Feliratkozás hírlevélre
Print Friendly and PDF

Szendi Gábor:
Fokozzák-e a vitaminok a halálozást?

A "gyógygombás" Varga Gábor úton-útfélen hirdeti, hogy a vitaminok szedése fokozza a halálozást. Ez komoly meghasonlást okozhatott sok emberben, aki eddig egészsége védelmét vagy jobbra fordulását várta a vitaminok szedésétől. Az alábbiakban tüzetesen megvizsgálom azt a 68 vizsgálatot összefoglaló metaanalízist, amelyet Varga előszeretettel idéz "bizonyítékként", és kimutatom, hogy az idézett vizsgálat teljesen megalapozatlan és tudománytalan.

 

 

Varga Gábor az utóbbi hónapokban telehintette a médiát azzal a hátborzongató hírrel, hogy a mesterséges vitaminok szedése fokozza a halálozást. Ha Varga Gábor ezzel párhuzamosan nem MLM szisztémában árusítaná gyógygombáit, amelyek -írásai szerint- gyakorlatilag mindenre jók, akkor még azt is gondolhatnám, jót akar, csak egyszerűen nem képes szakcikkeket megfelelően értelmezni. Ezzel nem volna egyedül, hiszen a médiamunkásoknak bármilyen józanésznek is ellentmondó hírt be lehet adni, a laikus nagyközönségről már nem is beszélve. Pláne, ha hozzáteszik, hogy "Varga az első Németországban elismert magyar neurotropikus agyterápia kifejlesztője". Hogy ki ismerte el Németországban és mi az a neurotropikus agyterápia, már nem is olyan fontos. Mindenesetre ez a hivatkozás Varga eposzi jelzőjévé vált, mert minden általa írt cikk végén vagy elején ott szerepel.
De mivel Varga gőzerővel nyomatja a gyógygombákat, óhatatlanul rossz gondolataim támadnak azzal kapcsolatban, mekkora elánnal igyekszik megmenteni embertársait a vitaminok zabálásától, hogy egykori ÁNTSZ-es vezetőnk egy kirohanását idézzem. Lám milyen könnyen kerülhet valaki a gyógyszeripar és a konzervatív orvoslás oldalára, ha piaci érdekei éppenséggel úgy kívánják. Ám a lejárató kampányok visszájára fordulhatnak, és Varga önmagát és szavahihetőségét járatja le, amikor összezavarja az egészségét megőrizni vagy visszaszerezni akaró embereket a vitaminok hatását illetően.

Lássuk csak azt a sokat hivatkozott 68 vizsgálatos metaanalízist, amelyre hivatkozva Varga azt terjeszti, hogy a mesterséges vitaminok szedése fokozza a halálozást.
A tanulmány 2007-ben jelent meg a Journal of American Medical Association-ben "Mortality in Randomized Trials of Antioxidant Supplements for Primary and Secondary Prevention" címmel. A tanulmány áttekinti azokat a vizsgálatokat, amelyek a szerzők szerint az antioxidánsoknak tekintett étrend-kiegészítők (A, C, E vitaminok, béta-karotin és szelén) halálozásra gyakorolt hatását vizsgálják. A tanulmányok eredményeit metaanalízis alá vetették.

A metaanalízis egy statisztikai módszer, azt jelenti, hogy sok, jelen esetben 68 vizsgálat 232 000 alanyán nyert eredményeket összevontan elemzik, hogy kiszűrjék az egyes vizsgálatok esetlegességeit. Erre valóban szükség is van, mert némely vizsgálatban 10-20 ember vett részt, ami a véletlen hatásokat jó vagy rossz irányba is nagyon felerősítheti.
Mikor az ember nekilát egy ilyen összefoglaló eredményeinek értelmezéséhez, mindenképen meg kell vizsgálni az elemzés kiinduló adatait, az elemzés módszerét, következtetéseit, mielőtt világgá kürtölné, hogy a vitaminok halálosak. Egy metaanalízis végeredményét ugyanis az határozza meg, milyen vizsgálatokat válogatnak be az elemzésbe. Ez sajnos gyakran vezet visszaéléshez, mint jelen esetben is. A metaanalízis manapság varázsszó, és a hozzá nem értők azt hiszik, egy metaanalízis eredménye maga az igazság. A valóság az, hogy egy darálóból az jön ki, amit felül beleadagoltak.
Ha a vitaminok hatását akarjuk elemezni, mindenképen olyan vizsgálatokat szabadna csak beválogatni az elemzésbe, amelyekben a vitamint hatásos dózisban adták. A legnagyszerűbb gyógyszer esetén is kihozható, hogy hatástalan, ha a szükséges dózisnál jóval kisebb adagot adnak egy vizsgálatban. A gyógyszeripar ezt szokta alkalmazni a konkurens szerek lejáratására, és ugyanez a módszer remekül beválik a vitaminok lejáratásában is.

Az első szembetűnő probléma ugyanis az, hogy a metaanalízisbe az alkalmazott vitamindózistól függetlenül válogattak be minden vizsgálatot. Mivel a vizsgálatok jó részében a hatásos dózis alatti adagokat kaptak a vizsgálati személyek, ez önmagában garantálta, hogy a végeredmény hatástalannak fogja kihozni a vitaminokat. A C vitamint alkalmazó vizsgálatokban például a vizsgálati személyeknek 60-tól 2000 mg-ig adtak vitamint, és mérték a hatást. Lehet vitatkozni azon, mennyi C vitamintól várható pozitív hatás, abban azonban elég nagy az egyetértés, hogy 60, de még 500 mg sem elég komoly adag ahhoz, hogy kimutatható eredményt várjunk tőle. Ilyen kis dózisoknál már az is megkérdőjelezi az eredményt, hogy pusztán a táplálékkal bevitt vitaminmennyiség jelentősen módosíthatja az arányokat. Esetleg a placebocsoport táplálékkal több vitamint fogyaszt, mint a vizsgálati csoport! Ugyanez vonatkozik mindegyik vizsgált étrend-kiegészítőre. Napi 1000 NE (Nemzetközi Egység) A-vitamintól, vagy napi 10 NE E-vitamintól (!!) semmiféle hatás nem várható, vagy ha volna is hatás, az ételekkel elfogyasztott vitamin teljesen felülírja a vizsgálati tervet.

Az E-vitamin kapcsán további torzító eredmény, hogy az ilyen vizsgálatokban E-vitamin alatt az alfa-tokoferolt értik, ami csupán az E-vitamin egyik alkotórésze, és önmagában szedve kifejezetten káros (Lásd. az E-vitaminról szóló írást!). Így aztán könnyű kimutatni, hogy az "E-vitamin" káros. Nem az E-vitamin káros, hanem az alfa-tokoferol.

Ha tovább vizsgáljuk az elemzés kiinduló adatait, azaz a 68 vizsgálatot, akkor azt a meglepő dolgot vesszük észre, hogy a 68 vizsgálatból 47 vizsgálatot beteg embereken folytattak le. Ez már önmagában felveti azt a kérdést, jogos-e ezekből bármi következtetést levonni a vitamint szedő átlagnépességre nézve. De ha tüzetesen megnézzük a 47 vizsgálatot, akkor azt láthatjuk, hogy ezekben a vizsgálatokban azt vizsgálták, vajon adott betegség (pl. bőrrák, húgyúti fertőzés, légúti megbetegedés, szív és érrendszeri halálozás, vérnyomás, Alzheimer, stb.) lefolyása lassítható-e valamely vitamin szedésével. Ezeknek a vizsgálatoknak nem volt célja a vitaminok halálozásra gyakorolt hatásának a vizsgálata, a vizsgálat során bekövetkezett halálozási adatokat pusztán mellékesen közölték. Ha valaki adott vitamin halálozásra gyakorolt hatását akarja vizsgálni, akkor mindkét -a vitamint kapó és nem kapó - csoportba minden szempontból azonos egészségi állapotú személyt kell besorolnia. Ekkor tudja a vitamin hatását mérni a halálozásra.
Ha viszont adott betegségben akarjuk egy vitamin hatását vizsgálni, akkor csak arra fogunk koncentrálni, hogy a vizsgált betegség szempontjából legyen egyforma a két csoport. Hogy milyen más betegségekben szenvednek a vizsgálati személyek, az a vizsgálat szempontjából közömbös. Így egyik vagy másik csoportba véletlenszerűen kerülhet több olyan beteg, aki valami egész másba egyszer csak meghal. Ezért a vitamin és halálozás kapcsolatára nézve semmilyen következtetést nem lehet levonni. Jelen metaanalízis mégis ezt teszi. Ez olyan durva statisztikai melléfogás, hogy tisztességes lektorok ezt a cikket nem ajánlották volna közlésre. De ha már közölték, akkor pl. Vargának kéne tudni kritikával olvasni, különösen ha aztán tekintélyét felhasználva, vitaminellenes kampányba kezd.

