Feliratkozás hírlevélre
Print Friendly and PDF

Szendi Gábor
Endometriózis és paleo

A tanulmány engedély nélküli átvétele sérti a szerző jogot!

Az endometriózis meglepően sok nőt érint, sokan nem is tudják, hogy fájdalmas menstruációjuk, medencetáji fájdalmaik ebből fakadnak. Meglepően kevés vizsgálat van, amely a táplálkozás és az endometriózis kapcsolatát vizsgálja, holott az a tény, hogy a 19-20. század során vált gyakorivá ez a betegség, azt sugallja, hogy a nyugati ember megváltozott táplálkozása is kapcsolatban kell legyen az endometriózis kialakulásával és fennmaradásával.

 

Az endometriózis meglepően sok nőt érint, sokan nem is tudják, hogy fájdalmas menstruációjuk, medencetáji fájdalmaik ebből fakadnak. Meglepően kevés vizsgálat van, amely a táplálkozás és az endometriózis kapcsolatát vizsgálja, holott az a tény, hogy a 19-20. század során vált gyakorivá ez a betegség, azt sugallja, hogy a nyugati ember megváltozott táplálkozása is kapcsolatban kell legyen az endometriózis kialakulásával és fennmaradásával.

Az endometriózis rendkívül gyakori, becslések szerint a termékeny korban lévő nők 10-20%-át érinti, és a meddőségi esetek 30-50%-a endometriózis miatt alakul ki. Az endometriózis jellegzetes tünete a fájdalmas menstruáció, a medencetáji fájdalmak és a meddőség. A medencetáji fájdalmakat tapasztalók 80%-ánál endometriózis áll a háttérben.
Az endometriózist 1690-ben említik először, majd az endometriózist és az adenomyosist anatómiailag Carl von Rokitansky írta le a 19. században. A teljes leírás azonban Thomas Cullen adta meg 1920-ban, és John A. Sampson fogalmazta meg az endometriózis kialakulásának első teóriáját, a retrográd menstruációt[1]. Amikor egy betegség megjelenik a szakirodalomban, azaz leírják, és kutatni kezdik, az mindig annak a jele, hogy a betegség gyakorivá kezdett válni. Az endometriózist ezért modernkor, civilizációs betegségnek tekinthetjük. Mivel igen gyakran meddőséggel jár, öröklődni sem tud, így az a tény, hogy a nyugati társadalmakban nagy számban fordul elő, míg a természeti népeknél ritka, vagy ismeretlen, joggal tételezhető fel, hogy olyan hatásokra alakul ki, amelyek speciálisan a nyugati társadalmat jellemzik.
Az endometriózis korai elmélete a "retrográd menstruáció" (befelé menstruálás) volt: eszerint menstruációkor a méhsejteket tartalmazó vér nem távozik, hanem a méhkürtön át a hasűrbe jut, s ott a méhből származó sejtek megtapadnak, és osztódni kezdenek. Az elmélet ellen szól, hogy a nők 70-90%-nál előfordul ilyen "befelé" menstruálás, mégsem lesz minden nőnek endometriózisa. Önmagában tehát a retrográd menstruáció nem lehet oka az endometriózisnak, feltételezik, hogy pl. az immunrendszer gyengesége és a lokális gyulladás teszi lehetővé, hogy a méhből kiszabadult sejtek megtapadjanak, és osztódni kezdjenek[2].
Az egyik legnépszerűbb modern teória szerint a vegyipar melléktermékeként keletkező dioxin és dioxinszerű anyagok hormonszerű hatásai felelősek az endometriózis gyakorivá válásáért. Ez összhangban van a modern ember paranoiájával, amely mindenért a környezetszennyezést hibáztatja. A dioxin-hipotézist alátámasztani látszik az, hogy majmoknál dioxin hatására nagy arányban alakul ki endometriózis.
A dioxin és dioxinszerű anyagok felhalmozódnak az élő szervezetekben, és amikor az ember elfogyasztja az állati húsokat, tejet, tejterméket és tojást, akkor a bevitt dioxin elraktározódik az emberi szervezet zsírsejtjeiben.
A dioxinnak kétségtelen lehet szerepe az endometriózis kialakulásában, azonban rengeteg dolog ellentmond annak, hogy önmagában a dioxin volna felelős az endometriózis járványért.

