Feliratkozás hírlevélre
Print Friendly and PDF

Chris Kresser:
A legfontosabb dolog, amit talán nem tud a pajzsmirigy-alulműködésről

Forrás: Healthy skeptic
A Tények-tévhitek számára fordította:Homok Szilvia

A cikk engedély nélküli átvétele szerzői jogot sért!

Becslések szerint 20 millió amerikai szenved ma valamilyen pajzsmirigybetegségben. Mintegy 60 százalékuk nem tudja, hogy beteg. Minden nyolcadik nőnél pajzsmirigy rendelleneség alakul ki élete során. A pajzsmirigyhormon egyik szintetikus változata, a levotiroxin, a negyedik leggyakrabban eladott gyógyszer az Egyesült Államokban. A legtöbbet eladott gyógyszerek toplistáját vezető 50 orvosság közül 13 közvetlenül vagy közvetett módon összefüggésben áll a pajzsmirigy-alulműködéssel, és évente egyre magasabb a pajzsmirigy rendellenességben szenvedők száma.

 

 

A pajzsmirigy-alulműködés az egyik leggyakrabban előforduló pajzsmirigy rendellenesség. Egy nemrégiben végzett elemzés szerint a 60 év feletti nők mintegy 10%-a szenved szubklinikus (kezdődő) pajzsmirigy-alulműködésben. Jellemzői a lassabb gondolkodás, depresszió, dementia, súlygyarapodás, székrekedés, száraz bőr, hajhullás, fázékonyság, rekedtes hang, rendszertelen menstruáció, meddőség, izommerevség és -fájdalom, és még számos, a legkevésbé sem élvezetes tünet. Testünk minden sejtje rendelkezik pajzsmirigyhormon receptorral. Az ilyen hormonok felelősek a szervezet működésének legalapvetőbb funkcióiért, így testünk minden lényeges rendszerére hatással vannak.

A pajzsmirigyhormon közvetlenül fejti ki hatását az agyra, az emésztőrendszerre, a vérkeringésre, a csontanyagcserére, a vörösvértestek anyagcseréjére, a húgyhólyag és a máj működésére, a szteroidhormon termelődésére, a glükóz- és fehérjeanyagcserére, a lipidek és a koleszterin anyagcseréjére, valamint a testhőmérséklet szabályozására.

Úgy gondoljunk a pajzsmirigyre, mint egy kifinomult gépezet központi alkatrészére. Márpedig ha ez az alkatrész elromlik, ugyanaz történik az egész gépezettel. Ezzel magyarázható, hogy a pajzsmirigy-alulműködésben szenvedőknél a súlygyarapodástól a depresszión és a meddőségen át a törékeny csontozatig és hajhullásig minden előfordul.
A pajzsmirigy-alulműködésben szenvedők számára az egyik legnagyobb kihívást az jelenti, hogy egyáltalán nem megfelelő színvonalon történik a pajzsmirigy rendellenességek hagyományos és alternatív orvoslással való gyógyítása.
A pajzsmirigy rendellenességekkel élő betegek és az őket kezelő orvosok álma megtalálni egy olyan szert, mely csodálatos módon visszafordítja a betegség menetét, mely az orvosok számára vagy szintetikus, vagy bioidentikus pajzsmirigyhormont jelent. A betegség bizonyos változatai számára ezt jelenti a jód. Sajnálatos módon az esetek nagy többségében egyik megközelítés sem hatásos. A betegek állapota talán rövid időre javul, ám az betegség előrehaladtával a tünetek visszatérése elkerülhetetlen.
Mi hát a gond? Miért bukott így meg a hormonpótlás és a táplálékkiegészítőként szedett jód?

Mert a pajzsmirigy-alulműködés autoimmun betegség.

Tanulmányokkal mutatták ki, hogy a pajzsmirigy-alulműködéssel élők 90%-a antitesteket termel a pajzsmirigyszövetek ellen, melynek következtében az immunrendszer megtámadja és pusztítani kezdi a pajzsmirigyet, ami pedig a pajzsmirigyhormon mennyiségének csökkenéséhez vezet.

A pajzsmirigy-alulműködés ilyen autoimmun változatát Hashimoto-kórnak nevezik. Ez a kór a leggyakrabban előforduló autoimmun betegség az Egyesült Államokban, mely a teljes lakosság 7-8%-át érinti. És bár nem minden Hashimoto-kórban szenvedő betegnek vannak pajzsmirigy-alulműködésre utaló tünetei, kimutatták, hogy a pajzsmirigy antitestek előjelei a kialakulóféleben lévő pajzsmirigy-alulműködésnek.

Legtöbb orvos tisztában van azzal, hogy a pajzsmirigy-alulműködés autoimmun betegség, de a betegek nem. És annak az oka, hogy az orvosok miért nem mondják ezt el betegeiknek, egyszerű: nem befolyásolja a kezelés menetét.

A hagyományos orvoslásnak nincsen hatásos kezelési módja az autoimmun betegségekre. A bizonyos állapotok kezelésekor használt szteroidok és más orvosságok csökkentik az immunműködést, ám olyan káros hatással vannak a beteg állapotára, hogy az szklerózis multiplexhez, reumás artritiszhez és Crohn-betegséghez vezethet.

A Hashimoto-kór esetében azonban az immunműködést csökkentő orvosságok használatának következményei - a mellékhatások és komplikációk - meghaladják annak lehetséges előnyeit. (Köszönjük a hagyományos orvoslásnak ezt a pillanatnyi viszonylagos tisztánlátást.)

Így a Hashimoto-kóros beteg kezelésének hagyományos módja az, hogy egyszerűen megvárják, míg az immunrendszer elég pajzsmirigyszövetet pusztít el ahhoz, hogy az állapot a mirigy alulműködésének minősüljön, majd pajzsmirigyhormon pótlást kap a beteg. Ha pedig az állapotukra általánosan jellemző más tünetek is jelentkeznek náluk, mint amilyen a depresszió vagy az inzulinrezisztencia, azokra további gyógyszereket írnak fel nekik.

A fenti megközelítés nyilvánvaló hibája az, hogy nem foglalkozik az alapvető problémával, tehát azzal, hogy az immunrendszer megtámadja a pajzsmirigyet. Márpedig ha az alapvető problémával nem foglalkozunk, a kezelés vagy nem lesz sikeres, vagy pedig nem túl hosszú ideig használ.

Ha lyukas csónakban evezünk, a víz kimeregetésével nem jutunk elég messzire. Ha meg szeretnék akadályozni a hajó süllyedését, be kell tömni a lyukat.

Ha a Hashimoto-kórral kapcsolatban továbbgondoljuk ezt a metaforát, a pajzsmirigyhormon pótlása olyan, mint a víz kimeregetése. Talán a kezelés szükséges részét alkotja, ám ha nem foglalkozunk az immunrendszer szabálytalan működésével (a lyukak betömésével), akkor a hajóban ülő személy mindenképpen vesztésre áll a hajó elsüllyedése ellen folytatott harcban.

A pajzsmirigy-alulműködésben szenvedő rengeteg betegnek azt kellene megértenie, hogy nem a pajzsmirigyükkel van a gond, hanem azzal, hogy az immunrendszerük megtámadja a pajzsmirigyet. Ennek megértése lényeges, mivel ha immunrendszerünk szabálytalanul működik, az nem csupán a pajzsmirigy működésére hat ki.

A Hashimoto-kór gyakran "autoimmun poliendokrin szindrómaként" nyilvánul meg. Ez azt jelenti, hogy nem csak a pajzsmirigy szövetét megtámadó antitestek jelennek meg, gyakran előfordul hogy a Hashimoto-kórban szenvedő betegek más szövetek vagy enzimek ellen dolgozó antitesteket is termelni kezdenek. Ezek közül a leggyakrabban a következő enzimeket és szöveteket támadják meg: transzglutamináz (mely a cöliákiánál), a kisagy szövetei (mely a neurológiai rendellenességeknél), az intrinsic faktor (IF) (mely a vészes vérszegénységnél), illetve a glutaminsav-dekarboxiláz (mely a szorongási és pánikrohamoknál és a későn jelentkező 1-es típusú cukorbetegségnél fordul elő).

A következő írásban részletesebben foglalkozunk majd azzal, hogy a Hashimoto-kórt miért nem lehet az autoimmun tényező figyelembe vétele nélkül kezelni, valamint azzal, hogy a pajzsmirigy-alulműködés kezelésének hagyományos és alternatív módszerei is miért vannak már kezdetben bukásra ítélve.

Előzetesként annyit: a pajzsmirigy problémákat leggyakrabban a gabonafélékben található glutén okozza, érdemes tehát áttérni a paleolit táplálkozásra (lásd. Szendi: Paleolit táplálkozás.

 

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre