Wolfgang Kopp:
Táplálkozás, evolúció és a pajzsmirigy hormon szintek - kapcsolat a jódhiány okozta rendellenességekkel?

Összefoglalás
Feltevésünk szerint a jódhiánnyal kapcsolatos rendellenességeket (angolul: iodine deficiency disorders, a továbbiakban: IDD) nem a környezetünkből rendelkezésre álló jódmennyiség csökkenése, hanem az emberi táplálkozás jelentős mértékű változása miatt kialakult megnövekedett jódigény okozza. Tény, hogy a pajzsmirigy szérum koncentrációk, különösen a T3, az elfogyasztott szénhidrát mennyiségétől függ. A magas szénhidráttartalmú étrendek összefüggést mutatnak a jelentősen magasabb szérum T3 szinttel, összehasonlítva a nagyon alacsony szénhidráttartalmú étrendekkel. Míg Paleolit őseink nagyon alacsony szénhidrát- és magas fehérjetartalmú étrenden éltek, a kb. 10 000 évvel ezelőtt lezajlott mezőgazdasági forradalom jelentős étkezési szénhidrát növekedéshez vezetett. Ezek a táplálkozási változások jelentősen megnövelték a T3 szintet. Így több T3 termelődik, és több jódra van szükség. A magasabb jódszükséglet a Föld több pontján meghaladja a környezetből rendelkezésre álló jód mennyiségét, és ez IDD-hez vezet.

Bevezető
Általánosan elfogadott tény, hogy az IDD fő oka a jódhiányos táplálkozás. Az elégtelen jódellátás megakadályozza a megfelelő mennyiségű pajzsmirigy hormon termelődését. Egyéb tényezők lehetnek a goitrogének (bizonyos zöldségekben lévő anyagok gátolják a jód felszívódását), nyomelemek, bakteriális és kémiai vízszennyeződések, és genetikai faktorok. A talaj csökkent jódtartalma okozza a jódhiányt, valamint egy, még ennél is fontosabb tényező: a táplálkozásban 10 000 évvel ezelőtt bekövetkezett hatalmas változás okozta megnövekedett jódigény.

Ezt a feltevést több tény is alátámasztja:

• A pajzsmirigy hormon szintek - különösen a T3 - az étkezési szénhidrát mennyiségétől függnek.
• A magas szénhidráttartalmú étkezés, a nagyon alacsony szénhidráttartalmú étrenddel összehasonlítva, kapcsolatot mutat a jelentősen megnövekedett T3 szinttel.
• Paleolit őseink az emberi evolúció hosszú periódusában nagyon alacsony szénhidrát- és magas fehérjetartalmú étrenden éltek, és ezen az étrenden jelentősen alacsonyabb a T3 szint.
• Kb. 10 000 évvel ezelőtt kezdődött a mezőgazdasági forradalom, ami jelentős étkezési szénhidrát mennyiség növekedést hozott magával.
• Az alacsony szénhidráttartalmú étrendhez sok szénhidrát hozzáadásával megemelkednek a T3 szintek.
• Ez magasabb jódigényt teremt, és a Föld számos részén nem áll rendelkezésre elegendő jód.

A pajzsmirigy hormonszintek és a táplálkozás

Köztudott tény, hogy a pajzsmirigy hormon szintek az étrendtől függnek. Számos vizsgálat kimutatta, hogy izokalóriás étrend esetén (egyforma mennyiségű fehérje, szénhidrát és zsír), az étrend összeállításának változtatása drasztikus mértékben megváltoztathatja a periférikus pajzsmirigy hormon metabolizmust.

• Ezt először éhezéses diétán demonstrálták: teljes böjt alatt a szérum T3 24 órán belül elkezdett csökkenni, 4-6 napon belül elért egy platót kb. a kontroll szint alatt 50%-al, míg a rT3 (inaktív pajzsmirigyhormon változat) szintek megemelkedtek és a thyroxin (T4) szinte semmi változást nem mutatott.
• További vizsgálatok kimutatták, hogy a szérum T3 csökkenése nem az éhezés miatt, hanem a szénhidrát csökkentés miatt jön létre: ha izokalóriásan ugyanannyi zsírral és fehérjével helyettesítették a szénhidrátot a T3 csökkenés éppúgy létrejött, mint az éhezésnél.
• Míg az éhezés utáni zsír és fehérje visszapótlásának nincs számottevő hatása a lecsökkent T3 szintre, a szénhidrát újra bevezetése T3 szint növekedéshez vezet. A növekedés mértéke a szénhidrát mennyiségétől függ, 50g glükóz részben, 160g glükóz teljesen visszaállítja az eredeti T3 szinteket.
• A nagyon alacsony szénhidráttartalmú étrendek jelentősen csökkentik a T3-at. Egy napi 20, illetve 30 g szénhidrátot tartalmazó étrendben a T3 szint 50%-al csökkent, és négy hétig, illetve több hónapig úgy maradt, amíg újra meg nem emelték a szénhidrát szintet, mert akkor ismét növekedni kezdett.

Az alacsony szénhidrát bevitel miatti T3 szintek nagymértékű csökkenése nem von magával csökkent nyugalmi oxigén felvételt, vagy a funkcionális pajzsmirigy alulműködés tüneteit (hideg intolerancia, száraz bőr, megnövekedett alvásigény). A csökkent T3 ellenére, a bazális TSH szintek normálisak, vagy akár enyhén csökkennek. A klinikai tünetek hiánya és a normál vagy enyhén csökkent TSH szintek azt jelzik, hogy az organizmus nem szenved hiányt pajzsmirigy hormonokban a csökkent szénhidrát bevitel miatt. Mivel a T3 termelés megnövekszik, amikor szénhidrátot adnak egy alacsony szénhidráttartalmú étrendhez, ez azt indikálja, hogy az étkezési szénhidrát metabolizmusa egy pajzsmirigy hormont igénylő folyamat.

A nagyfokú szénhidrát bevitel megváltoztatja a hormon metabolizmust, megnövekszik a pajzsmirigyhormon termelődés és ez magával vonja a megnövekedett jód igényt. Ez történhetett 10 000 évvel ezelőtt a mezőgazdaság bevezetésekor, amikor őseink az addig megszokott magas fehérje és alacsony szénhidráttartalmú étrendjüket felcserélték egy egyre több szénhidrátot s egyre kevesebb fehérjét tartalmazó étrendre.

A paleolit táplálkozás és a pajzsmirigy hormon szintek

Csak tagoknak!

A cikk folytatásához fel kell iratkoznia a kéthetente kiküldésre kerülő Tények-tévhitek hírlevélre, melyből értesülhet a frissen feltett cikkekről.
A feliratkozás semmilyen kötelezettséggel nem jár, később bármikor törölheti tagságát. E-mail címét bizalmasan kezelem.

Írja be valós e-mailcímét az alábbi mezőbe!
Ha már tag, azt a címét írja pontosan be, amellyel feliratkozott! Ha elírta az e-mailcímét, vagy nem tag, a Feliratkozás oldalra lesz átirányítva.
Feliratkozás után 1 napig szabadon olvashatja a cikkeket, de a végső regisztrációhoz rá kell kattintania az elküldött megerősítést kérő e-mailben a hosszú linkre.