Szendi Gábor:
Fiatalság? Erő? Egészség? Röviden: DHEA.

Nem tudom, Ön milyen életet tervezett be magának, én speciel hosszút és egészségeset. Ha hasonlóan vélekedünk erről a projektről, az alábbi cikket javasoljuk kivágni és megőrizni. Ha viszont az Ön tervei közt a fokozatos elsorvadás, az elhatalmasodó depresszió, majd egy gyors és végzetes infarktus szerepel, akkor inkább kössön életbiztosítást családja javára, s ezt a cikket tekintse tudományos érdekességnek.

 

 

Hősünk a DHEA, leánykori nevén dehydroepiandrosterone, a 30-as és 40-es években vált ismertté szorgos, halhatatlanságra vágyó biokémikusok munkássága nyomán, akik a viszonylag jól hozzáférhető emberi vizeletet vizsgálgatták. A lombikból a nyomok a mellékvesekéregbe vezettek, amelyet a szervezet egyik hormongyárának tekintünk. Itt termelődnek többek közt a stresszhormonok is, akik egyébként nem is olyan gonoszok, mint azt a fitnesz-magazinok meserovataiban olvashatjuk. De maradva a főcsapásunknál, a mellékvesekéreg bocsátja ki a DHEA-t is. Hamarosan kiderült, hogy ez a DHEA különös jószág, többek közt előanyaga a férfi és a női nemihormonoknak, pl. a tesztoszteronnak és az ösztrogénnek is, és a szervezetben keringő nemi hormonok 30-50%-a a DHEA-ból származik. További furcsaság, hogy az emberi magzat még intenzíven termeli, de aztán, a születés után hamarosan a DHEA gyakorlatilag eltűnik a vérből, s legközelebb a pubertáskorban jelenik meg ismét. A vér DHEA szintje ettől kezdve nőttön-nő egészen 25-30 éves korig, majd innentől a szintje drámaian apadni kezd, és 70-80 éves korra a fiatalkori szint alig 10-20%-ra esik vissza. Nem kell dús fantázia ahhoz, hogy belelássuk: ez az életenergia lenullázódásának görbéje.

Voronoff és az eunuchok

Szergej Voronoff 1866-ban született, s 18 évesen már orvosnak tanult Párizsban. 1895-ben Egyiptomba utazott, s itt élt egészen 1910-ig. Remélem nem félreérthető, ha azt írom, melegen érdeklődött az eunuchok iránt, összebarátkozott velük, s közben észrevétlenül megfigyelte, hogy ezek a szerencsétlenek sokkal gyorsabban öregednek. Elhíznak és elbutulnak, szemük fénytelen, bőrük ráncos, hatvanévesen már aggastyánnak néznek ki. Ekkoriban mindenki az örök ifjúság titkát kutatta, miután Brown-Séquard 1889-ben kutya és tengerimalac herekivonatot fecskendezve bőre alá, látványosan megfiatalította magát. Ettől Voronoffnak az az -akkoriban talán már nem is túl eredeti- ötlete támad, hogy az állatok és az emberek azért öregszenek meg, mert az ivarmirigyeik, vagyis a herék és a petefészkek elsorvadnak. Kezdetben állatokon kísérletezget, ivarmirigyeket ültet át egyikből a másikba. Útja állattetemeken át vezet módszere kidolgozásáig. Aztán aggkorú bikából újra tenyészállatot varázsol, s most már jöhet az Ember. Első műtétjét 1920-ban végzi, egy hetvennégy éves férfibe csimpánzhere darabkát ültet át. Az eredmény lenyűgöző. Ezt követő 10 év alatt több száz férfin végzi el személyesen a műtétet, módszerét a világon mindenhol követik. Csimpánzhiány lép fel, az olasz Riviérán egy kastélyban majomfarmot létesítenek. Pénz nem számít, a fiatalság minden pénzt megér.
Persze nyilván támadt valami bibi a módszerrel, ha ma már szó sem esik róla. Hát igen. A beültetett szövetdarabkák ugyanis legjobb esetben is 2-5 évig voltak életképesek, utána a szöveti összeférhetetlenség miatt kilökődtek, vagy felszívódtak. A módszernek leáldozott, még a vicclapok egy ideig évődtek rajta, aztán feledésbe merült. De az örök ifjúság álma megmaradt.

 

 

 

 

 

 

Feliratkozás hírlevélre