Feliratkozás hírlevélre
Print Friendly and PDF

Chris Kresser:
Három ok, amiért a pajzsmirigy gyógyszerek nem hatnak

Chris Kresser előző írásaiban (Autoimmunitás, Glutén) elmagyarázta, hogy a betegek többsége esetében a pajzsmirigy-alulműködés autoimmun betegség. Ez nem csupán tudományos értelemben jelent különbséget, hanem azt is megmagyarázza, hogy a hagyományos és az alternatív kezelések gyakran miért nem hatnak.

Forrás: The Healthy Skeptic 2010 júl. 1.

Fordította: Homok Szilvia

 

 

Ez alkalommal arra szeretnék rámutatni, hogy a pajzsmirigyhormon szedése az alapvető immunegyensúly hiányának figyelembe vétele nélkül miért van eleve bukásra kárhoztatva.

Akár jódhiány, akár autoimmun betegség okozza a pajzsmirigy-alulműködést, mindenképpen azzal a hatással jár, hogy csökkenti a szervezetben rendelkezésére álló pajzsmirigyhormon mennyiségét. A hagyományos megközelítés egyszerűen abból áll, hogy a hormon szintetikus vagy bioidentikus formáival pótolják azt.

Első látásra mindez logikus lépésnek tűnik. A betegnek nincsen elég hormonja? Hát akkor adjuk neki több hormont! Egyszerű, nemde?

Annyira azonban nem egyszerű.

A hagyományos megközelítés tehát azért nem megfelelő, mivel nem veszi figyelembe a probléma alapvető okát. Olyan, mintha bekapnánk egy aszpirint, amikor kavics ment a cipőnkbe. Talán egy ideig hat, sőt még szükségünk is lehet rá fájdalomcsillapítás végett. De nem lenne sokkal hasznosabb, ha kivennénk a cipőnkből a kavicsot?

Vizsgáljuk meg közelebbről, hogy a pajzsmirigyhormonok sokszor miért nem hatnak, vagy idővel miért múlik el a hatásuk. A következő ábrán látható, hogy az autoimmun betegség milyen hatással van a pajzsmirigy anyagcserére:

Az autoimmun betegséget immunzavarnak is szokták nevezni. Még ma sem tudjuk pontosan, mi áll a hátterében, ám legtöbb kutató egyetért abban, hogy a genetikai hajlam és a környezeti tényezők együttes hatásáról van szó, így aztán változást okozhat az immunrendszerben a (túlzott) jódfogyasztás, a fertőzések, a várandósság vagy a belek áteresztőképessége.

Az autoimmun betegségek során a szervezet saját magát támadja meg. Ezt ugyanúgy teszi, mint amikor olyan betolakodó idegen testeket támad meg, mint a baktériumok és a vírusok: T-sejtek, B-sejtek, természetes ölősejtek és citotoxikus T-sejtek (limfociták) segítségével. Az immunreakcióban citokinnek nevezett fehérjék is részt vesznek, melyek a sejtek között üzenetet közvetítő kémiai anyagok.

Mivel az immunrendszer megtámadja önmagát, egyre erősebb gyulladás alakul ki. Márpedig a gyulladás a pajzsmirigy anyagcsere és élettan minden területére erős kihatással van.

(Az érthetőség kedvéért: a hipotalamuszban termelődik TRH (Tyrotropin-kibocsájtást serkentő hormon), amely az agyalapi mirigyből (a hipofizisből) serkenti a TSH (pajzsmirigy működést serkentő hormon) kibocsájtódását. A hipotalamusz-hipofizis-pajzsmirigy rendszer szokták "tengelynek" is nevezni, innen a HPT tengely elnevezés. -Sz.G. megj.)

Először is, a gyulladás következtében csökken a HPT (hypotalamusz hipofizis-pajzsmirigy) tengely. Egy tanulmány eredményei azt mutatták, hogy egyetlen adag injekció a TNF-alfa gyulladást okozó citokinből 5 napra levitte a vérben a TSH, a T3 hormon, a szabad T4 és a TRH értékét. Ez azt bizonyítja, hogy a gyulladás megzavarja a pajzsmirigyhormonok termelődését és önszabályozó rendszerét. A pajzsmirigy gyógyszerek növelik a T4 (és esetleg a T3) mennyiségét, ám nem fejtenek ki hatást a HPT hormon termelődésének egyéb területeire.

Másrészt a gyulladás csökkenti a pajzsmirigyhormon receptorok számát és érzékenységét. Ha nincsen elég receptor, vagy a meglévők nem kellőképpen érzékenyek, nem számít, mennyi pajzsmirigy gyógyszert szedünk be, mivel a sejtek nem képesek hasznosítani azt. Olyan, mint amikor a nagyapám lehalkította a hallókészülékét focimeccsnézés közben. Mindegy volt, a nagymamám mennyire ordít - nem hallotta egyetlen szavát sem.

Harmadrészt a gyulladás következtében kevesebb T4 - inaktív pajzsmirigyhormon, melyet felhasználás előtt a szervezet alakít át aktív T3 hormonná - képes átalakulni. A piacon lévő szintetikus pajzsmirigy gyógyszerek nagy része T4 hormon. Ha gyulladás van, a T4 hormont tartalmazó orvosságot (pl. Synthroid, Levoxyl, Unithroid, stb.) szedő beteg szervezetében, a szer nem fejti ki hatását, mivel teste nem képes átalakítani a T4 hormont T3 típusúvá.

A T4 hormont T3-má alakítani képtelen beteg jobban jár olyan bioidentikus orvosság szedésével, mint amilyen mondjuk az Armour, mivel az T4 és T3 hormont is tartalmaz (4.22:1 arányban).

A gyulladás számos más módon is megzavarja a pajzsmirigy anyagcserét, de szerintem ez a három példa tökéletesen szemlélteti a problémát.

Tehát áttekintésképpen:

A gyulladás megzavarja a HPT hormontengelyt, csökkenti a receptorok működőképességét, illetve gátolja a T4 hormon T3-má való átalakulását. A pajzsmirigy gyógyszerek kizárólag a vérben lévő pajzsmirigyhormon (általában a T4) szintjét emelik. Bármennyit is veszünk be az orvosságból, az nem állítja helyre a HPT tengely működését, nem javul tőle a receptorok működőképessége, és a T4 hormon T3-má alakulását sem segíti elő.

A probléma helyrehozásának egyetlen módja tehát szabályozni az immunrendszert és csökkenteni a gyulladást. Sajnálatos módon ez a pajzsmirigy rendellenességek hagyományos és alternatív gyógymódokkal való kezelése során sem így történik.

Mondandóm befejezéseként azonban tisztázni szeretnék valamit. Nem azt állítom, hogy a pajzsmirigy gyógyszerek ne kellenének, vagy feleslegesek lennének. Sőt, úgy gondolom, a Hashimoto-kór kezelésének lényeges részét képezik, különösen amikor tartósan magas a TSH, illetve tartósan alacsony a T4 és T3 szintje. Azt szeretném csak egyértelművé tenni, hogy a pajzsmirigy gyógyszerek csupán az egésznek egy szeletét jelentik, és anélkül, hogy az autoimmun betegséggel és a gyulladással is foglalkoznánk, önmagában nem hatásosak.

Ha a pajzsmirigy gyógyszerek a hagyományos orvoslás képzeletbeli csodaszerei, akkor a természetgyógyászat világában a jód a megfelelőjük. Következő cikkemben arról írok majd, hogy a táplálék-kiegészítőként szedett jód miért inkább árt, mint használ a Hashimoto-kóros betegek esetében.

Kommentár:

A szervezetszintű gyulladás többek közt a nyugati étrend hatása. A pajzsmirigybetegeknek legalább három jó okuk van arra, hogy áttérjenek a paleolit táplálkozásra. Az egyik, hogy sok betegben a gabonafélékben található glutén okozza a pajzsmirigyet támadó autoimmun folyamatokat. A másik ok, hogy a gyorsan felszívódó szénhidrátok és a tejtermékek fogyasztása jelentősen hozzájárul a szervezetszintű gyulladás kialakulásához. A harmadik ok: a hüvelyesekben és a gabonafélékben található lektinek szivárgó bél szindrómát okoznak, ami jelentősen megnöveli az autoimmun folyamatok valószínűségét. A tapasztalatok azt mutatják, hogy paleolit táplálkozásra sok embernél javulás áll be a pajzsmirigybetegségben, legyen az alul vagy túlműködés.

Szendi Gábor

 

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre