Feliratkozás hírlevélre
Print Friendly and PDF

Dr. Kilmer McCully:
Koleszterin

Fordította: Homok Szilvia

Forrás:Spacedoc.net

Kilmer McCully a Harvardon végzett kutatóorvos, aki a szív és érrendszeri megbetegedések homocisztein elméletét dolgozta ki. Annak idején nézeteiért állásából elbocsátották, majd 15 évvel később híres lett, mert beigazolódott, hogy nem a koleszterin, hanem a homocisztein és a gyulladás okozza a szív és érrendszeri megbetegedéseket. Az alábbi, kicsit talán túl tudományosnak induló, de aztán megszelídülő írásában a koleszterin blöfföt elemzi higgadt stílusban.

 

 

A koleszterin [a chole görögül epét, a stereos szilárdat jelent] egy állati és növényi zsírokban, különösen az epekőben, epében, vérben, agyszövetekben, tejben, tojássárgájában, májban, vesében, idegekben, elmeszesedett erekben, és a mellékvesében előforduló zsírszerű alkohol.

A koleszterin lipid, mely a szövetekből természetes oldószerrel, például kloroform-metanollal kivonható anyag. Amikor a lipid részpárlatát alkálival kezelik, a trigliceridek, foszfolipidek, szfingolipidek és lipoproteinek vízben oldódó anyaggá alakulnak át.

A koleszterin teória kezdetei és epidemiológiai megközelítése

Az ischémiás szívbetegség és a szívhalálozás '30-as '40-es évekre bekövetkező drámai növekedése nagy kihívást jelentett az orvostudomány és a közegészségügy számára. Mi a magyarázata a 10-30-szoros növekedésnek és hogyan lehetne megelőzni?

Kémiai összetételének köszönhetően azonban a koleszterin a részpárlatban marad az alkálikezelés után, tehát nem szappanosítható lipid. A koleszterin minden állati sejthártya normális alkotórészeként jelen lévő, ugyanakkor a növényekből hiányzó zsíralkohol.

A májban, a belekben és más szövetekben a koleszterin koenzim-A formában szintézis útján, acetátból jön létre összetett reakciósorozatok során, melyekben számos terpin jellegű segédanyag vesz részt, mint ahogyan azt Konrad Bloch és más kutatók már bizonyították.

A 19. század közepén Rudolf Virchow, a jelentős német patológus írta le először a folyamatot, melynek során az artériákban meszesedés jön létre. Ő az endoarteritis chronica deformans nodosa kifejezést használta a betegség meghatározásaként.

Leírása az érbelhártya gyulladásos elváltozásaival, zsíros beszűrődésével, az érfalak váladékos elváltozásaival, elrostosodásával, meszesedésével, és a kristálylerakódásos atheromával (zsírcsomó, kásadaganat) is foglalkozik. Úgy vélte, hogy az érbelhártya megváltozott áteresztőképessége a plazma megnövekedett átszűrődéséhez vezet és az érfal állapotának romlása során plazmazsírok rakódnak le. Ezt követően 1914-ben Ludwig Aschoff írt az ütőérben végbemenő atheromáról, melyet a koleszterinkristályok lerakódása okoz.

Vlagyimir Szergiusz Ignatovszkij, egy orvostant tanulmányozó, ismeretlen származású szentpétervári személy azzal a felvetéssel kezdett foglalkozni, hogy az érelmeszesedés Angliában olyan népcsoportokat érint, akik tehetősebb társadalmi osztályként több húst, tojást és tejterméket fogyasztanak. 1908-ban jelentést írt a fent említett ételek nyulakra, tehát egy növényevő fajra kifejtett hatásáról.

A nyulak ütőerében ahhoz hasonló lerakódást talált, mint amilyen az érelmeszesedésben szenvedő ember ütőerében figyelhető meg, mely lerakódásban lipid és koleszterinkristályok voltak jelen. Mivel a kísérleti étrend nagy mennyiségben tartalmazott állati fehérjét, azt állította, hogy a lerakódást fehérjemérgezés okozza.

1914-ben újabb szentpétervári kutató, Nyikolaj Anyicskov, döntött úgy, hogy növényi olajban oldott finomított koleszterinnel etet nyulakat, melynek eredményeként az állatok több szervében is koleszterinlerakódást figyelt meg, többek között az ütőér falán. Úgy vélte, hogy Ignatovszkij nyulainál a lerakódást a kísérleti étrend állati eredetű ételeiben jelen lévő koleszterin okozta. E kísérletek kétségkívül összefüggésben álltak az Aschoff és más kutatók által felfedezett, emberi meszes lerakódásokban található koleszterinkristállyal.

Az Egyesült Államokban egy Harry Newburgh nevű fiatal kutatót, aki a Massachusetts General Hospital intézményében tanult orvostudományi kutatástant, 1919-ben a University of Michigan Orvostudományi Kara az Egyesült Államokban elsőként alkalmazott teljes munkaidőben klinikai kutatóorvosként.

Newburgh úgy kívánta megismételni Ignatovszkij kutatását, hogy fehérjeforrásként húsport etet nyulakkal egy olyan étrend keretében, melyből természetes oldószerekkel minden zsírt és koleszterint eltávolítottak.

Arra az eredményre jutott, hogy akkor is lerakódás fejlődik ki a nyulak érfalán, ha a kísérleti étrend nem tartalmaz sem zsírt, sem pedig koleszterint, így hatásosan megcáfolta Anyicskov elméletét, mely szerint ezek az anyagok okozzák az erekben a lerakódást.

Ezt követően Newburgh egyenként különféle aminosavakat adott kutyáknak, nyulaknak és más állatoknak, mely kísérletek során továbbra is az érfal lerakódásait kutatta. Bár lerakódást nem figyelt meg, számos aminosavval kapcsolatban arra az eredményre jutott, hogy mérgező hatással van a vesére, mely később megalapozta a Newburgh-Marsh diétát, egy a dialízis kora előtt hatásos, a veseelégtelenség kezelésére alkalmas étrendet.

Newburgh kutatásainak idején még nem ismerték a metionin és a homocisztein nevű aminosavakat, ha már ugyanis abban az időben ismertek lettek volna, Newburgh rájött volna, hogy azok okoznak lerakódást az állatok szervezetében.

Ancel Keys véleménye szerint, aki a fiziológia és táplálkozástan professzora volt Minnesota államban, az emberi érelmeszesedés és a koleszterin kapcsolatát vizsgáló első epidemiológiai kutatást egy holland orvos, CD DeLangen végezte, aki a Jáva szigetén élő betegekkel végzett munkája során szerzett tapasztalatáról számolt be.

1916-ban DeLangen betegeinek alacsony vérkoleszterinszintjéről számolt be, mellyel vélhetőleg magyarázható az érelmeszesedés, az értrombózis és az epekő alacsony arány az ázsiai népeknél. Ezzel ellentétben a hajókon szolgáló jávai utaskísérőknek, akik a dúsabb holland étrenden éltek, magasabb volt a koleszterin aránya a vérükben, így a megfigyeléseknek köszönhetően DeLangen az érelmeszesedés megelőzése céljából a kevés koleszterint tartalmazó étrend pártolójává vált.

Keys később a szív-étrend néven ismertté vált hipotézis vezető szószólójává vált. A teória összefüggésbe hozta az étrendben található zsírok és koleszterin mennyiségét a keringési betegségek, különösen a koszorúér betegségeinek előfordulásának valószínűségével. Keys és munkatársai a világ több országában is tanulmányozták a halálozási arányszámokat, mely kutatások eredményeit az étrendben lévő zsírokról a Hét ország vizsgálat címen tették közzé.

Ha azonban a Keys számára is hozzáférhető hasonló adatokat is figyelembe vesszük, elmélete nem feltétlenül állja meg a helyét. Az elfogyasztott azonos zsírmennyiség ellenére a halálozási arány Finnországban például a mexikói arány hétszerese volt. Később pedig a Hét ország vizsgálat című írás Smith és Pinckney statisztikusok által végzett kritikai vizsgálatából számos ellentmondás derült ki, valamint komolyabb gond a tanulmányok következetességét illetően, melynek következményeként a "tanulmányt egy objektív és kritikus tudós nem veheti komolyan".

Az egy népességen belül végzett, leghosszabb ideje folytatott kutatást, a Framingham tanulmányt 1948-ban Massachusetts államban kezdték, és a mai napig tart. E nagy jelentőségű longitudinális tanulmány felismerte a betegségek legnagyobb kockázatait, melyek elsősorban a dohányzás, a testmozgás hiánya, az életkor, a férfi nem, valamint a fiatalabb férfiaknál megfigyelhető magas koleszterinszint.

A koleszterinszintekre fektetett nagy hangsúly ellenére a Framingham tanulmány számos olyan kritikai megfigyeléssel rendelkezik, melyek cáfolják a szív-étrend hipotézist. Először is, az étrendben jelen lévő koleszterin nem áll összefüggésben a vér koleszterinszintjével, valamint az étrendben szereplő koleszterinnek semmi köze a keringési betegség kialakulásának kockázatához.

Ezt a megfigyelést számos Chicagóban, Puerto Ricóban, Honoluluban, Hollandiában és Írországban végzett, valamint az amerikai Lipid Research Clinics (LRC) nevű nagyméretű kutatások támasztották alá. A legújabb megdöbbentő felfedezés, hogy a magas koleszterinszint nem jelent kockázatot a nők semely korosztályának, sem pedig a 47 éven túli férfiak számára.

Továbbá a Framingham tanulmány résztvevőinek körében mind az általános, mind pedig a keringési betegségek által okozott halálozási arány az ALACSONY koleszterinszintű emberek körében volt magasabb. Ezt a felfedezést is számos Kanadában, Svédországban, Oroszországban és Új-Zélandon végzett tanulmány erősítette meg. Mindezeket a szív-étrend elméletének ellentmondó felfedezéseket figyelmen kívül hagyták, eltorzították és inkorrektül számoltak be az eredményekről a szív-étrend hívei.

A hatalmas tömegeket megmozgató, Multiple Risk Factor Intervention Trial (MRFIT) névre hallgató kutatás során 360 000 férfit vizsgáltak, hogy megtalálják a keringési betegség kialakulásának legnagyobb kockázatával élőket. Mintegy 12 000 túlsúlyos, magas vérnyomású, dohányzó és magas koleszterinszintű ember vett részt a hét évig tartó kutatásban, melynek során a résztvevők zsírszegény étrenden éltek, sokan leszoktak a dohányzásról, tornáztak, és vérnyomáscsökkentő gyógyszert szedtek.

A kutatás végére csökkent a vérnyomásuk, kevesebbet dohányoztak, és a koleszterinszintjük átlagosan 7%-kal alacsonyabb lett. Amikor a 100 millió dollárba kerülő kutatás eredményeit elemezték, kiderült, hogy a kezelt csoport tagjai közül 115-en szívbetegség miatt haltak meg, míg a kontrollcsoportban 124-en, ami nem szignifikáns különbség. Ha pedig a minden okot figyelembe vevő halandósági arányt nézzük, 265 haláleset fordult elő a vizsgálat kezelt résztvevői körében, míg a kontrollcsoport tagjai között 260. Amikor az elemzők e hatalmas és rendkívül költséges, 100 millió dolláros kutatás hibáit próbálták azonosítani, eredményeik elenyésző mértékben támasztották alá a dohányzásról való leszokást, egyáltalán nem erősítették meg az alacsonyabb vérnyomás előnyeit, és nem volt hatása a kontrollcsoporthoz képest 2%-al lecsökkent koleszterinszintnek sem.

A még hatalmasabb Lipid Research Clinics (LRC) nevű kutatás során mintegy félmillió férfi közül 4000 rendkívül magas koleszterinszintű embert választottak ki. Miután 7 év lefolyása alatt kolesztiramin rezinnel jelentősen csökkentették a koleszterinszintjüket, 190 résztvevőnek volt nem halálos kimenetelű szívinfarktusa a kezelt csoporton belül, míg a nem kezeltek körében 212-nél fordult elő ugyanez. Ami pedig a halálos kimenetelű szívinfarktust illeti, a számok 1,7%-ot mutattak az előbbi, és 2,3%-ot az utóbbi csoportnál, tehát csupán 0,6% volt a különbség, ami 12 személyt jelent. A kutatók ezt 19%-os illetve 30%-os relatív kockázatcsökkenésként fogalmazták meg, ami elfedte a valóságban nüansznyi különbségeket. (A relatív kockázatcsökkenés teljesen megtévesztő, ugyanis ha pl. egyik csoportban 1000 emberből egy hal meg, a másik ezerből kettő, akkor a relatív kockázatcsökkenés 100%. - Sz.G. megjegyzése)

A sztatint tartalmazó gyógyszereken végzett későbbi vizsgálatok során, melyek a kellemetlen kolesztiramin rezinnél hatásosabban csökkentik a koleszterinszinteket, hasonló statisztikai módszerekkel keltették azt a hatást, hogy a szer csökkenti a keringési betegségek okozta haladóságot és kedvezően hat az egészségre.

6 jelentős sztatinon (EXCEL, 4S, WOSCOPS, CARE, AFCAPS, LIPID) végzett vizsgálatok eredménye szerint a keringési betegségek okozta halandóság csökkenésének az aránya 19% és 41% között mozgott, amikor azt relatív kockázatcsökkenésnek nevezték, ám amikor abszolút kockázatcsökkenésnek vették, a számok 0,12% és 3,5% közti csökkenést mutattak. Ez az eredményeket jelentősebbnek feltüntető statisztikai manipuláció csak Mark Twain aforizmáját támasztja alá, mely szerint "A hazugságnak három fajtája létezik: hazugság, szemérmetlen hazugság és a statisztika". Így a multimilliárdos gyógyszeripar a statisztika félrevezető értelmezéseire épít, amikor a kezelt és a kontrollcsoport közötti elenyésző különbségeket nagy eredményként tüntetik fel.

A WHO által támogatott gigantikus MONICA kutatás 27 országban elemezte a keringési betegségek okozta halandóság és a vérkoleszterinszint közti összefüggést, melyet a szervezet a Hét ország vizsgálat módjára folytatott. Hasonló eredményei is születtek, melyek szerint az olyan országokban, mint Japán vagy Kína alacsony a halandóság és a koleszterinszint is, és például Finnországban mind a halandóság, mind pedig a koleszterinszint magas.

Ezzel szemben Franciaországban, Németországban, Svájcban és Luxemburgban alacsony a halandóság, pedig magas a vérkoleszterin szintje. Ez a francia paradoxonnak titulált jelenség valójában nem paradoxon, ha a vizsgált adatok arról tanúskodnak, hogy az ország más-más területein nagy különbségek figyelhetőek meg a halandóság terén, míg a koleszterinszint mindenhol azonos.

Hasonlóképpen az azonos táplálkozási szokások és azonos koleszterinszint ellenére Korfu lakosainál a krétai lakosokénál ötször magasabb halandóság figyelhető meg. Finnország észak-karéliai területeinek halandósági aránya 493/100 000, míg a francia Fribourg térségé 102/100 000 annak ellenére, hogy mindkét területen azonos, 245 mg/dl arányú koleszterinszintet mértek.

Az amerikai National Cholesterol Education Program (Nemzeti koleszterinoktató program) egy az Amerikai Egészségügyi Minisztérium, az Amerikai Szív Társaság és a szív-étrend hipotézis más hívei által támogatott kvázi kormány szervezet. Ajánlása szerint az étrend követőinél egyre gyakrabban előforduló cukorbetegség, kóros elhízás és magas vérnyomás ellenére a keringési betegségek elkerülése végett zsírszegény, szénhidrátban gazdag étrendet kell követnünk.

Annak ellenére, hogy a szívbetegség, rák, májzsugorodás és más betegségek egyre magasabb halandósághoz vezetnek az alacsony koleszterinszintű idősebb betegeknél, továbbra is kitartóan népszerűsítik a koleszterinszinteket drámai módon csökkentő egészségügyi programokat. Nemrégiben a népesség sztatinterápiás LDL koleszterinszint csökkentését is ajánlani kezdték, annak ellenére, hogy a tanácsadó bizottság kilenc tagja közül nyolcnál nyilvánvaló összeférhetetlenségre derült fény, amely a gyógyszeripar képviselőitől elfogadott összegekből fakadt.

Ugyanez a szervezet terjesztette azt az elképzelést is, hogy az LDL a rossz koleszterin, míg a HDL a jó koleszterin, pedig azokat a marginális és sokszor egymásnak ellentmondó adatok alapján állapítják meg a teljes vérkoleszterin képből. Ugyanez a szervezet egy nemzet agresszív koleszterincsökkentéséért harcol annak ellenére, hogy még egy koleszterinszint csökkentését tanulmányozó vizsgálat sem bizonyította, hogy az ilyen kezelések eredményeként az amúgy normális népességnél csökkenne a halandóság vagy a hirtelen bekövetkezett halál aránya.

Kilmer S. McCully, M.D.
Chief, Pathology and Laboratory Medicine Service
West Roxbury Veterans Affairs Medical Center

 

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre