Szendi Gábor:
Diszkalkulia

Minden szülő rémképe, hogy gyermeke valamilyen tanulási zavarban fog szenvedni. Pl. diszkalkuliában, vagyis számolási zavarban. A félelem forrása, hogy olyan világban élünk, amely a "másra" nagyon gyorsan rásüti a "nem-normális" bélyegét. Gyors ütemben halad az emberi természet normális variánsainak patologizálása, a pszichiátriai betegségosztályozó rendszer a számolási zavart kórképként írja le. De a "tanulási zavar" sem barátságosabb elnevezés, mert nagyon összecseng sok pedagógus titkos elképzelésével, hogy ez az egész diszkalkulia csak hókusz-pókusz, a gyerek valójában egyszerűen lusta. Így aztán a szülő, az értetlen pedagógus, a fogadott magántanár sok-sok gyakorlással próbálja meg a gyerek "fejébe verni" a matematikát. Még olykor a fejlesztő pedagógiában is furcsa nézeteket lehet olvasni az okokról és tünetekről.
Pedig nem egy ritka jelenségről van szó, a gyerekek 3-6%-a küzd ilyen nehézségekkel, koraszülöttek közt a zavar gyakoribb. A biológiai meghatározottság abból is látszik, hogy egypetéjű ikreknél az egyik testvér diszkalkuliája esetén a másiknak 58% az esélye a diszkalkuliára, míg kétpetéjűeknél ez az esély 39%.
Ha valójában meg akarjuk érteni, mi is az a számolási nehézség, igazából azt kell először megértenünk, miért is tudunk számolni?

 

 

Számoló állatok, számoló csecsemők

Számolási képességünk rejtélye még jobban kidomborodik, ha belegondolunk, hogy az arab számok és a velük végezhető műveletek még nincsenek ezer évesek sem. Az óhatatlan következtetés, hogy a matematika valójában valamilyen már eleve meglévő, evolúciósan kialakult képességre épülve alakult ki, a tudósok figyelmét már jó száz éve az állati számolási képességekre terelte. A szórványos -olykor túlzó és csodás- leírásokat csak az ötvenes években követte szisztematikus kutatás. Ekkor kiderült, hogy a madarak, emlősök egyaránt meglepő számolási készségekkel rendelkeznek. Állatok jutalomért képesek megtanulni, hogy hányszor kell lenyomni egy billentyűt, s érdekes mód teljesítményük mindig csak "körülbelüli". A legkülönfélébb feladatokból az derült ki, hogy bizonyos korlátok közt az állatok képesek megítélni pöttyök, tárgyak, ételdarabkák számosságát, vagyis, hogy melyik a több. Nem meglepő módon a majmok vezetnek a számolási képességekben, tudnak összeadni, de még a törtekkel is elboldogulnak megfelelő kísérleti elrendezésben. Ha pl. egy csimpánz megtanulta, hogy jutalmat kap, ha a félig tele üveget választja a 3-ig töltöttel szemben, akkor ezt a felismerését át tudja vinni a 1/2 alma-3/4 alma választási feladatra is.
Mindez azt jelenti, hogy a becslés és számolás képessége nem rendkívüli, hanem általános. Tulajdonképpen érthető és logikus: az evolúció sok száz millió éve alatt előnyt élveztek azok az állatok, amelyek jobban meg tudták ítélni pl. a támadók számbeli fölényét, hogy melyik ágon lóg több gyümölcs, vagy hogy elcsavargott az alomból az egyik kölyök.
Jean Piagetnek sokat köszönhet a fejlődéslélektan, de persze tévedései is voltak jócskán. Piaget nézetei nyomán sokáig úgy gondolták, 4-5 éves korig a gyerekeknek nincs számfogalmuk. Az ezt demonstráló híres kísérletében két sor golyót rakott ki, az egyiket széjjelebb húzta, de abban volt a kevesebb golyó, a másikat összébb tömörítette, de abban volt a több. A gyerekek mindig a hosszabb, de kevesebb golyót tartalmazó sort választották a "többnek". Egy nap két kutató a golyókat csokidrazsékra cserélte, s meglepve tapasztalták, hogy a gyerekeket többé nem lehet becsapni. Egyre fiatalabb és fiatalabb gyerekeket vizsgálva kiderült, hogy már pár hónapos csecsemők észlelik két ponthalmaz mennyiségi különbségeit, sőt 5 hónapos csecsemők tudják, hogy tárgy+tárgy=kettő tárgy.
Ha össze akarnánk foglalni az evolúció során kialakult, mennyiségekkel kapcsolatos sajátos állati és emberi képességeket, akkor az egyik az, hogy rápillantással meg tudjuk mondani kis számú halmazra, körülbelül hány elemből áll, a másik, hogy két ilyen halmazról ránézésre el tudjuk dönteni, melyik a több.
Talán nem meglepő, hogy diszkalkuliában éppen ez az a két készség, melyek hiányát ma kulcsfontosságúnak tekintjük.

 

 

 

 

 

 

 

Feliratkozás hírlevélre