Szendi Gábor:
A házasság
- ami "A nő felemelkedése és tündöklése" könyvből kimaradt

A nő felemelkedése és tündöklése könyvem tudna kétszer ilyen vastag is lenni. Amit az olvasó kézbe kap, az arról szól, mi tudott belekerülni, és ami a szerző fejében van, az pedig arról szól, mit gyömöszölt volna még bele szíve szerint. Ez tehát amolyan "pótfejezet", ami az így is túl vastag könyvbe már nem fért bele. Viszont legalább megvitathatjuk a blogon.

Minden házasság két házasságból áll: a nőéből és a férfiéből. A házasság evolúciós alku folyamat, amelyben mindkét fél próbálja érdekeit érvényesíteni - ha teheti, sokszor a másik rovására.

 

 

Félreértések elkerülése végett

Minden kultúrában ismerik a férfi és nő között fennálló sajátos szövetséget, amit általában házasságnak nevezünk. Remek elméleteink vannak a házasságra, de jobb előre tisztázni, mi az, ami majd tévedésekhez vezet. A dolgok evolúciós megközelítését az emberek általában félre szokták érteni. Ismételten erről győz meg, amikor nők feminista kirohanásokat intéznek evolucionista nézetek ellen, vagy amikor férfiak pajzsként használnak némely evolúciós tételt házasságuk ellen elkövetett galádságaik védelmében. A házasság megértésében különösen fontos szétválasztani az evolúciósan megformált célokat és az elérésükre kialakult eszközöket. Amikor azt mondjuk, hogy az egyed mindenek fölött álló célja a szaporodás, ez alatt soha nem azt értjük, hogy mindenki szaporodni és csak szaporodni akar. A szaporodás túl elvont cél ahhoz, hogy emberi motiváció kerekedjen belőle. Lehet vágyni a szeretetre, a szexre, a házasság nyújtotta biztonságra, sőt lehet vágyni a gyermekekre, a nagycsalád eszményének megvalósítására, és persze lehet áhítozni függetlenségre és sok-sok szeretőre is: mindennek lehet következménye a bőséges gyermekáldás. Az evolúció során bizonyos vágyak előnyösebbnek bizonyultak, mert valószínűbben vezettek buja szaporodáshoz, míg például a remetehajlam génjei - mivel nem vezettek sikeres szaporodáshoz - gyorsan kihullottak az evolúció rostáján.
Ha nem keverjük össze a motivációt a céllal, máris egy csomó dolgot megértünk. Egy férfi vágyhat a szexre, s ha az emberi nemet hatmillió évesre taksáljuk, ennek ötmillió kilencszázkilencvenkilencezer kilencszázötven éven át utódnemzés volt a következménye. Az utóbbi ötven évben a férfi nem sokat változott, továbbra is vágyik a szexre, csakhogy most már van "családtervezés" és ezért sok férfi úgy gondolja, hogy most még egy kicsit inkább szexet akarna és nem gyereket. A gyerek ma már döntés és nem termékenység kérdése. A nők is sok okból kitolják a szülés idejét: szeretnének még egy kicsit szabadon élni, szabadon szexelni, karriert építeni, stb. A szex, mint a szaporodáshoz vezető motiváció tehát megmaradt, de közbelépett a fejlődés, és a szaporodás, mint végső evolúciós cél, könnyen elvérzik a születésszabályozásban, amely sokszor nem kívánt eredményt hoz: az ismételt abortuszok, a túl sokáig kitolt első szülés organikus vagy funkcionális meddőséget okozhat, és a nő termékeny időszakának véghajrájában gyakran vezet végleges szaporodási kudarchoz.

A nő házassága

Ha a házasság gyökerét firtatjuk, lényeges fordulatnak tekinthetjük a vízimajom korszakunknak tulajdonítható agynövekedést. Minél nagyobb a kifejlett agyméret, annál nagyobb a fejkörfogat, s annál éretlenebb lesz az újszülött. Míg a kismajom születésétől csimpaszkodik anyjába, az embergyerek egy éves koráig lábra sem tud állni, és legalább 10-15 éves koráig táplálást és gondozást igényel. Vadászó-gyűjtögető életmódot élő népeknél, ha az apa meghal, vagy elhagyja a családot, a fiatal gyerekek háromszor (Pillsworth és Haselton, 2005), más vizsgálatok szerint 15-ször valószínűbben halnak meg (Barash és Lipton, 2001).
A férfi evolúciós megformálásában döntő szerepet játszott az az elv, hogy csak azoknak a férfiaknak maradt fenn a génje, akiknek gyermekei sikeresen felnőttek és szaporodtak. Ez egy szelekciós tényező. Egy nő megtermékenyülni házasságon kívül is tudna, de általánosságban véve gyermekeit biztonságban fölnevelni még ma is csak házasságban képes. A házasságra és az apára tehát elsősorban a férfi eltartó szerepe miatt van szükség. Az evolúciós kirakósdiban tehát már látjuk, hogy valamiképp motiválni kell a férfit, hogy akarjon eltartó lenni. Mint könyvemben is tárgyalom, a nőnek a partnerválasztásban rendkívül fontos a férfi társadalmi dominanciája, ami garancia a tőle elvárt anyagi biztonságra és védelemre. Évmilliók során a nők mindenféle stratégiákat fejlesztettek ki arra, hogy az udvarlás során felmérjék a férfi önzetlenségét és nagyvonalúságát, ill. későbbi keresőképességét. Természetesen a férfiak is rájátszanak erre, amikor anyagi lehetőségeik függvényében virággal, csokival, étterem meghívásokkal ékszerekkel és nercbundákkal bizonyítják eltartó-képességüket. Így van ez minden monogám fajnál, ki élelmet hord a nőstényhez, ki fészket épít, ki Windowst telepít. A lényeg: bizonyítani, hogy "velem jó dolgod lesz". A nő -persze finoman, és a férfi által is elfogadottan - de feltételekhez köti a szexet, a nő tehát mindig megfontoltabban szenvedélyes.
A nő arra törekszik, hogy csak tartós kapcsolatba szüljön gyereket. Erre számos technika fejlődött ki. A szerelem és az ismételt szexuális orgazmusok hatására felszabaduló oxytocin hormon hatására a férfiben és nőben kölcsönösen erős kötődés alakul ki. Ezen felül a nőben évmilliók alatt kialakult evolúciós szűrők biztosítják, hogy a megtermékenyülés valószínűsége a kapcsolat tartósságával növekedjen. Az un. funkcionális, vagyis orvosilag nem indokolt meddőségek jó része a kapcsolati bizonytalanság miatt alakul ki (Szendi, 2007). Újabb vizsgálatok azt bizonyítják, hogy az akár a magzat halálához is elvezető preeklampszia akkor alakul ki, ha a nő immunrendszere még nem fogadta el a férfi -spermáján keresztül észlelt- genetikai identitását (Robillard és mtsi., 1999). Négy hónapos együttlét után kialakuló terhességben a preeklampszia esélye 40%, míg egy éves szexuális kapcsolat után ez a kockázat 5%-ra csökken (Robillard és mtsi., 1994).

Csak tagoknak!

A cikk folytatásához fel kell iratkoznia a kéthetente kiküldésre kerülő Tények-tévhitek hírlevélre, melyből értesülhet a frissen feltett cikkekről.
A feliratkozás semmilyen kötelezettséggel nem jár, később bármikor törölheti tagságát. E-mail címét bizalmasan kezelem.

Írja be valós e-mailcímét az alábbi mezőbe!
Ha már tag, azt a címét írja pontosan be, amellyel feliratkozott! Ha elírta az e-mailcímét, vagy nem tag, a Feliratkozás oldalra lesz átirányítva.
Feliratkozás után 1 napig szabadon olvashatja a cikkeket, de a végső regisztrációhoz rá kell kattintania az elküldött megerősítést kérő e-mailben a hosszú linkre.

 

 

 

 

 















 

 

 

 
Paleolit és betegségek
Paleolit szakácskönyv
Szendi G: Boldogtalanság és evolúció. Jaffa 2010 Jaffa 2010
Szendi Gábor: Paleolit táplálkozás. Jaffa 2009
Szendi Gábor: Paleolit táplálkozás. Jaffa 2009 november
Szendi Gábor: Isten az agyban. Jaffa 2008 nov. 5.
Szendi Gábor: A nő felemelkedése és tündöklése. Jaffa kiadó 2008. jún. 4.

Feliratkozás hírlevélre
Küldje el barátjának, ismerősének!