Szendi Gábor:
A kilúgozott értelem: a Young házaspár pH csodájának kritikája

Robert és Shelley Young pH csoda, vagy másként sav-bázis étrendjének (Young és Young, 2007) hatékonysága, hasonlóan a vércsoport diétához, tudományos vizsgálatban soha eddig nem igazolódott - és nem is igazolható. Ha megvizsgáljuk a Young házaspár rendkívül patetikus és megváltó hangulatban írott könyvének tudományos alapjait, gyorsan kiderül, hogy az emberi szervezet sokkalta bonyolultabb annál, semhogy egyetlen tényezőre, a vér és a szövetek pH-jára fel lehetne építeni egy táplálkozási rendszert.

Mint ismeretes, a pH értéke azt mondja meg egy anyagról, hogy oldatban savas vagy lúgos kémiai hatású-e, azaz hidrogén ionokat leadni, vagy felvenni képes oldatról van-e szó. A 7-es pH érték a semleges. Minél alacsonyabb a pH értéke, annál savasabb, s minél magasabb a pH, annál lúgosabb kémhatásról van szó. Az pH csoda egyik legkomolyabb tévedése az, hogy mechanikusan összekapcsolja a szervezet pH-ját az elfogyasztott ételek pH-jával. Mint mondják, ha túl sok savas ételt fogyasztunk, "elsavasodunk", viszont ha "A tányérja legalább háromnegyed részét pakolja tele lúgosító ételekkel, használja az étrend-kiegészítőket úgy, ahogy ez a könyv elmagyarázza, és máris a helyes úton van." A szervezet azonban nem egy lombik, amelyben egyszerűen a savas-lúgos élelmianyagok aránya dönti el, milyen a vér és a szövetek pH-ja. A szervezetben számos un. puffer-rendszer található, amelyek éppen azt a célt szolgálják, hogy a táplálék savasító és lúgosító hatását korrigálják. Bár Youngék is említik ezeket a puffer-rendszereket (Bálint, 1975), ezek működését a szervezet "erőlködésének" tekintik, olyan "erőlködésnek", amely előbb-utóbb kimerül, és akkor jönnek a betegségek. A valóságban a vér pH-ja igen szigorúan szabályozott a 7.35-7.45 pH érték közt, s nem az ettől való eltérés betegít meg, hanem a különféle betegségek képesek patológiás mértékben kimozdítani a vér pH-ját a normál intervallumból. Vagyis Youngék keverik a szezont a fazonnal. A szervezet különböző rendszereinek pH-ját csak egészen drasztikus étrenddel lehet eltéríteni a szervezet által beállított értékektől.

Thomas Remer összefoglalójában rámutat arra, hogy az egyes élelmianyagok pH-ja alapján nem lehet bejósolni a sav-bázis terhelést, ugyanis a szervezet reagál a táplálék összetételére, és eltérő módon és arányban dolgozza fel a különféle élelmi és ásványi anyagokat, szelektíven véve fel az egyes ionokat, ill. igény szerint fokozva a vizelet savasságát vagy lúgosságát. Így pl. a savasítónak tartott állati fehérjék esetében a fehérjefogyasztás fokozza a vese sav-eltávolító képességét (Remer, 2001).

Valójában nem is a "savasodást" szokás problémának tekinteni, merthogy az ki sem alakul, hanem a kálium és kalciumhiányos, túl sok nátriumot tartalmazó táplálkozás ioneltolódást eredményez. A rekonstruált paleolit táplálkozást összevetve a nyugati étrenddel, azt láthatjuk, hogy a táplálék ionösszetétele nagyon megváltozott:

Jól látható, hogy a nátrium, kalcium és kálium arány teljesen megfordult a modern táplálkozásban a paleolit étrendhez képest. Ezt az eltolódást szokták elsavasodásnak nevezni, de laikusok számára Youngék szóhasználata teljesen megtévesztő, mert mindenki szó szerinti savasodásra gondol, és mondjuk azonosítja a "savasodást" a refluxszal. A reflux amúgy is egy félreértett probléma, sokszor valójában gyomorsav hiánnyal jellemezhető állapot. A reflux leggyakoribb oka a nyelőcső alsó zárógyűrűjének a kinyílása, amit vagy a gyomorban és belekben erjedő szénhidrátokból származó gázok túlnyomása, vagy a gyomortartalom alacsony pH-ja okoz. Az összezavarodásból következik az a mindennapos probléma, hogy az emberek tömik magukba a gyümölcsöket, amitől a lúgosodást várnák, helyette pedig a sok savas gyümölcs marni kezdi a nyelőcsövüket.
Az ioneltolódás értelmében vett savasodás keltette egyik szokásos aggodalom a sok nátrium okozta magas vérnyomás (Szendi, 2009), ami azonban nem állja meg a helyét. Az európai népességben kevés emberre jellemző a sóérzékenység. A másik fő aggodalom a puffer-rendszerek működésének következtében fellépő kalciumvesztés.

Csak tagoknak!

A cikk folytatásához fel kell iratkoznia a kéthetente kiküldésre kerülő Tények-tévhitek hírlevélre, melyből értesülhet a frissen feltett cikkekről.
A feliratkozás semmilyen kötelezettséggel nem jár, később bármikor törölheti tagságát. E-mail címét bizalmasan kezelem.

Írja be valós e-mailcímét az alábbi mezőbe!
Ha már tag, azt a címét írja pontosan be, amellyel feliratkozott! Ha elírta az e-mailcímét, vagy nem tag, a Feliratkozás oldalra lesz átirányítva.
Feliratkozás után 1 napig szabadon olvashatja a cikkeket, de a végső regisztrációhoz rá kell kattintania az elküldött megerősítést kérő e-mailben a hosszú linkre.