Szendi Gábor:
A jó, a rossz és az evolúció

Minden kor embere tudta mi az erkölcsi jó és rossz, még ha nem is feltétlen ezek szerint élt. Az erkölcsnek különös tulajdonsága ez, nem kell tanítani, valahogy mégis mindenki érzi és érti. Vajon honnan ered az a belső szorongás, nevezzük akár lelkiismeretfurdalásnak, akár bármi másnak, amely elönti az ember lelkét, ha megszegi az erkölcs íratlan szabályait? Az erkölcs kényszerítő ereje oly rejtélyes, hogy az ókor embere, jobb ötlete nem lévén, a morális parancsokat istentől eredeztette: Hamurábi törvényeit a Napistentől származtatták, s az Ó-testamentum szerint Mózesnek az Úr adta a Tízparancsolatot. A görögök úgy tartották, hogy a morális érzék és a morális parancsok Zeusztól származnak. De már Platón, a gondolkodás nagymestere, felismerte, hogy a morál istentől való eredeztetése ellentmondást teremt. Euthüphrónnal folytatott vitájában Szókratésszel ezt mondatja: "Vajon azért szeretik az istenek azt, ami jámbor dolog, mert jámbor, vagy azért jámbor dolog, mert szeretik az istenek?" S mint Platón -Szókratész szájába adva a szavakat- levezeti, a jámborságnak az istenektől függetlenül léteznie kell, hisz tetszésüket épp a jámborság kelti fel. Platóntól Arisztotelészen át Kantig a legtöbb nagy filozófus szerint az erkölcs lényegében megfelelő következtetés, tehát a gondolkodás világába sorolható.
Kant kísérletet tett arra, hogy az erkölcsöt a tapasztalástól függetlenül, az emberi a priori racionalitásból vezesse le. Kategorikus imperatívusza szerint "Cselekedj úgy, hogy akaratod maximája mindenkor egyszersmind általános törvényadás elveként érvényesülhessen." Az elvont kanti fogalmazás lényege olyasmi, ahogy régi vágású tanítók vezették le a nebuló fülét markolászva a helyes viselkedés elveit: "Na és barátocskám, ha mindenki ezt csinálná, az hova vezetne?" Eszerint a lopás azért helytelen, mert ha mindenki lopna, nem volna tulajdon, márpedig a lopás feltételezi a tulajdon létét. A csalás ugyanezzel a logikával azért bűn, mert ha mindenki csalna, senki sem bízna a másikban, és így nem létezhetne se bizalom, se a bizalomra épülő csalás. Kant felismerte, hogy a morálnak megvan a sajátos logikája, és hogy az embereket sajátos morális okfejtések jellemzik. De mint majd látni fogjuk, a morális viselkedés racionalizálása nem azonos a morális viselkedés okával. Az emberek nem azért erkölcsösek, mert különben logikai ellentmondáshoz vezetne viselkedésük.

Az erkölcsi gondolkodás fejlődése

Az embert a gondolkodása tette naggyá, logikus hát, hogy a pszichológiában az emberi viselkedésről egyre inkább áttolódott a hangsúly az ember megismerő folyamataira. Az ötvenes években kitört a kognitív forradalom, s hirtelen mindenkit a gondolkodás sémái, a gondolkodási szintek kialakulása, a gondolkodás és viselkedés kapcsolata kezdett érdekelni. Jean Piaget értelmi fejlődési modellje azt írta le, ahogy a gyermek a legkorábbi érzékszervi-mozgásos sémákkal, vagyis elképzelt mozgásokkal történő gondolkodásból másfél évtizedes fejlődéssel eljut a tiszta elvont gondolkodásig. Lawrence Kohlberg Piaget mintájára az erkölcsi gondolkodás fejlődését kezdte vizsgálni. Az értelmi fejlődési mintájára megalkotta az erkölcsi fejlődés szakaszainak modelljét.
A gyerekek kezdetben egocentrikusan gondolkodnak, vagyis nem tudják elképzelni a dolgokat mások szemszögéből, nem tudják modellálni, mit gondolhatnak mások. A morális fejlődés első szintje ennek megfelelően az un. Prekonvencionális szint I. szakasza, amikor a gyerekek egy cselekvés morális értékét abból ítélik meg, hogy jár-e érte büntetés vagy sem. Egy cselekedet morális értéke tehát csupán attól függ, a gyermek számára fontos tekintélyszemély, általában a szülő, hogyan ítéli azt meg. Kohlberg az erkölcsi fejlettségi szintet történetekkel vizsgálta. Egyik híres történetében egy férfinek, Heinznek a felesége haldoklik, de a férfinek nincs pénze megvenni a drága gyógyszert. Hiába kérleli a gyógyszerészt, hogy az adja olcsóbban, vagy adjon fizetéshalasztást, a gyógyszerész hajthatatlan. A kérdés az, betörhet-e a férfi a gyógyszertárba, hogy megszerezze a nélkülözhetetlen orvosságot felesége számára, vagy sem?
Az I. fejlettségi szinten álló gyerekek -kb. 6-7 éves korig- azt felelik erre, hogy Heinz tettéért börtönbe kerülne, tehát rossz ember lenne. Betörni erkölcsileg azért rossz dolog, mert büntetés jár érte. Ezen a szinten a gyerekek mindent az engedelmesség és a büntetés elkerülése felől vizsgálnak, vagyis az erkölcsi jó azonos azzal, amit a hatalom annak ítél.

