Feliratkozás hírlevélre
Print Friendly and PDF

Szendi Gábor:
Meghamisult Próféciák

Megjelent: BOSS magazin 2009 jan-febr.

Próféciák korát éljük. De mely korban ne lettek volna próféták. Ha túl jól megy, azért, ha rosszul megy, akkor meg azért. Az emberek mindig vevők a próféciákra, mert vagy van mit félteniük, vagy már félnek is eléggé. Válság volt, válság van, válság lesz. És teremnek hozzá próféták.

Minden prófécia lényege a félelemkeltés, hogy aztán a megfélemlített emberek rávehetők legyenek valamely eszme követésére. Az egyik sokat használt, de még mindig beváló prófécia a világvége. Ez lehet vallásos alapú, mint az Adventisták jövendölése, lehet misztikus, mint Nostradamus talányos versikéi vagy tudományos, mint a Római Klub jelentései. A próféciák fontos eleme, hogy a többség ne higgyen benne, így a hívők kiválasztottnak érezhetik magukat. A hivőknek természetesen extra jutalom van beígérve, ez kezdődött Noé bárkájával, és folytatódott a Mennyországba szóló névre kiállított belépőkkel. A bűnösök meg mehetnek fapados járatokkal a Pokolba. A prófécia fontos kelléke az akció, vagyis megfogalmazható legyen valami tevékenység, amely a próféciát követőket megkülönbözteti a vakoktól és hitetlenektől. Ilyen lehet a szorgos hitélet és aszkézis a Mennybejutásért, az űrhajó várása a Csodák bolygójára utazásért, vagy a Calgon vásárlása a mosógép tönkremenetelének megakadályozására. A többiek meg csak tobzódjanak, éljék gyanútlanul az életüket, hányjanak fittyet a kemény vízre.

A Megváltók

Amennyire vissza tudjuk követni az idők homályába, az első, a Megváltó visszatértét jövendölő prófécia a második század hetvenes éveiben munkálkodó Montanustól ered, akinek követői lettek a montanisták. Montanus korábban a frigiai termékenység isten vallásában hitt, de aztán eksztatikus megtérése révén vált kereszténnyé. Mint az Isten az agyban könyvemben elemzem, az ilyen megtérések gyakran epilepsziás roham hatására következnek be, és az így keletkezett próféciák és vallási tételek meglehetősen önkényesek. Montanus természetesen a világvégét jósolta, s mivel ő Frigiában élt, hát szerinte Frigiában fog a Megváltó, Isten földi helytartója landolni. Két jósnővel is rendelkezett, Priscillával és Maximillával, akik időnként eksztázisba esve szolgáltatták a legfrissebb híreket. Szükséges kellékek: szigorú böjtök, lemondás, alázat. Új Jeruzsálem tervezett helye a frigiai Pepuza falu. A prófécia meghiúsulása a híveket nem tántorította el, a montanista egyház a 8. századig fennállt. Mivel a Megváltó soha nem jött el, mindig felbukkant valaki, aki tudni vélte, hogy "na de most tényleg". Melchior Hoffman, ez a zavaros előéletű vallási kalandor, 1530-ban Strasbourgban tanyázva az Apokalipszis tanulmányozásából kiokumulálta, hogy a Megváltó 1533-ban fog eljönni, és mit ad Isten, Strasbourg lesz az Új Jeruzsálem. A Megváltó persze nem jött el, s ez elindítója lett a Münsteri anabaptista lázadásként számon tartott városfoglalással egybekötött új prófécia születésének. Két követője, Jan van Matthys és Jan van Leiden kijelentették, hogy a mester tévedett, és Münster az Új Jeruzsálem. Az anabaptizmus a csalódástól nem hogy meggyengült volna, hanem soha nem látott népszerűségnek kezdett örvendeni. Matthys hadat üzent a város elűzött bíborosának, aki fogadta a szervát és ostrom alá vette Münstert. Mivel Matthys 1534 Húsvét vasárnapjára prognosztizálta az Utolsó Ítéletet, ezen a napon harminc fős csapatával kirontottak a bíboros seregére, hogy Isten segedelmével végezzenek velük. Számukra ezzel a világ vége tényleg bekövetkezett, és megváltásnak lehet tekinteni, hogy nem a hóhérok tüzes fogói végeztek velük, mint a többi vezetővel. Ám a város még 1535-ig tartotta magát. Jan van Leiden, hogy már itt a Földön belekóstolhasson a paradicsomi életbe, Münster királyává kiáltatta ki magát, bevezette a többnejűséget és rögtön be is szerzett 16 feleséget. Törvénybe adta, hogy minden hajadon nőnek ahhoz a férfihez kell hozzámennie, aki először szemet vet rá.

 

 

Az 1626-ban Szmirnában született Sabbatai Zevi talán epilepsziás, talán schizofrén lehetett, mindenesetre már fiatal korától igen furcsán viselkedett, misztikus és kabalisztikus tanokkal foglalkozott, időnként őrjöngött, majd 22 éves korában bejelentette hívei szűk csoportjának, hogy ő a második Messiás, és azért jött a Földre, hogy megdöntse a hatalmat és visszaállítsa Izrael királyságát. Ekkoriban a zsidóság körében az a hit terjedt, hogy 1648-ban érkezik meg a Messiás, így Zevi némi figyelmet keltett bejelentésével. A hatalom azonban nem dőlt meg, a csodák nem jöttek el, hacsak az nem csoda, hogy ezek után Zevi népszerűsége mégiscsak nőttön-nőtt. Hiába tiltották ki Szmirnából, jött-ment, gyűjtötte a híveket. Ez idő tájt a keresztény világban is elterjedt, hogy Krisztus eljövetele 1666-ban fog bekövetkezni. Zevi hirdetni kezdte ezt az új határidőt, s hatalmas tábora lett a zsidóság körében. 1665-ben ismét kinyilatkoztatta, hogy ő a Második Messiás. Az emberek nem dolgoztak többé, eladták mindenüket és még Európában is, a zsidók készültek visszatérni a török kézen lévő Szent Földre. Mivel 1666-ra volt beígérve a török szultán bukása, Zevi néhány hívével megjelent Konstantinápolyban, hogy siettessék ezt. A dolog nem ment azonban ilyen egyszerűen, mert török katonák egyszerűen letartóztatták Zevit. Azt gondolnánk, a Messiásnak ezzel befellegzett. De nem, ettől kezdve azt emlegették csodaként, hogy Zevi egyáltalán életben van. Fogvatartásának hetedik hónapjában aztán a szultánnak már elege lett Zevi világszerte terjengő mártíromságának és hatalmának. Gáláns ajánlatot kapott: vagy áttér a muzulmán hitre, vagy mérgezett nyilat lőnek át a testén, így téve próbára, valóban ő-e a Messiás. Zévit a hathatós érvek meggyőzték, a szultán előtt áttért a muzulmán hitre, és a szultán ajtónálló őre lett. Azt gondolnánk, ekkor blamázst már nem bír el egy mozgalom se, de mégis, a hívek tovább győzködték magukat, hogy Zevi áttérése a Messiás eljövetelének csak egy újabb állomása, s sokan még a muzulmán hitre is áttértek.

A Nagy Csalódás

Mint látjuk, a csalódás arra való, hogy növelje a hitet. Így aztán az Anabaptisták Nagy Csalódás napja soha nem látott népszerűséget szerzett a szektának. William Miller az 1830-as években a Bibliát tanulmányozva jött rá arra, s kezdte hirdetni, hogy a Messiás 1843 március 21 és 1844 március 21 közt kell megérkezzen. Amikor elmúlt a nap, s a Messiás sehol nem volt, újraszámolták a dátumot, s kiderült, az inkább április 18. Addig már guggolva is kibírjuk, gondolták a hívek, de a Messiás megint nem jött el. 1844 augusztusában új kalkulátor jelent meg, Samuel Snow október 22-öt mondta tuti dátumnak. Hát persze ez sem jött be, volt is nagy sírás-rívás. Ez volt a Nagy Csalódás Napja. Csakhogy az igaz hit nem olyan ám, hogy csak úgy meg lehessen törni. A gyengehitűek persze a bajban elmaradnak, de a tisztaszívűek megértik a Nagy Csalódás megtisztító rejtett értelmét. Így aztán a Nagy Csalódást követően rögtön két adventista egyház is megkezdte munkáját. Az októberi dátum új értelmet nyert: Krisztus nem a Földre, hanem a legszentebb Mennyekbe érkezett meg.
És a meghiúsult próféciák után mindig jöttek újak. Mert lehet csalódni dátumokban, de nem abban, hogy egyszer Ő eljön.

Clarion bolygó - a hit próbája

Leon Festinger fogalmazta meg az ötvenes években a kognitív disszonancia törvényét, amely az emberi gondolkodás megértésében alapvetőnek tűnik. Az elmélet lényege semmitmondónak tűnik: ha két tudattartalom ellentétbe kerül, akkor az emberek ezt feszültségként élik meg és az ellentmondás megszüntetésére törnek. Azonban, ha mondjuk az egyik tudattartalom az, hogy én jóravaló, becsületes ember vagyok, és a másik tudattartalom, hogy éppen itt állok egy tömegben és tojással dobálom a melegeket/zsidókat/miniszterelnököt, akkor a disszonanciát az okozza, hogy rendes ember nem dobál meg rendes embereket tojással. A disszonanciát kétféleképen lehet feloldani: vagy én nem vagyok rendes ember, vagy a másik nem az. A tapasztalat azt mutatja, hogy az emberek általában inkább úgy döntenek, a másik a nem rendes ember. Ezt szokták önigazolásnak, vagy az áldozat hibáztatásának nevezni.
Ha most alkalmazzuk a kognitív disszonanciát a hitre, akkor a csalódáskor azzal kellene szembesülnünk, hogy amiért oly sokat tettünk, amiben oly erősen hittünk, amire feltettük az életünket, arról most kiderül, hogy ámítás az egész. Ez természetesen nem csak a vallásos hitre, hanem bármilyen hitre érvényes. A Megváltóban vagy a prófétában való csalódás veszélye esetén az emberek "befektetésükkel" arányos mértékben tesznek erőfeszítést arra, hogy valamilyen gondolati manőverrel elkerüljék hitük megsemmisülését.

1954 szeptemberében a Lake City Herald-ban egy kéthasábos cikk jelent meg Mrs. Marion Keechről, aki elmondta az újságnak, hogy váratlanul automatikus íráson keresztül üzeneteket kezdett kapni a Clarion bolygóról, hogy Amerika legnagyobb részét hatalmas árvíz fogja elpusztítani 1954. december 21-én. Ezek a magasabbrendű lények repülő csészealjakon meglátogatták a Földet, és olyan repedéseket fedeztek fel a földkéregben, amelyek ezt előrejelzik. Festinger és munkatársai úgy érezték, az ő Megváltójuk érkezett el Mrs. Keech személyében, hiszen in vivo vizsgálhatóvá teszi egy hit születését, és a csalódás utóhatását. Festinger abban bízott, hogy elmélete bizonyítást nyer az események fordulatai által.
Mrs. Keech elmondta, hogy körülbelül egy évvel korábban egy nap kora hajnalban arra ébredt, hogy jobb karja zsibbad, bizsereg, átmelegszik, és olyan érzése támadt, mintha valaki fel akarná hívni a figyelmét magára. Öntudatlanul fogott egy ceruzát és egy jegyzettömböt és írni kezdett. Kézírása ismerős volt, de mégsem az övé. Ráeszmélt, hogy valaki más használja a kezét. Megkérdezte, ki az, s meghalt apja felelt neki. A történetből kiviláglik, hogy az asszonynak a hajnalban gyakori halántéklebenyi mikrokisülések okozhatták tüneteit, jelenlétérzését, s különös sejtelmeit (lásd. részletesebben "Isten az agyban" könyvemben). Mrs. Keech mindig is vonzódott a misztikus dolgokhoz, hiszen korábban teozófiát hallgatott egy kurzuson, majd felvette a kapcsolatot a szcientológusokkal is. Apjával folyamatosan "tartotta a kapcsolatot" és lassan ráébredt arra, hogy apján keresztül Felsőbb Hatalmakkal áll kapcsolatban. Aztán egyre több spirituális lénnyel került íráson keresztül kapcsolatba, akik a Clarion és a Cerus bolygón éltek. Egyre jobban kezdett attól tartani, hogy egy nap ezek a lények elhagyják majd őt. Egy nap reggelén megnyugtató üzenetet kapott: "Mindig veled vagyunk".
A lényeg, hogy Mrs. Keech prófétává nőtte ki magát. Egy nap azt az üzenetet kapta, hogy tudását meg kell osztani az emberekkel. Találkozott emberekkel, akik végre komolyan vették és együtt fejtették meg az üzeneteket. Így derült ki a Földet fenyegető katasztrófa. Az első csalódás is megtörtént. Az egyik üzenet arról szólt, hogy az űrhajók augusztus elsején leszállnak a Lyon katonai bázison. Húszan várták, de a csészealjak nem jelentek meg. A csoport "megtisztulása" megkezdődött, a húszból csak öten maradtak.
Festinger munkatársai időközben beépültek a háziasszony köré szerveződő kis csoportba, így testközelből figyelhették meg a történéseket. A komolyan hívők felmondtak munkahelyükön, eladták értékeiket, elbúcsúztak szüleiktől…ki mit tartott fontosnak. A szekta tagjai 20-án összegyűltek és összesen 15-en várták az idegenek űrhajóit. Minden fémtárgyat eltávolítottak magukról, miként azt prófétájuk kérte. Huszadikán éjfélkor azonban nem történt semmi. A döbbent csendet egy csoporttag törte meg, aki egy másik órára mutatott, amelyen még csak 11 óra 56 perc volt. Kicsit megnyugodtak, és tovább vártak. De nulla óra ötkor még mindig nem jöttek Clarion bolygó küldöttei. Üzenet érkezett, hogy a terv maradt, csak kis késében vannak. A szektatagok csendben ültek, olykor tétova magyarázatot próbáltak adni. Kettőkor abszurd módon az egyik szektatag. Artúr megjegyezte, hogy anyja a rendőrséget fogja hívni, ha ő nem kerül elő időben. Erre mindenki ideges lett, s végül Artúrt meggyőzték arról, hogy a csoportért áldozza fel magát, ha most inkább hazamegy, nehogy anyja a rendőrséget küldje rájuk. Három órakor már mindenki érezte, hogy aznap nem lesz csoda. Arról kezdtek beszélni, hogy ha most nem, lesz majd máskor, de a csoda nem marad el. Mások kezdték fejtegetni, hogy az "üzeneteket" szimbolikusan kell értelmezni. De Mrs. Keech nem ragadta meg ezeket a mentőöveket, nem értett egyet a kimagyarázásokkal, az ő hite hajlíthatatlan maradt. Hajnali négykor Mrs. Keech elsírta magát, azt mondta, tudja, hogy egyesek meginogtak, de nekik együtt kell maradni, mert az a feladatuk, hogy megvilágosítsák az embereket. Mrs. Keech négy negyvenötkor szólította a kis csoportokban beszélgető szektatagokat. Automatikus íráson keresztül váratlan üzenetet kaptak: a Föld Istene megakadályozta a Föld pusztulását, az áradás lemondva.
A szektán hihetetlen megkönnyebbülés, boldogság és a beavatottak megilletődése lett úrrá. Még az éjszaka közepén elkezdték hívogatni az összes újságot, s reggel fél hétre az össze helyi és nemzeti újságok szerkesztőségeit végighívogatták a nagy hírrel: A Föld ezúttal megmenekült.

Festinger és munkatársai szeme előtt ismétlődött meg a történelem. Ha a csoda hitet, akkor a csoda meghiúsulása még nagyobb hitet teremt.

 

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre