Feliratkozás hírlevélre

Szendi Gábor:
Fogamzásgátlás és ujjarány

A fogamzásgátlás a nők jelentős részénél különféle testi-lelki panaszokat okoz. Ezek hátterében a hormonális rendszer megváltozása áll. Vajon kik hajlamosak az ilyen kellemetlen mellékhatásokra?

 

 

Amint azt a Nő élete könyvemben levezettem, a fogamzásgátlás alaposan átalakította férfi és nő viszonyát, s ezen keresztül az társadalmi evolúció is új irányt vett. A fogamzásgátlás egyszerre áldás és átok. Áldás, mert felszabadította a nőt, lehetővé tette a tanulást, a munkában való kiteljesedést és a gazdasági függetlenséget. Másfelől átok, mert a nő devalválódott a férfi szemében. Hiszen a fogamzásgátlás előtti korokban az elköteleződés nélküli szex a nő számára a nem kívánt terhesség miatt nagyon kockázatos volt, ezért a párok számára természetes és elkerülhetetlen volt a házasság és a gyermekáldás. A fogamzásgátlás bevezetés után viszont a nőnek nem kellett félnie a terhességtől, ezzel viszont lecsökkent a férfiak felelőssége és kötődési hajlandósága.

Kardiovaszkuláris kockázatok

A fogamzásgátlásnak, a társadalmi hatásain túl, vannak egészségügyi kockázatai is. A legkomolyabb, hogy a fogamzásgátlók, még a kis hormontartalmúak is, 2-5-szörös kockázatot jelentenek a szívinfarktusra, és kétszeres kockázatot a vénás trombózisra (Sabatini és Loverro, 2009). Ezt a kockázatot jelentősen lehet csökkenteni a dohányzás elhagyásával. A magas vérnyomás fokozott kockázatot jelent a kombinált fogamzásgátlók esetén, pl. a sztrók kockázata így tízszeresére nő. Az alacsony hormontartalmú fogamzásgátlók esetén a kockázat jóval alacsonyabb. Természetesen, mivel fiatal korban az infarktus és a sztrók igen ritka, a megnövekedett kockázatot is ennek fényében kell érteni, azaz egymillió nőből 2-3 érintett. Ám a mai napig lelki szemeim előtt van az a levél, amit egy édesanyától kaptam, aki megkérdezte, nem akarok-e a fogamzásgátlókról írni, mert az ő 18 éves lánya nemrég halt meg tüdőembóliában, amit a fogamzásgátló okozhatott. A kockázat tehát, ha kicsi is, akkor is bele lehet halni. Kis kockázatba nem kicsit halunk bele, hanem ugyanúgy, mint a nagy kockázatba.
Szerencsére ezt a mellékhatást pl. omega-3 szedésével remekül lehet csökkenteni.

Fogamzásgátlás és libidó

A nők nemi vágyának szintjét hormonális szempontból a tesztoszteron és egyéb androgének szintje határozza meg. A vizsgálatok egyértelmű kapcsolatot találtak a csökkent nemivágy és az alacsony androgénszint között (Guay és mtsi., 2004). A tesztoszteronpótlás bizonyítottan megnöveli a nők nemi vágyát, bár mellékhatásként aknék és szőrösödés megjelenhet (Schwenkhagen és Studd, 2009).

Két vizsgálatban a tesztoszterontapasz szignifikánsan jobban teljesített, mint a placebo-tapasz.


(Schwenkhagen és Studd, 2009).

Mindez abból a szempontból érdekes, hogy a fogamzásgátlók két mechanizmuson keresztül is csökkentik az androgének szintjét. Részben, mert csökkentik a petefészkek hormontermelését, másrészt pedig fokozzák a SzexHormon Kötő Fehérje (SHBG) szintjét, s ezen keresztül csökkentik az aktív, szabad tesztoszteron szintjét (Graham és mtsi., 2007). A petefészek alulműködése vagy eltávolítása szintén szokott libidócsökkenést okozni (van der Stege és mtsi., 2008), de csak az esetek 50%-ban (Nathorst-Böös és mtsi., 1993). Ebből arra lehet következtetni, hogy vagy egy küszöb, ami alá, ha lecsökken az androgénszint, akkor jelentkezik szexuális vágy és fantáziacsökkenés, vagy egyes nők érzékenyebbek a fogamzásgátlók androgénszint csökkentő hatására (Graham és mtsi., 2007). Persze, nem jó mindent a biológiai okokra visszavezetni, hiszen a jobb kapcsolat harmonikusabb szexualitással és kevesebb szexuális problémával jár. Minél nagyobb a partnerek közt az intimitás, annál kevesebb a szexualitással kapcsolatos stressz. A szoros kapcsolatban élőknek erősebb az orgazmusa, de alacsonyabb a libidója, s minél hosszabb egy kapcsolat,annál jobban csökken a nők nemi étvágya. Mindezek figyelembevételével is azonban a fogamzásgátlók a nők 9%-nál orgasztikus, 6%-uknál libidó problémákat okozott (Wallwiener és mtsi., 2010).

A fogamzásgátló hatására megnövekedett SHBG szintet vizsgáló egyik kutatásban aggasztó eredmények is napvilágra kerültek. A szexuális problémákkal küszködő nőket három csoportra osztották: az egyik csoportban a fogamzásgátlót soha nem szedők, a másodikba a szedést legalább hat hónapja megszakítók, a harmadikba a folyamatos szedők kerültek. A folyamatos szedőkben az SHBG szint a négyszerese volt a fogamzásgátlót soha nem szedőkhöz képest. Már ez sem örömteli, azonban amikor a szedést fél éve megszakítók SHBG szintjét összevetették a soha nem szedőkével, kiderült, hogy náluk az SHBG szintje emelkedett maradt (Panzer és mtsi., 2006). Mivel az SHBG szint emelkedése 40-60%-kal csökkenti a szabadon keringő, azaz aktív tesztoszteron szintjét, a szedés után is magas maradt SHBG szint, arra érzékenyekben tartós libidó problémát okozhat.


(Panzer és mtsi., 2006)

A fogamzásgátlóknak mindez akár előnyös tulajdonsága is lehet, hiszen sok nő szenved aknéktól, szőrösödéstől, és nőgyógyászok ezért gyakran írnak fel andogénszintet csökkentő tablettákat (Coenen és mtsi., 1996). Meglátásom szerint ez azonban akkor probléma, ha a tüneteket policisztás ovárium szindróma vagy inzulinrezisztencia okozza, mert a tünetek csökkentésével a nőkben csökken a motiváció is, hogy utánajárjanak problémájuknak.

Jó lenne azonban tudni, kik azok, akiknél a fogamzásgátlás majd szexuális zavarokat okozhat, és kik a védettek.

Kik érzékenyek a fogamzásgátlók okozta mellékhatásokra?

A Nő felemelkedése és tündöklése könyvemben részletesen írtam a 2:4 ujjarány kutatásról. Ennek lényege, hogy magzati korban a mutató ujj -ez a 2. ujj- növekedésére az ösztrogén, a gyűrűs ujjéra pedig -ez a 4. ujj- a tesztoszteron hat. Ezért általában a férfiaknak a gyűrűs ujja hosszabb, mint a mutatóujja, és nőknél meg pont fordítva. Ha nőknél un. férfias ujjarányt találunk, azaz a 2:4 ujjarány 1 vagy annál kisebb, akkor az illető nőt magzati korában nagyobb adag androgénhatás érte, és ennek következtében agya kicsit (vagy nagyon) férfiasabb lesz. Az ujjarányt a jobb kézen érdemes inkább vizsgálni, mert a tesztoszteron a jobb oldalt "növeszti" jobban. Minél férfiasabb pl. az ujjarány, annál kevesebb gyermeke lesz a nőnek, valószínűleg azért, mert kevésbé vágyik a gyermekre (lásd. a Nő élete könyvemet). Az androgénhatás másik következménye, hogy megváltozhat az androgénekkel szembeni érzékenység. Az ndrogénekkel szembeni érzékenységet egy másik mutató, a középső ujjperceken található szőr mennyisége mutatja. Ha a magzati életben nagyobb tesztoszteronhatás érte a nőt, akkor a lecsökkent androgénérzékenység jele az lehet, hogy kevesebb szőr nő az ujjain.

Kirsten Oinonen azt vizsgálta meg, hogy vajon az ujjarány és a középső ujjpercen található szőr vagy pihe mennyisége összefügg-e a fogamzásgátlók negatív hatásaival (Oinonen, 2009). Az ujjarány és a középső ujjpercek szőrösödésének mértéke -hangsúlyozom- nem a felnőttkori hormonszintet, hanem a magzati hormonhatás mértékét mutatja. Oinonen hipotézise szerint, mivel a magzati androgén hormonhatásra csökken a nők androgénérzékenysége, ezért ők sokkal rosszabbul reagálnak a fogamzásgátlók androgénszintet csökkentő hatására. Mint fentebb idéztem, a fogamzásgátlók a petefészek androgéntermelésén és az androgént megkötő SHBG szintjének emelésén keresztül csökkenti le az androgének szintjét.

A hipotézis beigazolódott, minél férfiasabb volt valakinek az ujjaránya, ill. minél kevesebb szőr nőtt a középső ujjpercén, annál valószínűbben reagált negatív hangulattal, csökkent libidóval, depresszióval a nő a fogamzásgátlóra.


(Oinonen, 2009)

Érdekes mód, akiknek viszont hangsúlyosan nőies ujjaránya volt (azaz 2:4 ujjarányuk nagyobb volt 1-nél), azok a fogamzásgátló pozitív hatásait tapasztalták meg, pl. csökkentek a menstruációs görcseik.

Ha tehát meg akarja tudni, mit várhat a fogamzásgátló szedésétől, vagy meg akarja érteni, miért okoz mindenféle kellemetlen tüneteket, kezdje a keze vizsgálatával!

(A hivatkozott irodalom lejjebb található)

 

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre

 

 

Irodalom

  • Coenen CM, Thomas CM, Borm GF, Hollanders JM, Rolland R. Changes in androgens during treatment with four low-dose contraceptives. Contraception. 1996 Mar;53(3):171-6.
  • Graham CA, Bancroft J, Doll HA, Greco T, Tanner A. Does oral contraceptive-induced reduction in free testosterone adversely affect the sexuality or mood of women? Psychoneuroendocrinology. 2007 Apr;32(3):246-55.
  • Guay A, Jacobson J, Munarriz R, Traish A, Talakoub L, Quirk F, Goldstein I, Spark R. Serum androgen levels in healthy premenopausal women with and without sexual dysfunction: Part B: Reduced serum androgen levels in healthy premenopausal women with complaints of sexual dysfunction. Int J Impot Res. 2004 Apr;16(2):121-9.
  • Nathorst-Böös, J., von Schoultz, B., Carlström, K.,. Elective ovarian removal and estrogen replacement therapy-effects on sexual life, psychological wellbeing and androgen status. J. Psychosom. Obstet. Gynaecol. 1993, 14, 283-293.
  • Oinonen KA. Putting a finger on potential predictors of oral contraceptive side effects: 2D:4D and middle-phalangeal hair. Psychoneuroendocrinology. 2009 Jun;34(5):713-26.
  • Panzer C, Wise S, Fantini G, Kang D, Munarriz R, Guay A, Goldstein I. Impact of oral contraceptives on sex hormone-binding globulin and androgen levels: a retrospective study in women with sexual dysfunction. J Sex Med. 2006 Jan;3(1):104-13.
  • Sabatini, R; Loverro, G.: Part I, Severe Adverse Effects. in: Sabatini, R (ed.): Adverse effects of hormonal contraceptives: myth and reality. Nova Science Publishers, Inc. , New York, 2009. pp.:1-24.
  • Schwenkhagen A, Studd J. Role of testosterone in the treatment of hypoactive sexual desire disorder. Maturitas. 2009 Jun 20;63(2):152-9.
  • van der Stege JG, Groen H, van Zadelhoff SJ, Lambalk CB, Braat DD, van Kasteren YM, van Santbrink EJ, Apperloo MJ, Weijmar Schultz WC, Hoek A. Decreased androgen concentrations and diminished general and sexual well-being in women with premature ovarian failure. Menopause. 2008 Jan-Feb;15(1):23-31.
  • Wallwiener CW, Wallwiener L-M, Seeger H, Mück AO, Bitzer J, and Wallwiener M. Prevalence of sexual dysfunction and impact of contraception in female german medical students. J Sex Med 2010;7:2139-2148.