Először is, amikor az endometriózis megjelent a 19. század közepe táján, a dioxin nem játszott még akkora szerepet az emberi környezetben, mint manapság.
Mivel a dioxin az emberi zsírszövetekben halmozódik fel, azt várnák, hogy a túlsúly és elhízottság fokozott kockázatot jelent endometriózisra. A vizsgálatok azonban ismételten az ellenkezőjét mutatták ki: endometriózisban általában az átlagnál alacsonyabb a BMI, mi több, kifejezetten sovány alkatú nők vannak nagyobb veszélynek kitéve[3].
A dioxin teóriát látszik alátámasztani az, hogy egy 2004-es vizsgálat szerint a sok vörös húst fogyasztók körében kétszeres a kockázat az endometriózisra[4]. A vizsgálat eredményei azonban erősen vitathatók, többek közt, mert nem mérték az egyes élelmianyagok elfogyasztott mennyiségét. Továbbá a mérések szerint a legtöbb dioxin a halakban, a tejben és a tejtermékekben található. Ebben a vizsgálatban ezek az élelmianyagok mégsem jelentek meg kockázatként - ami ismerve a tej és tejtermékek nyugati étrendben betöltött nagy szerepét - erősen kétségessé teszi a vizsgálat következtetéseit.
Az ilyen vizsgálatokban gyakori hiba, hogy a vizsgált élelmiszerrel együtt fogyasztott élelmi anyagok okozzák a vizsgált élelmiszernek tulajdonított hatást. A húst ugyanis gyakran fogyasztják kenyérrel, burgonyával, rizzsel, tésztafélékkel.

A dioxin-teóriára a végső csapást egy összefoglaló elemzés mérte. Sun-Wei Guo 2004-ben áttekintette az addig megjelent állat és embervizsgálatokat, amelyek az endometriózis-dioxin kapcsolatot voltak hivatottak igazolni[44]. Kimutatta, hogy sem az állatvizsgálatok, sem az embereket végzett epidemiológiai vizsgálatok nem támasztják alá az endometriózis dioxin-elméletét. Még az olaszországi Sevesoban 1976-ban bekövetkezett dioxin szennyezés hatását 20 éven át követő vizsgálat sem talált szignifikáns kapcsolatot a szervezet dioxin szintje és az endometriózis kialakulása között. Guo zárszavában óva int attól, hogy a dioxin-elméleten tovább lovagoljanak, mert ez csak eltereli a figyelmet az endometriózis valódi okainak kutatásáról. A dioxin-teória alapján olyan étrendi ajánlásokat fogalmaznak meg, amelyből száműzik a húsokat, mint a legtöbb dioxint tartalmazó élelmiszereket. Magyarán legyen mindenki vegetáriánus, ha el akarja kerülni az endometriózist. A vegetarianizmussal kapcsolatban azonban még senki nem bizonyította be, hogy védene az endometriózissal szemben, míg a vegetarianizmus meglehetősen kockázatos vállalkozás, különösen gyermekkorban.

Mi lehet az endometriózis valódi oka?

Két fontos megfigyelést kell fontolóra vennünk. Az egyik, hogy az endometriózis ösztrogénfüggő probléma, azaz minél magasabb valakiben a szabad ösztrogén szint, annál aktívabb az endometriózis. A másik fontos megfigyelés, hogy az endometriózis szoros kapcsolatot mutat a gyulladással, mondhatni, gyulladásos természetű betegség.

Ha összehasonlítjuk a természeti népek és a nyugati nők nemi hormon szintjét, azt láthatjuk, hogy a nyugati táplálkozást folytató nőknek jóval magasabbak a nemi hormon szintjeik.

(forrás:[5])

Az ösztrogén szintekkel hasonló a helyzet. Angol középkorú nőkben 36%-kal magasabb az ösztrogén szint, mint azonos korú vidéki kínai nőknek[6]. Más vizsgálatok is hasonló eredményt hoztak. A !Kungok átlagos ösztradiol szintje 112 pg/ml-nek, a sanghai-i kínaiaknak 136 pg/ml-nek és a los angelesi nőknek 164 pg/ml-nek bizonyult[7].

