Feliratkozás hírlevélre
Print Friendly and PDF

Chris Kresser
Amikor a "normális" vércukorszint nem normális

(első rész)|(második rész)

Forrás: Kresser: When your “normal” blood sugar isn’t normal (Part 1)

Fordította:Mezei Elmira

A következő két cikkben a "normális" vércukorszintről kialakult koncepciót fogjuk tárgyalni. Azért mondom, hogy koncepciót, és azért teszem idézőjelbe a normális szót, mert a nyugati orvoslásban normálisnak elfogadott értékek egyáltalán nem tekinthetők annak, ha valakinek tényleg az optimális egészség a célja.

 

 

Összekevertük a normálist a gyakorival, pedig a kettő közel sem azonos. Manapság egyre gyakoribbak az elhízott és cukorbeteg gyerekek, mert semmi mást nem esznek, mint finomított lisztet, magas fruktóztartalmú kukoricaszirupot, és iparilag előállított főzőolajat. Ennek ellenére senki nem állítja (még az Amerikai Diabétesz Társaság, az ADA sem), hogy a kövérség és a helytelen metabolikus működés normális lenne akár gyerekről, akár felnőttről van szó.

Ugyanez a helyzet a normálisak tartott vércukor értékek meghatározásánál. Lehet, hogy az ADA által megállapított értékek gyakoriak, átlagosak, de semmiképpen sem normálisak. Mint ahogy a cukorbetegség hosszútávon kialakuló komplikációi, a neuropátia, a retinopátia, a szív- és érrendszeri betegségek, illetve az utolsó évek kórházban vagy otthonban való eltöltése is mind gyakori, de nem normális.

Ebben a cikkben bemutatom, hogy mi az a három érték, amivel mérik a vércukorszintet, és, hogy a konvencionális modell szerint melyek a normális értékek. A folytatásban áttekintjük, hogy a kutatások szerint mi a normális, egészséges emberek számára. Ugyancsak bemutatom, hogy az ADA által megállapított, úgynevezett normális vércukor értékek megduplázhatják a szívbetegség kockázatot és mindenféle komplikációhoz vezethetnek.

A vércukorszint mérés három módja

Éhomi vércukorszint

Ez még mindig a leggyakrabban használt érték, gyakran az egyetlen, amit vizsgálnak. Az eredmény a vérben található glükózkoncentráció szintjét mutatja meg, egy 8-12 órás éhezés után. Csak az derül ki belőle, hogy az éhezés állapotában hogy viselkedik a vércukorszintünk, arról viszont vajmi keveset árul el, hogy miként reagálunk arra, amit eszünk.

1998-ig az ADA 7,8 mmol/L fölötti éhomi értéket állapított meg cukorbetegségnek. 1998-ban, egy pillanatnyi, már majdnem normális állapotban, ezt az értéket 7 mmol/L-re csökkentették. (Elnézést a szkeptikusságért, de az ADA motivációja az értékek csökkentésében általában az, hogy több gyógyszert lehessen eladni, és nem az emberek egészsége.) A normális vércukor érték felső határát 5,5 mmol/L-ben állapították meg. Az 5,5 és 7 közötti értékeket pre-diabétesznek, vagy más néven csökkent glükóztoleranciának tekintik.

Orális glükóztolerancia teszt (cukorterheléses vizsgálat)

Ez a teszt a glükózra adott elsődleges és másodlagos inzulinválaszt méri. Így működik: éhgyomorra meg kell inni egy 75 gramm glükózt tartalmazó oldatot. Ezután egy, majd két órával mérnek vércukorszintet. Ha az eredmény két órával később 7,8 mmol/L felett van, akkor ez pre-diabétesz, ha 11,1 mmol/L felett, akkor már cukorbetegségről beszélünk.

Ne feledjük, hogy ezek tökéletesen önkényes értékek. Ha az eredmény mondjuk 7,7 mmol/L - éppen a pre-diabéteszes határ alatt - akkor ezt az értéket "normálisnak" fogják tekinteni. Ez persze teljesen abszurd. A cukorbetegség nem olyan, mint a megfázás. Nem úgy működik, hogy egy reggel felébredünk, és nem vagyunk túl jól, mert előtte való nap elkaptunk egy súlyos cukorbetegséget. A cukorbetegség, mint minden más betegség, egy folyamat. Valahogy így működik:

rendellenes működés => betegség folyamat => fokozatosan jelentkező tünetek

Mielőtt 7,7 mmol/L lett a vércukorszint, azelőtt 7,4 volt. Azelőtt pedig 7,2. És így tovább… Megegyezhetünk abban, hogy bölcsebb lenne a lehető legkorábbi pillanatban közbelépni, mint hagyni, hogy a dolgok elfajuljanak? Sajnos az ADA álláspontja nem a prevenció. Szerintük meg kell várni, amíg a folyamat olyan stádiumba jut, ahonnan már sokkal nehezebb visszafordítani.

A másik probléma a cukorterheléses vizsgálattal, hogy teljesen mesterséges. Senkit nem ismerek, akinek szokása lenne egy 75 gramm glükózt tartalmazó oldatot egy ültében felhajtani.

Egy nagy pohár cukros üdítő 96 gramm cukrot tartalmaz, de ennek 55%-a fruktóz, ami teljesen más hatással van a vércukorszintre. Egy csökkent glükóztoleranciájú ember számára brutális sokk a cukorterheléses vizsgálat, ami sokkal nagyobb vércukor ingadozásokat eredményezhet, mint ami amúgy a hétköznapi szénhidrátfogyasztás következményeként kialakulna.

A hemoglobin A1c

A hemoglobin A1c, vagy röviden A1c, az elmúlt évtizedben egyre népszerűbbé vált az orvosok körében. Nagy populáción végzett vizsgálatokban inkább ezt használják vércukorszint mérésre, mert jelentősen olcsóbb, mint a cukorterheléses vizsgálat.

Az A1c azt méri, hogy mennyi glükóz kötődik a hemoglobinhoz. Egyszerűen szólva, az A1c a mérést megelőző három hónap átlagos vércukorszintjének körülbelüli értékét mutatja meg. Minél magasabb a vércukorszint, annál valószínűbb, hogy a glükóz permanensen kötődik a hemoglobinhoz.

Ezzel a teszttel az a probléma, hogy bármi, ami megváltoztatja a hemoglobinszintet, eltorzítja az eredményt. A vérszegénység pl. egy ilyen állapot, és a szubklinikus anémia nagyon gyakori. A pácienseim 30-40%-nak alacsony hemoglobinszintje van. A dehidratáltság megnöveli a hemoglobinszintet, tehát ez is fals Ac1 eredményhez vezethet.

A "normális" A1c tartomány 4% és 6% között mozog. A következő cikkben górcső alá vesszük ezeket a "normál" értékeket, és megnézzük, mennyire állják meg a helyüket.

Ajánlom minden érintett figyelmébe a Paleolit táplálkozás és korunk betegségei könyvem két Cukorbetegségről szóló fejezetét.

 

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre