Forrás:Lindeberg, S: Are we adapted for milk and bread? In:: Food and Western Disease. Health and Nutrition from an Evolutionary Perspective. Wiley-Blackwell, 2010.
Fordította: Mezei Elmira
A tej és a gabonafélék két olyan táplálékunk, amihez genetikai alkalmazkodás nem történt, így ezek az élelmianyagok, elterjedtségük és mindennapos nagy mennyiségű fogyasztásuk miatt okai a civilizációs betegségeknek.
Ha a tej és a kenyér olyan betegségeket tudnak előidézni, amelyek rontották a korai földművelők jó egészségi állapotát, akkor az elmúlt 10.000 év alatt nem kellett volna az európai népességnek már alkalmazkodnia ezekhez az élelmiszerekhez? Ebben az esetben azok az egyedek, akik e táplálékok miatt korán meghaltak vagy terméketlenné váltak fokozatos kiszűrődtek volna, és mi, a túlélők leszármazottai más genetikai konstrukció szerint lennénk összerakva? Ez egy nagyon bonyolult problematika.
Először is, attól függ, melyik adaptációt vizsgáljuk. Egy gyermekkori halálos fenyegetettséghez való adaptáció bizonyos esetekben kevesebb, mint 50 generáció (1200 év) alatt kialakulhat, kezdve attól, amikor a népesség 1%-a hordozza a védő jellemzőket, addig bezárólag, amíg a népesség legalább 90%-a e jellemzők hordozójává válik. Azonban az az idő, ami a teljesen hiányzó jelleg első megjelenéséhez szükséges egy egyednél, sokkal hosszabb időt vesz igénybe, és valójában matematikailag lehetetlen kiszámítani. A 0%-ról 1%-ra való előfordulás között eltelt idő több ezer generációt is jelenthet.
A genetikai adaptáció időtartamának léptéke jól illusztrálható az 1800-as években Manchester környékén élő pettyesaraszoló lepke színének változásával. Az 1700-as években ennek a molylepkének csaknem a teljes állománya pettyezett szürke színű volt, ami észrevétlenséget biztosított a nyírfák törzsét borító, hasonló színű zuzmón. Azonban e lepkéknek volt egy kis csoportja, amely fekete színe miatt könnyebben a madarak áldozatául esett. Ez a szituáció a fekete egyedek teljes kiszűrődéséhez vezethetett volna, ha váratlanul fel nem bukkan egy megmentő: az ipari forradalom. A manchester-i gyárkéményekből kiáramló korom olyan mértékben festette feketére a környékbeli nyírfákat, hogy hirtelen a többségben lévő szürkés színű lepkék váltak veszélyeztetetté. Csupán 50 generációval később - ami ebben az esetben 50 évet jelent - majdnem az összes környéken élő pettyesaraszoló lepke feketévé vált. Ez a természetes szelekciós folyamat szokatlanul gyorsan ment végbe, de a veszély nagyon jelentős volt a nem megfelelő színű egyedek életének első napján.
A cikk folytatásához fel kell iratkoznia a kéthetente kiküldésre
kerülő Tények-tévhitek hírlevélre, melyből értesülhet a frissen
feltett cikkekről.
A feliratkozás semmilyen kötelezettséggel nem jár, később bármikor törölheti tagságát. E-mail címét bizalmasan kezelem.
Írja be valós e-mailcímét az alábbi mezőbe!
Ha már tag, azt a címét írja pontosan be, amellyel feliratkozott! Ha elírta az e-mailcímét, vagy nem tag, a Feliratkozás oldalra lesz átirányítva.
Feliratkozás után 1 napig szabadon olvashatja a cikkeket, de a végső regisztrációhoz rá kell kattintania az elküldött megerősítést kérő e-mailben a hosszú linkre.
Ajánlott olvasmány a témában:
![]() |
![]() |
![]() |
|||||||||||||||||||
![]() |
![]() |
![]() |
|||||||||||||||||||
![]() |
![]() |
![]() |
|||||||||||||||||||
| |||||||||||||||||||||
|
| |||||||||||||||||||||