A vizsgálatok azt mutatják, hogy a nemi hormonok magas szintjét három tényező okozhatja.
Az egyik a pozitív energiabevitel, azaz a szükségletnél több élelem fogyasztása, ami általánosan jellemző a nyugati társadalmakra, még a szegény emberekre is[8]. Az elhízott nőkben alacsony az ösztrogént megkötő fehérje szintje, így a túlsúllyal arányosan több a szabad ösztrogén[9]. Az ösztrogén és a test zsírtartalma szorosan összefügg: egy bizonyos testzsír százalék alatt zavar támad a női ciklusban. Éhínségek esetén sok nő terméketlenné válik. Hajdanán evolúciósan előnyös volt, hogy az ösztrogénszint összefügg a környezet eltartó képességével, hiszen az utód felnevelhetősége nagyban függött az elérhető élelem mennyiségétől. Mára a bőségtársadalmakban ez a hormonszabályozási rendszer a nő ellen fordult.

Az ösztrogénszintet jelentősen befolyásolja az elfogyasztott élelmi rostok mennyisége. A paleolit kor emberének és a természeti emberek rostfogyasztása 100-250 gramm naponta, míg a nyugati emberé 10-15 gramm[10]. Egyik feltevés szerint a rostok megkötik az ösztrogénszerű anyagokat, de pl. Lewis és mtsi. vizsgálata szerint a rostok okozta gyors tranzitidő miatt csökken az ösztrogénszerű anyagok felszívódása, s ez csökkenti a vérben az ösztrogén szintjét[11]. Kristine Monro és munkatársai vizsgálata arra is rámutatott, hogy a vízben nem oldódó, nem keményítő eredetű poliszacharidok drasztikusan csökkentik az ösztradiol és ösztron szintjét (a legtöbb rostot fogyasztók körében több, mint 40%-al), míg a vízben oldódó poliszacharidok növelik ezen hormonok szintjét[12]. Eredményük szerint pl. a grapefruit és az avokádó kifejezetten emeli ezen hormonok szintjét, endometriózisban tehát ezek fogyasztása nem ajánlott.
A másik a mozgáshiány. A rendszeres edzés bizonyítottan csökkenti az endometriózis kockázatát. Preet Dhillon és Victoria Holt vizsgálata szerint az intenzív testmozgás 76%-kal csökkentette le az endometriózis kockázatát[13].

Jól ismert jelenség, hogy a korán sportolni kezdőknél az alacsony nemi hormon szintek miatt a menstruáció későbbre tolódik ki, ill. a női atlétáknál gyakori menstruációs zavar is az alacsonyabb hormonszintek miatt alakul ki. Anorexia nervosa esetén a menstruáció teljesen megszűnik.
A táplálékkal felvett energia és a mozgás természetesen összefüggnek, hiszen, aki komoly fizikai aktivitást végez, az sok kalóriát éget el, ugyanakkor a két tényező - a mozgás és elhízás - egymástól függetlenül is kifejtik hatásukat. Azonos tápláltsági szinten lévő nők közül a rendszeres testmozgást végzőben alacsonyabb az ösztrogén szint[14].

A mozgás azonban átvezet minket a gyulladás szerepének tárgyalásához, hiszen a mozgás közvetlen gyulladáscsökkentő szerepe bizonyított: az izomrostok összehúzódása - főként a lábban - végső soron gyulladáscsökkentő anyagok keletkezését idézi elő a szervezetben. (A kérdést részletesen tárgyalom a Boldogtalanság és evolúció könyvemben;)[15]. Másfelől a szervezetszintű gyulladásért az un. viszcerális zsír felelős, amely a belső szervek köré rakódik le, kívülről nem is látható, csak ultrahanggal vagy MRI-vel mérhető. A viszcerális zsír a szénhidrátok fogyasztására alakul ki, és egyfajta hormonszervként folyamatosan gyulladáskeltő anyagokat bocsát ki. Ez a viszcerális zsír elsősorban a fizikai aktivitásra csökken, ezért sovány, de fizikailag inaktív emberekben is magas lehet a szintje, míg fordítva: rendszeres fizikai edzést végző túlsúlyos embereknél a viszcerális zsír tömege lehet kicsi[43].

Endometriózisban a gyulladás szerepe meghatározó. A különféle gyulladásfaktorok (IL-6, TNF-alfa, IL-1alfa és béta, IL-4, IL-5, prostaglandinok, COX enzim aktivitás, VEGF, stb.) endometriózisban magas, a gyulladás mértékével arányos a betegség aktivitása[16]. Mivel a paleolit táplálkozás jellegzetesen ezen gyulladásfaktorok szintjét csökkenti, kézenfekvő, hogy a paleolit táplálkozás hatásos lehet az endometriózis kezelésében. (lásd. később az esetismertetéseket).
A gyulladás szerepét mutatja, hogy az ínygyulladás és a fogágy betegség szoros kapcsolatot mutat az endometriózissal[17], akár más gyulladásos betegségekkel, mint pl. a szív és érrendszeri és vesebetegségekkel[18]. Shahryar Kavoussi és munkatársai vizsgálata szerint 100 ínygyulladásban és fogágy betegségben szenvedő nő közül 61 szenved endometriózisban. Mindkét betegségben ugyanis a szervezetszintű krónikus gyulladás a jellemző.
A gyulladás egyik fontos szerepe az endometriózis kialakulásában, hogy a retrográd menstruációval a hasűrbe jutott sejtek megtapadását és szaporodását serkenti. A gyulladás során a VEGF (vascular endothelial growth factor) hatására új erek képződnek, amelyek serkentik a hasűrben az idegen szövet terjeszkedését[19]. Janos Garai és munkatársai elemzése szerint az endometriózis nagy rokonságot mutat a rákkal: idegen szövet, amely osztódik, áttéteket képez. Amint az endometriózis, úgy a rák is gyulladás talaján alakul ki. Az endometriózis komoly kockázatot jelent a nőgyógyászati rákokra, különösen a petefészek rákra[20].
Az endometriózis és a gyulladás szoros kapcsolatát hangsúlyozza még az a tapasztalat is, hogy az endometriózissal igen gyakran járnak együtt gyulladásos természetű betegségek, mint allergiák, krónikus fáradtság szindróma, autoimmun betegségek (lupus, Sjögren szindróma, pajzsmirigy alulműködés, multiplex szklerózis)[21]. Mivel e kórképekben fontos szerepe van a szivárgó bélszindrómának és a gluténnek, elgondolkodtató a kapcsolat.

Táplálkozás és endometriózis

Evolúciós szempontból az endometriózis, mivel igen gyakran okoz meddőséget, az évmilliók során gyakorlatilag önmagát rostálta ki, és csupán a modern korban jelent meg, mint elterjed betegség. Afrikában a meddőségi klinikákon a meddőséggel vizsgált nők körében 2%-osnak bizonyult az endometriózis előfordulása, szemben a nyugati vizsgálatokkal, amelyben a meddőség hátterében 20-50%-ban endometriózis áll[22]. A természeti népekre általában a csökkentett kalóriabevitel, azaz negatív energiaegyensúly a jellemző. Majomvizsgálatokban a csökkentett kalória hatására a fogságban amúgy nem ritka endometriózis előfordulása 35%-al lecsökkent[23].
Kevés vizsgálat történt az endometriózis és a táplálkozás kapcsolatának tisztázására, de ezek viszonylag egy irányba mutatnak.
A már említett 2004-es vizsgálatban Fabio Parazzini és munkatársai a vörös hús fogyasztást találták az endometriózis kockázati faktorának, aminek ellentmond Britton Trabert és munkatársai vizsgálata[24]. Parazziniék vizsgálatának érvényességét az is megkérdőjelezi, hogy a húsfogyasztásnál nem figyelhető meg dózis hatás, sőt ellenkezőleg. A közepesen sok húst fogyasztóknak kisebb az endometriózis kockázata a kevés húst fogyasztókhoz képest. Ugyanakkor kétségtelen, hogy a vörös húsok fogyasztása kb. 10%-kal csökkenti az ösztrogén megkötő fehérje szintjét[25], másfelől viszont a vörös hús fogyasztása nem növeli meg az ösztrogén- és progeszteronfüggő mellrák kockázatát[26], sem általában a mellrák kockázatát[27].
Parazziniék másik eredménye viszont figyelemre méltó: a sok zöldségfogyasztás (hetente legalább 14 adag)[28] 70%-kal csökkentette az endometriózis kockázatát. A nagy gyakoriságú zöldségfogyasztás egy táplálkozási módra utal, s ez közelít a csökkentett kalóriájú, ill. paleolit táplálkozáshoz. Ez az eredmény egybevág a növényi rostok ösztrogén csökkentő hatásával.

Traberték vizsgálata szerint a fokozott zsírfogyasztás - függetlenül a zsírfajtától- csökkenti az endometriózis kockázatát. Stacey Missmer és munkatársai 2010-ben kifejezetten a zsírok hatását vizsgálták, és eredményeik szerint a zsírfogyasztás nem állt kapcsolatban az endometriózis kockázattal, de a legtöbbet omega-3-at fogyasztók körében 23%-os endometriózis kockázatcsökkenést tapasztaltak, míg a növényi olajakban található transzzsírok fogyasztása 50%-kal növelte meg az endometriózis kockázatát[29]. Ha az omega-3-at a növényi olajok és transzzsírok helyett fogyasztották, akkor az omega-3 védőhatása már 50% volt. Ha valaki transzzsírokat fogyasztott, de omega-3-at nem, akkor az endometriózis kockázata 100%-kal nőtt. Julie Britton és munkatársai vizsgálata szerint a növényi olajok fogyasztása jelentősen megnöveli a jóindulatú petefészek daganatok, beleértve a petefészek eredetű endometriózis kockázatát is[30]. A szerzők más vizsgálatokat is idéznek hasonló eredménnyel.

Ezek az adatok nyomatékosan alátámasztják a gyulladás szerepét, hiszen az omega-3 ismerten gyulladáscsökkentő hatású, míg a transzzsírok és növényi olajok (omega-6) gyulladáskeltők. Másfelől cáfolják a dioxin-teóriát, hiszen a zsírokban halmozódik fel legjobban a dioxin, s a zsírokat endometriózis szempontjából vagy védőhatásúnak vagy semlegesnek találták.

Dian Mills dietetikus, a londoni Endometriózis és Meddőség klinika igazgatója, maga is endometriózisban szenvedett és méhét eltávolították. Mills 198 nővel végzett egy hat hónapos táplálkozási vizsgálatot. Tapasztalatai szerint az endometriózisban szenvedő nők 80%-ánál a gabonafogyasztás állt a tünetek hátterében. Részben a glutén, részben a gabonában, különösen a gabonarostban (korpában) nagy mennyiségben jelenlévő fitátok káros hatásával magyarázza a jelenséget[31]. A gabonán kívül a tej elhagyását is javasolja, mert tapasztalatai szerint a gabona és a tej gyakran áll az endometriózis hátterében[32]. Davaasambuu Ganmaaa és Akio Satoa vizsgálata szerint a tej és a tejtermékek rendkívül sok ösztrogént tartalmaznak, ezért rendkívül szoros kapcsolatban állnak a nőgyógyászati rákokkal[33]. Maree Brinkman és csoportja vizsgálata ugyancsak megerősítette, hogy a sok tejet fogyasztó nőkben 15%-kal magasabb a szabad ösztrogén szintje[34].

Aguiar és munkatársai endometriózisban szenvedő betegeket vizsgáltak meg gluténérzékenység és cöliákia betegség szempontjából. A gluténérzékenység a vizsgált 120 nő körében 7.5%-os volt, míg a cöliákia betegséget 2.5%-os gyakoriságúnak találták, szemben a kontroll csoport 0.66%-al, ami majd' négyszeres gyakoriságot jelent[42]. Ismert, hogy a gluténérzékenység sokkal gyakoribb, mint azt a vérteszt vagy a bélbiopszia kimutatja. 2011-ben bebizonyosodott, hogy a gluténérzékenységnek létezik egy, a mai klinikai módszerekkel ki nem mutatható, de a tünetekkel igazolható változata is[35].

Fontos megjegyezni, hogy mindenféle alkoholtartalmú ital, ösztrogénszint növelő hatása révén ront az endometriózison. A moderált alkoholfogyasztás 50%-kal, az erősebb alkoholizálás már 170%-kal növeli meg az endometriózis kockázatot[36].
Sok tanácsadó webszájt ajánlja a kávé kerülését is. Ennek elindítója valószínűleg Jennifer Lucero és munkatársai 2001-es vizsgálata volt, amely úgy találta, hogy a kávéfogyasztás emeli az ösztrogén szintet[37]. Joanne Kotsopoulos és munkatársai azonban ennek pontosan az ellenkezőjét kapták: a kávé csökkentette az összes ösztradiol és a szabad ösztradiol szintjét, valamint emelte az ösztrogént megkötő fehérje szintjét[38]. Ugyanezt találta Chisato Nagata és munkatársai [39] és Stephanie London és munkatársai[40]. Közvetve a kávé védőhatását támasztja alá az is, hogy egy 22 éves követéses vizsgálatban 1 700 000 nő adata alapján a kávé kifejezetten védőfaktor a mellrák ellen[41].

A D vitamin szerepét nem nagyon vizsgálták, pedig a D vitaminnak jelentős szerepe van a sejtosztódás szabályozásában. Az endometriózis rákkal való rokonsága is azt sugallja, hogy a nagyobb D vitaminfogyasztás védőhatású lehet az endometriózissal szemben.

Összefoglalás

Ha röviden akarnánk összefoglalni az eddigi eredményeket, akkor a leginkább tanácsolt étrend a paleolit táplálkozás, fokozott figyelemmel az emészthetetlen rostok nagy mennyiségére és a mozgásra. A paleo része az omega-6, a transzzsírok, a, gabonafélék és a tej és tejtermékek kerülése, és a sok növényi rost és omega-3 fogyasztása. Az alkoholfogyasztás kifejezetten árt, a kávé viszont kifejezetten védőhatású lehet endometriózisban. Az állati zsírok ugyancsak védőhatásúak, ezek kerülése tehát fölösleges. A vörös húsok túlzott fogyasztása nem előnyös, de teljes elhagyása indokolatlannak tűnik.
Ha egyszerűen abból a megfontolásból indulunk ki, hogy a természeti népeknél az endometriózis ritka vagy ismeretlen, akkor már csak ebből is következik, hogy endometriózisban is az a táplálkozás és életmód az optimális, amit évmilliók, de legalábbis százezer évek óta folytatott az emberiség.

Az Interneten több helyen találhatunk leírásokat arról, hogy a paleolit táplálkozás segített az endometriózis tüneteinek megszüntetésében.

A PaleoHacks oldalon olvashatók endometriózisban szenvedő nők bejegyzései. Van, akinek hatott a paleo étrend, másoknak kevésbé jött be.

Primalgirl ezt írta:

"Öt hónapja kezdtem el a paleo étrendet, és három hónap múlva a menstruációm rendszeressé vált. Úgy tekintem magamat, mint akinek már nincs endometriózisa, mivel semmiféle tünetem nincs már. Ám úgy gondolom, ha visszaállnák a sztenderd amerikai étrendre, azonnal visszatérnének a heves tüneteim."

Kelly ezt írta:
Egy éve lowcarb, ketogén étrendre tértem át (alacsony szénhidrát, nagy zsírtartalom). Az étrendi változás utáni első menstruációm során normál endometriózisos fájdalmaim voltak. Azonban, a 2.-6. hónap közötti időszak fantasztikus volt. Aztán elkövettem egy súlyos hibát, a karácsony miatt és a januári születésnapom miatt visszatértem az amerikai étrendre. A görcseim azóta komolyan rosszak.

Tess ugyancsak arról számol be, hogy elhagyva a kenyeret, burgonyát, cukrot, endometriózisa gyakorlatilag visszavonult.

Hírlevelem hatására többen megírták sikertörténetüket:

A cisztáim, endometriózisom gyakorlatilag megszűnt

Elmúlt az endometriózisom

Már nem kell kivenni a méhemet

 

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre

 

 

Felhasznált irodalom

[1] Brosens I, Benagiano G. Endometriosis, a modern syndrome. Indian J Med Res. 2011 Jun;133(6):581-93.
[2] Wu MY, Ho HN. The role of cytokines in endometriosis. Am J Reprod Immunol. 2003 May;49(5):285-96.
[3] Hediger ML, Hartnett HJ, Louis GM. Association of endometriosis with body size and figure. Fertil Steril. 2005 Nov;84(5):1366-74.
[4] Parazzini F, Chiaffarino F, Surace M, Chatenoud L, Cipriani S, Chiantera V, Benzi G, Fedele L. Selected food intake and risk of endometriosis. Hum Reprod. 2004 Aug;19(8):1755-9.
[5] Pollard, TM: Western Diseases: An Evolutionary Perspective. Cambridge Univ. Press, Cambridge UK, 2008
[6] Key, T. J. A., Chen, J., Wang, D. Y., Pike, M. C.; Boreham, J.: Sex hormones in women in rural China and in Britain. British Journal of Cancer, 1990, 62, 631-6. (idézi: Pollard, 2008)
[7] Eaton, SB; Eaton, SB III:Breast cancer in evolutionary context. In: Trevathan, WR; Smith, EO; Mckenna, JJ (eds): Evolutionary Medicine. Oxford Univ. Press, New York, 1999. pp: 429-442.
[8] lásd. [5]
[9] lásd. [5]
[10] Leach, J: Are government recommendations for daily fibre intake too low? an evolutionary perspective. Paleobiotics Lab, 2010 okt. 18. Web: http://paleobioticslab.com/are-government-recommendations-for-daily-fibre-intake-too-low-an-evolutionary-perspective/
[11] Lewis SJ, Heaton KW, Oakey RE, McGarrigle HH. Lower serum oestrogen concentrations associated with faster intestinal transit. Br J Cancer. 1997;76(3):395-400.
[12] Monroe KR, Murphy SP, Henderson BE, Kolonel LN, Stanczyk FZ, Adlercreutz H, Pike MC. Dietary fiber intake and endogenous serum hormone levels in naturally postmenopausal Mexican American women: the Multiethnic Cohort Study. Nutr Cancer. 2007;58(2):127-35.
[13] Dhillon PK, Holt VL. Recreational physical activity and endometrioma risk. Am J Epidemiol. 2003 Jul 15;158(2):156-64.
[14] Jasieńska, G., Ziomkiewicz, A., Thune, I., Lipson, SF; Ellison, PT: Habitual physical activity and estradiol levels in women of reproductive age. European Journal of Cancer Prevention, 2006,15, 439-45. (idézi: Pollard, 2008)
[15] Szendi G: Boldogtalanság és evolúció. Jaffa, Budapest, 2010,
[16] Garai J, Molnar V, Varga T, Koppan M, Torok A, Bodis J. Endometriosis: harmful survival of an ectopic tissue. Front Biosci. 2006 Jan 1;11:595-619.
[17] Kavoussi SK, West BT, Taylor GW, Lebovic DI. Periodontal disease and endometriosis: analysis of the National Health and Nutrition Examination Survey. Fertil Steril. 2009 Feb;91(2):335-42.
[18] Fisher MA, Borgnakke WS, Taylor GW. Periodontal disease as a risk marker in coronary heart disease and chronic kidney disease. Curr Opin Nephrol Hypertens. 2010 Nov;19(6):519-26.
[19] lásd. [2]
[20] lásd. [16]
[21] Sinaii N, Cleary SD, Ballweg ML, Nieman LK, Stratton P. High rates of autoimmune and endocrine disorders, fibromyalgia, chronic fatigue syndrome and atopic diseases among women with endometriosis: a survey analysis. Hum Reprod.2002 Oct;17(10):2715-24.
[22] Kyama CM, Mwenda JM, Machoki J, Mihalyi A, Simsa P, Chai DC, D'Hooghe TM. Endometriosis in African women. Womens Health (Lond Engl). 2007 Sep;3(5):629-35.
[23] Mattison JA, Ottinger MA, Powell D, Longo DL, Ingram DK. Endometriosis: clinical monitoring and treatment procedures in Rhesus Monkeys. J Med Primatol.2007 Dec;36(6):391-8.
[24] Trabert B, Peters U, De Roos AJ, Scholes D, Holt VL. Diet and risk of endometriosis in a population-based case-control study. Br J Nutr. 2011 Feb;105(3):459-67.
[25] Brinkman MT, Baglietto L, Krishnan K, English DR, Severi G, Morris HA, Hopper JL, Giles GG. Consumption of animal products, their nutrient components and postmenopausal circulating steroid hormone concentrations. Eur J Clin Nutr. 2010 Feb;64(2):176-83.
[26] Larsson SC, Bergkvist L, Wolk A. Long-term meat intake and risk of breast cancer by oestrogen and progesterone receptor status in a cohort of Swedish women. Eur J Cancer. 2009 Nov;45(17):3042-6.
[27] Alexander DD, Morimoto LM, Mink PJ, Cushing CA. A review and meta-analysis of red and processed meat consumption and breast cancer. Nutr Res Rev. 2010 Dec;23(2):349-65.
[28] lásd. [4]
[29] Missmer SA, Chavarro JE, Malspeis S, Bertone-Johnson ER, Hornstein MD, Spiegelman D, Barbieri RL, Willett WC, Hankinson SE. A prospective study of dietary fat consumption and endometriosis risk. Hum Reprod. 2010 Jun;25(6):1528-35.
[30] Britton JA, Westhoff C, Howe G, Gammon MD. Diet and benign ovarian tumors (United States). Cancer Causes Control 2000;11(5): 389-401.
[31] Burne, J: Eat less pasta and the pelvic pain will vanish. Daily Mail. 2007 apr. 17. Web: www.dailymail.co.uk/health/article-449141/Eat-pasta-pelvic-pain-vanish.html
[32] Mills, DS; Vernon, M: Endometriosis. A key to healing and fertiliy through nutrition. Thorsons,Londom, 1999.
[33] Ganmaa D, Sato A. The possible role of female sex hormones in milk from pregnant cows in the development of breast, ovarian and corpus uteri cancers. Med
Hypotheses. 2005;65(6):1028-37.
[34] lásd. [25]
[35] Biesiekierski JR, Newnham ED, Irving PM, Barrett JS, Haines M, Doecke JD, Shepherd SJ, Muir JG, Gibson PR. Gluten causes gastrointestinal symptoms in subjects without celiac disease: a double-blind randomized placebo-controlled trial. Am J Gastroenterol. 2011 Mar;106(3):508-14
[36] Grodstein F, Goldman MB, Cramer DW. Infertility in women and moderate alcohol use. Am J Public Health. 1994 Sep;84(9):1429-32.
[37] Lucero J, Harlow BL, Barbieri RL, Sluss P, Cramer DW. Early follicular phase hormone levels in relation to patterns of alcohol, tobacco, and coffee use. Fertil Steril. 2001 Oct;76(4):723-9.
[38] Kotsopoulos J, Eliassen AH, Missmer SA, Hankinson SE, Tworoger SS.Relationship between caffeine intake and plasma sex hormone concentrations in premenopausal and postmenopausal women. Cancer. 2009 Jun 15;115(12):2765-74.
[39] Nagata C, Kabuto M, Shimizu H. Association of coffee, green tea, and caffeine intakes with serum concentrations of estradiol and sex hormone-binding globulin in premenopausal Japanese women. Nutr Cancer. 1998;30(1):21-4.
[40] London S, Willett W, Longcope C, McKinlay S. Alcohol and other dietary factors in relation to serum hormone concentrations in women at climacteric. Am J Clin Nutr. 1991 Jan;53(1):166-71.
[41] Ganmaa D, Willett WC, Li TY, Feskanich D, van Dam RM, Lopez-Garcia E, Hunter DJ, Holmes MD. Coffee, tea, caffeine and risk of breast cancer: a 22-year follow-up. Int J Cancer. 2008 May 1;122(9):2071-6.
[42] Aguiar FM, Melo SB, Galvao LC, Rosa-e-Silva JC, dos Reis RM, Ferriani RA. Serological testing for celiac disease in women with endometriosis. A pilot study. Clin Exp Obstet Gynecol. 2009;36(1):23-5.
[43] Ross R, Janssen I. Physical activity, total and regional obesity: dose-response considerations. Med Sci Sports Exerc. 2001 Jun;33(6 Suppl):S521-7;
[44] Guo SW. The link between exposure to dioxin and endometriosis: a critical reappraisal of primate data. Gynecol Obstet Invest. 2004;57:157-73.