Feliratkozás hírlevélre
Print Friendly and PDF

Szendi Gábor:
Napozzunk a melanoma ellen?

Tíz bőrgyógyászból valószínűleg tíz azt ajánlaná, el se olvassa ezt a cikket. De ha már belekezdett, miért is ne tenné, talán most szabadul meg egy évtizedek óta sulykolt veszélyes tévhittől.

 

A melanoma előfordulása kétségtelenül rohamosan nő. Az USA-ban pl. 1973 és 2000 közt a nők körében kétszeresére, a férfiak körében háromszorosára nőtt. Ausztráliában a nők körében 1983 és 1999 között 40%-al, a férfiak körében 88%-al, Svédországban 20 év alatt majd kétszeresére nőtt. Ugye hát a napozás, aranyoskáim, bólogatnak ilyenkor a bőrgyógyászok. Csakhogy az ember agya beindul, amikor azt olvassa, hogy Európában a melanoma Skandináviában a leggyakoribb, és a mediterrán országokban pedig csak harmadannyi fordul elő. Minél délebbre megyünk, annál ritkább a melanoma. Ha a napozás árt, nem éppen az ellenkezőjét várnánk?
Anthony J. Yun 2007-es tanulmányában azt fejtegeti, hogy miközben az elmúlt harminc év alatti közegészségügyi kampányokkal elrettentették az embereket a napozástól, ez idő alatt háromszorosára nőtt a melanoma eredetű halálozás. Yun felveti,"lehetséges, hogy a csökkenő és sokkal rendszertelenebb napozás okozta ezt?". Innen üzenem Yunnak, hogy nagggyon úgy néz ki.
Egy, a melanoma és a napozás kapcsolatát firtató 29 vizsgálat eredményét összegző tanulmány arra következtetett, hogy akik foglalkozásuk miatt folyamatosan ki vannak téve a napnak, azoknak jelentősen csökkent a melanoma kockázata az átlaghoz képest. Ezzel szemben, akik csak időszakonként napoztak, azoknak 1.7-szer volt nagyobb a kockázatuk a melanomára. A legnagyobb-azaz kétszeres - kockázatot azok mutatták, akik életük során többször komolyan le is égtek. Egy 2005-ös elemzés már 57 vizsgálat adatait összegezve jutott ugyanerre a következtetésre: a foglalkozásszerűen elkövetett krónikus napozás véd a melanoma ellen, az alkalmi napozgatások és leégések viszont fokozzák a melanoma kockázatot. Világos tehát, hogy nem a napozás maga okoz melanomát, hanem az ismételt leégések okozta bőrsérülések.
Allen J. Christophers "A melanomát nem a napsütés okozza" című tanulmányában odáig merészkedik, hogy kijelenti: a melanomának semmi köze a Naphoz. Idézi, miszerint 1969 és 1990 közt 14 un. esetkontrolos tanulmány jelent meg a melanoma és az össz napon töltött idő kapcsolatáról. A 14 vizsgálatból 7 nem találta kapcsolatot a melanoma és a napozás közt, 5 védőfaktornak találta a napozást, s mindössze 2 talált kapcsolatot a napozás és a melanoma között.

 

 

Marianne Berwick és kollégái vizsgálata aztán meg igencsak kiverhette a biztosítékot bőrgyógyászéknál, amikor 528 melanomást újravizsgálva bizonyították, hogy a melanoma kialakulását követő napozással töltött idő arányában csökkent a halálozás. A napozás mennyiségét a bőr jellemzői alapján kalkulálták, hogy elkerüljék a hamis visszaemlékezés okozta torzulást. A rendszeresen napozó melanomásoknak 60%-al volt jobb a túlélési esélye. Stefano Rosso és munkatársai 2008-ban 260 melanomás vizsgálatával megerősítették ezt az eredményt: akik sokat napoztak, azoknak 40%-ra csökkent a halálozási valószínűsége azon melanomásokhoz képest, akik nem szerettek napozni.
Ausztrál kutatók 26 000 melanomás esetet végigelemezve kimutatták, hogy a nyáron diagnosztizált melanoma jóindulatúbb és valószínűbb a gyógyulás belőle.
"A bizonyíték, amely azt jelzi, hogy a napozásnak oki szerepe van a melanoma kialakulásában, döntően olyan vizsgálatokból származnak, melyek diagnosztizált melanomások múltbeli napozási szokásainak visszaidézésére épült", indítják Myles Cockburn és munkatársai tanulmányukat, majd bizonyítják, hogy mivel a közegészségügyi propagandában évtizedek óta nyomatják a napozás-melanoma kapcsolatot, ezért aki melanomát kapott, az bűntudatától hajtva elfogultan túlbecsüli múltbeli napozásait, míg aki nem kapott melanomát, az saját "helyes" (értsd. a közegészségügyi propagandának megfelelő) napozási szokásainak tulajdonítja, ezért alulbecsüli a napon töltött átlagos időt.
Nem tudom ki hogy van vele, de nekem sikerült meggyőznöm magamat: a melanomát nem a napozás okozza. Csak leégni nem szabad.
Tanulság? Aki fél a melanomától, az napozzon! Csak ne égjen le.

Miért véd a napozás a melanoma ellen?

Ugyanazért, amiért véd a rákkal szemben is. Frank Longstaff Apperly amerikai patológus már 1941-ben leírta, hogy Északról Dél felé haladva egyre csökken a nem bőr eredetű rákos halálozások száma. Negyven évvel később a Garland-fivérek bizonyították, hogy Amerika északi államaiban a déli államokhoz képest kétszer gyakoribb a vastagbélrák halálozás. Ikuko Kato és munkatársai 1985-ben a hasnyálmirigy, gyomor, végbél, petefészek és epehólyag rák kapcsán mutatták ki az Észak-Dél irányú fordított kapcsolatot. Edward D. Gorham és a két Garland 1990-es szovjet vizsgálata kimutatta, hogy a Szovjetunióban északon háromszor több a mellrákos eset, mint délen. Gary G. Schwartz és Barbara S. Hulka 1990-es elemzése pedig a prosztatarák kapcsán mutatta ki az Észak-Dél grádienst.
Mi a titokzatos védőhatás közvetítője? Hát természetesen a D vitamin. Amely valójában a test majd' minden sejtjében megtalálható és a sejtosztódást szabályozza, az immunrendszert erősíti. Vagyis erősítené, ugyanis a lakosság gyakorlatilag szinte egész évben D vitaminhiányban szenved, hála a bölcs közegészségügyi programoknak, amelyek nyáron is a télikabátot és a símaszkot tekintik a legbiztonságosabb viseletnek. A kezdeti meghökkentő eredmények belelkesítették a kutatókat.
A Garland testvérek 2006-os összefoglalója szerint harminc vizsgálatból 25 bizonyítja a vastagbélrák és D vitamin hiány kapcsolatát, mellrák esetén 13 vizsgálatból 10 erősítette meg az összefüggést a mellrák és a D vitamin hiánya között. Prosztata rák esetén 26 vizsgálat fele igazolta, hogy a D vitaminnak szignifikáns védő szerepe van ebben a ráktípusban is, míg hét petefészekrák vizsgálatból öt találta védőhatásúnak a D3 vitamint. A nem egybehangzó eredményeket az okozta, hogy nem mérték egzaktul a D3 vitaminszintet, hanem csak bemondásra fogadták el, ki mennyit napozik. Az olyan vizsgálatokban, ahol mérték is a D3 vitaminszintet, azonnal hétből hét igazolta, hogy az alacsony D3 vitaminszint bejósolja a későbbi vastagbélrákot, hogy nőknél a legalacsonyabb D3 vitamin vérszintűek ötször gyakrabban betegszenek meg mellrákban, és az alacsony D3 vitamin vérszintű férfiak 3.5-szer valószínűbben betegedtek meg prosztatarákban, mint a magas vérszintűek, és daganatuk hatszor valószínűbben vált agresszíven terjedővé.
Szóval miért is véd a napozás a melanoma ellen? Mert a D vitamin véd a rák ellen.
A melanoma-ellenes küzdelem teljes tévútra vitte a civilizált világot, nem csökkent, hanem nőtt a melanoma gyakorisága és mellette járványszerűen terjed a mellrák, prosztatarák, stb. Miért? Mert a nagy védekezésben népességszintűvé vált a D vitamin hiány.
Szóval gyerünk a napra!

Az ám, de mit kenjünk magunkra?

A legjobb volna semmit.
A D vitamin szintézist ugyanis nem kell kivédeni, csak a leégés ellen kell védekezni. Az ellen meg úgy, hogy fokozatosan szoktatjuk magunkat a naphoz.
Johan Westerdahl és mtsi. ugyancsak meglepő eredményt kaptak, amikor a Svédország déli részén két év alatt melanomát kapottakat hasonlították össze kontrolokkal. Kiderült, hogy azoknak az ötven év alattiaknak, akik mindig használtak naptejet, több mint háromszoros kockázatuk volt a törzsön kialakuló melanomára, szemben azokkal, akik soha nem használtak. Egy 2000-ben Lyonban tartott, a napozó krémek bőrrák ellenes hatását vizsgáló konferencia összefoglalója szerint 15 vizsgálatból 8 úgy találta, hogy a naptej használata akár 2.6-szeresére is növelheti a melanoma kockázatát, 4 hatástalannak, 3 pedig védőhatásúnak találta a napozószereket.
Persze van, aki annyira világos bőrű, hogy muszáj neki naptejelni, hát nem bánom. De a legnagyobb gond a naptejekkel, hogy legtöbbike csak az UVB ellen véd, és átengedi a sokkal perzselőbb és mélyre hatolóbb UVA sugarakat. További probléma, hogy rengeteg naptej káros, mi több, rákkeltő anyagokat tartalmaz, vagy pedig a napfény hatására (!) lebomlik. Az Amerikában tevékenykedő független környezetvédő szervezet, az Environmental Working Group 785 forgalomban lévő napozószert vizsgált meg, s ezek 17%-a nyújt megfelelő védelmet károkozás nélkül. Erről bővebben lehet olvasni itt:
Összegezve a tanulságokat, hát jól átpaliztak minket vagy harminc évig napozás és melanoma ügyben.

 

További melanóma cikkek:

Szendi Gábor:A közegészségügyi rögeszméktől az igazságig
A melanoma vita


Juventus Rádió 2009 december 31. (2-3 perc)

 

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre

 

 

Felhasznált irodalom:


Berwick, M.; Armstrong, B.K.; Ben-Porat, L.; Fine, J.; Kricker, A.; Eberle, C.; Barnhill, R.: Sun exposure and mortality from melanoma. J Natl Cancer Inst. 2005, 97(3):195-9.
Boniol, M; Armstrong, BK; Dore, JF: Variation in incidence and fatality of melanoma by season of diagnosis in new South Wales, Australia. Cancer Epid Biomark Prev 2006, 15(3):524-6.
Christophers, AJ: Melanoma is not caused by sunlight. Mut Res, 1998, 422(1):113-117
Cockburn, M; Hamilton, A; Mack, T: Recall bias in self-reported melanoma risk factors. Am J Epidemiol 2001, 153:1021-6.
Elwood, JM; Jopson, J: Melanoma and sun exposure: an overview of published studies. Int J Cancer, 1997, 73:198-203
Gandini, S; Sera, F; Cattaruzza,MS; Pasquini,P; Picconi,O; Boyle, P; Melchi, CF: Meta-analysis of risk factors for cutaneous melanoma: II. Sun exposure, Eu J Canc,2005,41(1):45-60.
Garland, CF; Garland, FC: Do Sunlight and vitamin D reduce the likelihood of colon cancer? Int J Epidem, 1980, 9(3): 227-230
Garland, CF; Garland, FC; Gorham, ED; Lipkin, M.; Newmark, H.; Mohr, S.B.; Holick, M.F.: The Role of Vitamin D in Cancer Prevention. Am J Pub Health, 2006, 96(2): 252-261
Garland, CF; Garland, FC; Shaw, EK; Comstock, GW; Helsing, KJ; Gorham, ED: Serum 25-hydroxyvitamin d and colon cancer: eight-year prospective study. Lancet, 1989, 334(8673):1176-1178
Kato, I; Tajima, K; Kuroishi, T; Tominaga, S: Latitude and pancreatic cancer. Jpn J Clin Oncol, 1985, 15:(2): 403- 413
Lens, MB; Dawes, M:Global perspectives of contemporary epidemiological trends of cutaneous malignant melanoma.Br J Dermatol. 2004, 150(2):179-85
Rosso, S; Sera, F; Segnan,N; Zanetti, R: Sun exposure prior to diagnosis is associated with improved survival in melanoma patients: Results from a long-term follow-up study of Italian patients. Eu J Canc, 2008, 44(9):1275-1281
Schwartz, GG.; Hulka, BS: Is vitamin D deficiency a risk factor for prostate cancer? (Hypothesis). Anticancer Res, 1990, 10:1307-1311
Schwartz, GG; Skinner, HG: Vitamin D status and cancer: new insights. Curr Opin Clin Nutr Metab Care, 2007, 10(1):6-11
Vainio, H; Miller, AB; Bianchini, F: An international evaluation of the cancer-preventive potential of sunscreens. Int J Cancer, 2000 Dec 1;88(5):838-42.
Westerdahl, J; Ingvar, C; Masbäck, A; Olsson, H: Sunscreen use and malignant melanoma. Int J Canc, 2000, 87(1):145 - 150
Yun, A.J.: Environmental discontinuity hypothesis: Buffer dysfunctions as a source of human disease.Med Hypotheses, 2007, 68(2):434-8