Staffan Lindeberg
Őseink táplálkozása

Elérhető élelmiszerek
Mit evett az ember eredeti környezetében? A válasz egyszerűnek tűnik: ami elérhető volt, energiához juttatta és nem került túl nagy erőfeszítésbe a megszerzése. Ilyenek voltak: a gyümölcsök, zöldségek, diófélék, rovarok, lárvák, vadállatok húsa, halak és a tenger gyümölcsei, valamint a gyökérzöldségek. Azonban nehéz meghatározni, hogy mit is értünk "eredeti környezet" alatt, mivel az emberi emésztés és anyagcsere jóval azelőtt alakult ki, hogy emberszabásúvá váltunk és két lábon kezdtünk járni, kb. 6 millió évvel ezelőtt. Így mondhatnánk, hogy a 23-tól 5 millió évvel ezelőttig tartó Miocén korszak vegetáriánus környezete az emberi táplálkozás megfelelő referenciája. Azonban van, aki azon a véleményen van, hogy a későbbi élőhelyek olyan erős szelekciós nyomást gyakoroltak, hogy az ember adaptálódott a magas húsbevitelhez. Egyébként egyik vélemény sem zárja ki a másikat. Egyféle étkezésre sem vagyunk kizárólagosan ráutalva a szaporodásunk sikerességéhez.

A humán fiziológia legutóbbi finomhangolásának kezdete 2,5 millió évvel ezelőttre nyúlik vissza, és egészen 200.000 évvel ezelőttig tart, amikor Afrikában megjelent a modern ember. A 100.000 évesnél fiatalabb élőhelyeket nem lehet referencia pontnak tekinteni. Afrikai őseink legfőbb tápláléka az érett gyümölcsök, bogyók, hajtások, virágok, bimbók és zsenge levelek, a hús, csontvelő, belsőségek, halak, tengeri élőlények, rovarok, lárvák, tojás, gyökerek, hagymák, diófélék és nem fűféle magvak voltak. Az emberi evolúció során ezek a táplálékok álltak rendelkezésre, de manapság az európaiak és amerikaiak kalória bevitelének csupán az egynegyedét teszik ki. A mai nyugati táplálkozásban a legfőbb energiaforrások a gabonák, tejtermékek, finomított zsiradékok és cukrok, valamint a hüvelyesek. Nagyon kicsi a variáció a növényi ételek terén.

Világos, hogy a tejtermékek, finomított zsiradékok és cukrok nem szerepeltek őseink étkezésében. Fogyasztották a különféle vadon termő növények magjait, de a fűféléket (búza, rizs, és kukorica) nem, és szinte soha nem ugyanazt a fajta növényt minden nap. A hüvelyesek magjai (bab, borsó, lencse) a földművelés megjelenésével váltak fontos élelmiszerekké.

A prehisztorikus halászó-vadászó-gyűjtögető népcsoportok táplálkozási mintáinak pontos meghatározása többféle metodológiai problémába is ütközik. Mivel kevés vizsgálható csontváz maradt fenn, bizonytalan, hogy mely ehető növények és állatok voltak jelen Afrikában a Homo sapiens kialakulásának idején. A csontok és fogak vizsgálatából csak az derül ki világosan, hogy mindenevők voltak. A mai halászó-vadászó-gyűjtögetők nem minden tekintetben teljesen azonosak Paleolit őseikkel.

Mielőtt 6 millió évvel ezelőtt kétlábúakká váltak, főemlős őseink 50 millió éven keresztül nagy mennyiségű gyümölcsöt fogyasztottak. Ma a csimpánzok, bonobók és orángutánok táplálékának több mint 75%-a gyümölcs.
A főemlősök hosszú evolúciója során a gyűjtögetők és zsákmányaik fokozatosan változtak szoros ko-evolúcióban. A magok szétszórása nagyban függött az emberszabásúak gyümölcs fogyasztásától. Ahogy a gyümölcsök érettségüket jelezvén gazdag színekben pompáztak, fogyasztóiknál kialakult a színlátás. Ahogy az érett gyümölcsök húsa édesebbé vált, fogyasztóik egyre jobban megszerették a cukrot. A magok keserűvé, csúszóssá váltak, mélyen elrejtve a gyümölcsök közepében. Az érett gyümölcsökben kevés bioaktív anyag található, mert nincs értelme az állatokban kárt tenni, amíg nem pusztítják el a magokat.

Az ember édes ételek iránti vonzalma azt jelzi, hogy amikor elérhető volt, őseink valószínűleg elég sok mézet fogyasztottak. 1-2 millió évvel ezelőtt rendszeresen fogyasztottak magas keményítő tartalmú gyökereket és gumókat. Erről árulkodik az a tény, hogy egyéb állatokhoz és főemlősökhöz képest, az embernek kiemelkedő a nyálban az amiláz enzim termelése, ami a keményítő lebontásának megkezdésére szolgál. A Paleolit emberek a gyökereket földbe vájt kemencékben sütve ették, mert így sokkal könnyebb volt megemészteni, és mérgező anyagaik is semlegesítődtek. A fogaink felépítése is azt jelzi, hogy ezeket a gyökereket jól lehet rágni velük. Kétlábon járó őseink kevésbé voltak hatékony vadászok, mint a húsevő ragadozók, és kevésbé ügyes gyümölcsgyűjtögetők, mint a fák lombkoronái között élő állatok. Ezért a kalória bevitel emelése érdekében gyökérzöldségeket fogyasztottak. Az amazóniai Machiguenga törzs nőtagjai pl. 25 felnőttnek egy napra elegendő gyökérzöldséget tudnak kiásni egy óra alatt. A keményítő tartalmú gyökérzöldségeket fogyasztó csoportok kitűnő egészsége (Pápua Új-Guineán is) ellentmond annak a népszerű feltevésnek, hogy ez okozná az elhízást és a II-es típusú cukorbetegséget. (Vagyis nem önmagában a keményítőtartalom a probléma, hanem a mennyiség és a felszívódás/emészthetőség gyorsaasága. Lásd. még később is -Sz.G. megj.

Csak tagoknak!

A cikk folytatásához fel kell iratkoznia a kéthetente kiküldésre kerülő Tények-tévhitek hírlevélre, melyből értesülhet a frissen feltett cikkekről.
A feliratkozás semmilyen kötelezettséggel nem jár, később bármikor törölheti tagságát. E-mail címét bizalmasan kezelem.

Írja be valós e-mailcímét az alábbi mezőbe!
Ha már tag, azt a címét írja pontosan be, amellyel feliratkozott! Ha elírta az e-mailcímét, vagy nem tag, a Feliratkozás oldalra lesz átirányítva.
Feliratkozás után 1 napig szabadon olvashatja a cikkeket, de a végső regisztrációhoz rá kell kattintania az elküldött megerősítést kérő e-mailben a hosszú linkre.