Szendi Gábor:
Szteganográfia: az adat elrejtése az adatban

A szteganográfia, vagyis az üzenetek elrejtése, álcázása, ősi foglalatoskodása az emberiségnek. Előnye a kriptográfiával, vagyis az üzenetek titkosításával szemben, hogy nem észrevehető, vagyis nem kelt gyanút. Az elnevezés egyébként egy 14 században élő német matematikustól, Johannes Trithemiustól származik, aki Szteganográfia cimmel könyvet is irt.

 

 

 

A szteganográfia legprimitívebb, de ma már reformtáplálkozási szempontból mindenképen egészségtelennek minősíthető formája az az ősi kínai trükk, amelyben a hírvivő lenyelte a gombóccá gyúrt, viaszba mártott levelet.
Az üzenet elrejtés ötletesebb formája volt, amit Hérodotosz írt le Hisztaiaeuszról, aki Arisztagoraszt, Milétosz uralkodóját akarta a perzsák elleni lázadásra szítani, s üzenetét egy rabszolga kopaszra nyírt fejére tetováltatta. Mikor a haj kinőtt, elküldte emberét Arisztagoraszhoz, akinek a levélbontást ez esetben a hajnyírás jelentette.
A híres szalamiszi csata, ahol a görögök szétszórták a perzsák hajóhadát, örök időkre rámutatott arra, hogy a szteganográfia (na és a kriptográfia) birodalmak sorsát döntheti el. Történt ugyanis, hogy egy Demeratosz nevű száműzött görög (ma átdobott ügynöknek mondanánk) éldegélt Xerxész birodalmában, s hallja ám, hogy Xerxész le akarja radírozni a görögöket a föld színéről. Hogy a hírt a lebukás kockázata nélkül tudja eljuttatni Leonidászhoz Spártába, lekaparta a viaszt az összehajtható írótábláról, s a csupasz deszkára írta meg üzenetét, majd a táblát újra bevonta viasszal. Arról nem ír Hérodotosz, hogy a csudába jutott aztán eszébe ép a király feleségének lekaparni a viaszt, de tény, hogy az addig nyugiban a demokráciát építgető görögök lázas fegyverkezésbe kezdtek. Xerxész nagy meglepetést tervezett, hát lett is.
Aineiasz Taktikosz hadiíró ezidőtájt számos elmésebbnél-elmésebb szteganográfikus ötletet írt le, pl. hogy nyílt levelet küldünk a szolgával, de éjszaka titokban a sarujába varjuk az igazi, rejtett üzenetet, majd címzettünk is hasonlóképen jár el, ha válaszolni akar. Mondjuk ez cipészeknek ajánlott leginkább. Egy másik remek ötlet: felfújunk egy halhólyagot, ráírunk, összelappasztjuk, bedugjuk egy olajos üvegbe, megint felfújjuk, olajat öntünk bele, s így szabadon szállítható az olajos üveg. Lehet még nyílra is kötni az üzenetet, írja a mester, s megbeszélt helyre belőni, ám jól kell célozni, mert megeshet az, ami Timoxenosszal történt, aki véletlen vállon nyilazott egy ártatlan járókelőt, és így levelét elfogták. (Még vicces is lehetne a történet, ha később nem bukkant volna fel benne fordulatként egy kivégzés.)
Később jöttek aztán a láthatatlan tinták, idősebb Plinius a pitypang nedvét, mások a tejet, az ecetet ajánlották, de szükség esetén a vizelet is megfelelt; a jelentéktelen szövegű papírt csak melegíteni kellet és máris előtűnt az írás a sorok közt.
A szteganográfiával azonban egyre inkább az lett a baj, hogy annyi ötletesség kellett hozzá, hogy kezdett fárasztóvá válni. Mert ugye a kopasz fej trükköt, a viasztáblát, stb.-t, azután, hogy nagy történetíróink világgá kürtölték, már nem lehetett biztonsággal még egyszer elsütni, Taktikosz ötleteit meg esetleg egyszer sem. Nem mintha e művek nagy olvasottságnak örvendtek volna, de általuk közvetve mégis csak nőtt az átlagos furfangosság, s vele a lelepleződés veszélye is.
Ahogy mindennapossá vált a posta és a levelezgetés, úgy növekvő igény támadt arra, hogy kevésbé kalandosan, a levélküldés megszokott útján jusson el az üzenet a címzetthez, s aki nem akarta mások orrára kötni, kit akar éppen meggyilkoltatni, vagy fellázítani, az választott egy titkosírást, vagyis rejtjelezte mondandóját. Mások viszont igenis el szerették volna olvasni ezeket a leveleket, hátha éppen az ő meggyilkoltatásukról szövögetnek terveket benne, ezért aztán kialakult a kódfejtő mesterség, s beindult a verseny a sifrírozók és a desifrírozók között. Ugye még emlékszünk az "Egy csodálatos elmé"-ből arra, ahogy John Nash álldogált egy napig a falra vetített kódok előtt, aztán megmondta, mit jelent. Szép volt, de erről majd máskor. Most maradjunk a szteganográfiánál, mert ennek legújabbkori fejleményei az amerikai World Trade Center összeomlásához vezetnek.

Szteganográfia az új időkben

Csak tagoknak!

A cikk folytatásához fel kell iratkoznia a kéthetente kiküldésre kerülő Tények-tévhitek hírlevélre, melyből értesülhet a frissen feltett cikkekről.
A feliratkozás semmilyen kötelezettséggel nem jár, később bármikor törölheti tagságát. E-mail címét bizalmasan kezelem.

Írja be valós e-mailcímét az alábbi mezőbe!
Ha már tag, azt a címét írja pontosan be, amellyel feliratkozott! Ha elírta az e-mailcímét, vagy nem tag, a Feliratkozás oldalra lesz átirányítva. Mivel korábban sokan csak cikkolvasással iratkoztak fel, de e-mailes megerősítést nem történt, sajnos nekik is újra fel kell iratkozniuk, mert a szigorított feliratkozás szerint a cikkel való feliratkozás nem bizonyult megbízhatónak.
A feliratkozás pár percet vesz igénybe, ezért kis türelmét kérem. A feliratkozáshoz kötött oldalakat azoknak tartom fenn, akik komolyan érdeklődnek a szájtomon olvasható tartalmak iránt.

 

 

 

 

 















 

 

 

 
Szendi Gábor: Boldogtalanság és evolúció. Jaffa 2010
Szendi Gábor: Paleolit táplálkozás. Jaffa 2009 november
Szendi Gábor: Isten az agyban. Jaffa 2008 nov. 5.
Szendi Gábor: A nő felemelkedése és tündöklése. Jaffa kiadó 2008. jún. 4.

Feliratkozás hírlevélre
Küldje el barátjának, ismerősének!