Hoppál Bori:
A testem történelem*

*Megjelent: Bükky-Bernáth-Singer (szerk.): Igazi vagy? Jaffa kiadó 2008.
Közlés a Jaffa kiadó jóvoltából

A női testtel tényleg nincs valami rendben?

Nők, női testek. (www.incident.net/works/miseanu/nues.html) Sokfélék, különböző bőrszínűek, alakúak, tartásúak. Más a mell, a fenék, a láb formája, az arc, a haj. Domborulatok. Ívek. Hajlatok. Különböző hangulatok. Mindegyik szép a maga nemében, még akkor is, ha nem felel meg az éppen divatos szépségideálnak, még akkor is, ha sok olyan üzenet érkezik hozzánk, nőkhöz, hogy valami a testünkkel nincs rendben. Időt és pénzt nem sajnálva folyamatosan azon kell mesterkednünk, hogy szagtalanabbak, szőrtelenebbek, ránctalanabbak, ápoltabbak legyünk. Vagyis istenadta természetességében a női test nem elég jó. Ez egy alapvető üzenet.

 

 

 

Benne voltunk a nagyanyánk méhében

A pici petesejt, amiből lettem, ott volt az édesanyám petefészkében, amikor ő négy hónapos magzat volt, és még csak a nagymamám méhében növekedett. Számomra ez egy szép, mélyen megérintő gondolat, hiszen ma már tudjuk, egy édesanyának minden rezdülése hatással van a magzatára. Ilyen módon azonban nemcsak az anyámból, hanem a nagymamámból is hordozok valamit testi szinten. Ehhez a "sejtszintű" örökséghez adódik hozzá mindaz, ami hatásként ér a személyes életemben, illetve később mindaz, amit teszek, és hozzájön mindaz a kulturális örökség is, amit készen kapok. Így válik női testem élő történelemmé.
Ősi, archetipikusan bennünk élő tudás, hogy a nő az, akiből az élet fakad. A matriarchális idők világszemléletét Bachoffen így írja le:
"Kezdettől fogva van a föld, az anyai alapanyag. Belőle ered aztán a látható, teremtett világ, s csak ebben mutatkozik meg először a nemek kettéválása, csak ebben kerül a férfiteremtmény napvilágra. Nő és férfi tehát nem egyidejűleg jelenik meg: a nő jár elöl, a férfi követi; a nő a korábbi, a férfi fiúi viszonyban áll vele; a nő az adott, a férfi csak a belőle keletkező."
A mi zsidó-keresztény kultúránk azonban minden szinten aláássa ezt a női elvet, a női erőt, a női testnek a teremtés misztériumához kapcsolódó szentségét. Egy teremtő férfi-isten képét tárja elénk, aki "saját képére és hasonlatosságára" teremti a férfit, és minket, nőket, már a férfiból eredeztet. Meghatározó ez akkor is, ha nem gondolkozunk el nap, mint nap azon, hogy vajon én másodrendű vagyok-e, ha a nőt a férfi oldalbordájából teremtette Isten és nem "saját jogon"? Valamiféleképpen ugyanis nagyon mélyen vannak kódolva bennünk ezek az üzenetek, nem vonhatjuk ki magunkat a történetek hatása alól. Ráadásul, nemcsak másodiknak teremtettünk, hanem Éva, az első nő volt az, aki bűnbe sodorta az emberiséget.

Jaj, mi lesz, ha vállalom az autentikus lényemet?

Egyes ábrázolásokon maga a kísértő, a sátán is női alakban vagy női arccal jelenik meg, és többen utalnak arra, hogy ez a kísértő nem más, mint Lilith. Őt ugyan a Bibliában csak megemlítik, de a héber mitológiában ő volt Ádám első felesége. Az a nő, akit még nem Ádám oldalbordájából, hanem egyenrangú társként teremtett az Úr. Egy nap Lilith azzal fordult Ádámhoz, hogy nem akar alatta feküdni, miközben szeretkeznek. (Felhívnám arra a figyelmet, Lilith nem azt mondta, hogy "én föléd szeretnék kerekedni", hanem csak azt, hogy "nem szeretnék alattad lenni".) Ádám reakciója rögtön az ellenállás volt: Én tudom, hogy hol a helyed! Neked alul, nekem felül!
Ádám segítségül hívta az Úristent, de Lilith továbbra sem volt hajlandó szót fogadni, inkább - kimondva Isten különleges nevét - elszökött, amiért az Úr arra kárhoztatta, hogy ő legyen a újszülöttek gyilkosa. Tehát elnyerte "méltó" büntetését, mert szóvá merte tenni azt, hogy ő egyenjogúságra vágyik, azt, hogy a szerelemben, a szexualitásban is egyenrangúságra vágyik. Súlyos árat fizetett tehát szókimondásáért, önmaga autentikus lényének, szexuális vágyainak vállalásáért.

A csikló mint virtuális szerv?

 

 

 

 

 

 

Feliratkozás hírlevélre