Csak példaként két vizsgálat a sok közül.
Az egyikben idősek otthonában ápolt idős embereket osztottak két csoportba, s az egyik csoport egyszeri alkalommal kapott 200 000 NE A-vitamint, majd három hónapig figyelték, csökken-e a légúti fertőzések gyakorisága. Nem csökkent. Mellékesen közölték a két csoport halálozási adatait is, és az A-vitamin csoportban többen haltak meg. Az eredmény azonban teljesen véletlenszerű, az idősek két csoportját nem úgy válogatták össze, hogy egészségi állapotuk hasonló lett volna, és nem is várták az A-vitamintól, hogy megvéd majd a más betegségből fakadó halálozástól. Teljesen megalapozatlan tehát azt állítani, hogy az A-vitamin szedése e vizsgálatban fokozta a halálozást. A metaanalízist készítő szerzők és Varga azonban erre következtetett.

Egy másik vizsgálatban azt nézték, hogy a retinol (A-vitamin fajta) képes-e megelőzni a pikkelyes bőrrák kiújulását. A retinol hatásosnak bizonyult, 26%-al csökkentette a pikkelyes bőrrák kiújulását. A vizsgálat szerzői mellékesen közölték azt is, hogy a két csoportban hányan haltak meg. A szerzők két adatot közöltek, az egyik halálozási adat volt a vitaminadagolás alatti időszak, és a második egy hosszabb követés. Amíg az egyik csoport szedte a vitamint, addig a két csoportban hajszálra ugyanannyi haláleset történt (24 és 24). A szerzők megállapították, hogy a halálozás kockázata ugyanakkora volt a vitamint szedő és nem szedő csoportban. A halálozási adatoknak amúgy nem volt köze a vizsgálathoz, hiszen a betegek nem bőrrákban haltak meg, hanem számos más betegségben. A másik közölt adat az volt, hogy a vizsgálat lezárulta utáni követési idő alatt hányan haltak meg. Ez idő alatt a korábban retinolt szedő csoportban véletlenszerűen kicsivel többen haltak meg, a halálozási arány 1.08 volt. A szerzők nem elemezték a halál okát, mert teljesen jogosan irrelevánsnak tekintették a vizsgálat szempontjából. Nem így tettek a metaanalízis készítői, ők az adatokból azt olvasták ki, hogy a retinol fokozza a halálozást. Mellesleg a közölt halálozási arányt eleve kérdésessé teszi az a tény, hogy a betegek követése során a retinolt szedő csoportból 99 személy, a placebo csoportból 88 személy lemorzsolódott, azaz sorsukról a szerzők nem tudtak semmit. A lemorzsolódás oka elköltözés, érdektelenség, de természetesen a beteg halála is lehet. Ilyen mérvű (8%-os) lemorzsolódás viszont értékelhetetlenné teszi a halálozási arányt, hiszen nem tudni, hányan haltak meg a lemorzsolódottak közt.
Nos a metaanalízisbe mégis mi került? Az, hogy a retinol hatására nőtt a halálozás.
Nincs értelme mind a 47 betegeken folytatott vizsgálatot így végigelemezni, ennyiből is látszik, hogy a metaanalízist végző kutatók rendkívül durva csúsztatással inkorrekt módon kezelték az adatokat. Joggal tiltakozhatnának a vizsgálatokat végző szerzők, hogy eredményeik ilyen interpretációja vizsgálataik meghamisítása.

Valójában ennyi durva elemzési hiba után már nyugodtan visszautasíthatjuk a metaanalízis végkövetkeztetéseit, de ha már belefogtunk, nézzük a további problémákat.

Az elemezésbe bevont 68 vizsgálatban a vizsgálati személyek átlagéletkora 62 év volt! Ugyan mit mondhat a vitaminok betegségmegelőző hatásáról az, ha idős, nagy arányban mindenféle betegségben már szenvedő embereknek egyszer csak vitamint kezdenek adni? Megelőzésről akkor beszélhetünk, ha az emberek fiatalon, mielőtt még a civilizációs betegségek megjelennének, kezdik a vitaminokat szedni.

A következő problémája a vizsgálatoknak, hogy a legtöbb vizsgálatban egyetlen vitamint adtak, s annak nézték a hatását. Halmozott probléma jelentkezik azzal, hogy sok vizsgálatban hatástalan dózisban adtak egyetlen vitamint. Egyetlen vitamin szedésétől épeszű ember nem várna komoly hatást. A vitaminok együttesen képesek hatást kifejteni, önállóan szedve, pláne hatástalan dózisban, garantáltan eredménytelen lesz a vizsgálat. A vitaminok hatását elemző metaanalízisnek ezeket a vizsgálatokat eleve ki kellett volna zárnia. Persze, elárulom, ha az összes eddigi kizárási szempontot figyelembe vesszük, valójában alig marad egy-két elemzésre méltó vizsgálat.

Hogy igazoljam azt az állításom, hogy csak az együtt adott vitaminoktól várható hatás, végignéztem azokat az elemzésbe bevont vizsgálatokat, ahol egyidejűleg adták mind az öt antioxidánst.

  • Li és munkatársai 1993-as vizsgálatában nyelőcsőrákban szenvedőknél vizsgálták az 5 antioxidáns betegséglassító hatását, és eredményül azt kapták, hogy az antioxidánsokat szedők csoportjában 8%-kal csökkent a nyelőcsőrák halálozás és 7%-kal csökkent a teljes halálozás.
  • Richer és munkatársai két vizsgálatot folytattak le retinakárosult betegeken, az egyiket 1996-ban, a másikat 2004-ben. Mindkét vizsgálatban az antioxidánsokat kombinációban kapók jobban javultak. Mindkét vizsgálatban a halálozás kisebb volt az antioxidánsokat kapó csoportban
  • Graat és munkatársai 2002-ben az antioxidánsok hatását nézték légúti fertőzések megelőzésében. Az antioxidánsok kombinált adása 5%-kal csökkentette a légúti megbetegedések számát és az antioxidáns csoportban ötödannyian haltak meg, mint a placebocsoportban. A vizsgálat másik eredménye szerint az "E-vitamin", azaz az alfa-tokoferol önmagában adva 12%-kal megnövelte a légúti fertőzés kockázatát.
  • Witte és munkatársai 2005-ben szívelégtelenségben szenvedő betegeknek adtak kombinált étrend-kiegészítőt ill. placebót. (az étrend-kiegészítők: kalcium, magnézium, cink, réz, szelén, vitamin A, B1, B2, B6 vitaminok, folsav, vitamin B12, vitamin C, vitamin E, vitamin D, és Q10 voltak). A kombinált szert kapók szívműködése jelentősen javult, a két csoportban ugyanannyian haltak meg.

Összességében tehát az a kép bontakozik ki, hogy amely vizsgálatban kombinált étrend-kiegészítőt kaptak a betegek, mindig jobban javult az állapotuk, és a halálozási arány kedvezőbb volt az étrend-kiegészítőkkel kezelt csoportokban. Ezzel együtt hangsúlyozom ismét, hogy ezek közül a vizsgálatok közül egyedül Li és munkatársai vizsgálata volt arra tervezve, hogy az étrend-kiegészítők nyelőcső rákos halálozásra gyakorolt hatását vizsgálják, és ez a vizsgálat igazolta is, hogy a vitaminok csökkentik a rákos halálozást.

Röviden összefoglalva az eddigieket, az elemzett metaanalízis ezer sebből vérzik, döntően olyan vizsgálatokat válogattak be az elemzésbe, amelyek több okból alkalmatlanok a vitaminszedés és a halálozás vizsgálatára.
A vizsgálattal a fő problémák:

  • a vitaminokat a legtöbb vizsgálatban hatástalan dózisban adták
  • a legtöbb vizsgálatban kizárólag egy vitamint adtak
  • az E-vitamin vizsgálatokban alfa-tokoferolt adtak önmagában, amiről tudjuk, hogy káros
  • a 68 vizsgálatból 47 vizsgálat beteg embereken vizsgálta a vitamin(ok) betegséglassító hatását
  • a vizsgálatokat nem a vitaminok halálozásra gyakorolt hatásának vizsgálatára tervezték
  • a vizsgálatokban az átlagéletkor 62 év volt, ami alkalmatlan a vitaminok hosszútávú hatásának a vizsgálatára

Mindezek következtében erre a kritikátlanul gyatra vizsgálatra úgy hivatkozni, mint amely azt bizonyítja, hogy a vitaminszedés fokozza a halálozás kockázatát, durva félrevezetés. Hogy szándékos-e, avagy csak tudatlanságból fakad, azt nem tisztem eldönteni, őszintén szólva nem is érdekel. Ennek az elemzésnek nem az a célja, hogy Varga urat személyében kikezdje, s a gyógygombákról sem állítok semmit, mivel nem foglalkoztam a kérdéssel. Ennek az elemzésnek egyedül az a célja, hogy a gyógygomba-promóció érdekében keltett zavart eloszlassa. Annyit azonban mindenképen leszögezhetünk: a vitaminok fontos koenzimek és előanyagok, amelyek semmiféle gyógygombával nem válthatók ki. Aki Varga tanácsára gyógygombáit szedi vitamin helyett, számíthat rá, hogy komoly problémái lesznek.

Ajánlott olvasmány a témában:

 

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre

 

 

Hivatkozott irodalom:

  • Bjelakovic G, Nikolova D, Gluud LL, Simonetti RG, Gluud C. Mortality in randomized trials of antioxidant supplements for primary and secondary prevention: systematic review and meta-analysis. JAMA. 2007 Feb 28;297(8):842-57. Review.
  • Graat JM, Schouten EG,Kok FJ. Effect of daily vitamin E and multivitamin-mineral supplementation on acute respiratory tract infections in elderly persons: a randomized controlled trial. JAMA. 2002;288:715-721.
  • Li JY, Taylor PR, Li B, et al. Nutrition intervention trials in Linxian, China: multiple vitamin/mineral supplementation, cancer incidence, and disease-specific mortality among adults with esophageal dysplasia. J Natl Cancer Inst. 1993;85:1492-1498.
  • Richer S. Multicenter ophthalmic and nutritional agerelated macular degeneration study, II: antioxidant intervention and conclusions. J Am Optom Assoc. 1996; 67:30-49.
  • Richer S, Stiles W, Statkute L, et al. Doublemasked, placebo-controlled, randomized trial of lutein and antioxidant supplementation in the intervention of atrophic age-related macular degeneration: the Veterans LAST study (Lutein Antioxidant Supplementation Trial). Optometry. 2004;75:216-230.
  • Witte KK, Nikitin NP, Parker AC, et al. The effect of micronutrient supplementation on quality-of-life and left ventricular function in elderly patients with chronic heart failure. Eur Heart J. 2005;26:2238-2244.