Szendi Gábor:
Az influenzáról

Az influenza kinőtte magát egyszerű járványból, üzletté és politikai kérdéssé vált. A tőke vérszemet kapott a félelem-üzletből (lásd. HPV oltás, madárinfluenza, mammográfia), a politika pedig meg akarja mutatni, hogy hatékonyan meg tudja védeni polgárait. Így a H1N1 a világ jelen helyzetében már nem egyszerűen járványügyi kérdés, hanem egyén és hatalom viszonyának tesztelése. Ám miközben a hatalom régi reflexből akar gondoskodni a kiskorúnak vélt polgáráról, lefogja kezét és megfosztja őt attól, hogy önállóan védekezen.

 

 

A WHO és a nemzeti közegészségügy országonként más-más érzelmeket kelt a polgárokban. Magyarországon a politikai elit 20 éve tartó önlejárató kampánya természetes módon kihat a közegészségügy tevékenységére és megítélésére. Ma a közegészségüggyel szembe menni racionális viselkedésnek tűnik. Nem csak influenza kérdésben, hanem általánosságban is elmondható, hogy a közegészségügy az egész világon leszerepelt. Minden beavatkozása, minden ajánlása utólag ártalmasnak bizonyult. A 2009 novemberben megjelent Paleolit táplálkozás könyvem egyik nagy tanulsága az, hogy a szívbetegség és rákjárványt valójában maga a közegészségügy idézte elő és fokozta fel táplálkozási "ajánlásaival". Érzi ezt valahol mindenki, hiszen, ha az átlag ember világosan levezetni nem is tudja, hol téved a közegészségügy, az összeredmény siralmasságából mindenki meg tudja ítélni tevékenysége hasznosságát. Az az elán, amivel ma a közegészségügy kiáll egy nem tesztelt, kétes eredményű oltás mellett, amely valószínűleg több halált fog eredményezni önmagában, mint az influenza maga, azt bizonyítja, hogy a közegészségügy egyszerűen egy politikai-gazdasági érdekeket közvetítő báb. Leeshetne végre a tantusz, hogy a mostani H1N1 oltás körüli ellenállásszerveződés annak a bizonyítéka, hogy sem a politikai hatalomnak, sem az ő árnyékában tevékenykedő közegészségügynek nincs semmiféle tekintélye a polgár szemében. A félelem persze nagy úr, végül persze sokan be fogják magukat majd oltatni, de nem meggyőződésből, hanem félelemből; azt hiszik majd, a kisebb rosszat választották.
A tavalyi madárinfluenza ugyanezen szcenárió szerint zajlott, napról-napra jelentették az egyre közeledő fertőzéseket, az egészségügyi miniszter látványosan beoltatta magát, aztán nem történt semmi. Most természetesen lesz influenza járvány, az ugyanis minden télen van. A kérdés csupán az, tényleg olyan őrült halálos ez a járvány, amely megérdemli, hogy a WHO és a közegészségügy a maradék tekintélyét is elpazarolja a vakcinagyártók hizlalására? Minden jel arra utal, hogy ez a járvány sem lesz különb a korábbiaknál. Ez azonban egy marmonkannányi benzin lesz az ellenállás tüzére, amely már most is vadul lobog sok ember lelkében. Teljesen jogosan. Amikor a közegészségügy, a járványügy és a vakcinagyártók közös bizniszben fonódnak össze, nem csupán sok ember életét veszélyeztetik a gyatrán tesztelt és fölösleges oltásokkal, hanem egyben a szavahihetőség utolsó morzsáját is elemésztik. Ebben a felkorbácsolt indulatoktól izzó hangulatban sajnos mindig előkerülnek sötét odújaikból az ügyeletes őrültek, és átható tekintettel, meggyőzően arról beszélnek, hogy az oltásokban mikrochipek vannak, hogy "odafent" népirtásra készülnek, stb. A pánikhangulatban az emberek majd' mindent hajlamosak elhinni, ami sajnos ismét a közegészségügyet és a politikai elitet minősíti, akiktől - az emberek jogosan gondolják - bármi kitelik. De nem ezek az eszelős rémképek jelentik az igazi veszélyt. A közegészségügy szavahihetősége rendkívül fontos lehetne vészterhes időkben. A közegészségügy most másodszor kiált fölöslegesen farkast, s ezzel eljátszotta minden hitelét. Ez pontosan jelzi, mennyire alkalmatlan emberek ülnek a WHO-tól a magyar közegészségügyi posztokig bezárólag mindenütt. Rövidtávú anyagi érdekek kedvéért eljátsszák a hatékony beavatkozás hosszú távú lehetőségét. Ha holnap valódi, súlyos járvány fenyegetné az emberiséget, az emberek már akkor sem hinnének a közegészségügynek, amikor pedig jó lenne. A jelen helyzetnek ez az egyik tragikus következménye. A politikai hatalom még mindig nem értette meg, hogy az emberek időközben megtanultak gondolkodni. Hogy ma már a közegészségügyre úgy tekintenek, mint a munkásőrségre. Kiöregedett, elkopott tudású emberek, akik a hatalom árnyékában mindig a csak a harminc éve elkoptatott tanácsokat szajkózzák- melyekről úgy tűnik, már csak egyedül ők nem tudják, hogy többet ártanak vele, mintha nem mondanának és tennének semmit.

Influenza és D vitamin

John Cannell és munkatársai 2008-ban a Virology Journalban második nagy összefoglalójukat közölték az influenza és a D vitamin kapcsolatáról. Az alábbiakban ezt foglalom össze, hogy megvilágítsam, milyen súlyos mulasztás terheli a közegészségügy és a WHO lelkét, és hogy mit tehetünk mi önmagunk védelmében.

 

 

 

 

 

 

 

Feliratkozás hírlevélre