Forrás: Heather Ashton: The diagnosis and management of benzodiazepine dependence. Current Opinion in Psychiatry 2005, 18:249-255. (letölthető eredeti cikk)
Fordította: Csontos Erika
A szorongáscsökkentők és altatók, mint megannyi emberi vívmány, az ember ellen fordult. Milliók és milliók szedik ezeket a szereket problémáik megoldása helyett. Ezek a problémák gyakran megoldhatóak lennének pszichoterápiával, szociális segítséggel. A gond azonban az, hogy a gyógyszeripar által szponzorált pszichiátria gyakorlatilag kiszorította az egészségügyből a pszichoterápiát (TB alapon szinte már nem is érhető el), megnövelve ezzel hatalmát és nem utolsó sorban a gyógyszerforgalmat. A szorongáscsökkentők és nyugtatók semmit nem gyógyítanak meg, csupán kitolják - sokszor örökre - a valódi problémák megoldását, ami a problémák eszkalálódását, krónikussá válását eredményezik, és a gyógyszerfüggés és a mellékhatások kialakulásával újabb, gyakran leküzdhetetlen problémák alakulnak ki.
Bevezetés
Úgy tűnik, hogy a benzodiazepinek (rövidített becenevükön a "benzók", (gyógyszernevük Magyarországon: pl. Elenium, Xanax, Frontin, Rivotril, Seduxen, Rudotel - A ford.) 1950-es piacra kerülésük óta népszerűségüket tekintve az orvosok körében már túljutottak a csúcson. Azonban még mindig túlzott mértékben írják fel és sokszor nem megfelelően alkalmazzák őket. A benzodiazepinek tekintélye talán már leszállóágban van, legalábbis mint hosszú távú használatra felírt gyógyszereknek, így itt az ideje, hogy felülvizsgáljuk a függőség diagnosztizálásának megközelítéseit, és hogy kezelni tudjuk valahogy a függőséget, amelyet ezek a szerek okoznak.
A benzodiazepin mint bombaüzlet A 1970-es évekre a világon a benzodiazepinek váltak a leggyakrabban felírt gyógyszerekké. Az alkalmazási skálájuk igen széles volt: nyugtatószerként / altatószerként, szorongásoldóként, görcsoldó és izomlazító szerként - kombinálódva az alacsony toxicitással, és azzal hogy - állítólagosan - nem okoznak függőséget, számos gyakori tünet esetén hathatós és ideális gyógyszereknek tűntek (1. táblázat). Ezeket a szereket hosszú távra, gyakran évekre írták fel, olyasféle panaszokra, mint szorongás, depresszió, álmatlanság, valamint a hétköznapi élet stresszeire. A benzodiazepinek eleinte kétségtelenül hatásosak és látszólag ártalmatlanok is voltak az ilyesféle állapotokban, ám később kiderült, hogy bizony árnyoldalaik is vannak.
Az 1980-as évek elejétől a gyógyszert hosszú távon szedők azt érzékelték, hogy e szerek idővel veszítenek hatékonyságukból, és ők mindinkább csak a mellékhatásokat tapasztalják meg. Nevezetesen: a betegek úgy találták, hogy a megvonási tünetek megjelenése miatt nehezen tudják abbahagyni a benzodiazepinek szedését, és sokan panaszkodtak, hogy a "rabjai" lettek.[1]. Kontrollált klinikai vizsgálatok során [2-4] kétséget kizáróan bizonyították, hogy az ilyen betegek körében még a rendszeresen szedett és "terápiás" adagolású benzodiazepinek is "igazi" megvonási tüneteket okoznak, és hogy tényleges a szer-függőség. (Ugyanis amint csökkenni kezd a vérben a gyógyszer szintje, megvonási tünet jelentkezhet, dacára annak, hogy a beteg valójában a gyógyszert szedi. - Sz. G. megj.)
1.táblázat. Benzodiazepinek terápiás használata (rövid távon)
Hatásmechanizmus |
Klinikai használat |
szorongáscsökkentő |
szorongás, pánikbetegség, fóbiák, izgatottság, pszichózisok |
altató – alvást könnyítő |
álmatlanság |
izomlazító |
izomgörcsök, görcsös tünetek esetén |
görcsoldó |
gyógyszerek okozta görcsök, rohamok esetében; az epilepszia néhány típusában; alkoholelvonásnál |
a rövid távú memória károsodása |
műtétek előkészítésénél, kisebb sebészeti beavatkozásoknál nyugtatóként |
A függőség változékony meghatározásai
Az orvosi szakma a tényt, miszerint a benzodiazepinek fizikai függőséget okozhatnak, azzal magyarázta, hogy a megvonási tünetek a rendszeres használat megszakítása miatt jelentkeztek. Az orvosoknak azt tanácsolták, hogy ezeket a szereket csak rövid távú használatra tartsák fenn, minimális adagolással [5,6]. Azonban a szer-függőség meghatározása a 1990-es években megváltozott. Korábban a függőség kritériuma a gyógyszer-tolerancia kialakulása (azaz egyre nagyobb adagot kell szedni azonos hatás elérésére - Sz.G. megj.) és a szedés megszüntetésekor jelentkező megvonási szindróma megjelenése volt. A jelenlegi osztályozási rendszerekben azonban e két tényezőt önmagában már nem tekintik elegendőnek a diagnózishoz.
(Tolerancia kialakulásáról akkor beszélünk, ha a drog dózisát ugyanannak a kívánt hatásnak az eléréséhez emelni kell. Bánki M. Csaba a nagyközönségnek írt könyvében, az Agyunk gyógyszereiben [Biográf Kiadó, 1999] a toleranciát "hatásgyöngülésnek" határozza meg. A ford.) Jelenleg a "szerfüggőség" kritériumaként [7] szerepel a tolerancia; a növekvő adagolás; a szer folyamatos használata, annak ellenére, hogy a páciensek erőfeszítéseket tesznek a leállás érdekében, és tudatában vannak a kedvezőtlen mellékhatásoknak; valamint a megvonási szindróma megjelenése (2. táblázat). A benzodiazepinek ezen összes kritériumnak megfelelnek.
2. táblázat. A szerfüggőség kritériumai*
1. A tolerancia,amelyet itt úgy értelmezünk, hogy jelentősen fokozott mennyiségi igény a szerből, amely klinikailag jelentős szintű hatást produkál; vagy jelentősen csökkenő hatás a szer ugyanazon mennyiségének a folyamatos használata során |
2. A megvonás, amelyet itt úgy értelmezünk, hogy a szerrel kapcsolatos jellegzetes megvonási szindróma lép fel; vagy hasonló hatású szer bevétele a megvonásos tünetek elkerülésére. |
3. A szert nagyobb adagokban vagy hosszabb ideig szedik, mint ahogy eredetileg tervezték. |
4. Állandó sóvárgás a szer után vagy sikertelen kísérlet a szerhasználat abbahagyására, kontrollálására. |
5. Jelentős idő és aktivitás irányul a szer megszerzésére (például több orvos felkeresése). |
6. Fontos tevékenységek feladása vagy csökkentése a szerhasználat miatt. |
7. A szerhasználat folytatása olyan állandó vagy visszatérő problémák megléte ellenére, amelyekről tudható, hogy valószínűleg a szer okozza vagy súlyosbítja őket. |
* A szer használatának helytelen módja, amely klinikailag jelentős károsodáshoz vagy zavarhoz vezet, a fent bemutatott tünetek közül legalább 3 fennállásával, ugyanabban a 12 hónapos periódusban. (Az kritériumok a DSM-IV-ből valók. A ford.)
A cikk folytatásához fel kell iratkoznia a kéthetente kiküldésre
kerülő Tények-tévhitek hírlevélre, melyből értesülhet a frissen
feltett cikkekről.
A feliratkozás semmilyen kötelezettséggel nem jár, később bármikor törölheti tagságát. E-mail címét bizalmasan kezelem.
Írja be valós e-mailcímét az alábbi mezőbe!
Ha már tag, azt a címét írja pontosan be, amellyel feliratkozott! Ha elírta az e-mailcímét, vagy nem tag, a Feliratkozás oldalra lesz átirányítva.
Feliratkozás után 1 napig szabadon olvashatja a cikkeket, de a végső regisztrációhoz rá kell kattintania az elküldött megerősítést kérő e-mailben a hosszú linkre.
Ajánlott olvasmány a témában:
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]()
| ||
|
| ||