Feliratkozás hírlevélre
Print Friendly and PDF

Szendi Gábor:
Fájdalmas menstruáció

(dysmenorrhea, medencetáji krónikus fájdalmak, erős vérzés, menorrhagia)

A fájdalmas menstruáció, orvosi nevén dysmenorrhea, meglepően sok nőt érint. A legkülönfélébb kultúrákban a nők 40-50%-a panaszkodik kellemetlen tünetekre vagy fájdalomra és bőséges vérzésre menstruációja alatt (Dawood, 2006).

 

 

A vizsgálatokból az a meglepő kép rajzolódik ki, hogy a dysmenorrhea egyformán gyakorinak tűnik a fejlett és a fejlődő országokban egyaránt (Harlow és Campbell, 2004). Nem vitatva az adatokat, evolúciós nézőpontból mégis nehéz elképzelni, hogy a menstruáció évmilliókon át mindig erős vérzéssel és fájdalmakkal járt volna, mert erőltetett volna valamilyen evolúciós előnyt is belemagyarázni ebbe a jelenségbe. Sajnálatos módon az orvostudományi kutatások abszolút mentesek az evolúciós szempontoktól, a fejlődő országokban végzett felmérések során nem mérlegelik a pl. a nyugati táplálkozás és életmód hatását. Pedig nem volna közömbös a hajlamosító faktorok kutatása szempontjából. Egy indiai vizsgálatban pl. külön csoportként elemezték a vegetáriánusokat, a vegyes étrenden élőket és a rendszeresen gyorséttermekben táplálkozókat. A gyorséttermi táplálkozás háromszor nagyobb kockázatot jelentett dysmenorrheára (Singh és mtsi., 2008). A 13-14 év előtt menstruálni kezdő lányoknál gyakoribb a dysmenorrhea, míg a 14 éves kor után jelentkező menstruáció 70%-os védelmet jelent a dysmenorrheával szemben (Treloar és mtsi., 2010). E tekintetben figyelemre méltó az az összefüggés, hogy a menstruáció a jóltápláltak közt jelentkezik korán. Ez magyarázza azt a jelenséget, hogy a nyugati társadalmakban a fokozódó bőség miatt az első menstruáció ideje 100 év alatt 3 évvel korábbra tolódott, és ez a trend manapság is folytatódik. Ez kapcsolatban állhat a dysmenorrhea elterjedtségével is.

Az endometriózis (lásd. Endometriózis) egyik vezető tünete a dysmenorrhea, és a dysmenorrheát az endometriózis egyik kockázati faktorának tekintik. A dysmenorrhea előtörténetű nőknek 2.6-szer nagyobb a kockázata a későbbi endometriózisra a normál menstruációjú nőkhöz képest (Treloar és mtsi., 2010).

Az endometriózis és a dysmenorrhea közt számos hasonlóság figyelhető meg. Mindkét kórképben sikerrel szokták alkalmazni a fogamzásgátlókat, mivel ezek csökkentik a hormonszinteket és a hormonszint változások mértékét (Harada és mtsi., 2008). A másik alapvető farmakológiai rokonságot a nem szteroid gyulladáscsökkentők és a COX2 enzimre ható fájdalomcsillapítók mindkét kórképben tapasztalt hatásossága képviseli (Zahradnik és mtsi., 2010).

Mind az endometriózisra, mind a dysmenorrheára jellemző, hogy a fájdalmat a menstruáció során a méhben és a hasűrbe kikerült méhszövetekben termelődő gyulladáskeltő anyagok okozzák. Mivel a gyulladáscsökkentő gyógyszerek gátolják ezen gyulladáskeltő anyagok felszabadulását, tüneti enyhülést nyújtanak. A fogamzásgátlók nem csak a hormonszintek csökkentésével, hanem a gyulladásfaktorok termelődésének közvetett gátlásával is javítanak a dysmenorrheás tüneteken (Dawood, 2006).
Kevéssé ismert, de vizsgálatokkal igazoltan hatékony a dysmenorrhea megelőzése cink szedésével. Az ajánlott adag: napi 1-3-szor 30 mg cinkglukonát a menstruáció kezdete előtt 1-4 nappal kezdve. A cink a vizsgálatok szerint szintén gátolja a méhben a gyulladáskeltő prosztaglandinok felszabadulását (Eby, 2007).

Összességében tehát megfogalmazhatjuk, hogy a dysmenorrhea gyulladásos természetű probléma (Maybin és mtsi., 2011), és minden, ami a gyulladást növeli, az ront a tüneteken, ami pedig csökkenti a gyulladást, az enyhíti a menstruáció fájdalmasságát. A gyulladás mértékével arányosnak találták a dysmenorrheában gyakori heves vérzést is (Smith és mtsi., 2007).

A nyugati táplálkozást gyulladáskeltőnek tekintjük, mivel a finomított szénhidrátok fogyasztásán keresztül előbb-utóbb a legtöbb emberben kialakul az inzulinrezisztencia, a viszcerális zsír és a szervezetszintű gyulladás. Dysmenorrheára tehát azoknak van nagyobb esélye, akikben a szervezetszintű gyulladás jelen van, vagy magasabb szintet mutat. A szervezetszintű gyulladás közvetett mutatói az inzulinrezisztencia, BMI, vagy a viszcerális zsír tömege. Sajnálatos módon, ilyen irányú kutatások dysmenorrheával kapcsolatban nem folytak. Mivel a dymenorrhea a fiatal nők problémája, a figyelem kevésbé irányul a később jelentkező krónikus betegségek kockázati faktorai felé.

A táplálkozás és a dysmenorrhea kapcsolatát eddig komolyan még nem vizsgálták. A hormonszintek és a nemi érés szoros kapcsolatban áll azonban a táplálkozással. Természeti népeknél a nemi hormonok szintje jóval alacsonyabb, összefüggésben az alacsonyabb kalóriabevitellel (Trevathan, 2010), a több rost fogyasztásával (Karelis és mtsi., 2010), a több mozgással (Trevathan, 2010) és az alacsonyabb BMI-vel. A BMI és a nemi hormonokat megkötő, azaz semlegesítő SHBG fehérje szintje fordítottan arányos. A természeti népeknél feltételezhetően ritkább a dysmenorrhea és a premenstruális szindróma is, de ezzel függ össze a mellrák és a nőgyógyászati rákok hiánya is.
A bőségtársadalmakban jóval magasabb az átlagos BMI, és a BMI-vel arányosan nő a nemi hormonok szintje. A nyugati táplálkozás a gabonafélékben és hüvelyesekben található különféle anyagok révén ugyancsak növeli a nemi hormonok szintjét. Ezt a hatást tovább fokozza a rostszegény táplálkozás (Adlercreutz, 1990). Ezért a nyugati nőknél az első menstruáció előbb jelenik meg és egész életük során magasabbak a hormonszintjeik, ami a fokozott hormonfüggő rákok kockázatát is nagyban megnöveli. A nyugati társadalmakban mind a korai menstruáció, mind a magas nemi hormon szint jellemző, ezért a nyugati társadalmakban élő, vagy a nyugatias életmódot követő nők hajlamosabbak a dysmenorrheára.

 

Ha a védőhatások felöl közelítjük a kérdést, akkor az alacsonyabb kalóriabevitel a nyugati nőkben is csökkenti a nemi hormonok szintjét (Ziomkiewicz és mtsi., 2008), és ugyanilyen hatása van a sportnak is (Jasienska és mtsi., 2006). Egy összefoglaló szerint a sport védőfaktor a dysmenorrheával szemben (Latthe és mtsi., 2006). A sok növényi rost fogyasztása, ami pl. a paleolit táplálkozást jellemzi, lecsökkenti a nemi hormonok szintjét (Barnard és mtsi., 2000). Egy vizsgálatban dysmenorrheás nőket rostgazdag étrendre átállítva szignifikánsan csökkent a menstruációk fájdalmassága és ideje (Barnard és mtsi., 2000). A vizsgálatban résztvevő nők fogyása is hozzájárult dysmenorrheájuk javulásához a nemi hormonok szintjének csökkentésén keresztül. Egy indiai vizsgálatban a dysmenorrheás lányok közt tízszer annyi túlsúlyos volt, mint a normálisan menstruáló közt (Singh és mtsi., 2008).
A természeti népek tápláléka általában sok omega-3-at tartalmaz, amely gátolja a gyulladáskeltő prosztaglandinok termelődését. A nyugati ember az étolajokon, margarinon keresztül nagyok sok omega-6-ot fogyaszt, ami viszont serkenti a prosztaglandinok termelődését. Egy dán vizsgálatban a menstruációs fájdalmak az alacsony állati termékek és alacsony omega-3 fogyasztással függtek össze (Deutch, 1995). Egy összefoglaló szerint a halfogyasztás védőfaktornak bizonyult a dysmenorrheával szemben (Latthe és mtsi., 2006). Egy kéthónapos amerikai vizsgálatban menstruációs fájdalmakra panaszkodó nők 2 grammnyi EPA és DHA tartamú omega-3-at szedtek, és menstruációs fájdalmaik szignifikánsan lecsökkentek (Harel és mtsi., 1996).

Ennek az összefoglalónak a megírására az a tapasztalat ösztönzött minket, miszerint a paleolit táplálkozásra áttért megannyi nőnél számukra is váratlanul elmúltak a fájdalmas menstruációk. A váratlanságot azért is hangsúlyozzuk, mert manapság az emberek, ha valami számukra elfogadhatatlan hatás, rögtön a placebohatással magyarázzák. A jelenség természetesen létezik, de e jelenségnek fontos eleme a hatással szembeni pozitív, felfokozott elvárás. Ha egy éveken át visszatérő erős fájdalom "mellékesen" elmúlik, akkor joggal gondolhatunk valódi hatásra.
Mivel a dysmenorrhea, a medencetáji krónikus fájdalmak és az endometriózis is (lásd. Endometriózis részt) gyulladásos eredetű problémák, természetes, hogy a paleolit táplálkozás gyulladáscsökkentő hatása megszünteti, vagy enyhíti a panaszokat.

 

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre

 

 

Irodalom

  • Adlercreutz H. Western diet and Western diseases: some hormonal and biochemical mechanisms and associations. Scand J Clin Lab Invest Suppl. 1990;201:3-23.
  • Barnard ND, Scialli AR, Hurlock D, Bertron P. Diet and sex-hormone binding globulin, dysmenorrhea, and premenstrual symptoms. Obstet Gynecol. 2000 Feb;95(2):245-50.
  • Dawood MY. Primary dysmenorrhea: advances in pathogenesis and management. Obstet Gynecol. 2006 Aug;108(2):428-41.
  • Deutch B. Menstrual pain in Danish women correlated with low n-3 polyunsaturated fatty acid intake. Eur J Clin Nutr. 1995 Jul;49(7):508-16.
  • Eby GA. Zinc treatment prevents dysmenorrhea. Med Hypotheses. 2007;69(2):297-301.
  • Haidari, F; Akrami, A; Sarhadi, M; Mohammad Shahi, M: Prevalence and Severity of Primary Dysmenorrhea and its Relation to Anthropometric Parameters Journal of Faculty of Nursing and Midwifer, 2011, 17(1):85.
  • Harada T, Momoeda M, Taketani Y, Hoshiai H, Terakawa N. Low-dose oral contraceptive pill for dysmenorrhea associated with endometriosis: a placebo-controlled, double-blind, randomized trial. Fertil Steril. 2008 Nov;90(5):1583-8.
  • Harel Z, Biro FM, Kottenhahn RK, Rosenthal SL. Supplementation with omega-3 polyunsaturated fatty acids in the management of dysmenorrhea in adolescents. Am J Obstet Gynecol. 1996 Apr;174(4):1335-8.
  • Harlow SD, Campbell OM. Epidemiology of menstrual disorders in developing countries: a systematic review. BJOG. 2004 Jan;111(1):6-16.
  • Jasienska G, Ziomkiewicz A, Thune I, Lipson SF, Ellison PT. Habitual physical activity and estradiol levels in women of reproductive age. Eur J Cancer Prev. 2006 Oct;15(5):439-45.
  • Karelis AD, Fex A, Filion ME, Adlercreutz H, Aubertin-Leheudre M. Comparison of sex hormonal and metabolic profiles between omnivores and vegetarians in pre- and post-menopausal women. Br J Nutr. 2010 Jul;104(2):222-6.
  • Latthe P, Mignini L, Gray R, Hills R, Khan K.Factors predisposing women to chronic pelvic pain: systematic review. BMJ. 2006 Apr 1;332(7544):749-55.
  • Maybin JA, Critchley HO, Jabbour HN.Inflammatory pathways in endometrial disorders. Mol Cell Endocrinol. 2011 Mar 15;335(1):42-51.
  • Singh A, Kiran D, Singh H, Nel B, Singh P, Tiwari P. Prevalence and severity of dysmenorrhea: a problem related to menstruation, among first and second year female medical students. Indian J Physiol Pharmacol. 2008 Oct-Dec;52(4):389-97.
  • Smith OP, Jabbour HN & Critchley HO 2007 Cyclooxygenase enzyme expression and E series prostaglandin receptor signalling are enhanced in heavy menstruation. Human Reproduction 22 1450-1456
  • Treloar SA, Bell TA, Nagle CM, Purdie DM, Green AC. Early menstrual characteristics associated with subsequent diagnosis of endometriosis. Am J Obstet Gynecol. 2010 Jun;202(6):534.e1-6.
  • Trevathan, W: Ancient bodies, modern lives. Oxford University Press, Oxford, 2010.
  • Zahradnik HP, Hanjalic-Beck A, Groth K. Nonsteroidal anti-inflammatory drugs and hormonal contraceptives for pain relief from dysmenorrhea: a review. Contraception. 2010 Mar;81(3):185-96.
  • Ziomkiewicz A, Ellison PT, Lipson SF, Thune I, Jasienska G. Body fat, energy balance and estradiol levels: a study based on hormonal profiles from complete menstrual cycles. Hum Reprod. 2008 Nov;23(11):2555-63.