A Prekonvencionális II. szakaszban -7-11 év között- a gyerekek már a saját érdekeik szerint latolgatják egy cselekedet helyességét. Heinz igenis törjön be a patikába, mert különben felesége halála nagyon elszomorítaná. A gyerekek már elvileg tudják mi a jó, de úgy vélik, azt csak akkor érdemes betartani, ha érdekükben is áll. Az igazságosság azonos a kölcsönösséggel. Puskázni nem szép dolog, de aki nem puskázik, kiszúr magával. Vagyis "nem puskáznék, ha a többiek sem puskáznának".
Különös erkölcsi zárványok maradnak meg az emberekben ebből a korszakukból. Pácienseim közt újra és újra felbukkannak emberek, akik megcsalják házastársukat, de ettől valahogy nincs különösebb lelkiismeret furdalásuk. Legtöbbüknél kiderül, hogy gyermekkorukban tudomásuk volt arról, hogyan csalta meg egyik szülőjük a másikat. Az "öröklődő minta" tulajdonképpen egy erkölcsi érték, a hűség kioltódása. Vagyis a szülők képesek morális értékeket viselkedésükkel hatálytalanítani.

A következő szint a Konvencionális erkölcs, melynek I. szakaszába 10-11 éves kor körül lépnek be a gyerekek. Ekkor már a környezet ítélete és a megfelelni vágyás szabja meg az erkölcsös viselkedést. A "jó" nem alku tárgya. A gyerekekben él a vágy, hogy mások szemében jók legyenek, de nem feltétlen a büntetés elkerülése végett, hanem az elvárások miatt. Ezen a szinten pl. helytálló érvelés, hogy Heinznek azért kell betörnie, mert akkor "jó férj" lesz, vagyis megfelel felesége és rokonai elvárásnak. De az is jogos érvelés, hogy nem törhet be, mert az emberek többsége ezt elítélné.

A Konvencionális erkölcs II. szintjén az erkölcsi jó már elvont eszménnyé válik, fontos a Törvény és a Rend tisztelete. Az erkölcsi jó azonos azzal, ami szolgálja a társadalmat és a közjót. Heinz tehát nem törhet be, mert ez törvénysértő. Kanti érveléssel, "mi lenne, ha mindenki betörne"? Egy társadalom normális működéséhez az szükséges, hogy tagjai elérjék a Konvencionális erkölcsi szint I. vagy II. szakaszát. Az olyan korrupt társadalmakban, mint a mienk is, emberek tömegei maradnak meg a prekonvencionális szinten. A kettős erkölcs arra tanít, hogy az erkölcs játékszabály, amit csak azzal szemben kell betartani, akivel szemben ez érdekünkben áll, vagy aki velünk szemben is betartja. Ez azonban a betyárbecsület és nem a tiszta erkölcs világa.

Az un. Posztkonvencionális szinten az egyén jogot formál arra, hogy a magasabbrendű erkölcs nevében felülbírálja akár a törvényt, vagy az uralkodó erkölcsöt. Amikor Ghandi az angolokkal szembeni békés ellenállásra szólított fel, olyan egyetemes emberi jogokra hivatkozott, mint amilyen a szabadsághoz és egyenlősséghez való emberi jog. Ezen a szinten azt mondhatjuk, Heinznek joga van lopni, mert egy emberi élet megmentése felette áll a tulajdonjog védelmének.

Csak tagoknak!

A cikk folytatásához fel kell iratkoznia a kéthetente kiküldésre kerülő Tények-tévhitek hírlevélre, melyből értesülhet a frissen feltett cikkekről.
A feliratkozás semmilyen kötelezettséggel nem jár, később bármikor törölheti tagságát. E-mail címét bizalmasan kezelem.

Írja be valós e-mailcímét az alábbi mezőbe!
Ha már tag, azt a címét írja pontosan be, amellyel feliratkozott! Ha elírta az e-mailcímét, vagy nem tag, a Feliratkozás oldalra lesz átirányítva.
Feliratkozás után 1 napig szabadon olvashatja a cikkeket, de a végső regisztrációhoz rá kell kattintania az elküldött megerősítést kérő e-mailben a hosszú linkre.