Sayer Ji:
A búza árnyoldalai I. rész

Az egész világot meghódító búzát a világi és az egyházi intézményekben elfoglalt egyaránt fennkölt státusza különbözteti meg bolygónk minden más ételétől. A búza példa nélkül álló elterjedtsége katalizátorként szolgált a régi civilizációk felemelkedésénél, és anélkül történt ez meg, hogy nagy árat fizettek volna érte.
Amíg a búza volt a "motorja" a civilizációk terjeszkedésének, nélkülözhetetlen ételként dicsőítették, fizikai ( "életadó gabona", az "élet alapja") és spirituális értelemben is( "Krisztus teste"), ám azok, akik cöliákiától (lisztérzékenységtől) szenvednek, sajnos élő tanúbizonyságai annak, hogy kevésbé ismertek a búza árnyoldalai. Ez a lisztérzékenységről szóló tanulmány a segíthet megoldani a rejtélyt: a modern ember, aki az étkezések során naponta fogyaszt búzából készült ételeket, egyszersmind a legbetegesebb állat ezen a furcsa bolygón.

A "CÖLIÁKIA-JÉGHEGY"

A lisztérzékenységről (cöliákia) úgy vélték, hogy egy szélsőségesen ritka nyavalya, csak európai származású egyénekre korlátozódik. Manapság azonban egyre több tanulmány mutatja ki (1), hogy a lisztérzékenység megtalálható az USA egész területén is 1: 133-hoz arányban, amely nagyságrendekkel magasabb arány, mint ahogyan előzőleg becsülték. Ezek az eredmények vezettek ahhoz, hogy a kutatók a lisztérzékenységet jéghegyként ábrázolják.(2) A jéghegy csúcsa reprezentálja a Föld lakosai közül azt a viszonylag kis számú embercsoportot, akiknél lisztérzékenységet diagnosztizálnak, mivel jelentős mértékben produkálják a klinikai tüneteket. Ez tehát a cöliáka klasszikus esete, amely gyomor-bélrendszeri tünetekkel írható le, mint a felszívódási zavar és az alultápláltság, és bél-biopsziával azonosítható. A jéghegy víz alatti, középső része többnyire láthatatlan a klasszikus klinikai diagnózis számára, de feltárható a modern szerológiai vizsgálati módszerekkel, az antitestek kimutatásával.(3) A jéghegynek ezt a középső részét a nem tipikus tünetekkel rendelkezők és a látens lisztérzékenyek alkotják, valamint a gluténérzékenység "bélen kívüli" variációitól szenvedők. Végül, a jéghegy masszív talapzatát alkotja a világ népességének körülbelül 20-30 százaléka, - akiknél a 6 kromoszómán megtalálható a HLA-DQ lókuszon a lisztérzékenységre valló genetikai hajlam. (lókusz: gének helye a kromoszómán- a ford. megj.)

("A fehérvérsejtek felszínét képező fehérjék szerkezete határozza meg, mire reagál az immunrendszer. Ezeket a fehérjéket humán leukocita antigéneknek, vagyis HLA-knak nevezik. Ezek közt az egyik altípus a HLA-DQ. A HLA-DQ-nak 9 fajtája van. A cöliákiában szenvedők esetében 98%-ban kimutatható vagy a HLA-DQ2, vagy a -DQ8. Azonban a DQ4-et leszámítva, kisebb mértékben, de az összes, HLA-DQ1-től -DQ9-ig, kapcsolatba hozható a székletből kimutatható gliadin antitesttel." Részlet Paleolit táplálkozás könyvemből. -Sz.G.)

Az imént felvázolt "jéghegy" nem egyszerűen a diagnózisokhoz kapcsolható problémákat és kérdéseket, valamint a betegség előfordulását szemlélteti, de azt is reprezentálja, hogy paradigmaváltásra van szükség abban, hogyan tekintsünk mind a cöliákiára, mind a búzafogyasztásra a nem-lisztérzékeny populáció körében.

Elsőként vegyük sorra a lisztérzékenységgel kapcsolatos hagyományos nézőpontot, mint a genetikailag meghatározott betegségek egy ritka, de klinikailag jól elkülöníthető esetét, amely mint valami Titanic, éppen most rohan neki a feltörekvő, "genetika-utáni" nézőpont zátonyának.

NEM A GÉNEK OKOZZÁK, HANEM AZ, AMINEK KITESSZÜK A GÉNEKET

A közkeletű téves nézetek ellenére mérhetetlenül ritkák az egyetlen génhez kötődő (monogénes) betegségek, vagy az olyan betegségek, amelyek egyetlen gén nukleotid szekvencia hibájának következményei. Talán csak az összes betegség 1 %-a esik ebbe a kategóriába, és a lisztérzékenység nem tartozik bele. Valójában a Human Genom Projekt (HGP) 2003-ban történt befejezését követően már nem mondható, hogy a génjeink okozzák a betegséget, ez nem pontosabb annál, mintha azt mondanánk, hogy a DNS felelős testünk minden fehérjéjéért. A kezdeti várakozások ellenére a HGP azt tárta fel, hogy csak 30 000-35000 gén van az emberi DSN- ben (genom), nem pedig 100 000-nél több, amennyiről úgy hittük, hogy szükséges ahhoz, hogy az emberi szervezetben található 100 000-nél több fehérjét (proteomot) kódolja. A genetika "blueprint" (ujjlenyomat) modelljét, amely egykor a biológia "Szent Grálja" volt (vagyis egy gén ==> egy fehérje ==> egy sejt viselkedése), mára felváltotta egy olyan sejt-modell , ahol epigenetikus tényezők az elsődlegesek annak a meghatározásában, hogyan fogják a DNS-t értelmezni, lefordítani és kifejezni. (Az epigenetikus azt jelenti, hogy egy genetikus kód különféle hatásokra különféle fehérjéket hozhat létre, azaz a gén nem "kőbevésett" üzenetet hordoz. -Sz.G. megj.) Egy sejt használhat arra egy egyedülálló gént, hogy fehérjék sokféleségét hozza létre és nem a DNS maga az, amely meghatározza, hogyan és milyen gének fogják kifejezni. Sokkal inkább az epigenetikus tényezőket kell megvizsgáljuk, hogy megértsük, mitől különböznek a májsejtek a bőrsejtektől vagy az agysejtektől. Mindezek a sejtek pontosan ugyanazon a 3 milliárd bázispáron osztoznak, amelyek a DNS-kódunkat alkotják, de az epigenetikus tényezők, azaz a szabályozó fehérjék és a gén kiolvasása utáni módosulások határozzák meg azt, hogy mely gének lesznek bekapcsolva, és melyek lesznek némák. Ez az, ami minden egyes sejt egyedi fenotípusát kialakítja. Sőt mi több, az epigenetikus tényezőket közvetlenül és közvetetten befolyásolja a legfontosabb tápanyagok megléte vagy hiánya, valamint a vegyi anyagok, kórokozók és egyéb környezeti hatások. (Közismert példa: a háború alatti éhezések után született gyerekek felnőttkorukban hajlamosak az elhízásra és szívbetegségre, mivel az anya éhezése nem a magzat génjeit, hanem azok működését befolyásolta, felkészítve a magzatot a későbbi éhezésre. - Sz.G. megj.) Dióhéjban: az, hogy mit eszünk, és minek vagyunk kitéve környezetünkben, közvetlenül befolyásolja a DNS-t és annak kifejezését. Például kiderült, hogy -bár a cisztás fibrózis genetikailag meghatározott betegség-, azonban, hogy kialakul-e, azt erősen befolyásolja pl. az anya terhesség alatti szelenium-, cink-, riboflavin-, E-vitamin- ellátottsága, és állatkísérletekben a kurkumában, a cayenne-paprikában, és a szójababban található fitovegyületek hatására a hibás génműködés visszafordítható (5). E hatások mind epigenetikus hatások, azaz a meglévő gének működését befolyásolják, és ez dönti el, egyáltalán kialakul-e a betegség, ill. ha igen, milyen lesz a lefolyása (6).
Ez megmagyarázná, hogy miért lehetséges élni valakinek hetvenes évei végén ebben az állapotban, mint ahogy az a Katherine Shores-zal (1925-2004) történt. Még ha ki is zárjuk annak lehetőségét, hogy a visszafordítható lenne némely monogénes betegség lefolyása, az a poszt-genomikus korszak alapvető tanulsága, hogy nem hibáztathatjuk pusztán a DNS-ünket azért, hogy betegségeket okoz; hanem előfordulhat, hogy a betegségnek több köze van azon választásunkhoz, hogy milyen hatásnak tesszük ki a DNS-ünket.

A CÖLIÁKIA ÚJRAÉRTELMEZÉSE

Csak tagoknak!

A cikk folytatásához fel kell iratkoznia a kéthetente kiküldésre kerülő Tények-tévhitek hírlevélre, melyből értesülhet a frissen feltett cikkekről.
A feliratkozás semmilyen kötelezettséggel nem jár, később bármikor törölheti tagságát. E-mail címét bizalmasan kezelem.

Írja be valós e-mailcímét az alábbi mezőbe!
Ha már tag, azt a címét írja pontosan be, amellyel feliratkozott! Ha elírta az e-mailcímét, vagy nem tag, a Feliratkozás oldalra lesz átirányítva. Mivel korábban sokan csak cikkolvasással iratkoztak fel, de e-mailes megerősítést nem történt, sajnos nekik is újra fel kell iratkozniuk, mert a szigorított feliratkozás szerint a cikkel való feliratkozás nem bizonyult megbízhatónak.
A feliratkozás pár percet vesz igénybe, ezért kis türelmét kérem. A feliratkozáshoz kötött oldalakat azoknak tartom fenn, akik komolyan érdeklődnek a szájtomon olvasható tartalmak iránt.