Szendi Gábor:
A myokardiális infarktus koleszterin és szénhidrát elmélete

A szívhalál felfedezése

Az ischémiás szívbetegség és a miokardiális infarktus a XX. századig meglehetősen ritka kórképnek számított, ezért sokáig nem is fordítottak nagy figyelmet a szív vérellátásának. Bár az anginát már az 1600-as években ismerték, a szívinfarktus első orvosi leírása 1878-ban jelent meg. Az 1912-es kiadású Modern medicine: Its Theory and Practice című kézikönyvében az angináról az állt, hogy még nagy, városi kórházakban is évente maximum egy eset fordul elő. Az első világháború előtt a Royal London Hospital patológiáján évente maximum egy-két szívinfarktusos eset boncolására került sor. A szívhalál 1920-tól lódult meg. Seattle-i statisztikák szerint 1920-ban még 100 000 lakosra 9 jutott, 1930-ban már 46, 1940-ben már 134, 1960-ban már 274, 1970-ben már 331. Ma Amerikában évente 7 millió ember kap szívrohamot; ez azt jelenti, hogy 10 másodpercenként történik egy szívroham, ami 2333/100 000 fő gyakoriságot jelent. Hazánkban évente 50 000-re becsülhető a szívhalálok száma, ennek fele azonban hirtelen szívhalál. Az USA-ban 2000-ben bekövetkezett 719 456 szívhalál 65%-a hirtelen szívhalál. A 35-55 éves korosztályban bekövetkezett szívhalálok 75%-a hirtelen szívhalál, s hirtelen szívhalálban meghaltak fele nem szenved szívbetegségben. A szívhalált halt emberek felében normális vagy még annál is alacsonyabb a koleszterin szint, negyedében pedig nincsenek jelen a hagyományos rizikófaktorok sem (dohányzás, magas koleszterinszint, magas vérnyomás, elhízás). Hirtelen szívhalál esetén nem érelzáródás történik, hanem végzetes aritmia alakul ki. Mivel a végzetes szívaritmia a leggyakoribb szívhalál, s mivel a koleszterin ebben nem játszik szerepet, ez különös ellentmondásban áll azzal a hangoztatott nézettel, hogy a magas koleszterinszint a szívhalál fő rizikófaktora volna. A koleszterinszint csökkentők az elsődleges prevencióban egyáltalán nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, a legtöbb vizsgálat csak statisztikai bűvészkedéssel tud felmutatni valami kis szignifikáns eredményt. A koleszterinhipotézis az orvostudomány egyik legnagyobb tévedésének tűnik, s csak a gyógyszeripar és az orvostudomány túl szoros összefonódása magyarázza, miért uralhatja még ma is egy téves elmélet az orvostudományt, az orvosképzést és a klinikai gyakorlatot.

A koleszterin teória kezdetei és epidemiológiai megközelítése

Az ischémiás szívbetegség és a szívhalálozás '30-as '40-es évekre bekövetkező drámai növekedése nagy kihívást jelentett az orvostudomány és a közegészségügy számára. Mi a magyarázata a 10-30-szoros növekedésnek és hogyan lehetne megelőzni?

Ancel Keys a II. világháború alatt az éhezés hatásait vizsgálta, és ennek kapcsán figyelt fel arra, hogy a norvégiai bombázások alatt csökkent a szívhalálozás. Ebből arra következtetett, hogy a zsír- és fehérjeszegény táplálkozás védőfaktor a szívhalállal szemben. A következtetés önkényes volt, ugyanis a norvég éhínség alatt minden élelemfajtából hiány volt, továbbá a morbiditás és mortalitás számos más kórképben is csökkent. Keysre azonban nagy hatást tett Nyikolaj Anyicskov kutatása, aki 1913-ban kimutatta, hogy ha nyulakat tojássárgájával vagy tiszta koleszterinnel etet, akkor a koleszterin lerakódik a nyulak ereiben. Ezt Anyicskov tanítványával, Csalatovval az emberi ateroszklerózis modelljének tekintették. Sem őket, sem a koleszterin teória későbbi képviselőit nem zavarta az, hogy a nyulak növényevők és szervezetük ezért nem tud mit kezdeni a koleszterinnel. A kísérletet húsevőkkel, mint pl. a kutyával, vagy mindenevőkkel, mint pl. az emberrel, nem lehetett megismételni. Ráadásul ezidőtájt már számos patológiai vizsgálat bizonyította, hogy a vér koleszterinszintje nincs összefüggésben az ateroszklerózis mértékével. Keys azonban makacsul hitt abban a mechanisztikus elképzelésben, hogy a túl sok elfogyasztott koleszterin rakódik le az erek falában. Teóriája illusztrálására 1953-ban írt egy tanulmányt, amelyben egy grafikonon illusztrálta, hogy hat ország zsírfogyasztása és szívhalálozása közt lineáris összefüggés van. Ebben az időben azonban még másik 16 ország adatai is elérhetők voltak, ám ezek figyelembevételével a zsírfogyasztás és a szívhalálozás közti összefüggés nem állt fenn. 1957-ben, amikor Keys el akarta fogadtatni az American Heart Association szakértőivel a koleszterin hipotézist, azok rámutattak arra, hogy az amerikai haderőknél 80 év során nem változott az élelmezés tápanyag összetétele, a szívhalálozás mégis többszörösére ugrott. A koleszterin teória első látványos bizonyítékát az 1956-ban indított Hét Ország Vizsgálat kívánta nyújtani, melynek első eredményei 1970-ben jelentek meg. Ebben Görögország, Finnország, Hollandia, Japán, Jugoszlávia, Olaszország és USA 16 különböző populációját vizsgálták meg. Az országok közti különbségek tetszetős összefüggést mutattak a vér koleszterinszintje és a szívhalálozás közt, ezt azonban alapvetően megkérdőjelezte az a tény, hogy az egyes országokon belül azonos koleszterinszint és életmód mellett kettő-tízszeres eltérés volt az egyes régiók közt szívhalálozásban. A későbbi elemzések arra is rámutattak, hogy ha a Keys által alkalmazott egyváltozós elemzés helyett többváltozós elemzést alkalmaztak, vagyis pl. figyelembe vették a gyümölcs és szénhidrátfogyasztást is, a koleszterinfogyasztás és a szívhalálozás közti kapcsolat megszűnt. A koleszterinteória azonban ilyen zavaró részletekkel nem foglalkozott, és általános volt a törekvés, hogy minden ellentmondást hatástalanítsanak. Így paradoxonnak neveztek el minden olyan országok közti szívhalálozási különbséget, amely cáfolta a koleszterinteóriát. A francia paradoxon elnevezés pl. abból eredt, hogy azonos koleszterinszint mellett Angliában ötször gyakoribb volt a szívhalál, mint Franciaországban. Az indiai paradoxon pedig az, hogy egy Indiában végzett vizsgálat szerint az embereknek minél alacsonyabb volt a koleszterinszintjük, annál valószínűbben haltak meg szívhalálban. A spanyol paradoxon az, hogy a Franco diktatúra bukása után a spanyolok húsfogyasztása 3-400%-al nőtt, a szívhalálozás viszont 30%-al csökkent. A Jeruzsálemi paradoxon, hogy a mediterrán étrend ellenére Jeruzsálem vezet a szívhalálozásban. Ezek természetesen nem paradoxonok, hanem a koleszterin teória cáfolatai. A koleszterin teóriából azonban a közegészségügy már politikai kérdést csinált, így aztán került pénz a minden korábbinál alaposabb epidemiológiai bizonyítékot felmutatni kívánó, a WHO által is támogatott MONICA vizsgálatra, amelyben 21 ország 38 populációjából összesen 10 millió ember adatát dolgozták fel 1980 és 1990 között. A vizsgálat lezárultával a sajtóközleményben azonban ez állt: "A különböző populációk változó szívbetegség-aránya egyáltalán nem mutatott kapcsolatot a standard kockázati tényezők változásaival." Magyarul a MONICA vizsgálatból az derült ki, hogy a legkülönbözőbb koleszterinszintekhez a legkülönfélébb szívhalálozási gyakoriságok tartoztak, semmiféle összefüggést nem adva ki.

Csak tagoknak!

A cikk folytatásához fel kell iratkoznia a kéthetente kiküldésre kerülő Tények-tévhitek hírlevélre, melyből értesülhet a frissen feltett cikkekről.
A feliratkozás semmilyen kötelezettséggel nem jár, később bármikor törölheti tagságát. E-mail címét bizalmasan kezelem.

Írja be valós e-mailcímét az alábbi mezőbe!
Ha már tag, azt a címét írja pontosan be, amellyel feliratkozott! Ha elírta az e-mailcímét, vagy nem tag, a Feliratkozás oldalra lesz átirányítva.
Feliratkozás után 1 napig szabadon olvashatja a cikkeket, de a végső regisztrációhoz rá kell kattintania az elküldött megerősítést kérő e-mailben a hosszú linkre.