Feliratkozás hírlevélre

Sayer Ji:
A cukorbetegség megelőzhető (és egyes esetekben visszafordítható)

Forrás: Ezine articles
Fordította: Homok Szilvia

A cukorbetegség megállítható, sőt visszafordítható. Nem a gének, nem a végzet, hanem egyszerűen csak a nyugati étrend az, ami cukorbeteggé teszi az embereket. Ne a géneket hibáztassuk hát, hanem az étrendet.

 

 

Az Amerikai Diabetes Egyesület (ADA; American Diabetes Association) szerint a cukorbetegség ma 20,8 millió amerikait érint, ami a népesség 7%-a. Csupán 5-10 százalékuk sorolható az 1-es típusú cukorbetegségben szenvedők közé, ahol az inzulintermelő bétasejtek autoimmun pusztulása következtében a betegek életük hátralévő részében inzulinfüggővé válnak. A többi esetet, mely inzulinrezisztencia (a test sejtjei már nem reagálnak az inzulinra) hatására jön létre, és melynek során inzulinhiány alakul ki, 2-es típusú cukorbetegségnek nevezik. Az ADA úgy tartja, hogy mintegy 54 millió amerikainál, tehát a népesség 17%-ánál mutatható ki prediabétesz, azaz a cukorbetegséget megelőző állapot.

Vajon mi okozza ezt a járványt? Valóban "rosszak a génjeink", vagy helytelenül táplálkozunk?

A diabétesz komoly, életveszélyes betegség, mely nagyban azzal áll összefüggésben, hogy mit fogyasztunk (túl nagy mennyiségben illetve nem megfelelő táplálék formájában) és mit nem fogyasztunk (hiányos táplálkozás), és a feltételezések ellenére sokkal kevesebb köze van a génjeink adta biológiai halandóságunkhoz. Míg a genetikusok mérhetetlen mennyiségű időt, energiát és pénzt fektetnek a betegség "okainak" kimutatására a génjeinkben, lényegesen kevesebb figyelem irányul az olyan jellegű kutatásra, melynek során már kimutatták, hogy a búza, a tejtermékek és a szója fogyasztása nagyban hozzájárul az 1-es típusú, illetve hogy a magas fruktóztartalmú kukoricaszirup és a hidrogenizált olaj fogyasztása pedig a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásához.

A "rossz gének" hibáztatása az olyan betegségekért, mint amilyen a cukorbetegség, csupán kényelmes menekülés az egyénenként és egész társadalomként is megtehető lépések elől, melyekkel megelőzhetnénk a mára járvánnyá fejlődő problémát.

Nem lenne szabad megelégednünk egy majdani "gyógyulás" valószínűtlen reményével, akár gyógyszeres vagy génterápiáról, őssejtkutatásról vagy hasonló tudományos álomképekről is legyen szó, amikor a cukorbetegség oka (és így a gyógyulás módja is) talán éppen az orrunk előtt van, mégpedig a villánk hegyén.

Általánosan elfogadott tény, hogy az 1-es típusú cukorbetegség hátterében az áll, hogy az immunrendszer megtámadja a hasnyálmirigy inzulintermelő bétasejtjeit. Idővel a hasnyálmirigy elveszti inzulintermelő képességét. Miközben a genetikusok keresik a "rossz géneket", melyek állítólag "okozzák" az autoimmun betegséget, adatokkal igazolják, hogy az arra fogékony egyéneknél egy a búzában jelen lévő, gliadin néven ismert anyag a hasnyálmirigy szigetsejtjeinek felszínén lévő II. osztályú diabetogén HLA-antigéneket arra készteti, hogy pusztító autoimmun folyamatot indítsanak el. [Do dietary lectins cause disease? BMJ 1999;318:1023-1024].

Nem minden búzát fogyasztó egyénnél alakul ki cukorbetegség. Más-más ember eltérő fokú érzékenységgel reagál a búzában található lektinekre, így nem tévedés azt állítani, hogy az 1-es típusú diabétesz, mint ahogyan minden egyéb betegség kialakulásánál igenis a genetikai tényezők is szerepet játszanak. Ám egy népesség genetikai különbségeinek és a betegségekre való eltérő fokú hajlam létezésének elismerése nem jelenti azt, hogy maguk a gének okozzák a betegséget. A búzában jelen lévő lektin esetében nem a génnek köszönhetően jelenik meg a szigetsejt felszínén az antigén. Búzalektin kell a sejt átalakulásához szükséges gének aktiválásához. Ha hasonlattal lehetne élni, olyan, mintha a cukorbetegség szempontjából nagyobb kockázatot jelentő gének töltetlen fegyverként lennének jelen. Lőszerként bizonyos allergén ételek szolgálnak, mint amilyen a búza, a tejtermék és a szója. A ravasz pedig, amivel elsüthetjük a töltött fegyvert, sokféle lehet, a fenti ételek hosszú időn át történő fogyasztásától kezdve a fokozott bélpermeabilitáson és oltásokon keresztül a vírusos betegségekig és talán számos egyelőre ismeretlen tényezőig.

Ha tisztában vagyunk azzal, hogy a három leggyakrabban dicsőített "egészséges étel", a búza, a tejtermékek és a szója, mind közrejátszik az 1-es típusú cukorbetegég kialakulásában, akkor talán nem lenne tanácsos megelőzésképpen kivenni azokat a fiatalok étrendjéből? Vajon milyen más lehetőség kínálkozik? Bedőlni a génelméletek végzetes téveszméinek, abban a reményben, hogy gyermekeinknél majd talán nem alakul ki a betegség, mert nem örökölték a "rossz gént", mert egyszerűen melléjük állt a szerencse a táplálkozási orosz rulett játékban?

A 2-es típusú cukorbetegség megelőzhető és visszafordítható!

A 2-es típusú cukorbetegséget és az azt megelőző prediabetikus állapotot, melynek során már fellép az inzulinrezisztencia, a következő megelőzhető tényezők okozzák:

1) túlzott kalóriabevitel
2) az aktív életmód és a testmozgás hiánya
3) magas glükóztartalmú (vércukorszintet emelő) ételek fogyasztása:
a) elsősorban cukor és gabonaalapú szénhidrátok, pl. tészta, kukoricapehely, keksz.
b) magas fruktóztartalmú kukoricaszirup, és más koncentrált fruktózforrások: pl. cukor, agávé.
4) hidrogenizált olajak
5) táplálkozásból fakadó ásványi só hiány, különösen magnézium-, króm- és cinkhiány, valamint a lenmagból, dióból és vadon élő halakból származó omega-3- zsírsavak hiánya.

Amikor a feldolgozható mennyiségnél többet eszünk, az energiatöbblet glükogén és telített zsírsav formájában raktározódik el a szervezetben. Amikor a hosszas túlevés eredményeként szervezetünk már nem tudja hová raktározni az ilyen felesleges kalóriákat, inzulinrezisztencia lép fel. Mintha védekezni kívánna a kalóriákkal való túltelítettség ellen, a zsír- és izomsejteknek egyre kevesebb inzulinreceptoruk lesz, így csökken a szervezetbe jutó glükóz mennyisége is. Ennek következtében egészségtelen magasságokba szökik a vércukor szintje, és a hasnyálmirigynek nem marad más lehetősége, mint hogy ezt kompenzálandó, több inzulint állítson elő. Ha ez a kör nem szakad meg, akkor idővel az inzulintermelő bétasejtek kimerülnek, elvesztik inzulintermelő képességüket, és a szervezet teljes gőzzel és biztosan halad a 2-es típusú cukorbetegség felé. Ezért az ilyen állapot kialakulásának megelőzése szempontjából döntő fontosságúvá válik a kalóriabevitel korlátozása.

A testmozgás azért lényeges, mert segít a szervezetnek felhasználni az elraktározott energiát, és az elfogyasztott kalóriák elégetett kalóriákká válnak. A testmozgásnak a túlzott ételfogyasztással ellentétes hatása van, növeli az izomszövet inzulinreceptorainak számát és a szervezet inzulinérzékenységét, így megszabadítja a hasnyálmirigyet az állandó inzulintermelés terhétől. Ezen kívül a testmozgásnak köszönhetően étvágycsökkentő hormonok valamint a túlzott ételfogyasztást megakadályozó neurotranszmitterek is felszabadulnak.

A szénhidrátoknak általában inzulinkiválasztó hatásuk van a szervezetben, mivel magas a glikémiás indexük. Más szóval a szénhidrátoktól édesebb lesz a vér, mint a fehérjétől vagy a zsíroktól, melyeket a szervezet lassan, az inzulintól függetlenül bont le. Még az ún. "komplex szénhidrátok" is, mint amilyen a puffasztott rizs, magasabb glikémiás index-szel (110) rendelkeznek, mint a kristálycukor (80), melynek az 50%-a fruktóz, és így kisebb valószínűséggel vált ki inzulinreakciót, mint a teljeskiőrlésű gabonafélék. Ugyanakkor az is igaz, hogy annak ellenére, hogy alacsony a glikémiás indexe, a fruktóz mégis képes megemelni a vércukorszintet, mivel saját receptorai számára csökkenti az inzulin affinitását, melynek következtében nő az inzulinrezisztencia és a vérben lévő glükóz szintje is.

A vércukorszinttel összefüggésben álló panaszok kapcsán egy ételcsoportot sem övez annyi félreértés, mint a teljeskiőrlésű gabonaféléket. Az elképzelést, miszerint a teljeskiőrlésű gabonafélék egészségesek, és bőségesen kellene fogyasztanunk belőlük, immár tévesnek tartják, mivel a mezőgazdasági forradalom (mintegy i.e. 10 000) kezdeteit megelőző biológiai evolúció évmillióit semmisnek tekinti. 300 000 évet töltöttünk archaikus Homo sapiens-ként vadászó-gyűjtögető minőségben, mely idő során a gabonafélék füveinek, különösen a füvek mag formájában történő fogyasztása egyáltalán nem volt rendszeresnek tekinthető, ha előfordult egyáltalán. Az anyagcserénket egyszerűen nem a sok keményítő, cukor, mesterségesen előállított édesítőszer és zsír befogadására tervezték. A szervezetünknek bőséges mennyiségű gyümölcsre, zöldségre, magra, csonthéjasra, és jó minőségű állati fehérjére van szüksége. Ráadásul azt is tények igazolják, hogy a magas keményítőtartalmú gabonafélékben megtalálható, lektinként ismert glükoproteinek képesek a hipotalamusz leptinreceptoraihoz kötődni, és ezzel akadályozni a leptinként ismert hormon étvágycsökkentő hatását. Részben ezzel magyarázható, hogy a kenyér, a tészta, a kukoricapelyhek, kekszek, stb. fogyasztása állandó éhségérzetet kelt bennünk, és nagyban hozzájárul a leptinrezisztenciaként ismert probléma kialakulásához.

Kimutatták, hogy a magas fruktóztartalmú kukoricaszirup fogyasztása patkányok és emberek esetében is inzulinrezisztenciához vezetett. Csillapíthatatlan éhségérzet és túlzott zsírtermelést is okoz a májban, nem beszélve a metabolikus szindrómával rokonságban álló más vérlipiddel kapcsolatos gondokról, mint amilyen a magas trigliceridszint, a magas vérnyomás, az alacsony HDL-koleszterinszint és a magas LDL-koleszterinszint.

A hidrogenizált olajak hatására drámaian csökken az izom- és zsírszövetek reakcióképessége az inzulinra, míg az omega-3-zsírsavakéra ugyanez a reakcióképesség nő. Ha a http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/ oldalon rákeresünk a biomedical citations tárgyszóra, egész kincsesbányát találunk arról, hogy az omega-3-zsírsavak több kutatás szerint is bizonyítottan segítenek az inzulinrezisztencia folyamatának visszafordításában.

Számos olyan klinikai tanulmányt is végeztek, melyek eredményei szerint a magnézium, a glukóz-tolerancia-faktorra kedvező hatású GTF krómium, a cink kelát, az alfa-liposav és a fahéj (a ceyloni fahéj, tehát a Cinnamomum verum; és nem a kasszia, azaz hamis fahéj) mind segítenek a 2-es típusú cukorbetegség megelőzésében, gyógyításában, illetve visszafordításában.

A fent említett, igazán figyelemreméltó táplálékkiegészítők azért kapnak a megérdemeltnél kevesebb figyelmet, mert nem szabadalmazható orvosságok. Az anyatermészet mindig tudja a megfelelő gyógyírt, de nem ad hozzájuk szabadalmat! Helyette inkább ingyen nyújtja javait, hogy azokkal gyógyítsuk magunkat. Csak halljuk meg a mondanivalóját, és érezzük magunkat érdemesnek arra, hogy elfogadjuk, amit kínál!

Ajánlott olvasmány külön fejezettel az 1-es és a 2-es típusú cukorbetegségről!

 

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre