Feliratkozás hírlevélre
Print Friendly and PDF

Szendi Gábor:
A lidércnyomás, a rémálom és kezelésük

Sok ember és gyermek életét megkeseríti a lidércnyomásos ébredés és a rémálom. Utóbbi kezelésében jelentős sikereket értek már el, de az előbbiben is lehet mit tenni.

 

 

A rémálmok régóta foglalkoztatják az embereket. A rémálmodókat azért, mert nem tudnak tőlük aludni, a kutatókat pedig azért, mert kíváncsiak, mi az oka a rémálmoknak, s van-e valami közös a rémálmodókban.

Először is, érdemes tisztába tenni két fogalmat. A night terror, azaz a félelmes éjszaka felriadás vagy lidércnyomás más természetű dolog, mint a nightmare, azaz rémálom. Mint ismert, az éjszakát váltakozva REM, azaz Gyors Szemmozgás Fázisban ill. Non-REM Fázisban töltjük. Egyesek egy-egy fázist a konyhában vagy a fürdőszobában töltenek el; ők azok, akiket a night terror vagy nightmare kizavar az ágyukból, de ezt nem tekintjük alvási szakasznak, hiszen ők ilyenkor nagyon is ébren vannak.

Ezt a REM-NREM dolgot azért kellett tisztázni, mert a félelmes éjszaka felriadás tipikusan a NREM fázisban szokott bekövetkezni, leginkább az éjszaka első felében, sőt, leggyakrabban az elalvás utáni első kilencven percben. Mondhatnám, hogy tessék az első álomperiódust kihagyni, és akkor nincs félelmes felriadás, de a tanács, ha nem is így, de valami hasonló módon azért működhet. Az ilyen felriadásoktól szenvedő gyermekek szüleinek azt szokták ugyanis tanácsolni, hogy figyeljék meg, elalvás után mikor következik be általában a felriadás, és attól kezdve előtte negyed órával ébresszék fel a gyermeket pisilni, inni, vagy csak úgy. Ezzel meg lehet akadályozni a felriadás jelentkezését. Mivel a félelmes éjszakai felriadás 3-6 éves kor közt a leggyakoribb, és a legtöbb ember ezt ki is növi, ezért valószínűsítik, hogy a jelenség az agy érési folyamataival van kapcsolatban. Ha mégis megmaradna felnőttkorra is, a gyermekeknél alkalmazott eljárást lehet adaptálni felnőttekre is. A félelmes felriadás általában a szülőkre vagy felnőttek esetén a hálótársra hozza rá a frászt, maga a felriadó ugyanis mit sem tud arról, hogy sikoltozik, tágra meredt szemekkel mered a sötétbe, zihálva veszi a levegőt és teleizzadja a pizsuját. Ilyenkor a felriadt személy nem nyugtatható, szólongatásra, érintésre nem reagál, hanem rövid időn belül visszahanyatlik csatakos párnájára és alszik tovább. A jelenséget rokonítják az alvajárással, ahol szintén befolyásolhatatlan az alvajáró.

Amire esetleg érdemes figyelni, hogy ha valakinél túl gyakran figyelhető meg félelmes felriadás, netán egy éjszaka során többször is, akkor lehet, hogy egy speciális, csak éjszaka jelentkező homloklebeny epilepsziában szenved. A felriadás ugyancsak jellemző lehet alvási apnoéban vagy Asztmában szenvedőkre, ilyenkor a légzési nehézségek okoznak felriadást.

A rémálom bizonyos értelemben ellentéte a félelmes felriadásnak, mert REM-fázisban és többnyire inkább az éjszaka második felében következik be.

Érdekes mód szintén gyermekkorban gyakoribb, bár, ha belegondolunk abba, milyen sok ijesztő és félelmetes dolog veszi körül a gyerekeket, akkor csak azon fogunk csodálkozni, miért nem minden gyermeknek vannak rémálmai. A veszekedő vagy szexelő szülők, a wc lefolyója, a doktorbácsi, az oltások, a halál, a félelmetes betegségek, a szülök elvesztésétől való félelem, az óvoda, stb. minden gyermek életében jelen van. Vannak aztán olyan felnőttek, akik élethossziglan tudnak visszatérően rémálmodni, ők kitüntetett alanyai a kutatásoknak. Mert ugye, az nem szorul magyarázatra, miért van rémálma annak, aki levelet kap az APEH-től. De, aki látszólag okkal ok nélkül rémálmodozik, annál azért lehet valami difi.

Természetesen az sem meglepő, hogy poszttraumás stresszbetegségben rémálmok gyötrik az embereket, vagy, hogy természeti katasztrófát, szerette elvesztését, balesetet, támadást átélt emberek sokáig rémálmodnak a velük történtekről. A rémálmok egyébként vastagon cáfolják Freud összes elképzelését az álom alvásmegtartó szerepéről, és az álomtartalom elemzések is azt bizonyítják, hogy az éjszakai álmok nagyon is nyílt összefüggésben vannak azokkal a dolgokkal, amik az embereket napközben foglalkoztatja. Na, mindegy, ezt muszáj volt megjegyeznem.

Majd száz éve vizsgálják az élethossziglan rémálmodók tulajdonságait, és arra lehet következtetni, hogy az ilyen személyek túlságosan érzékenyek és nyitottak a világra, a rossz dolgok túlságosan megérintik őket, nem tudják lepergetni magukról mások búját-baját, nagyon empatikusak, intenzív lelki életet élők.

Ross Levin és Tore Nielsen érdekes teóriával állt elő, miszerint az álmodás egyik fő funkciója a memóriatartalmak félelemmentesítése volna. Az emlékeinket apró elemekre bontó, majd azokból egy új élményt varázsoló álomfolyamat során szerintük az egyes emlékekhez tapadó félelmek kioltódnak vagy gyengülnek. Ezért van az, hogy álmunkban, ha töredékesen is, de visszaköszönnek azok a dolgok, amik napközbe foglalkoztatnak minket. Ha az egyént túl nagy érzelmi terhelés (stressz) éri, vagy érzelmi szabályozó rendszerei eleve gyengék (pl. alapvetően szorongó, depresszív alkat), akkor az álom félelemmentesítő szerepe csődöt mond. Ilyenkor jönnek a rémálmok.

Na jó, remek, de aki rémálmodik, pláne gyakran, azt kevésbé a magyarázat, inkább a megoldás érdekelné. Szerencsére ebben is van haladás.

A rémálmok kezelésében hatékonynak bizonyult a Képzeleti Ismétlés Módszere. Ennek a lényege, hogy idézzük fel rémálmunkat, majd dolgozzuk ki annak pozitív verzióját. Mondjuk, nem bilincsben visznek el minket az APEH-ből, hanem

a, megdicsérnek, mert rendesen fizetjük az adót
b, egy másik Kovács Xaviérrel kevertek minket össze
c, egy hacker csoport éppen a mi adatainkat törölte szórakozásból
d, stb.

Az átírt, immáron nem félelmetes rémálmot relaxált állapotban képzeletben játsszuk le mindennap. A vizsgálatok azt bizonyítják, hogy nem csak a visszatérő rémálmok, hanem a változó tartalmúak is megritkulnak, ill. veszítenek félelmetes jellegükből. A rémálmok tekinthetők tanult félelmi viselkedésnek, és a Képzeleti Ismétlés Módszere egyfajta képzeleti expozíció (konfrontálódás) és kioltás. A folyamat során az emberek elsajátítják, hogy álmodjanak másképpen, s álmukban képesek lesznek alkalmazni az átalakítás technikáit.

Gyerekeknél a módszert úgy kell alkalmazni, hogy lerajzoltatjuk álmaikat, majd segítünk nekik ötletekkel, hogyan alakítsák át papírra vetett rémálmaikat.

A módszer előnye, hogy nem kell évekig pszichoterápiába járni, mert amúgy, minden pszichológusnak ez jutna elsőre az eszébe.
Rémálom=szorongásosság=jó hosszú terápia, aztán majd meglátjuk mi lesz.

Makacsul rémálmodóknál, persze orvosi felügyelettel, meg lehet próbálkozni a prazosin hatóanyaggal (Minipress), ami egy vérnyomáscsökkentő. Kis adaggal szabad csak kezdeni (1/2-1 mg), de napközben még is így okozhat hirtelen felálláskor szédülést. Főként poszttraumás stresszbetegeken próbálták ki és elég hatásosnak bizonyult.

(A hivatkozott irodalom lejjebb található)

 

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre

 

 

Irodalom

  • Aldrich, M. S.: Sleep Medicine. Oxford University Press, New York, 1999.
  • Derry CP. The sleep manifestations of frontal lobe epilepsy. Curr Neurol Neurosci Rep. 2011 Apr;11(2):218-26.
  • Hartmann, E: Dreams and nightmares: The origin and meaning of dreams. Perseus Publ, Cambridge, Massachusetts, 1998.
  • Hudson SM, Whiteside TE, Lorenz RA, Wargo KA. Prazosin for the treatment of nightmares related to posttraumatic stress disorder: a review of the literature. Prim Care Companion CNS Disord. 2012;14(2).
  • Krakow B, Zadra A. Clinical management of chronic nightmares: imagery rehearsal therapy. Behav Sleep Med. 2006;4(1):45-70.
  • Nguyen BH, Pérusse D, Paquet J, Petit D, Boivin M, Tremblay RE, Montplaisir J. Sleep terrors in children: a prospective study of twins. Pediatrics. 2008 Dec;122(6):e1164-7.
  • Ross Levin; Tore Nielsen Nightmares: Bad dreams, and emotion dysregulation a review and new neurocognitive model of dreaming. Current Directions in Psychological Science, 2009 18(2): 84-88.
  • Simard V, Nielsen T. Adaptation of imagery rehearsal therapy for nightmares in children: A brief report. Psychotherapy (Chic). 2009 Dec;46(4):492-7.
  • St-Onge M, Mercier P, De Koninck J. Imagery rehearsal therapy for frequent nightmares in children. Behav Sleep Med. 2009;7(2):81-98.