Sokan a vallásokat világmagyarázatnak tekintik. Meglehet van ebben igazság, de úgy tűnik, az ókor istenei leginkább az emberi viselkedés értelmezésére tett kísérletek. Az ember evolúciója során agya módosult, s fokozatosan az ember egy új interpretációja jelent meg: az ember, mint tetteiért felelős öntudatos lény. Vagy ez is csak egy illúzió?
Megjelent: IPM 2009 ápr. 66-70.
Merton Gill és Margaret Brenman 1961-ben megjelent könyvükben leírták, hogyan próbálták a hipnózisélmény lényegét megfejteni. Felváltva, hol egyikük, hol másikuk ment ki a szobából, s amelyikük éppen bennmaradt, az eldöntötte, hipnotizálja-e a kísérletre felkért személyt vagy sem. Aztán aki kint várakozott, bejött és meg kellett állapítsa, hipnózisban van-e vagy sem a kísérleti személy. Kezdetben ez könnyű feladat volt, hiszen az alany csukott szemmel feküdt az ágyon, csak a hipnotizőr kéréseire reagált, stb. A sokadik kísérletben azonban már egyikük arra kérte a hipnotizált alanyt, hogy amikor a másik kutató bejön, viselkedjen úgy, mintha nem volna hipnózisban, vagyis nyitott szemmel tegyen-vegyen a szobában. Így is történt. A kísérleti személy hipnózisban jött-ment a szobában, belelapozott egy magazinba, leült, majd felállt. Vajon ő most éber állapotban vagy hipnózisban van-e? Egyáltalán: van-e különbség az éber tudatállapot szimulációja és az éber tudatállapot között? Gill és Brenman összehasonlították a hétköznapi tudatállapotban és hipnózisban lévő alanyok élményét és viselkedését. Végül arra következtettek, hogy a normál éber tudatállapot és a hipnózis között egyetlen alapvető különbség van: hipnózisban a hipnotizált alany többé nem akar. De milyen is az, amikor az ember akaratnélkülivé válik? Ha megfigyelünk egy hipnózisban éberséget szimuláló embert, a motiválatlansága, passzivitása a legfeltűnőbb. Amikor a kutatók rákérdeztek az élményre, az alanyok olyasmiket mondtak, hogy "azt fogom tenni, amit Ön akar, hogy tegyek".
Hogy is néz ez ki egy szokványos hipnózis során. Amikor pl. a hipnotizőr azt mondja az alanynak, hogy "és most a karja lassan felemelkedik", akkor a hipnotizált azt tapasztalja, hogy -bár ő erre erőfeszítést nem tett-, a karja tényleg felemelkedik. Persze, ki más emelné fel a karját, mint a hipnotizált maga, de neki erről még sincs tudomása: a kar, mintha csak önálló lény lenne, a hipnotizálttól függetlenül emelkedik fel. Vagyis az Én csupán megfigyelőjévé válik mindannak, ami a testtel történik. Mély hipnózisban mondhatjuk azt az alanynak, hogy valami nem látszik (pedig ott van), de akár azt is, hogy látszik (pedig nincs ott). A hangsúly azon van, hogy nem az alany lát, vagy nem lát, hanem a tárgy látszik, vagy nem látszik.
Hipnózisban tehát megszűnik az Én, mint akaró, mint szándékozó, mint kivitelező. Az Én beleszólása nélküli történések egyfajta passzív szenvedő élménymódot képviselnek.
Vajon e különös élmények a hipnotikus állapot mesterséges termékei, avagy a hipnotizált ilyenkor az emberi tudat egy ősibb állapotába tér vissza?
Homérosz nyelve
Bruno Snell klasszika-filológus 1953-ban "Az elme felfedezése: az európai gondolkodás görög eredete" című munkájában részletesen elemezve az Iliász és az Odüsszeia ógörög nyelvezetét, meghökkentő feltevéseket fogalmazott meg. Szerinte az időszámításunk kezdete előtt kb. 1334- 1150 közt megesett trójai csatáról i.e. 850 körül született két eposz szerzője kora tudatelméletét is leírta. Eszerint az ókori görögök valahogy úgy éreztek és gondolkodtak önmagukról, mint a ma hipnózisba került személyek -azzal a különbséggel, hogy ők tudatállapotukat nem tudták a normál éber tudatállapot ellentétjeként megélni. Hogy kicsit konkrétabb legyek: Homérosznak nincsenek szavai az akaratra, szándékra, tervezésre, gondolkodásra, lélekre, öntudatra - egyszóval az ókori görögök nem úgy élték meg mindennapjaikat, hogy "ezt és ezt gondoltam ki, ezt és ezt akarom", hanem úgy, hogy "ezt és ezt teszem". Modern nyelvezetünk még őrzi ezt a finom különbséget. Egy menekülési helyzetet leírhatunk úgy, hogy "úgy döntöttem, elfutok", de megélhetjük úgy is, hogy "késztetés támadt lábaimban a futásra", vagy "a lábak szinte maguktól nekilódultak". Utóbbi fordulatok azt érzékeltetik a mai hallgatóval, hogy a menekülés szinte automatikusan következett be - az Én nélkül. Úgy tűnik azonban, hogy az ókor embere számára ez nem metafóra, hanem valóság volt.
A cikk folytatásához fel kell iratkoznia a kéthetente kiküldésre
kerülő Tények-tévhitek hírlevélre, melyből értesülhet a frissen
feltett cikkekről.
A feliratkozás semmilyen kötelezettséggel nem jár, később bármikor törölheti tagságát. E-mail címét bizalmasan kezelem.
Írja be valós e-mailcímét az alábbi mezőbe!
Ha már tag, azt a címét írja pontosan be, amellyel feliratkozott! Ha elírta az e-mailcímét, vagy nem tag, a Feliratkozás oldalra lesz átirányítva.
Feliratkozás után 1 napig szabadon olvashatja a cikkeket, de a végső regisztrációhoz rá kell kattintania az elküldött megerősítést kérő e-mailben a hosszú linkre.
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]()
| ||
|
| ||