Gary Taubes:
Ártalmas-e a cukor?

Az U.S.A. szövetségi kormánya hivatalosan 2005-ben vizsgálta utoljára a cukor és az egészség kapcsolatát. Az Orvosi Intézet munkatársai által készített beszámolóból kiderül, hogy nagyon sok tudományos adat támasztja alá a szívbetegség és a cukorbetegség megnövekedett rizikója, valamint az LDL koleszterinszint emelkedése és a cukor közötti összefüggést. A hivatalos álláspont azonban nem találta a bizonyítékokat elég "bizonyító erejűnek" ahhoz, hogy pl. meghatározzák, hogy mennyi cukor a túl sok cukor. Az Amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatal (FDA) ugyanerre a következtetésre jutott 1986-ban. Beszámolójuk lényegében a cukor felmentése volt, ami ezt követően erősen rányomta a bélyegét a cukorral kapcsolatos hivatalos álláspontra. A konklúzió szerint a "jelenleg fogyasztott cukormennyiség nem jelent veszélyt az emberek egészségére", illetve, hogy "bármilyen anyag veszélyes lehet, ha az ember számára természetellenesen nagy mennyiségben fogyasztják." E gondolatmenet mentén felmerül a kérdés: Mi ez a mennyiség?

Az FDA beszámoló szerzői akkor évi 20 kg/fő hozzáadott cukorfogyasztással számoltak, és következtetéseiket ennek alapján vonták le. Ez napi 200 kalóriát jelent, ami két pohár almalének, vagy másfél kólának felel meg. Lustig szerint, ha valóban csak ennyi cukrot fogyasztanánk, akkor a táplálkozási szakértők boldogok lehetnének. Ennél sokkal valósabb adatokat az U.S.D.A. (Mezőgazdasági Minisztérium) adatbázisában találhatunk. Ennek az intézménynek a becslései általában a legmegbízhatóbbak. Ők ugyanabban az évben évi 38 kg/fő-t becsültek, és ez a szám 2000-re évi 45 kg/fő-re emelkedett. Ez az emelkedés egybeesett a jelenlegi elhízás és cukorbetegség járvány kezdetével. 1980-ban kb. minden hetedik ember volt elhízott, és csaknem hat millió cukorbeteg volt az USA-ban. 2000-re, amikor a cukorfogyasztás már másfélszeresére nőtt, minden harmadik amerikai elhízottá vált, és 14 millió cukorbeteg volt.

A XX. század elején számos cukorbetegség szakértő (köztük Frederick Banting, aki az inzulin felfedezéséért Nobel-díjat kapott) gyanította, hogy a cukor okozza a cukorbetegséget, mert megfigyelték, hogy a finomított cukrot nem fogyasztó népeknél nagyon ritka volt ez a betegség, míg a sok cukrot fogyasztóknál gyakori. 1890 és 1920 között az USA-ban csaknem kétszeresére nőtt a cukorfogyasztás, és a cukorbetegség okozta halálozás tizenötszörösére. Ez egybeesett az édesség- és üdítőital ipar megszületésével és terjeszkedésével.

Elliott Joslin, vezető cukorbetegség szakértő nem értett egyet ezzel az elmélettel, és rendszeres cáfolatokat jelentetett meg, amelyekben azt állította, hogy a cukorbetegségnek nincs köze a cukorfogyasztáshoz. Azzal érvelt, hogy a japánok mennyi rizst esznek, mégsem cukorbetegek. Elmélete alapvetően hibás volt, mert akkor ő még nem tudhatta, amit ma már tudunk, hogy a fruktóz jelenléte miatt a cukrot másképpen metabolizálja a szervezet, mint az egyéb szénhidrátokat. És a japánok nagyon kevés cukrot ettek. Joslin addig ismételgette ezt a véleményét, amíg valahogy megcáfolhatatlan igazsággá változott.

Csak tagoknak!

A cikk folytatásához fel kell iratkoznia a kéthetente kiküldésre kerülő Tények-tévhitek hírlevélre, melyből értesülhet a frissen feltett cikkekről.
A feliratkozás semmilyen kötelezettséggel nem jár, később bármikor törölheti tagságát. E-mail címét bizalmasan kezelem.

Írja be valós e-mailcímét az alábbi mezőbe!
Ha már tag, azt a címét írja pontosan be, amellyel feliratkozott! Ha elírta az e-mailcímét, vagy nem tag, a Feliratkozás oldalra lesz átirányítva.
Feliratkozás után 1 napig szabadon olvashatja a cikkeket, de a végső regisztrációhoz rá kell kattintania az elküldött megerősítést kérő e-mailben a hosszú linkre.