjaiból, amely erősebb volt a félelmüknél; így visszafordultak és megtámadták rettegett ellenfeleiket, az oroszlánokat.

Az emberi erkölcs alapjai

Ahogy az állatoknak, úgy az embereknek sem kell gondolkodniuk erkölcsi ítéleteiken, hanem azok spontán megjelenő erkölcsi érzelmekből fakadnak, mondják Jonathan Haidt és Jesse Graham 2007-es tanulmányukban.
Kultúrák összehasonlító vizsgálatával mutatták ki, hogy a morális érzelmek vagy morális intuíció minden emberben öt pszichológiai emóciórendszer működéséből fakad. Ahogy kialakult a nyelv, a fogalmi gondolkodás, a társadalmi-kulturális intézmények, úgy az erkölcsi érzelmek eszmékké absztrahálódtak és önálló életre is keltek. A morálfilozófia azért bizonyult zsákutcának, mert fogalmi úton akarta levezetni azt, ami nem fogalmi úton született.

A morális emóciók evolúciósan kitüntetett emberi viszonylatokat szabályoznak. A morális emóciók lényege, hogy az egyén bizonyos helyzetekben belső kényszert érez arra, hogy "morálisan helyesen" cselekedjen. E cselekvések mozgatórugója nem a morál, hanem a szorongató rossz érzés elkerülése, ill. a belső jutalom és megelégedettség állapotának elérése. A végeredmény azonban olyan lesz, mintha az egyént morális elvek irányítanák. A hegeli "nem tudják, de teszik" mondás - bár Hegel nem erre szánta - remekül megragadja azt, hogyan formálódtak magasabbrendű morális elvek megvalósítására az evolúció során a lelkifolyamatok és a viselkedés. A morális érzelmek átélése révén az emberek természetesen képesek morális ítéleteket is hozni, hiszen érzelmeik "megsúgják" nekik, mi a helyénvaló és mi a helytelen. Az elvont morál tehát nem tapasztalástól független racionális levezetés, hanem az evolúciósan kimunkált együttélési elvek absztrakt megfogalmazása.

A túlélést és sikeres szaporodást befolyásoló egyik legfontosabb viszonylat a szülő-gyermek kapcsolat.
Mivel az emlősállatok sok időt és energiát fektetnek utódaik felnevelésébe, kialakult egy érzelmi reakciókészlet, amely arra serkenti a szülőt, hogy siessen bajbajutott vagy szenvedő utódának megsegítésére. Jól ismert, milyen ellenállhatatlan hívójel az állat vagy ember kicsinyének sírása. A fejlett emlősöknél, s különösen az embernél ez az utódra irányuló segítési-gondoskodási késztetés kiterjedt a csoport minden tagjára, így mások szenvedése önkéntelen részvétet és segíteni akarást vált ki. A szenvedéssel és kegyetlenséggel szembeni ellenérzésekből alakult ki a szenvedést, fájdalmat elhárító személyek nagyra értékelése. Minden társadalomban tisztelik az önfeláldozást, vagy a gyógyító személyeket. Ezeket az emóciókat az ártalommal és gondoskodással kapcsolatos morális elvek alapjának tekintjük.

A szociális életet élő emlősöknél és az embernél a csoporttagok közti szövetségkötés és kooperáció nagy túlélési előnyt biztosított, ezért kialakultak azok az érzelmek, amelyek a kölcsönös önzetlenséget és együttműködési készséget biztosították. Ebbe az érzelemnyalábba tartozik a hála, a lekötelezettség érzés, de a csalás és becstelenség miatti bűntudat és harag is. Ezek az érzelmek nem csak akkor jelennek meg, amikor éppen kölcsönösségi viszonyba kerülünk, hanem akkor is, amikor ilyet tapasztalunk. A társadalmakban kialakult a becsületesség és igazságosság eszménye, amely a kölcsönösséget szolgáló érzelmek absztrakciója. Az emberek mindennapos beszédtémája a korrupció, a tisztességtelenség. A vizsgálatok szerint a csalók arcára jobban emlékezünk, és amikor valaki meg akar téveszteni minket, azt bizonyos jelekből képesek vagyunk észrevenni. Ez az érzelemcsoport a korrektség, becsületesség, kölcsönösség morális elveit alapozzák meg.

A csoportban élés hatalmas előnyökkel jár, az embert a csoportszelekció tette naggyá. A szociális élethez nélkülözhetetlenek azok a késztetések és érzelmek, hogy a csoport tagjai vágyjanak együtt lenni a csoport többi tagjával, fejlődjön ki bennük erős lojalitás a csoporttal szemben, érezzék lételemüknek a csoporthoz tartozást, legyenek képesek saját érdekeiket a csoport érdekeinek alárendelni, tudjanak bízni a csoportban. A csoportidentitás része az, hogy a csoporttagok idegenkedést, ellenszenvet, előítéletet vagy éppen gyűlöletet éreznek a más csoporthoz tartozókkal szemben. Ez az előítéletek forrása is. A csoportosan élő állatok elüldözik maguk mellől az idegen csoportból érkezőket, a csoportok harcokat vívnak egymással a területért, ivóvíz forrásért. A szociálpszichológiai vizsgálatok kimutatták, hogy már az embergyerekekben is hihetetlen erős csoportképzési erők munkálkodnak, véletlenszerűen azonos csoportba sorolt gyerekekben igen gyorsan kialakul a csoportidentitás és a másik csoporttal szembeni gyanakvás, lenézés. Mindenki ismeri iskolai élményeiből az "Ások" és "Bések" közti ellentéteket. Az emberek még egy multikulturális társadalomban különösen szükségét érzik annak, hogy magukat referenciacsoportjukba tartozásukkal definiálják. A társadalom tele van egymást átfedő csoportokkal: a melegek, a heavymetal rajongók, a fradidrukkerek, a jobboldalik és a baloldaliak, a környezetvédők, az öregek, a fiatalok, a motorosok…felsorolni is lehetetlen a megannyi alkalmi és állandó csoportokat. A csoportlojalitás az alapja az identitásnak, a hazafiságnak, a hazáért, csoportért hozott hősi áldozatnak. A történelem során egyik legkomolyabb büntetés a csoportból való kizárás volt. Száműzetés, jogoktól való megfosztás, kiátkozás, megbélyegzés (bilogozás, kopaszra nyírás, kalodába zárás), kizárás a klubból vagy a "társaságból". A bebörtönzés és a büntetett előélettel való megbélyegzés a kirekesztés modern formái.

Csoport nem létezik hierarchia nélkül, hierarchia viszont nem létezik tekintélytisztelet és presztízs nélkül. Minden szociálisan szerveződő csoportban vannak vezetők, létezik csípésrend, vagy alá- és fölérendeltség. A legtöbb emberben nyílt vagy rejtett csodálat vagy irigység van a nagypresztízsű emberekkel szemben. Az emberek arról álmodoznak, hogy egy nap majd ők is híresek vagy vezetők lesznek, mohón olvassák-nézik a hírességek életének titkait. Kialakult a kötelességtudat, az engedelmesség és persze a hatalomvágy, a karizma és a vezetői képességek.

Végül a transzcendentális és vallási értékek alapját a "tisztaság és szentség" morális érzelmek alapozzák meg. Haidt és Graham szerint ezt az érzelemcsoportot evolúciósan a húsevésre való áttérés alapozta meg. Mivel a döglött állat húsa romlékony, megannyi rítus, tilalom alakult ki a mérgezések elkerülésére. Érdekes, hogy a terhességi hányást is a hússal hozzák kapcsolatba, a terhesség korai heteiben a romló húsban található méreganyagok különösen veszélyesek volnának a magzat fejlődésére. Ennek az elvnek a továbbviteléből alakultak ki minden Társadalomban óvórendszabályok a betegségek, a tisztátalanság, a menstruáció kezelésével kapcsolatban. Rengeteg étkezéssel kapcsolatos vallási előírásról kiderült pl. hogy azok régen betegségeket, fertőzéseket voltak hivatottak megelőzni. A fertőző dolgoktól, mint a széklettől, vizelettől, hányástól való undor kialakulása emberi sajátosság. Állatok meghempergőznek más állatok székletében, információszerzés céljából más állatok ürülékét szagolgatják, mások hányadékát vagy maradékát megeszik, míg az ember esetleg attól is undort érez, hogy más után igyon. Az állatok és az emberek kerülik a betegség jegyeit mutató fajtársukat, az ember viszolyog a testi hibáktól, sebektől, mosdatlanságtól. A tisztaság és szentség aztán elvonttá vált, és emberi tulajdonságokra is kezdték alkalmazni. Így a tisztátalan ember mohó, kéjsóvár, míg a tiszta aszketikus, a testi vágyakat tagadja. Vannak tiszta emberek és van mocskos fantázia. Az igazi szentek különös ismertetőjegye, hogy testük nem romlik, parfümillatot áraszt.

A morál biológiája

Az a tény, hogy már az állatoknál megfigyelhetők a morális értékek, azt jelzi, hogy a morális ösztön genetikailag kódolt. Külön nevelt ikrek erős egyezést mutatnak a lelkiismeretesség és a kooperatív hajlam tekintetében. A "morális vakságnak" egy speciális személyiségtípus felel meg, amit pszichopátiának nevezünk. A pszichopaták fő jellemzője, hogy nincs empátiájuk és nem éreznek bűntudatot vagy szorongást a morális szabályok megszegésekor. A pszichopátia erős genetikai öröklékenységet mutat, és pszichopatáknál bizonyíthatóan deficit mutatható ki a homloklebeny alsó, un. orbitális területén. Az e területet ért sérülés pszeudopszichopátiát eredményez, vagyis a beteg úgy kezd viselkedni, mintha született pszichopata volna.
Úgy látszik tehát, hogy az agy normális fejlődése esetén magában hordozza a morális készségeket, vagyis - akárcsak a nyelv esetén - létezik egy készség, amely minden embert képessé tesz arra, hogy "kivonja" környezetéből az adott kor morális szabályait. Ezeknek a szabályoknak azonban összhangban kell lennie az evolúció során kikristályosodott öt nagy morális elvvel.
Az emberek számára morális elvek követése és a morális igazságosság úgy tűnik mindennél fontosabb. Az összes nagy emberi történet hűségről, önfeláldozásról, egymás megsegítéséről, vagy épen nagy árulásokról, cserbenhagyásokról szól.
Különös módon jelenkorunk megosztottságát, vagy a kultúrák harcát ugyancsak felfoghatjuk morális konfliktusoknak vagy félreértéseknek. A muszlimok harca a nyugati világgal szemben egyértelműen a hagyományos értékek védelmében történik, melyeket kikezd a nyugati világ egalitariánus eszmerendszere. Jonathan Haidt az amerikai liberálisok és konzervatívok erkölcsi értékrendjét összehasonítva arra mutatott rá, hogy míg a liberálisok csak az első két nagy morális elvet, az ártalom-gondoskodás és korrektség-kölcsönösség elvét tartják fontosnak, addig a konzervatívok számára rendkívül fontos a tekintélytisztelet, a hagyományokhoz való ragaszkodás vagy a vallásosság is. Úgy tűnik, a magyar politikai megosztottság a homoszexualitás destigmatizációja vagy az azonos neműek házasságának kérdésében is e frontvonalak mentén érthető meg. Míg a liberálisok igazságtalannak éreznek minden hátrányos megkülönböztetést, a konzervatívok a hagyományos értékek pusztulását látják az emberi szexualitás vagy a házasság liberalizálásában. Haidttel együtt csak remélhetjük, hogy a morális érzelmek kutatása lebonthatja a bal és jobboldal közt az áthatolhatatlannak tűnő falakat.

 

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre